Kedveseim!
A fejezet íródik, de gondoltam megosztom veletek, hogy mi miatt, ki miatt vagyok most akadályoztatva:) Bővült a családunk egy kutyagyerekkel, a Barka névre hallgató spániel kölyökkel. Egyfolytában nyikorog, nyüszög, dajkálni kell, de nagyon édes. Jelenleg is leírok két szót, és a következő percekben kiköveteli magának a figyelmet. Bepisil, bekakil, és egyfolytában jár a kicsit szája:) A nyakába csörgős nyakörvet tettünk, hogy legalább meghalljuk, merre jár, mert mindig a lábunk alatt császkál természetesen, így legalább van figyelmeztető jel, hogy ne lépjünk hátra. Csak úgy alszik el, ha valamije hozzánk érhet... szóval macerás a helyzet. Nyolc éve volt utoljára kiskutyánk és most újra kell tanulnunk a dolgokat. De már most sok örömet is okoz. Mindenkinek ajánlom, aki megteheti, hogy állatot tartson. Igaz nagy felelősség és kötöttség, de megéri:):):)
Kérlek benneteket nézzétek el nekem, hogy mostanában mindig csúszok. A munka után, mikor hazaérek nagyon nehéz még gép elé ülnöm, de igyekszem. Ráadásul most a "gyerek" is itt van, de nem bánom cseppet sem.
Megígérem nagyon igyekezni fogok, hogy ne maradjanak nagy lukak az új fejezetek között. Arra gondoltam, hogy csinálok Barkának egy blogot, és beszámolok majd mindig a fejlődéséről, meg teszek fel róla képeket, videókat; mit gondoltok? Érdekelne benneteket egy kutyablog?? Ízelítőként íme ő, Barka, 6,5 hetesen, tegnap:)
Most is épp alig tudok mozdulni, mert a székem gurulós kerekei közé feküdt és nyomta el az édesded álom :)
Csók...mimi:)
A fejezet íródik, de gondoltam megosztom veletek, hogy mi miatt, ki miatt vagyok most akadályoztatva:) Bővült a családunk egy kutyagyerekkel, a Barka névre hallgató spániel kölyökkel. Egyfolytában nyikorog, nyüszög, dajkálni kell, de nagyon édes. Jelenleg is leírok két szót, és a következő percekben kiköveteli magának a figyelmet. Bepisil, bekakil, és egyfolytában jár a kicsit szája:) A nyakába csörgős nyakörvet tettünk, hogy legalább meghalljuk, merre jár, mert mindig a lábunk alatt császkál természetesen, így legalább van figyelmeztető jel, hogy ne lépjünk hátra. Csak úgy alszik el, ha valamije hozzánk érhet... szóval macerás a helyzet. Nyolc éve volt utoljára kiskutyánk és most újra kell tanulnunk a dolgokat. De már most sok örömet is okoz. Mindenkinek ajánlom, aki megteheti, hogy állatot tartson. Igaz nagy felelősség és kötöttség, de megéri:):):)
Kérlek benneteket nézzétek el nekem, hogy mostanában mindig csúszok. A munka után, mikor hazaérek nagyon nehéz még gép elé ülnöm, de igyekszem. Ráadásul most a "gyerek" is itt van, de nem bánom cseppet sem.
Megígérem nagyon igyekezni fogok, hogy ne maradjanak nagy lukak az új fejezetek között. Arra gondoltam, hogy csinálok Barkának egy blogot, és beszámolok majd mindig a fejlődéséről, meg teszek fel róla képeket, videókat; mit gondoltok? Érdekelne benneteket egy kutyablog?? Ízelítőként íme ő, Barka, 6,5 hetesen, tegnap:)
Most is épp alig tudok mozdulni, mert a székem gurulós kerekei közé feküdt és nyomta el az édesded álom :)
Csók...mimi:)
2 megjegyzés:
Szia Mimi!
Örülök, hogy hallok felőled, és nem valami rossz dolog miatt vagy akadályoztatva.
Hát én elolvadtam ettől a tüneménytől. Annyira aranyos!!! Így képeken keresztül is édes. <3
Nekünk nincs kertünk, emeletes házban lakunk, szóval nem lehet kutyám, de minden álmom egy hŰséges négylábú.
Simogasd meg helyettem is, Pixie néni puszilja. :D:D
Eywind és Nian azért hiányzik ám. :P De megértem, ha még picit tartózkodnak a megjelenéstől. :D
A kutyablogot szívesen olvasnám.
Puszi
Pixie
Szia!
Haj, nem akarok itt gügyörészni de az alvó képen nagyon kis cukker mukker édi bédi! :-))))) Szeretném megdögönyözni :-) Nem kell egy bébi csősz éppen ráérek :-))))
A Blog szupi ötlet!
Pussz
Megjegyzés küldése