tag:blogger.com,1999:blog-90608217076473501902024-03-05T13:26:13.602+01:00A gladiátormimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.comBlogger41125tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-40193130242974498702012-12-25T17:22:00.002+01:002012-12-25T17:47:23.928+01:0030. fejezet<b><span style="color: #7f6000;"><span style="font-family: Arial;">Boldog karácsonyt, drágáim! Egy kis meglepetés, remélem lesz még olyan, aki emlékszik ránk, és örül Dióéknak ;)</span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #7f6000;"><span style="font-family: Arial;">ui: nézzétek el, de elég nyers a szöveg, szóval ha bármi félreütés, hiba, érthetetlen szöveg lenne, mind az én hibám... </span></span><br />
<br />
<b><span style="color: #7f6000;"><span style="font-family: Arial;">csóók, mimi </span></span></b><br />
<br />
<div dir="ltr" id="internal-source-marker_0.8413574827618459" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">London...ma...</span></span></div>
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><br /></span>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Dio
kicsit megkönyebbült, mégis valahogy furcsa mód elégedetlenséget és
ingerültséget is érzett. Azt várta, hogy Nian máshogy reagál, hogy örül,
talán bosszakodik, vagy esetleg még haragos is lesz, de ezt a közönyt
nem várta. Majdhogynem megbántottan vonult keresztül a lakáson. Hirtelen
nem is értette, mit is keres ő valójában itt. De már nem csinálhatta
vissza, és nem is akarta. Így is épp elég meggondolatlaságot elkövetett
már az elmúlt pár hétben, még eggyel nem akarta tetézni. Már maga az is,
hogy eljött Rómából nem tűnt túl józan cselekedetnek, de ha most
csapot–papot otthagyva elrobog, azzal megint csak saját tehetetlenségét
bizonyítaná.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Maga
sem értette, miért érezte magát megbántottnak, és nem tudta értelmezni a
lelkében kavargó érzéseket. De még magának is alig merte bevallani,
hogy igenis bántotta Nian látszólag közönyös viselkedése, holott semmit
nem tudhatott a férfi feldúltságáról. De Dio, jó szokásához híven,
rögtön és végérvényesen levonta magában a következtetéseket, és meg sem
próbálta átgondolni, vagy külső szemmel nézni a dolgok állását. Nem
tehetett róla, mindig is ilyen volt. Csak magában őrlődött, kívülről
szinte semmi nyomát nem lehetett látni belső bizonytalanságának, mégis
azt kívánta, bárcsak Nian az évek alatt megtanult volna belé látni, hogy
ne magának kelljen a gyengeségeit feltárnia. Mennyivel kényelmesebb és
biztonságosabb lett volna, ha mindent a férfira hagyhatott volna, de
éppúgy, ahogy képtelen lett volna elmenni szó nélkül Nian viselkedése
mellett, ugyanúgy azt sem tudta megtenni, hogy megbízva benne, átadja
magát neki teljesen. Talán ez volt mindig is a baj – gondolta szomorúan,
ahogy elővette a telefonját, hogy Awent tárcsázza. Még szerencse, hogy a
lány olyan kézségesen elvállalta, hogy mégis maradjon és pár napra
vigyázzon Szfinxre. Dio élt a gyanuperrel, miszerint Awent nemcsak Róma,
és a a barátnőjének a segítése ösztönözte, hanem egy bizonyos pap
állandó bosszantása is. Dio nem látott semmi kivetnivalót ebben, mégsem
tagadhatta, hogy ő maga is érezte az energia láthatatlan áramlását a két
legkedvesebb barátja között, mégsem akart ebbe beleszólni. És Ottavio
ráadásul pap volt, figyelmezttette is Awent mielőtt elment volna, de a
lány csak csintalanul kacagott, de közben a szemébe nézve más valamit is
megcsillanni látott. A töprengésből a telefonból szólongató hang
szakította ki.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– </span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Pronto</span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">…
– Dio egy pillanatra összezavarodott, és el is tartotta magától a
telefont, hogy lássa, jó számot tárcsázott, de a szám mellé Awen neve
villogott a kijelzőn.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Hallo, kivel beszélek? – kérdezte bizalmatlanul.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Dio, te vagy?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ottavio? – Dio hangja még inkább bizonytalan és gyanakvó lett. – Hol van Awen? És mit keres nálad a telefonja?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
A Szent Szűzre, már megint! – hallatszott a fáradt hang. – Ne haragudj,
de úgy tűnik az égiek furcsa fintorából újból összecseréltük a
készülékeinket.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ottavio, minden rendben? Olyan furcsa a hangod, mi baj? – kérdezte Dio, hallotta a férfi hangján, hogy valami nincs rendben.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem kell aggódnod, csak fáradt vagyok, ami azt illeti a barátnőd, teljesen lefárasztott.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ezt meg hogy értsem?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Istentelen egy nőszemély, az biztos, de tele van élettel, és félek,
nekem ezt nehéz követnem. Mióta elmentél, egyfolytban magával rángat,
hogy idegenvezessem őt Rómában. El tudod te ezt képzelni? – A tettetett
felháborodott hangban azért némi elégedettséget is felfedezni vélt a
lány, így mosolygósan, válaszolt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Azért, ahogy hallom annyira nem ellenedre való a társasága, vagy tévednék? – nevetett Dio.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem, nem az – a pap hangjában volt valami furcsa szomorúság, ami megint visszarántotta Diot a valóságba.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ottavio, mondd el! Kérlek, hallom, hogy valami nyugtalanít…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Dehogy semmiség, nem kell aggódnod, már mondtam. – Dio látta maga előtt
a furcsa, fintorral vegyes mosolyt, amitől Ottavio pap létére is oly
ellenállhatatlan volt, és egy pillanat alatt összerakta a képet.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Awen miatt vagy nyugtalan, igazam van?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Dehogy, vele minden rendben, én vagyok, az aki… – nem fejezte be a
mondatot, helyette témát váltott, Dio pedig hagyta. – De mesélj, mi
újság? Nian hazaért már? Ugye nem vesztetek össze? Ne feledd, hogy miért
vagy ott.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Úgy látom, Atyám, most maga aggodalmaskodik feleslegesen.
Megnyugtathatlak, nem történt semmi botrányos – hangjában cseppnyi gúny
vegyült, de nem tudta magát türtőztetni.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nian mérges volt rád? – kérdezte Ottavio. – Bár nem hiszem… – válaszolt is magának rögtön.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Örülök, hogy így elbeszélgetsz magaddal – vágott közbe savanyúan, és
érezte, hogy az önsajnálat a markába fogja lelkét és nem ereszti.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Bocsáss meg, de nem válaszoltál.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Mert nem hagytál időt…amúgy nem mondhatni, hogy örült, vagy
bosszankodott volna. Nem tudom, Ottavio – sóhajtott –, nem vagyok biztos
benne, hogy jól fog–e elsülni. Egyáltalán mit keresek én itt? Niannal
eddig sem volt egyszerű a kapcsolatom, de most még bonyolultabbnak
érzem. Mit tegyek?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Én nem mondhatom meg neked, mitévő légy, </span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">bella</span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">, de egyet nem feledj; van olyan helyzet az életben, mikor kevesebbet kell gondolkodni és többet érezni.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ha ennél is többet éreznék, összetörnék – vallotta be a lány megtörten.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ugyan, </span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">cara</span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">!
– nevetett a túltoldalt Ottavio. – Erős lány vagy, és megoldod az
életednek ezt a nehéz helyzetét is. Hiszen soha nem véletlen, ami velünk
történik. Mindennek rendelt ideje van, és mindennek megvan a maga
szerepe. Elgondolkodtál már azon, miért sodorta az utadba az élet a
tekercset? Talán nem ártana a dolgok mögé is nézni egy kicsit, nem?
Tudod, amíg ti Niannal Caprin voltatok, Awen és én beleolvastunk a
fordításba.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Dio már szólt volna, de Ottavio nem engedte.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Várj, hadd fejezzem be! Tudom, hogy érted, a szöveget, de nem vagyok
benne biztos, hogy valóban meg is érted-e a sorokat. Te egy tudós
elméjével nézed a leírtakat, de néha egy–egy pillanatra tedd félre a
tudóst és engedd, hogy az ember llásson helyette. Van olyan az életben,
mikor az észnek nincs helye a tisztán látásban. Ezen gondolkozz el néha,
</span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">bella</span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Ottavio! – sóhajtott Dio, mert nem tudott, nem mert mást mondani. Nem
akarta elfogadni annak igazságát, amit a pap megpróbált neki elmondani,
mégsem hunyhatta teljesen be a szemét az előtt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Csak állítsd néha le az agyad, rendben? Most, pedig, ne haragudj, de
van még egy elintézni valóm egy szeleburdi angol hölggyel, aki egyszer
biztosan az őrületbe kerget – kuncogta és már sehol nem lehetett hallani
azt a nehéz árnyékot a hangjában, ami miatt Dio aggódni kezdett.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Rendben, add át Awennek, hogy csókoltatom, és, hogy legyen rendes
kislány – mondta megkönnyebbülten és mosolyogva tette le a telefont.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nian
sejtette, hogy Dio közel sem olyan nyugodt, mint ahogyan azt mutatja,
de ő maga sem volt az. Soha, a legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy
valaha még ebben a lakásban együtt lesznek. Bár Isten a tudója, ő
akarta, hogy így legyen, mégis olyannyira készületlenül érte a dolog,
hogy képtelen volt napirendre térni fölötte.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nem
vesződött olyasmivel, hogy zuhanyozás, vagy levetkőzés, annyira
fáradtnak érezte magát; mind testileg, mind lelkileg, hogy ruhástól
zuhant az ágyba. Még azzal sem törődött igazán, hogy Maximus is
odakucorodott mellé, holott szigorú elvei voltak a kurtyával való együtt
alvásról. Mégis megnyugtatta, ahogy a meleg, szőrös kis test hozzáért,
és hallhatta szuszogó lélegzését. Félálomban még tudatában volt, hogy a
lány, akiért képes volt keresztül szelni fél Európát a másik szobában
van és épp most forgatja fel végképp az élete megmaradt alapjait, mégsem
tudta már kivonni magát az álom hatása alól. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">A
múlt és a jelen összekeveredett egyetlen képben, egyetlen érzésben, az
álom kitörölhetetlen hazug és őszinte valójában. Az igazság egy
pillananatra kifordult önmagából, és más arcát mutatta, és még így is -
hogy a hamisság arcával lépre csalva kísértette -, legbelül tudta, hogy
nem is akar előle menekülni. Hagyta, hadd ragadja magával; legalább az
álomban nem akart hazudni magának. Itt megengedhette, hogy a képzelet
képei, és vágyai elragadják őt, és messzire repítsék. Akarta ezeket a
képeket, akarta, az érzelmeket, amiket keltettek benne. Végre nem
kellett magnak sem letagadnia, hogy mire vágyik igazán.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Zene,
meleg, zuhogó eső, csókok, ölelés és vágy keveredik egyetlen sűrű
pillanatban. A perc tört része alatt eltűnik minden, hogy újra egésszé
váljanak az összetört darabok. Forróság, és jéghideg. Fagyos, emésztő
üresség. Érzelmek kavarodása egy kék szempárban. Nevetés, könnyek. A
boldogság úgy csap át rajta, mint az óceán egyik különösen hatalmas
hulláma, hogy aztán mélyre húzva, magába szippantsa. Mégis újra és újra a
kétségbeesésből ölelő karok ragadják ki, amik forróságukkal kizárnak
minden fájdalmat. Vágy…éhség…csókok…forró bőr…csókok…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Azt
hitte tart még az álom, nem volt tudatában teljesen annak, ami már a
valósághoz tartozott. Karok fonták körül, egy apró, mégis erős lány
karjai. Joggal hihette, hogy folytatódik a zavaros, mégis gyönyörű álma;
ahol a lelke fájhatott. Élesen, zajosan sajoghatott, mégis egyetlen
öleléssel a világában helyrezökkenhetett minden. Nian még mindig,
félálomban a melegség, a forró vágy után nyúlt, és nem engedte el, mikor
megtalálta. Nem gondolkodott, nem kérdezte magától, hogyan lehetséges,
hogy a lány az ő ágyában van, nem tétovázott, megragadta az kínálkozó
alkalmat. Magához ölelte, akárcsak a lány az ő forró testét. Tudta, hogy
elképzelhető, megbánja reggelre, de szüksége volt rá.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">A
sötétség leple beborította a két testet. Ittl minden lehetséges volt.
Nem kellett ész érvekre, a valóságra figyelni, nem voltak problémák,
csak két fiatal test, amik visszavonhatatlanul vonzották egymást. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Sóhajok,
nyögések kavarogtak az éj takarója alatt, kezek simítása, lábak
összefonódása, csókok perzselő nyomai a nedves bőrön. Remegő, dübörgő
szívdobbanások. Lassú, ősi ritmikus mozgás tette olvasztóan perzselővé
az éjszaka levegőjét.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Az
álom összekeveredett a valósággal, és a két ember úgy olvadt eggyé,
ahogy az évezredes ösztönök követelték. Nem fogadkoztak, nem ígérgettek,
nem beszéltek. Akarták ezt a titkos szövetséget, amit még maguk előtt
sem vallottak volna be, mégsem tudtak ellenállni vonzásának. De az időt,
még ők sem tarthatták vissza. Az éjszaka csendben távozott, hogy a
hajnal harsányan, kegyetlenül ébressze tudatára az alvókat.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Dio
szemébe beletűzött a Nap, de nem mozdult. Kellemes melegben érezte
magát, és olyan súlytalanul lebegőnek, mint nagyon rég nem. Belefészlete
magát ebbe a burokba, és megpróbálta kizárni a világot. De a nappal nem
volt hozzá olyan kegyes, mint az éjszaka, így kénytelen volt
szembenézni a való világgal. Az ész újra visszavette jogosnak vélt
helyét a lány életében és csendben megölte a varázslatnak tűnő éjszaka
emlékét. Egy pillanatig még küzdött, mielőtt végképp megtörte volna a
csöndet és a meghitt ölelést. Még mielőtt kinyitotta volna a szemét,
pontosan tudta, hogy Nian karjaiban van, és a testük úgy fonódik össze,
ahogyan csak két olyan emberé, akik mindenüket megosztották egymással.
Tudta, hiszen így volt ez mindig. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Orrában
érezte a férfi illatát, keze alatt a szíve dobbanását, és teste minden
centiméterével tudatában volt a másik forró bőrének. Csak még egy
pillanat, csak még egy szippantás az ismerős illatból, csak egy kicsit
még tartson az áldott állapot! Orrát a férfi nyakához dörgölte, majd egy
apró csókkal búcsúzott az éjszakától, mielőtt felkelt volna mellőle. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nem
volt szándékos, hogy így alakult, de nem bánta. Most még be merte
magának vallani, hogy nem bánt semmit. Később, ki tudja, hogyan tagad
majd mindent, de most még béke volt. Az éjjel, csak egy pillantást akart
vetni Nianra, nem is tudta mi vonzotta hozzá, mégis a hálószobában
találta magát. A saját egykori hálószobájában. Nem akart odamenni. Nem.
Mégis megtette, és nem tehetett róla, ha a teste, a szíve becsapta. A
következő pillanatban pedig már reggel lett. A köze lévő időt egy
álomnak fogta fel, önmaga előtt is takargatva a valóságot.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Óvatosan
kiosont a szobából, még megsimogatta az ágy előtt a földre szorult
gyerek kutyát, majd elindult a fürdő felé, fájdalmasan tudatában annak,
hogy a reggellel visszatértek a megoldhatatlannak tűnő gondjai is.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Csendben
lezuhanyozott és próbált nem gondolkodni. Miután felöltözött, úrrá lett
rajta a félelem, nem merte megvárni, míg Nian felébred, ezért gyorsan,
hirtelen ötlettől vezérelve összeszedte a kutyát, a pórázt, és elindult
vele a közeli parkba egy kiadós reggeli sétára.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Ugye te jó kisfiú leszel? – kérdezte a kiskutyától, aki már most úgy
nézett rá, mint egy istennőre, hogy megesett rajta a szíve, és elvitte
sétálni. Dio elnevette magát, majd megvakargatta Maximus sörényét. Már
most látszott rajta, hogy bizony a névválasztás meglepően predesztinálta
a kutyát, mert bizony a tappancsai meglehetősen nagyonak tűntek, és a
lábacskáin is látszott, hogy nagyra fog nőni. Dio nem bánta, azt annál
inkább, hogy a kutya úgy gondolta a séta arról fog szólni, hogy ő lohol
elől, a lány meg utána.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Leizzadt mire a parkba értek, és, hogy kifújja magát, kicsit megállt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Te jó ég! Benned aztán van energia! – nevetett és máris jobb kedvre
derült. – De nem lesz ez így jó. Ez nem séta – replikázott a kutyának,
de látszólag ő már attól is boldog volt, hogy a lány ránézett. Teli
szájjal vigyorgott és lihegve osztogatta a puszikat az értetetlenül
magyarázó embernek. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Na, elindulunk újra? Rendben, de most ne húzz, oké? – Nem sikerült
kivitelezni egy olyan sétát, amit annak is lehetne nevezni, inkább
tűntek úgy, mintha Mary Poppins az esernyőjébe kapaszkodva repülne. Dio
már kezdte bánni a meggondolatlanságát, még akkor is, ha alapjában véve
kezdett a szívéhez nőni a kis vakarcs. Aztán hirtelen eszébe jutott,
hogy egyszer látott valami műsort, ahol azt magyarázták mit kell tenni,
ha húz a kutya. Már bánta, hogy nem figyelt jobban, de mintha valami
olyasmit magyaráztak volna benne, hogy abban a pillanatban, mikor a
kutya a térde elé kerül, neki hátra arcot kell csinálnia, és mindaddig,
míg a kutyus rá nem döbben, hogy a lány vezeti őt és nem fordítva.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Oké, Max, most megpróbálunk valamit, rendben? – kérdezte az állattól. A
karja már fájt, úgy érezte a kis állatban sokkal több az erő, mint az
elsőre látszana. – Szóval, sétálunk! – Azzal elindult, és megpróbálta
betartani a szabályt. Eleinte iszonyatosan macerásnak vélte, és kezdte
feladni, mikor egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kutya mintha
elkezdett volna rá is figyelni a nagy loholás közepette. Hirtelen
euforikus öröm lepte el, és kacagva dögönyözte meg a kiskutyát, aki erre
nagy örömmel nyalta képen a lányt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Mire
a bejárták a parkot, már nem tűnt annyira vészesnek a sétálás
művészete, sőt Dio megkockáztatta, hogy egy nyugodtabb helyen el is
engedje Maximust. Boldogsággal töltötte el, amikor hívására
visszaszaladt hozzá, és megrémült, mikor egy mókus után iramodott, de
szerencsére amint eltűnt Maximus látóköréből, ő megijedt, hogy egyedül
találta magát és iszkolt is visszafelé. Nagy boldogsággal és kimerülten
tértek haza. A lánynak és a kutyának is földig lógott a nyelve, mégis
kellemes megelégedéssel vegyes fáradságot éreztek.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Amint
hazaértek, Dio biztos volt benne, hogy Nian már nincs otthon. Nem
tudta, hogy megkönnyebbüljön–e, vagy csalódott legyen. Próbálta
elfojtani magában a bizonytalanságot, így azzal terelte el a figyelmét,
hogy megkereste Maximus ennivalóját, reggelit adott neki, majd újra
megfürdött.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Jólesően
nézte, ahogy a kiskutya miután evett, összegömbölyödött és elaludt. Dio
még egy darabig tett vett a lakásban, elpakolta a holmiját. Borzongva
vette észre, hogy a férfi üresen hagyta a szekrényben az ő helyét.
Minden úgy volt, ahogy ő több mint fél éve hagyta. Mire végzett már
elmúlt dél, és ő is megéhezett. A konyhában a hűtőszekrényen vette észre
Nian lendületes macskakaparásra emlékeztető írását.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Az ásatáson vagyok, gyere ki, ha van kedved. Cím: GreatDover street. Egy nagy építkezést keress, az </span><span style="background-color: transparent; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">ő</span><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">r be fog engedni. Üdv. Nian.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Ui. Maximust is hozhatod…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Dio
dohogott egy sort a szenvtelen üzeneten, de mégis mit képzelt? Egyelőre
nem döntött még, előbb enni akart valamit. Kinyitotta a hűtőt, majd
elhúzta a száját, a hűtő majdhogynem üres volt. Akkor előbb a
bevásárlás!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nian
maga sem tudta, mi van vele. Egész álló délelőtt az ingerültségből a
méla unalomon át az euforikus vidámságig csapongott, és nem értett az
egészből semmit. Azaz nem akart érteni, mert sejtései azért akadtak, ha
nem is vallotta be magának. Úgy vélte hazafelé Rómából a végtelennek
tűnő úton leszémolt mindennel, ami a múlthoz kötötte, és amikor már úgy
érezte, szembe tud nézni mindennel, ami az elmúlt napokba történt, most
megint minden a feje tetéjén állt. Hát csoda, ha azt sem tudja, mi hol,
meddig? Próbálta nem mutatni, hogy az idegei elfeslett cérnaszálak
csupán, de legrégibb segédeit és munkatársát Krist nem tudta
megétveszteni. Mégsem kérdeztek semmit és ezért Nian égtelenül hálás
volt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Minden
meglévő erejét az ásatásra próbálta koncentrálni, ráadásul kiderült,
hogy a Great Dover street–i ásatási terülten kívül megnyitnak egy nem
messze lévő építési területet is. Jó eséllyel az is remek lelőhelynek
fog bizonyulni. Légvonalban nem is volt messze a két ásatás, mégis egy
örökkévalóságnak tűnt, mire odaértek. Végeredményben Nian még örülhetett
is volna, hogy a nyakába szakadt még egy ásatás, de a jelen pillanatban
mindent jobban kívánt volna, mint még egy munkát.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Azt hiszem ez egy nagyon jó lelőhely lesz – jegyezte meg még reggel
Kris, mikor elmentek megnézni, hogy halad a terültet előkészítése. – És
ami a legfurcsább, hogy úgy tűnik ez a rész már közvetlen a lakóházakon
kívülre esik. Emlékszel, valamikor a nyolcvanas években egy szarkofágot
találtak itt. Furcsa, nem? Pedig olyan közel van a város széléhez.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Aha – dünnyögte Nian, és ha akarta, ha nem az elmúlt éjjelen járt az
esze. Újra és újra lepörgette magában, mint egy filmet és ha akarta még
lassítva is nézhette volna. Nem baj, hogy nem értette, úgy döntött;
úszik az árral. Igen ám, eldönteni könnyű, de be is tartani annál
nehezebb.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nian, figyelsz? Hahó!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Igen, persze…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Dehogy, azt sem tudod, miről fecsegtem épp, akár azt is mondhattam
volna, milyen feszes a farmered a csini kis fenekeden – magyarázta Kris
teljes komolysággal.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Renben, akkor legyen úgy…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Halló, Nian! Most lebuktál! – kris Nian orra előtt hadonászott, mikor a
férfi végre észrevette, hogy valamiről igencsak lemaradt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Bocs, az utolsó mondatodat elszalasztottam.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Na igen, persze, az utolsót – Kris hangja cseppet tűnt csak úgy, mint
maró gúny-savba mártogatták volna, de Nian nem törődött vele. – Mi van
veled?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Semmi, csak dolgozzunk.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– De így nem lehet, ha oda sem figyelsz rám!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Nyugi Kris, pontosan tudom, hogy mindent kézben tartasz – veregette meg
a nő vállát Nian. Még szerencse, hogy olyan rég együtt dolgoztak már.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Naná, hogy tudod! Hiszen hetek óta én melózom helyetted. Nehogy félre
értsd én élvezem, meg minden, de elmondhatnád, ha valami gáz van. Hátha
segíthetek…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Sajnálom, Kris. Tudom, hogy nem egyszerű velem. Mostantól ígérem minden
olyan lesz, mint régen – próbálta megnyugtatni Nian a nőt, holott ő
maga is érezte, hogy szavaiban az őszinteség mintha kissé hibádzott
volna.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nian…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Semmi Nian, mondtam már. Nem kell mindig minden mögött rosszat sejteni.
Ami azt illeti nem is érezhetném jobban magam – nevetéséből még ő maga
is kihallotta a bizonytalanságot, de nem akarta, hogy számítson.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Rendben. Akkor itt végeztünk, úgy nézem holnap, holnapután kezdhetünk is.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Menjünk vissza, meg akarom nézni, mit haladtatok a villánál – Nian nem
vesztegette az időt, nem akart tovább lelkizni. Pedig tudhatta volna,
hogy Kris mindent észrevesz. Nem számít, mondogatta magának. Csak
dolgozzunk végre.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Egész
délelőtt adatokat és a dokumentációkat nézett, a szeme majd kiugrott
már, de pontosan az agyába akarta vésni minden egyes falat és helységet.
Közben hol idegesen, hol türelmetlenül szelte a métereket a kijelölt
szelvények között.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Ebéd
utánra már úgy ahogy megnyugodott, és kezdte érezni azt, amiért imádta a
hivatását. A föld nedves szaga eljutott az orrába és gazdag ígéretet
hordozott magában. A falak mentén a kövek ha beszélni tudtak volna
kiabálva suttogták volna Nian fülébe a történetüket, a törött cserepek a
férfi szemében éppé váltak volna és a halott házban élő emberek élték
volna mindennapjaikat. Egy pillanatig Nian valóban látta a múlt
megelevenedő képeit, és nagyot szippantott a levegőből. Nem számított,
hogy igazából a gázolaj hajtotta munkagépek kipufogójának szaga
terítette be a levegőt a nedves sár szagával, Nian a lelet és a múlt
illatát érezte. És végre minden feszültség leomlott róla. Kezébe kapott
egy spaklit és egy kis lapátot és nem törődve az emberek furcsa
pillantására belépett egy kijelölt kisebb egyszer egyes szelvénybe. Az
első spaklivágással már a múltban is volt, ezer és ezer évvel korábban
egy római villa kellős közepén figyelte a halálon innen az élet
nyüzsgését.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Dio
kétszer eltévedt. Nem mintha nem ismerte volna ki magát London utcái
között, de valahogy mindig az ellenkező irányba fordult, mint kellett
volna. Így szitkozódva és leizzadva érkezett meg az ásatás feltételezett
helyére. Egy darabig csak állt a kerítésen kívül, nézte az embereket,
ahogy dolgoznak, és nem vallotta be magának, hogy csak egy embert keres
igazából. És amikor meglátta nem vett tudomást megdobbanó szívéről.
Kicsit már bánta, hogy eljött, de nem bírt ellenállni a kísértésnek,
hogy megnézze az ásatást. Látni akarta a helyet, ahonnan a tekercs
származott és igen, látni akarta Niant is, ahogy dolgozott.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Lenyűgözte
akárhányszor látta terepen. Régebben sokat járt vele ásatásról
ásatásra, sőt, volt olyan idő is, amikor a férfi le sem vakarhatta volna
magáról Diot és Awent, aki csak azért volt hajlandó vele menni, hogy ne
legyen túl feltűnő. Na persze Dio tudhatta volna, hogy elég átlátszó,
amit műveltek, de akkoriban ez nem számított. Fiatal volt, nagyon is
fiatal. Ahogy nézte Niant nem tudott nem emlékezni…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Már megint egy hulla! – nyafogja Awen, de a szemén látszik az izgalom csillogása is. – Nem hiszem el, hogy ti ezt élvezitek.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Hugi, nyugi, ezek a hullák már nem harapnak – kuncogja Nian. Sejti,
hogy nem Awen miatt van ott a két lány, de nem akarja, hogy igaz legyen.
Mégis, azt sem akarja, hogy más miatt legyenek ott. Akárhányszor egy
másik srác az évfolyamából a lányra néz, vagy rá mosolyog érzi, ahogy a
vér vörös ködként kezd az agyára ereszkedni.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Mi lenne, ha este olyan helyre mennénk kivételesen, ahol táncolni is
lehet? – kérdezi Awen és kacéran Markra kacsint, aki Nian egyik társa a
nekik kiosztott szelvényben.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Dio
csak mosolyog magában, ő tudja, hogy jelenléle igencsak megzavarja a
fiút, mégsem tudja magát távol tartani tőle. Mióta az eszét tudta, így
volt ez, mióta ismeri Niant, érzi, hogy az övé a fiú. Fáj, ahogy látja
Fionát is Nian mellett – most ő a jelenlegi soros a barátnők listáján –,
de elnyomja a fájdalmat. Hiszen, ha Nian nem tudja, neki kell
felnyitnia a szemét. Ugyan, mit tudnak a fiúk! De mégis, nem tudja nem
figyelni ruganyos, fiatal testét, kissé hosszú dióbarna napszítta haját,
nevető szürkészöld szemeit, a száját… a kezét…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Dio…Dio… – Awen hangja nehezen jut el hozzá – hallasz? Mit bámulsz? Ah,
nem hiszem el, hogy a nyálad csorgatod a bátyám láttán!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Sshh… nem halltahja meg. Megígérted!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Igen, de mi értelme, nem látod, ahogy az a csaj, az a Fiona, vagy mi –
különben is milyen név ez? – csak úgy lóg rajta, mi meg csak a ki tudja
hányadik kerék vagyunk?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem számít.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
De igen! És most szépen, felém fordulsz és rám figyelsz! – Awen lassan
Dio pólóját kézre fogja, és megcsomózza a derekánál, a nadrágot
lehetetlen rövidségűre tűri fel, és kucnog sötét tervein. Két tizenéves
csitri, vadászatra kész…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nian
azon kapja magát, hogy egy ideje keres valamit a szemével, de maga sem
tudja mit, míg meg nem pillantja a vöröses csillanást a szőke üstökön. A
lány dereka csupaszon mosolyog rá, formás csípője ring, hogy egy másik
fiúval nevetgél a nem messze lévő szelvényben, vöröses szőke haja
meg–meglebben, ahogy csintalanul belekap a szél, Nian pedig úgy érzi
menten kiszakad belőle valami állati vadság, ahogy egyre csak a lányt és
a másik srácot figyeli. Nem tudja magát fegyelmezni, nem gondolkodik,
és nem veszi számításba, hogy semmi értelme felhúznia magát, hiszen épp
ezt akarta, hogy a lány észrevegye, nem ő kell neki. De nem tehet róla,
oda kell mennie. Akár egy ragadozó, úgy csap le a gyanútlan fiúra és egy
goromba mordulással teszi helyre a dolgokat.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Engedd le a pólód, és mára elég! – vakkant Dionak, aki megszeppenve
veszi észre női ereje első jeleit a kiszemelt áldozatain. Nem tudja
eldönteni, hogy tetszik–e neki, vagy sem, de érzi Nianban forr valami.
Valami forró és valami nagyon erős, valami tüzes, jeges, lávafolyam…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 7pt;">
<span style="color: #cccccc;"><span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Dionak
az emlékek hatására mosolyognia kellett, akkor még nem értette mit
látott az alig tizenkilenc éves fiún, hiszen még ő maga is olyan fiatal
volt, hogy hoogyan is tudhatta volna, hogy az a valami a nyers
féltékenység. De visszatekintve az életükre, mintha öröktől fogva csak
kerülgették volna egymást. És most itt egy újabb kihívás. Nagy levegőt
vett és belépett a kapun.</span></span></div>
mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-59784664087474684032012-01-31T17:22:00.002+01:002012-01-31T19:54:17.931+01:0029. fejezet<div style="color: #999900; text-align: justify;">
<div style="color: #f9cb9c;">
<span style="font-size: small;">Khmmm... azt hihetitek csoda történhetett nálam. De nem! Vége a lazsálásnak, a szabadságnak. Itt az új fejezet. És rájöttem, hogy amíg nem fejezem be a Gladiátort, addig nem tudok új regénybe fogni, és bizony kaparássza már az új történet az agyamat. Úgyhogy össze kell kapnom magam. Ráadásul van két olyan regényem, amit elkezdtem, és azokat is folytatnom kell. Szóval mindenképp fel kell tápászkodnom a punnyadságból:)</span></div>
<div style="color: #f9cb9c;">
<span style="font-size: small;">És, hogy kicsit kiengeszteljelek benneteket, íme egy új történet kezdete. A csillagok Lánya - Álom Útján -t itt éritek el. </span><span style="font-size: small;"><a href="http://csillagoklanya.blogspot.com/"><span style="font-weight: bold;">http://csillagoklanya.blogspot.com/</span></a> Ezt folyamatosan fogom frissíteni, már készen van, csak javítani kell, bár azzal lesz elég munka. De szerencsére Nikita és LauraL mint mindig most is mellettem állnak. És nem utolsósorban lesz nektek egy meglepetésünk is, de erről még nem beszélhetek, majd mindent a maga idejében.</span></div>
<div style="color: #f9cb9c;">
<span style="font-size: small;">De most olvassátok, élvezzétek, remélem nem felejtettem még el írni. Néha magamnak ez a félelmem, de igyekszem bebizonyítani, hogy még megy...</span></div>
<div style="color: #f9cb9c;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #f9cb9c;">
<span style="font-size: small;">Akkor hát, nincs más hátra, mint előre: hess, olvasni!</span></div>
<div style="color: #f9cb9c;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #f9cb9c;">
<span style="font-size: small;">Csóók, mimi:)</span></div>
<br />
<br />
<div style="color: #cccccc;">
<span style="font-weight: bold;">Róma... ma...</span></div>
<div style="color: #cccccc;">
<br /></div>
<div dir="ltr" id="internal-source-marker_0.027186651653315685" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Már rég meg kellett volna érkezniük – töprengett magában Dio, még mindig a zárkában várva legjobb barátnőjét és Ottaviot. Elképzelni sem tudta mi tarthat ennyi ideig, kezdte magát úgy érezni, mint aki az őrület határán áll. Nian ott volt mellette, túl szorosan, túl közel, érezte a belőle áradó forróságot, nem bírt kitérni előle. Egyelőre nem akart gondolkodni, sem érezni. Tépelődött már magában ezer és ezer alkalommal, hogy mitévő legyen, de döntésre éppúgy nem jutott akkor sem és most sem. Nem mert a férfira nézni, az után a felperzselt csók után meg pláne nem. Leginkább azt kívánta, legyen már vége ennek az átkozott utazásnak és térjenek vissza a nyugalmas, unalmas, szürke mindennapokba, különben nem biztos, hogy tudja sokáig türtőztetni magát. Egy darabig már járkált fel–alá, majd fújtatva megállt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Legalább tennél úgy, mintha egy cseppet nyomasztana a helyzet! – csattant a férfi felé, aki csak állt, az egyik lábát térben felhúzva a falnak dőlve és Diot tanulmányozta, éppúgy, ahogy egy oroszlán tenné. Mozdulatlanul, rezzenetlen, mereven.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nian tudta, hogy ezzel kibillenti Diot a ráerőszakolt közönyből. Már azt is sikerként könyvelte el magában, hogy egyáltalán még megy neki a provokáció. Nagyon nehezen türtőztette magát, de úgy vélte, nem adhatja fel, most már nem. Így is totálisan hülyét csinált magából, ezek után már úgyis mindegy, ezért vagy így, vagy úgy, de el fog dőlni kettejük sorsa.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Szerinted mi lesz Dianával? – kérdezett inkább vissza elterelve a szót.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Hogy? – Igen, ez az – veregette magát vállon magában Nian, ahogy látta, Dio megtorpan egy pillanatra és összezavarodik a hirtelen témaváltástól.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– A tekercs, az írás, tudod – segített. – Azon gondolkodtam, ha eredeti, és valódi a szöveg…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Az! – vágta rá határozottan Dio. – Biztosan eredeti a szöveg.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Szóval, ha – ismétlem – ha eredeti, akkor ez egy óriási fogás és nem ártana kicsit jobban körbejárni a lehetőségeket. Nem mellesleg érdekel is a történet – vont vállat még kicsit provokálva még inkább a lányt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Mondtam már, hogy eredeti! Miért nem hallgatsz rám? – kérdezte a lány Niantól immár teljesen rá figyelve. – Ennyire még képes vagyok!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem benned kételkedem, de azt te is tudod, hogy nem adhatjuk csak úgy nyílvánosságra.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem is akarom! Nem tudnám megmagyarázni, hogyan került hozzám – rázta a fejét Dio, miközben csak úgy repkedtek a kis tincsek az arca körül. – Ne bámulj, utálom! – morogta, majd elfordult Niantól.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Meg kellene vizsgálnod azt a papiruszt, ami nálam van. Szerintem ugyanaz a két szöveg. Nem tudom, melyik lehet az eredeti, de ha igazam van, akkor máris megoldódott a problémád. Feldolgozhatod, neked adom – vont vállat Nian, mintha bizony ez valóban olyan egyszerű lenne.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Miért vagy velem ilyen kedves hirtelen? – gyanakodott Dio.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Kedves? Dehogy, félreérted. Az, ha te feldolgozod és publikálod, az nekem is jó. Mégiscsak az én ásatásom, az én kutatásom, nem? Elsődlegesen rám kell hivatkoznod.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Szóval ez pusztán szakmai…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Miért, mi mást vártál? – kérdezte Nian nagy, ártatlan tekintettel. De magában már dörzsölte a kezét, hogy még mindig ismeri Dio gyengéit és most a lány szépen belesétált a csapdájába.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Még meggondolom, de nem megyek Londonba, ne tehetem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Sajnálom, e nélkül nem megoldható. Nekem vissza kell mennem; a napokban biztosan. Sőt minél előbb, annál jobb. Nem maradhatok sokkal tovább, már így is viszket a tenyerem, ha arra gondolok, hogy nélkülem megy az ásatás – sóhajtott Nian és egy kis türelmetlenség vegyült a hangjába.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Hiányzik? – kérdezte Dio, mert pontosan tudta, milyen az, ha megfosztják az embert attól, amit a legjobban szeret, és Nian az ásást szerette a legjobban. Mindennél jobban. Talán ez fájt a lánynak a leginkább, még magának sem vallotta be, mennyire.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Igen – túrt türelmetlenül a hajába Nian és ellökte magát a faltól. Most ő kezdett el járkálni le és fel.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem kellett volna idejönnöd! – sóhajtott a lány nagyot, mire Nian megtorpant és egyenesen ránézett. Egy darabig még fürkészte, talán a kényelmetlenség határáig űzte a tekintetével, majd vállat vont és tovább rótta céltalan útját.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem megyek Londonba – jelentette ki határozottan újra Dio,a válasz erre, csak egy újabb vállrándítás volt. – Hallod, amit mondtam?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Persze, nem vagyok süket. – Nian szinte oda sem figyelt Diora, azaz csak ezt mutatta. Kezdtek kifogyni a kezéből a kártyalapok és ő mindenáron azt akarta, hogy a lány visszatérjen vele.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Most mi van, nem beszélsz velem? – Dioban kezdett felmenni a pumpa, fáradt volt, elcsigázott, az idegei kezdték felmondani a szolgálatot, Nian pedig itt játszik vele.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Már miért ne beszélnék veled? – vont ismételten vállat Nian, amire Dioban robbant a bomba.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Állj le! Nem hallod, azt mondtam, fejezd be! Elegem van! – kiabálta. – Én csak haza akarok menni, és elfelejteni mindent. Aludni és nem gondolkodni. Miért kell neked megnehezítened mindig mindent? – Nian nem válaszolt, csak fél szemmel sanídtott a lányra, majd tovább körözött. – Nian, az istenért! Figyelnél rám?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Persze, mondd, figyelek! – bólogatott Nian és várta a következő rohamot.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nian Lewin! – lépett közelebb Dio és egyre közelebb.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Igen? Most mérges vagy?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem, nem vagyok! – üvöltötte a lány. Nagyon ritkán borult ki ennyire, da ha átszakadt a gát, Isten irgalmazzon minden élőlénynek, mert ő nem fog.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Diodora Montague és Nian Lewin; elmehetnek! – hangzott az egyik őrszobás hangja, mire mindketten felkapták a fejüket.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Csak utánad, szépségem!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ezért még számolunk – morogta Dio, mire Nian elnyomott magában egy mosolyt. Tudta, hogy majdnem nyert ügye van. Dio nem képes kontrollálni magát, ha kellően felhúzzák, és most nagyon mérges. Majdhogynem fütyörészve lépett a lány után a szabadságba vezető cella ajtón át.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Az őrszobán ott várt rájuk Ottavio, mint egy őrangyal és hű társa, Awen mint egy színes pillangó. Dionak mosolyognia kellett Ottavio gunyoros és Awen bosszantóan csintalan arckifejezésén. De meg kellett tartania a dühös látszatot.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– A Signorénak és a Signorának eltűntek az iratai és minden értéke. Kérem, Atyám igazolja őket, aztán mehetnek is – magyarázta az egyik rendőr, mire Ottavio igazolva a két szakadt barátját, némi papírmunka után és pár hátba veregetéssel megfűszerezve és kacsintással kísérve az útjukra bocsátották őket.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nian morcos volt, mert Dio úgy tűnt, lehigadt, és idegesítette, hogy Awen folyton a papon legeltette a szemét, amit látszólag Ottavio szintén érzett és észrevett. Az egész társaságból Awennek volt egyedül jó kedve.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Egy álom volt, ezt magyarázta magának Dio, míg tartott az út visszafelé; előbb Capriról Nápolyba, majd vissza Rómába. Nem beszélgettek sokat, a meghitt, közvetlen viszony, ami kezdett kialakulni közöttük nyomtalanul tűnt el. Csak egyfajta feszültség lebegett körülöttük, ami megkötötte őket, és szinte megfojtotta mindkettőjüket.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Immár négyen zsúfolódtak a kocsiba és a két állat. Kész cirkuszi kocsiként száguldottak vissza a fővárosba, egyedül Awen nem adta meg magát a rosszkedvnek. Még Ottavio is meglehetősen csendben és morózusan hallgatta a lány fáradhatatlan csevegését.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Már csak arra ocsúdtak, hogy Rómában vannak ismét. Dio kipakolta a táskáját és Szfinxet az autóból, majd szó nélkül elkezdett a lakása felé menni. De valaki hirtelen elkapta a karját és szinte visszaperdítette.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Várj!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nian! – sóhajtott Dio fáradtan. – Mi van már megint?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem mehetsz csak így el! Mi lesz a tekerccsel? Mi lesz velünk?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Velünk? Semmi. A tekereccsel? Nem tudom. Nian, kérlek, gondolkodnom kell!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Gondold át, Dio. A szöveg publikálásának joga a tiéd. Csak be kell fejezned. A te tekercsed a végéhez közelít, már csak pár lap van felfűzve, de lehet, ami Londonban van, hosszabb. Ráadásul ezt nem hozhatod nyílvánosságra, én meg nem maradhatok, nem is akarok! – Nian kezdett lemondani mindenről, utolsó kétségbeesésében bármit megadott volna, hogy Dio vele tartson. – Gondold át. – Végül megadta magát, és lemondóan sóhajtott. – Rendben, nem foglak tovább zaklatni. Nem fogok nyomulni, nem kérek tőled semmit. A kapcsolatunk pusztán szakmai lesz. De ne hagyd, hogy a büszkeséged és a makacsságod tönkretegye az életedet. Ha jönni akarsz, estig Ottavionál megtalálsz. Vigyázz magadra, Diodora.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Donak megsajdult a szíve, Nian nem szokta a teljes nevén szólítani, csak ha nagyon mérges, vagy ha nagyon komoly. És most az utóbbi volt a helyzet. Nem akarta ő, hogy így legyen, de nem tehetett a saját természete ellen. Mindig is csökönyös volt, és még ha ő maga el is veszett, soha nem tudott megalkudni, még a saját boldogságáért sem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nian! Miért…? – kérdezte, de nem fejezte be a kérdést, mert Nian visszafordult és egy lépéssel Dio mellett termett. Nem szólt egy szót sem, csak erősen megragadta a tarkóját és keményen szájon csókolta, majd ugyanúgy szó nélkül otthagyta a meglepett lányt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Holnap találkozunk – intett Ottavio, majd Niannal az oldalán elporzott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Na, és mit csinálunk ma? – kérdezte Awen. – Talán mesélhetnél a helyes Atyáról! Mindent tudni akarok róla!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Awen, ő katolikus pap, nem gondolhatsz rá úgy! – nevetett Dio. – Na, gyere, pakoljunk fel, aztán mondd el, mit keresel Rómában, illetve Nápolyban, vagy már nem is tudom követni, hol!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Rendben, akkor az Atyánál tartottunk – huppant le Awen Dio kanapéjára, kezében egy tejszínhabos tejeskávéval. Miután felpakoltak, és úgy ahogy Dio mindent elrendezett és a sértődött Szfinxet is kiengesztelte, végre volt egy kis nyugalma, hogy csak magára gondoljon. De majdnem elfeledkezett Awenről. Így, kicsit elodázhatta a kínos témát, amit át kellett volna rágnia minden oldalról; Niant.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Már mondtam, Ottavio, pap – ült le Awen mellé Dio is. – Nem hinném, hogy ilyeneken kellene gondolkodnod. Az tény, hogy nagyon jóképű, de ő Istennek ajánlotta az életét, tartsd ezt tiszteletben.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Hű, az anyját, de szépen mondtad! – kacagott Awen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Awen, ez nem játék. Vele nem szórakozhatsz csak úgy, mint a többiekkel! – csattant Dio. Túl fáradt volt, és túlságosan kavarogtak benne az érzelmek ahhoz, hogy józanul tudjon ítélni és észrevegye, hogy Awen csak a bolondját járatja vele.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– És ki mondta, hogy játéknak veszem? – kacsintott csintalanul és hátrarázta rengeteg haját, miközben fülében az ezüst fülbevalók csilingeltek.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Awen, kérlek!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Jaj, Dio, kérlek! – utánozta a lány Dio hangját és tettetett felháborodással szemlélte barátnőjét. De nem bírta sokáig, kacagásban tört ki. – Jól van, hát nem látod, hogy csak ugrattalak? Olyan viccesen néztél ki, hogy nem tudtam megállni. Bár tény, ami tény, az Atya valóban eszméletlenül dögös – kacsintott csintalanul.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Á, Awen! – kiáltott nevetve Dio. – Tudhattam volna, soha nem változol!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Na igen, a jó öreg Awen, de még én is tudok ám meglepetéssel szolgálni. Rendben békén hagyom az Atyát, ha elmesélsz mindent, ami a bátyámmal történt. – Awen maga sem értette mi az a a hirtelen jött kis szorítás, ami a szíve körül játszott, amikor arra gondolt, többé nem ugrathatja Ottaviot, és ha őszinte akart lenni magához, be kellett vallania, hogy valami volt a papban, ami nem hagyta nyugodni. Nem olyan elvetemült ő, hogy egy papot akarjon miden áron elcsábítani, de Ottavio úgy vonzotta, mint kolibrit az édes nektár. Juj, ez de nyáltenger – gondolta gúnyosan magában, de tovább morfondírozott. Nem tudta kiverni a fejéből azt a vibrálást, amit érzett. És tudta, hogy Ottavio is érezte, ha pap, ha nem. – Szóval? – tért vissza az ábrándozásból –, elmondod?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Csak a szokásos – dünnyögte Dio. – Tudod, Nian megjelenik, én meg elveszítem a józan eszemet. De nem változott semmi.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Szerintem nagyon is változott. Legalábbis, ami a bátyámat illeti. Már nem az a jókedvű, sármos srác, aki volt. Sokkal többször van rossz kedve mint jó.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nehogy már ez is az én hibám legyen!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem, nem azt mondom, a te hibád, sokkal inkább mindkettőtöké. Mert egyikőtök sem tud túllépni. Már évek óta egy helyben toporogtok. Engedd el, Dio! Csak engedd el!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Azt hittem, már rég ezt tettem, de kiderült ugye, hogy tévedtem – fintorgott a lány. Be kellett vallania magának, hogy Niannal koránt sincs mindennek vége, nincs lezárva semmi. Lehetett ennek örülni, vagy épp bosszankodni miatta, de figyelmen kívül hagyni semmiképp. – Most akkor mit csináljak? – kérdezte kétségbeesetten.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– A kérdés, hogy mit akarsz? Akarod őt? Ha igen, harcolj érte, ha nem, hagyd, hogy el tudjon menni – simogatta meg Awen a barátnője kezét. Szerette mindkettőt, de fájt látnia, hogy így bántják egymást minduntalan.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem tudom, mit akarok. Félek, félek, hogy annyira fogok kötődni hozz, hogy elveszítem önmagam. Félek, rettegek ettől. Nem akarok függni tőle, mert belehalok, ha elhagy!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Már miért hagyna el? Bolond lány!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Mert a férfiak, mind ezt teszik a nőkkel – dünnyögte Dio, bár már jó ideje ő maga sem volt erről teljesen meggyőződve. Az anyja mindig ezt mondta neki, és ő úgy nőtt fel, hogy ezt szem előtt tartotta, és ennek rendelte alá szinte az egész életét.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Mióta is ismered a bátyámat?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Régóta, mintha mindig is ismertem volna.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– És becsapott egyszer is?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem, de ez nem jelenti azt, hogy egyszer ne tenné meg – vont vállat vonakodva Dio.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Anyám, te nő! És lehet, hogy az égből egy hullócsillag épp ránk pottyan. Jézus! Neked ezek érvek?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Miért nem azok? Nem kockáztathatok! Ha újból belemegyek ebbe, elveszítem a szabadságomat, hiszen mindenem hozzá lesz kötve, és ha engedem, hogy újra szeressem, akkor nem tudok majd védekezni.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Össze–vissza beszélsz, a felét sem értem, annak, amit mondasz. De egyre még válaszolj. Jó volt vele? – Awen olyan figyelmesen nézett Diora, mintha el akarná kapni a legkisebb rezdülését is, mielőtt megint valami kifogást keresne. – Ne gondolkodj, csak válaszolj.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Igen… de…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nincs semmi de. Szóval jó volt vele! És tényleg a tengerparton csináltátok? Anyám, ha láthattam volna!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Fúj, te kis erkölcstelen! – nevetett Dio. Örült, hogy a vészterhes hangulatnak vége.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Miért, ami jó, azt meg kell beszülni. Apropó, tudtad, hogy a te papodnak, milyen feszes a hátsója?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ezt meg honnan tudod? Mit titkolsz előlem, ki vele! – vágott Dio Awenhez egy puha díszpárnát.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Én? Semmit! Tudod jól, hogy nem szokásom a titkolózás. De ami tény, az tény. Az Atya ördögien jó pasi. Istenem, ha nem lenne pap! – nevetett fel Awen, és valahol valóban így is gondolta. – Mihez fogsz kezdeni? Elmész Londonba?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem tudom. El kéne, nem? De ha elmennék, az olyan lenne, mintha megadtam volna magam. Nem tudom, olyan zavaros minden!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Hát, te tudod, de szerintem nem lenne szabad kihagynod ezt a lehetőséget. Én nem értek ezekhez az ókori cuccokhoz, de elég érdekesnek ígérkezik, nem. És tékozlás lenne csak ezért kihagyni egy ehhez fogható felfedezést, csak mert nem mersz Nian közelében tartózkodni – vonogatta nagy ártatlanul vállát Awen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Mi az, hogy nem merek? – förmedt rá Dio. – Nem merek? Te megőrültél, már miért ne mernék?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem is tudom… talán attól tartasz, ha a közeledben van, nem tudsz neki ellenállni. Én megértem, hiszen mindig is így volt ez köztetek, nem? Szóval ne aggódj, szerintem Nian is megérti majd.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Mit ért meg?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Hát azt, hogy… áh, felejtsük el. Igazad van. Felesleges, nem éri meg – legyintett Awen és indult volna.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ácsi, ácsi… most szépen befejezed, amit elkezdtél. Mit fog Nian megérteni? – kérdezte villámló szemekkel Dio.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ó, az? Tudod, csak arra gondoltam, hogy ismer téged, és tudni fogja, ha nem mész, hogy igazából félsz, hogy újra a közelében legyél, mert ,mind tudjuk mi fog akkor történni. Szerintem nincs semmi gond. Megérti majd. Csak kicsit sajnálni fogja azt az írást. De ha beszélsz vele, talán …</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Mi az, hogy mind tudjuk? – kiabált Dio. Leragadt a korábbi mondatnál és a többit már nem is hallotta.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Csak azt akartam mondani, hogy, hogy… – dadogott Awen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Igen?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Jaj, Dio. Én nem akarlak bántani, de egyszerűen ha egy helyen vagytok, izzik körülötetek a levegő. Még most is, ahogy jöttünk visszafelé, érted?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Mit? Ezzel azt akarod mondani, hogy nem bírok a véremmel, és ahogy meglátom Niant ráugrom, mint egy feltüzelt tini a mozibálványára? – kérdezte vészjósló hidegen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Öö, nem, dehogy.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– De! ezt akartad mondani! Szóval egy nimfomán vagyok! Na, majd meglátjuk. Csomagolj!</span></div>
<div style="color: #cccccc;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nian egyhuzamban vezette le az utat Róma és London között. A szeme véreres volt és fájt a feje mire Londonba ért. Dio nem telefonált, nem jelentkezett, még csak nem is vette fel a telefont. Hát jó –, gondolta, de fájt az elutasítás. Bízott benne, hogy majd meggondolja magát, de nem várhatott tovább. A terepen kellett lennie. A föld kincsei a tudás várt rá. És neki bizsergett mindene, ahogy arra gondolt, hogy másnap már ott lehet a feltáráson. Bele sem mert gondolni mi mindenről maradt le.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Maximus édesdeden aludt mellette a kocsi ülésen, és Nian arra gondolt, hogy legszívesebben ő maga is mellégömbölyödne, hogy elfelejtse minden baját. Félkézzel megsimogatta kis gubancos buksiját, majd ahogy elérte a város határát, megkönnyebbült. Végre hazaért. Bár már majdnem este volt, a szürkületben is jól felismerhetők voltak London körvonalai. Bizsergett a vágytól, hogy újra nekivágjon az ismeretlennek, hogy még több tudást csikarjon ki a föld mélyéből, hogy elvegye, magához ölelje a régieket. Tisztelte és szerette a múltat. Talán ez volt a legnagyobb hibája, túlságosan a múltban élt. De már úgyis mindegy, nem igaz? Amiért Rómába ment, annak már vége, már nem számít. élhet úgy, ahogy ezentúl a kedve tartja.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Egy darabig még parkoló hely után keresgélt, majd végül – majd háromszori fordulás után, mikor már kezdett iszonyatosan ideges leni –, talált egy helyet a lakásához elég közel. Kipakolta a holmijait, a kutyát, majd fáradt tagjait felvonszolta a lépcsőn, és csak akkor vette észre, hogy a szíve a torkában dobog, mikor, az ajtót nyitva találta.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Letette a csomagokat, a kutyát csendre intette, majd óvatosan beljebb lopózott. Mindenhol égett a villany. Ruhák szanaszét hevertek, mintha bomba robbant volna. Nesztelenül lopakodott beljebb, majd hirtelen megpördült, mikor a fürdőből szitkozódás hangjai szűrődtek ki. Minden izma megfeszül, készen a támadásra, vagy épp a védekezésre, de mikor meglátta, leesett az álla.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Hát te? – hápogta. Azt hitte a fáradság játszik vele szörnyű rút tréfát. – Mit keresel itt, egyáltalán hogy jutottál be?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Ha jól emlékszem, ez még mindig az én lakásom is, úgyhogy kulccsal – válaszolta a kéretlen látogató.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Aha – nyögte ki a férfi, majd szó nélkül elvonult aludni. Abban bízott, ha kipiheni magát ez a bizarr látomás is elfoszlik majd.</span></div>
<span style="color: transparent; font-family: Arial; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span></div>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-79848325365495392982011-12-31T17:12:00.001+01:002011-12-31T17:13:08.493+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.kajarecept.info/wp-content/uploads/buek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="281" src="http://www.kajarecept.info/wp-content/uploads/buek.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<span style="color: magenta;"><span style="font-weight: bold;"><span style="font-style: italic;"><span style="font-size: x-large;"> Boldogságos Új esztendőt kívánok :)</span></span></span></span></div>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-81099760723346424102011-12-24T11:34:00.006+01:002011-12-24T11:35:20.336+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYvr5ythgOIoZ1ahv6x4emApHOlHjijYKvPH0y-uuKE5MVtWAZ_P5GO6ebN05JKJmmgmtBNah2Y0ODStFx-zydKCfCJ9UnAPE-9WH5tJXeLNRFQhDkVs3OmgKw8pQ4n-t60vVw4Jb2xeE/s1600/barka-kari3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b style="color: #cccccc;"><span style="font-size: large;">Kedveseim! Áldott karácsonyt kívánok nektek! </span></b></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="color: #cccccc;"><span style="font-size: large;">Csók: mimi :D </span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="color: #cccccc;"><span style="font-size: large;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="color: #cccccc;"><span style="font-size: large;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="color: #cccccc;"><span style="font-size: large;"> </span></b><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYvr5ythgOIoZ1ahv6x4emApHOlHjijYKvPH0y-uuKE5MVtWAZ_P5GO6ebN05JKJmmgmtBNah2Y0ODStFx-zydKCfCJ9UnAPE-9WH5tJXeLNRFQhDkVs3OmgKw8pQ4n-t60vVw4Jb2xeE/s400/barka-kari3.jpg" width="400" /></div>
<br />mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-59654243439569333012011-10-24T15:33:00.001+02:002011-10-24T15:34:55.793+02:0028. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
Hálló... Hálló:)</div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
Huhh... már nem is számolom, mikor jelentkeztem utoljára...de talán nem felejtettétek el végleg a Gladiátort. Remélem ezzel a fejezettel kárpótollak benneteket. És azt is remélem, hogy nem mentek a Dunának, Balatonnak, tengernek, óceánnak, kis pataknak, nagy víznek tőle:P</div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
Jó volna, ha jeleznétek az észrevételeiteket, bár igaz, ami igaz, nem nagyon várhatom, lévén én is lusta dög voltam. De az is igaz, ha megvan az ostor csattogása a hátamon a ti komijaitok képében, én is jobban erőt veszek magamon. A múltkori fejezethez nagyon köszönöm azoknak, akik írtak, jó volt olvasni:)</div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
A javítást ezúttal is LauraL-nak köszönöm, nem is tudom mi lenne velem nélküle, és Nikita nélkül, aki ha minden igaz nagyban írja az Utol ér a Múlt befejezését:) Úgyhogy köszi lányok! <3</div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
És akkor, előre, ami hátra, Hess olvasni!!... </div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #f6b26b; text-align: justify;">
Csóók, mimi:)</div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh79eDRxHUOrqMliakGKdAA1eEF6ZeM5nhSFJ0Fli_H-qOyQ70b34zeFu5ArvzHfEu3_xUkE8ZM_jz0_H4tuVuOeMkuQ9TZLcEoNdODCNimY9Q3C7B-A4DUVtHX3tAPTGZE72RUT5Gz3ew/s1600/ariane179254_Spartacus_BloodAndSand_1x04_TheThingInThePit_0372.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh79eDRxHUOrqMliakGKdAA1eEF6ZeM5nhSFJ0Fli_H-qOyQ70b34zeFu5ArvzHfEu3_xUkE8ZM_jz0_H4tuVuOeMkuQ9TZLcEoNdODCNimY9Q3C7B-A4DUVtHX3tAPTGZE72RUT5Gz3ew/s320/ariane179254_Spartacus_BloodAndSand_1x04_TheThingInThePit_0372.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #f6b26b;">ui: Némi 16 és 18 - as karikára számítsatok, lelkileg is...</span><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVAEHtiw9kgfbuZZHNibQsZCu45j3e096xXcDDBduTIP3hshHZZ3JyK_TfeCE0poarVtbts3LNtPV5QtMLLdrsojjHDDJChsXf6IEMPLNGu2bPz4MDz-DY5ArobaXn_k4_ljN-090UTEM/s1600/16-os+karika.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVAEHtiw9kgfbuZZHNibQsZCu45j3e096xXcDDBduTIP3hshHZZ3JyK_TfeCE0poarVtbts3LNtPV5QtMLLdrsojjHDDJChsXf6IEMPLNGu2bPz4MDz-DY5ArobaXn_k4_ljN-090UTEM/s1600/16-os+karika.jpg" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9F4r3o5pcQG-pawucHe9EPo7YPE_bEibN_9gFgFRYmLwAXyMGU6oO2vOcAm55FYgrn_AXiXaZaD9KgAXuRXVIUICfnZ3kEXd7U19AhTqOofi-fANgblLs2YShXLIsuAVDiVkuCcFAp6c/s1600/18_karika.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9F4r3o5pcQG-pawucHe9EPo7YPE_bEibN_9gFgFRYmLwAXyMGU6oO2vOcAm55FYgrn_AXiXaZaD9KgAXuRXVIUICfnZ3kEXd7U19AhTqOofi-fANgblLs2YShXLIsuAVDiVkuCcFAp6c/s1600/18_karika.jpg" /></a><br />
<br />
<br />
<b><i>Roma... akkor</i></b><br />
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><br />
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Egyet, mindig csak egyet; előre. Miközben nem tudtam levenni a szemem
a domináról. Hófehér bőrén ott csillogott Eywind vére, ami
összemosódott a saját verítékének cseppjeivel. A szemében mohó vágy
lángolt, kecses ujjai az előtte térdelő germán herceg homkszín
sörényében kalandoztak. Figyelt engem, akár egy éhes fenevad a prédáját,
és tudtam, ha most félrenézek, elvesztem. Nem mertem, és nem is akartam
másra pillantani. Féltem, minden porcikám reszketett, de nem magam
miatt. Én és a félelem már egyek voltunk az aréna után. Bennem már nem
tehetett több kárt, a társam volt örök időkre. Magamért nem mozdultam
volna, hisz velem nem történhetett már semmi olyan, amit mások már meg
nem tettek, de volt ott valaki, akiért világokat lettem volna képes
megmozgatni. Eywind. Akár egy kisgyermek, beletörődő, csalódott,
kétségbeesett arccal, szégyenkezve pillantott rám, némán könyörögve,
hogy ne mozduljak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nehéz volt, nagyon nehéz figyelmen kívül hagynom hangtalan kérését,
de képtelen voltam otthagyni, és várni mi történik. Elég volt. Nem
hagyhattam, hogy az élet engem irányítson és én csak bénán állva nézzem
hogyan siet el mellettem, magával rántva és minden szerettemet. Nem nem
fordultam felé többet, újra a dominát figyeltem, és lassan, megfontoltan
lépkedtem. Éreztem, ahogy a testemben a remegés alábbhagy és csak
egyfajta bizonyosság veszi át a helyét. Bárhogy legyen, jó helyen
vagyok. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Gyere csak! Nem harapok – mosolygott, mire én is elmosolyogtam magam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Hát persze – mondtam, mire észrevehetően meglepődött.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nézd, Felix, hogy felvágták a kislány nyelvét. Az ember azt gondolná,
hálás, amiért megmentettük az enyészettől, ő meg mégis milyen magasan
hordja az orrát – gúnyolódott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> A
férfira néztem, aki egy szál ágyékkötőben, kissé türelmetlenül
álldogált, látszólag, kissé tanácstalanul. Ha nem tudtam volna, hogy ő a
híres gladiátor iskola vezetője, tulajdonosa, nem hittem volna a saját
szememnek sem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Domina, kérlek…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem, hercegem, most nincs itt a könyörgés ideje! – simogatta meg Eywind haját újra a nő.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Porcia, kezd elfogyni a türelmem! – szólalt meg először Felix. – Elég volt a játékból.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Várj, uram! Megígérted! – Akárcsak egy kisgyermek, hirtelen olyan bűnbánó lett az arca az előbb még oly számító asszonynak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Akkor csináld gyorsan, nem érek rá egész nap a szeszélyeid szerint ugrálni!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Diana, gyere ide kérlek! – intett. – Herceg, fordulj a dominus felé!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Egyességet kötöttünk – acélozta meg a hangját Eywind. Úgy sütött
belőle a hidegség, úgy csikorgott, mintha megfagyott volna ő maga is.
Arcáról eltűnt a kétségbeesés, csak a hideg düh és a gyilkos fagy
csillogott tekintetében.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Igen, megállapodtunk, de arról szó sem volt, mi lesz ha a kis védenced önszántából ajánlkozik fel.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem akarhatod ezt…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ó, kedvesem! Nem tudhatod, mit akarok, mit meg nem tennék én azért, amit akarok! Diana, gyere, közelebb…még…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nem! – Eywind hangja harcra szólított, de tudtam, nem engedhetem,
hogy megtegye, holott biztos voltam benne, gondolkodás nélkül
cselekedne.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Minden rendben – mondtam halkan, holott biztosan éreztem, semmi
sincs rendben. Mégsem hagyhattam, hogy elszabaduljon a pokol, mert az
Eywind halálával végződne, ebben biztos voltam. És mindent képes voltam
elviselni, de az ő halálát nem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Hogy mondhatod ezt? – nézett rám értetlenül, hitetlenkedőn, kétségbeesetten, dühösen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Odaléptem hozzá, mit sem törődve a domina kérdő tekintetével, sem
Felix türelmetlenkedő toporgásával, és letérdeltem Eywind elé. Felé
nyúltam, de elhúzódott. A szemem sarkából érzékeltem, ahogy a domina
egyre közelebb araszol hozzánk, akár egy éhes kígyó, tekergett
körülöttünk, hogy végül erős, kecses testével halálig szorítson
mindkettőnket az ölelésébe. De nem számított, most nem, abban a
pillanatban csak ketten voltunk, épp úgy, ahogy akkor régen, amikor
először megláttam őt. Amikor a lovak elszabadultak, és mégis csak őt
láttam, amikor a szemei élő ösvényt vájtak a szívembe, akkor rég… A két
tenyerembe fogtam az arcát, nem törődve Porcia dühös sziszegésével, és
Eywind tartózkodásával és egészen közel hajoltam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem számít, semmi nem számít. Nem érhet el hozzád, nem mocskolhat be sem téged, sem engem – suttogtam a szájába.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Igazad van – lökött el –, valóban nem mocskolhat be, mert már megtette.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Tévedsz. Csak akkor teheti meg, ha hagyod. Soká tartott, míg
megértettem, de már tudom. Csak akkor ér el hozzád, ha engeded neki.
Tehet bármit, nem számít – ismételtem. – Hagyd, bármi történik is.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem tudod, mit kérsz tőlem!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De. Tudom – mondtam és hátrébb húzódtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Már azt hittem soha nem lesz vége a turbékolásotoknak! – sóhajtott
színpadiasan Porcia úrnő. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Fel akartam állni, de leintett. – Csak maradj!
– parancsolta, mire én mozdulatlanná merevedtem. Közben Eywind
mellkasán a vér kezdett megalvadni, ami valószínű nem nagyon tetszhetett
az úrnőnek, mert egy újabb felületi sebet ejtett, hogy újra vérezzen,
frissen, vörösen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Fogd meg a kezét! – szólt Eywindnek. Először ő csak nézett, de nem mozdult.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Minden rendben, tedd meg! – kértem. Fogalmam sincs mit
gondolhattam, honnan volt bennem az erő és a bátorság, hogy megtegyem,
ami jönni készült, de úgy éreztem hegyeket lennék képes megmozgatni.
Éreztem Eywind tehetetlen dühét felém hullámzani, de nem engedhettem,
hogy kicsapjon. Az életünk abban a pillanatban csak egy sóhaj volt
csupán, ami hangos kiáltássá is dagadhatott, de el is halhatott a
távolba veszve.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem! – Eywind hangja határozott, acélos, jeges tűzzel árasztotta el a kis termet.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De igen! – válaszoltam éppoly szenvedéllyel.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Herceg – lépett közelebb Felix. – Volt egy megállapodásunk, ha jól
emlékszem. Vagy tévednék? </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Nem várta meg, hogy Eywind válaszoljon,
tovább közeledett és ő is megsimogatta Eywind csupasz mellkasát, mire ő
összerándult. – Ne vitázz, úgy tovább tart.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem látom a kezed kis istennődön – dorombolta Porcia. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Eywind előbb tétován, majd végre elszánva magát határozottan fogta
meg a kezem. Tenyere hűvös volt, míg az enyém kissé nyirkos. Egy
pillanatra megremegtem, mire enyhén megszorított. Villám cikázott át
rajtam, a felismerés öröme, a testem táncra perdült, a bőröm újra
lángolt ettől az egy érintéstől. Nem mertem ránézni, féltem elárulom
magam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Most te Diana, simítsd meg! Lassan, hogy lássam!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Felemeltem a kezem és olyan lágyan, ahogy csak tudtam végisimítottam vele Eywind feszes karjain.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Lejjebb… – Lecsúsztattam a kezem, és a tenyeremmel befedtem a vérző
sebet. Éreztem dobogó szívét és meleg vérét. Felemeltem a fejem és a
szemébe néztem. Ott kavargott minden, abban az oroszlán szempárban, ami
pont olyan volt, mint gyermekként emlékeztem rá. Éppoly fényesen
ragyogó, aranylón olvadó. Mindent elmondott nekem és én próbáltam
viszonozni. Soha nem voltam még közelebb hozzá, mint ebben a szörnyű
pillanatban ott a domina és Felix mohó pillantása előtt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Közelebb hajoltam és nem kellett felszólítani, hogy ajkammal végigsimítsam Eywind arcát.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Jobban szeretem, ha kicsit szőrösebb vagy – suttogtam, hogy csak ő
hallja. Láttam, ahogy elkerekednek a szemei, de nem hagyhattam, hogy
megadja magát. – így pont úgy nézel ki, mint egy római. Hol van az én
barbár hercegem? – incselkedtem megint.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Diana, fejezd be! – tolta el a kezem értetlenül. – Hát, nem érted, mire kényszerít minket ez a nő? – sziszegte.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nem csevegni jöttünk! – csattant a domina és közénk lépett. – Vagy
úgy csinálod, kedvesem, ahogy én akarom, vagy végképp elbúcsúzhatsz a
kis védencedtől. Megértettél?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Fogalmam sem volt melyikünknek szól a fenyegetés, de mindketten megdermedtünk.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Rendben, én is így gondoltam – sóhajtott Porcia. – Akkor visszatérhetünk a lényegre?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Odalépett mellénk, és ő is letérdelt, épp a másik oldalamra. Nem
tudtam mit kéne tennem, de vártam, hogy adjon valami jelet. Eywind
mereven, mozdulatlanul várt. Olyan volt, akár egy ugrásra kész vadállat.
Ha semmit nem tudtam volna róla, megijedtem volna a szemében tükröződő
gyűlölettől. Mégis engedte Porciának, hogy hozzáérjen, valószinűleg már
nem először. Behunyta a szemét és csak várt. Újra és újra meg kellett
érintenem, megsimítanom. Éreztem, ahogy az izmai válaszolnak az
érintésemre forró bőre alatt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Most te, Herceg! – utasította a domina Eywindet. Nagyot nyeltem,
soha nem így képzeltem, hogy így fog megtörténni. Sajnáltam, hogy nem
ellenkezhettem, hogy nem mutathattam meg ennek a nőnek, kivel
játszadozzon, de tudtam, ha megtenném, mindketten halottak lennénk. Az
én életemért nem lett volna kár, de nem bírtam elviselni a tudatot, hogy
miattam esik baja Eywindnek. Buta gondolat volt, hiszen ő sokkal
erősebb és felkészültebb volt minden értelmeben nálam, de
megmagyarázhatatlanul azt éreztem, meg kell őt védenem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Érdes tenyerével forró lávafolyamot indított el a nyakam vonalában,
hogy beleremegtem. Sóhajomat képtelen voltam elnyomni, így kiszakadt
belőlem. Ahogy simogatott már nem létezett más, csak mi ketten. Nem
láttam Porcia mohó, éhes tekintetés, sem Felix kissé zavart, ám éppoly
vággyal teli pillantását sem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Csókold meg! – hangozott nagyon messziről. Nem tétováztam, holott,
lehet nem is nekem szánták az utasítást. Megalázó lehetett volna és
valahol az is volt, de már rég nem számított semmi más az előttem
térdelő férfin kívül. Mintha egy homályos színes köddel teli burokban
lettünk volna, úgy érzékeltem a világot. Nem éreztem, a rajtam kutató
idegen kezeket, sem a hozzám préselődött ismeretlen testet. Nem
számított, hiszen abban a burokban más nem lehetett kettőnkön kívül.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Hercegnő, annyira sajnálom, bocsáss meg, kérlek! – Eywind majdnem a
számba suttogta szavait, mielőtt megcsókolt volna, de én csak a fejemet
ráztam. Mindenem remegett már, annyira vártam, hogy végre igazán
hozzámérjen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Csókja nem volt gyengéd, semmiben nem hasonlított egyik csókunkhoz
sem. Szinte bekebelezett, kétséget nem hagyott róla, hogy kellek neki.
Már nem parancsra mozdult a teste, hanem a vágy hajtotta, éppúgy, ahogy
az enyémet. Egymásba gabalyodva fonódtunk össze, miközben rajtunk kezek
és idegen sóhajok szánkáztak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Majd hirtelen minden jeges hideggé változott, ahogy a hajamnál fogva valaki elrántott Eywind ölelő karjai közül.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ne! – kiáltott – mindent megtett, amire kérted!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nyugalom, kisherceg! – mosolygott csábítóan Porcia. – nem esik
bántódása, ha mindent úgy teszel, ahogy azt kell. Amire kellett, azt
megtette – kuncogott sötéten reszelős, vágytól eltorzult hangon.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Még mindig a hajamnál fogva tartott Porcia, de a szemem sarkából
láttam annak bizonyítékát, amiért kapóra jöhettem neki. Úgy tűnt ő maga
képtelen volt Eywindet felizgatni, így engem használt erre a célra. A
csalódás sűrű melaszába süllyedtem el, annyira fájt látnom őt így.
Láttam magam előtt, mi fog még történni, és igazán nem is értettem,
hogyan hihettem, hogy ez rólunk szólhatott volna.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Most pedig, takarodj! – lökött az ajtó felé Porcia, miközben Felix
még mindig Eywindet simogatta.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Az undor ott ült ismerős arcán, de
tartotta magát. Felix szájából szinte csorgott a nyál, ahogy Eywindre
nézett és akkor értettem meg, miért és igazán kinek van szüksége
Eywindre. Nem Porciának, nem a domina játszadozásihoz kellett, sokkalta
inkább ahhoz, hogy a ludus urát felizgassa, hogy ő maga képes legyen
Porciával hálni, hogy végre teherbe eshessen. Mindehhez pedig Eywind
volt a kulcs. Ez a gyönyörű barbár ifjú, aki már öt éve is a férfikor
küszöbén állt, és nem az évei miatt, hanem mert az élet oly sokat mért
rá, hogy nem lehetett többé gyermek. Ezek után, azon csodálkoztam, ha
még rám tud majd nézni. De nem engedhettem meg sem magamnak, sem neki,
hogy belevesszen ebbe a fájdalomba, akármennyire nehéz is volt látnom
vergődését a férfikéz alatt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Kedvesem, hagyj belőle nekem is! – búgta éhesen Porcia, miközben én
behúzódtam egy sarokba, ahol nem láthattak. Már nem volt rám szükség,
nem tartottak igényt többé a jelenlétemre, de nem is figyeltek
mohóságukban annyira rám, hogy miután kitaszítottak, figyeljék hova,
merre megyek.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Elmehettem volna, otthagyhattam volna őket. Behunyhattam volna a
szemem, és tehettem volna úgy, mintha nem tudnék semmiről, mégsem
tettem. Még akkor sem, amikor újabb vágás került Eywind mellkasára és
újabb és újabb. Lassan a kis szobában a hőség, a mécsesek olajának
illata összekeveredett a bujaság és Eywind vérének illatával. Egy
darabig még a szemembe nézett közben, de mikor mindketten birtokukba
vették, nem bírt rámnézni; szégyenkezve hunyta be szemét és fordult el
tőlem. Megállt bennem a világ, kihűlt a levegő és megfagyott az élet
abban a pillanatban, mikor először Felix használta őt, majd maga a
domina kényszerítette arra Eywindet, hogy úgy olvadjon össze vele, ahogy
ember csak önszántából tenné. Nem kellett volna végignéznem
megaláztatását, mégsem fordultam el tőle. Ez is ő volt és én osztozni
akartam vele minden mocsokban és bűnben, amit ellene elkövettek. Vele
akartam lenni még akkor is, mikor a vad, állatias közösülés közepette
Felix korbáccsal ütötte őt minden egyes pihenő miatt, arra ösztökélve,
hogy ne csak Porcia mozogjon, rajta, hanem ő is Porcián. Akkor is
néztem, mikor a vére összekeveredett Porcia és Felix nedvességével és
izzadságával, és akkor is, mikor félig öntudatlanul hajították le az
ágyról, hogy dominus és domina kettesben folytassa az estét.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Amilyen csendben tudtam, odakúsztam mellé és megkönnyebbülve láttam,
hogy lélegzik. A testét ugyan elborította a már alvadóban lévő vér és
egyéb nedvek, de nem számított, csak az, hogy élt. Nem tudtam, mitévő
legyek, de nem maradhattam ott és nem hagyhattam Eywindet sem. Végül egy
hangtalanul osonó szolga oldotta meg a dillemámat. Gyönyörű, fekete
bőrén csillogott a duzzadó izmok felett a bőr, minden erölködés nélkül
kapta fel Eywindet és éppoly csendben osont vele ki, mint ahogy bejött.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Várj, kérlek! – szaladtam utána. – Hova viszed?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ahova való – vont vállat. – A szállására.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De hát, alig él! – tiltakoztam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nyugalom, kislány, semmi baja, csak altató – döcögött, mintha
valahogy viccesbek tartaná az aggodalmamat. – A borban volt… – tette még
hozzá.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ezt nem értem, hiszen megverték!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ugyan, ez? – bökött fejével a vállán lógó alélt Eywindre. – Semmiség, ebbe senki nem hal bele – kacagott. – Ennyit aggódni!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Honnan tudod, hogy semmi baja? – Hangom gyanakvó, remegő volt, nem tehettem róla, az elmém kezdte feladni.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Én itattam meg vele, mielőtt bement volna. Nem tudott róla, de nem
akartam, hogy végigcsinálják vele. de úgy látom, nem volt szerencséje a
fiúnak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Miért?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem ő az első, és nem is az utolsó, akivel próbálkoznak – vont vállat és annyiban hagyta.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Mit lehetne tenni, hogy ez ne történjen meg újra? – kérdeztem
mintegy magmnak, de igazán nem vártam választ, így meg is lepődtem,
mikor a dörmögő hang megszólalt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Vagy hagyod, mert úgyis meg fog újra történni, vagy gondoskodsz róla, hogy ne legyen többé férfi…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Micsoda? Nem!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Vagy még nála is értékesebbet kínálsz – fejezte be okító hangon.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Hogy ajánlhatnék nála értékesebbet, mi lehet az? – tűnődtem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Ugyan már, nem hittem, hogy ennyire lassú lennél. Gondolkodj! Hol
vagyunk? Mi lehet még nála is értékesebb? – tette fel a kérdést és nagy
fekete, olajos szemével fürkészőn pillantott rám.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Én? – hitetlenkedtem. – De, hát én nem kellek nekik!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem te, kis buta! Vagy legalábbis nem „úgy”. Láttalak harcolni, láttam, ahogy gyakoroltál a barbárokkal…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – És?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– A női harcosok kuriózumok, azok meg méginkább, akik értik is amit
csinálnak. A legtöbb csak színjátékos. De te… te más lehetnél! Igazi
győzelmet adhatnál a Felix háznak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– De hogyan? – Én mint harcos? Mint gladiátor? Még az elképzelés is
idegen volt, de ahogy belegondoltam, egyre inkább értettem. Megértettem.
Igen, már most is az vagyok.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Előbb bizonyíts, aztán akludozhatsz az életére – mondta a fekete
óriás. – Ne feledd, csak akkor érsz el valamit, ha győzedelmeskedsz!
Neked kell a legjobbnak lenned, vagy meghalsz. Ennyi. Vállalod érte?
Magadért?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Igen! – nem gondolkodtam, fogalmam sem volt mire mondok igent, de
ha ez egy reménysugár, hogy ennek a rémálomnak egyszer vége legyen, én
mindenre kész vagyok – gondoltam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Akkor készülj! Nem sokára megkereslek. És vigyázz a Hercegre. A
helyedben én nem avatnám be mindenbe – kacsintott, majd ledobta holt
terhét egy priccsre és már ott sem volt, beleolvadt a sötétségbe.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nem tudtam, hol vannak Eywind társai, így magam láttam neki
megmosdatni. Óvatosan egy tengeri szivaccsal végigtöröltem mindenét, és
megkönnyebbülve láttam, hogy valóban a sebek, csak felületiek. Még, amit
korbácsolásnak véltem, az is csupán felszíni seb volt. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 13pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Miután
megmosdattam, elszaladtam Sarapio helyre, de őt sem találtam ott.
Megkerestem azt a tégelyt, amiben a sebekre való kenőcsöt tartotta és
elvittem magammal. Mikor visszatértem, Eywind még mindig mélyen aludt,
így bekentem a sebeit és nagy nehézségek árán, de tiszta tunikát adtam
rá. Teljesen kimerültem mire végeztem. A lelkem és a testem is a határán
állt annak, hogy feladja. Képtelennek éreztem magam nemcsak arra, hogy a
saját ágyamig elmenjek, de pár lépésnyire is, így odakucorodtam Eywind
mellé. Nagyon kényelmetlen volt, de ahogy lehunytam a szemem mély álomba
merültem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 13pt;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Egyedül ébredtem, betakargatva a saját ágyamban. Nem tudtam, mi
történt, hogy álmodtam–e az egészet, de az emlékeim olyan tiszták
voltak, hogy féltem, örökké így látom majd őket. Kipattantam a takaró
alól és elindultam Eywindet keresve. Serapio ott állt az ajtóban, mikor
ki akartam lépni rajta.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Használt a kenőcs? – kérdezte.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Oh, ne haragudj, nem lett volna szabad elvennem, de muszáj volt – mentegetőztem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Semmi baj, ne aggódj, Diana. Örülök, hogy hasznomat vetted! – hajolt meg szertartásosan.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Bocsáss meg, de mennem kell – indultam volna, mire megfogta a karom.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – A parton van… – mondta szomorkás mosollyal, tudva, kire gondoltam..</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Köszönöm! – szorítottam meg a karját és már siettem is.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nem voltam benne biztos, hogy miként fog fogadni, de látnom kellett,
mielőbb látni akartam! Egyedül volt, nem voltak vele a társai. Mozgása
kiss darabosnak tűnt, ahogy épp felállt egy szikláról. Egy percig námán
álltam, de nem bírtam sokáig, kissé tétován ugyan, de odaballagtam
hozzá. Sutának éreztem magam, nem tudtam mit mondhatnék. Talán abban a
pillanatban tudta, hogy ott vagyok, mikor kiértem a partra, mégsem adta
jelét ennek.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Eywind! – A hangom reszelős volt, és remegett. Féltem, hogy eltaszít, és féltem, mi lesz akkor, ha nem kellek neki többé.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Hercegnő! – sóhajtotta. – Menj el! – Meg sem fordult, rám sem
nézett úgy mondta. Haját fújta a szél, éppolyan színe volt, mint a
körülöttünk lévő kavicsos homoknak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nézz rám! – kértem, és felényúltam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Kérlek, csak menj el!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nem! Azt mondtam nézz rám! – hirtelen sokkal határozottabb voltam
mindkettőnknél. Fogalmam sincs, honnan volt bennem ez az erő, de tudtam
küzdeni, még mindig. És hirtelen előbújt belőlem az a lány, aki egy
római patrícius lányaként született és nőtt fel. Hangomban annyi
felsőbbrendűség volt, hogy Eywind meglepetten fordult meg.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Diana… – kezdte volna, de én elhallgattattam. Nem gondolkodtam,
csak az ösztöneim szerint cselekedtem. Szorosan préseltem a testem az
övéhez és erősen, keményen megcsókoltam. Szinte paracsoltam, hogy
viszonozza a csókot.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Mondtam ugye, hogy jobban szeretem, mikor szőrösebb vagy? –
kérdeztem és nem vártam választ. Újra és újra megcsókoltam. Hol
gyengéden, becézgetve, hol sürgetve, hol durván, hol alig érintve
incselkedve. Magam sem tudtam, hogy képes vagyok erre, hiszen nem
tapasztalhattam még meg milyen igazán szeretni.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Először – meglehet a meglepetéstől, vagy mástól –, merev volt a
teste, de ahogy átadta magát nekem, úgy lazult el. Végül már ő csókolt
engem. Talán ez volt az első igazi csókunk, talán már százszor csókoltuk
így egymást, de mindketten remegve ziháltunk, miközben a másik ajkába
kapaszkodva faltuk a vágy ízeit. Nagy igyekezetünkben a fogaink
összekoccantak, az ajkamból kiserkent egy csepp vér, ahogy megharapott,
de nem bántam. Soha ennyire élőnek nem éreztem magam. Már azt hittem,
leomlott a fal, mikor ellökött magától.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Istenekre! Mit tettem? – kiáltott fel.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ssh… – csitítottam. – Minden rendben, minden rendben! – öleltem magamhoz. – Már vége, vége!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nem, soha nincs vége, újra és újra megteszi, és megint téged fog
felhasználni! – támadt rám indulatosan, a szemeiben a tűz elhalkult és
jeges űr vette át a helyét. Tisztában voltam vele, hogy haragos közönye
nem nekem szólt, mégis megborzongtam. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Szedd össze magad, ez nem te vagy! – csattantam. – Eywind, nem adhatod meg magad. Értem meg főként nem, nem engedem!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Bármit megtennék…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Tudom – simogattam a hátát és csak reméltem, a testén lévő sebei nem kínozzák őt annyira, mint a lelkén ejtettek. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">– Soha nem tudom neked megköszönni, amit értem tettél, és soha nem kértelek volna erre. Miért tetted?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Muszáj volt. Nem hagyhattalak, nem bírtam volna megtenni és ez volt az egyetlen út.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Eladtad magad – sóhajtottam a nyakába, mire éreztem, megremeg. –
Értem, eladtad a tested, de a lelked a sajátod maradt. Nem hagyhatod,
hogy elvegyék tőled. Nem engedem, hogy megtedd!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Menj el, kérlek – megpróbált kibontakozni az ölelésemből, de nem
engedtem. Úgy éreztem, ha hagyom most, soha többé nem tér vissza.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem! Itt vagyok, veled vagyok, veled maradok! Nem küldhetsz el – mosolyogtam szomorúan.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Hercegnő, én már semmi vagyok!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Fejezd be! – csattantam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem tudok ellene küzdeni. Az én életem itt ér véget. Megtettem, amit tudtam, és most menj!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Eywind, már mondtam, nem megyek sehova. Nézz rám, csak nézz meg, mit látsz?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Egy kislányt – mosolygott, és egy pillanatra ő is egy fiú volt
csupán. Nem tehettem mást, én is mosolyogtam. – És egy nőt. A legszebbet
– vont vállat – és a legerősebbet és a legszörnyűbbet – fintorgott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Tudom, hogy erőszakos vagyok, de így szeretsz – tudtam, hogy a pillanatnyi könnyedség valóban, csak pár pillanatra szólt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 20pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Igen, és épp ezért kérlek, menj most el.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 20pt;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Feleslegesen erőlködsz. Nem megyek. – Tenyerembe fogtam az arcát és
újra megcsókoltam. – Csak nézz rám! – suttogtam. – Csak engem láss!
Csak engem nézz! – a szemünk nyitva volt végig, miközben újra és újra
egymáshoz ért az ajkunk.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
A part elhagyatott volt, így nem számított, hogy a szabadban vagyunk.
Lassan engedtem el, hogy a tunikája alá nyúlhassak és a kezemet
végigsimíthassam a hátán. Megremegett, de hagyta. Azt akartam, hogy
tudja, én vagyok, azt akartam, hogy lássa, hogy emlékezzen rám. Azt
akartam, hogy belássa, az élet most kezdődik.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Csak te vagy – suttogtam a szájába. – A múlt már nem létezik, csak a
most van. – Nem féltem az emlékektől, holott azok felém tolakodtak,
mégsem engedtem, hogy ezt a csodás pillanatot bemocskolják fekete,
árnyék testükkel.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nem vettem észre, hogyan kerültünk a homokos, sziklákkal ölelt
fövenyre, de a ruhámat a tenger mosta a lábaimnál, miközben én még
mindig csak Eywind testében gyönyörködtem. A kezemmel láttam, éreztem
őt. Remegő testünket a vágy vékony izzadság rétege fedte, belopva magát
az orromba, a számba, eltelítve ízével. Eywind mindenhol ott volt,
minden hajlatomban, minden porcikámon, minden tagomon. Az íze az
enyémmel keveredett. A szája az enyémmel játszott, a kezei az én
testemen barangoltak, felfedeztek, míg az enyémek, tehetetlenül
markolták a durva kavicsos homokot. A haja beborított, a teste
körbeölelt. Előbb tapogatózva, majd egyre biztosabban és céltudatosabban
nyúlt hozzám. Aztán fordult a kocka, én voltam az, aki őt simogatta, és
csókolta. Mindenhol ott akartam lenni. Kényszerítettem, hogy rám
nézzen, akartam, mindenem akarta őt. Megsimítottam a haját, beletúrtam a
homokkal elegy puha zuhatagba és megmarkoltam, úgy húztam magamhoz egy
újabb csókra. Az ölében ültem, miközben ő szorosan tartott. Nézett rám,
és széles, csodás ajkai mosolyra húzódtak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Makacs egy hercegnő vagy, tudod–e? – kérdezte.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Mindig is ez volt rólam a véleményed.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– De ez nem változtat semmin. Nem kellett volna így látnod, nem
kellett volna látnod, mit tesznek velem. – Újra átkaroltam, és szorosan
hozzábújtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– De láttam, és ezen nem változtathatunk. Csak mi vagyunk egymásnak,
ha akarod. Együtt kibírjuk, harcolnunk kell, nem adhatjuk fel! –
motyogtam a vállába, mire még szorosabban vont magához.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Te kettőnk helyett is harcolsz. Miért? Hercegnő, miért?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Mert így akarom. Mert csak téged akarlak, így volt ez régen is és így lesz ez már mindig.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Így is akarsz, mindennel együtt is? – kérdezte megrökönyödötten.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Igen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Féltem, félek, hogy meggondolod magad.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 13pt;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">–
Én is félek, hogy én sem kellek majd, ha kiderül miért kerültem a
keresztények közé. Tudod, velem is megtették, csak épp engem az apám
adott el. Az eljegyzésem estéjén, az a férfi, akié lettem, odajött
hozzám, és…és… – elcsuklott a hangom és kibuggyantak a könnyeim, ahogy
emlékeztem, nem bírtam kimondani a szavakat, amik égették torkomat. –
Azt képzeltem, te vagy, akartam, hogy te légy. Csak így éltem túl, így
menekültem el. És most is azt akarom, hogy te legyél az, kérlek, Eywind!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 13pt;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Óvatosan mozdult, erősen ölelt, nem engedett. A simogatásai és a
csókjai egyre sürgetőbbek lettek. Sós könnyeim a szánkba olvadtak, míg
csókoltuk egymást. A testem egyre csak kiáltott a vágyott test
közelségére. Önálló életet élt, saját ritmusra mozgott. Eywind ott volt,
közel volt, és még közelebb került, ahogy megemelt, ahogy ringatott,
ahogy betemetett, ahogy összeolvadt velem. Egymásban kerestük a vigaszt
és a másiknak adtuk azt, amit adhattunk. Mindenünk. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Az pedig, hogy ezután mi lesz, abban a pillanatban nem számított. Az
életem – úgy éreztem – csak most kezdődött, és ha harcolnom kell, hogy
megtartsam, megteszem! – fogadtam meg. Észre sem vettem, hogy Diana a
vadászat istennője akkor és ott született meg…</span></div>
<span style="background-color: transparent; color: #eeeeee; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><br />
<span style="background-color: transparent; color: #eeeeee; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><br />
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nápoly…ma…</span></div>
<span style="background-color: transparent; color: #eeeeee; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span><br />
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ó te, szent szar! – sóhajtott Awen, mikor végére ért a fordításnak. – Már megbocsáss, de mi volt ez?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Ez az az anyag, amin a barátnőd és a bátyád dolgozik – válaszolt
Ottavio, és észre sem vette, hogy nem is reagált, Awen kihívására,
káromkodására. Még mindig az olvasottak hatása alatt volt. egyszerűen
alig akarta elhinni. Eddigi élete, és a szolgálat, amit a Szent Széknek
tett, sem készítette fel erre az érzésre. Sokat látott már, és sokat
tapasztalt, fiatal kora ellenére. A munkája során rengeteg hihetetlen
dologgal találkozott már, és sok beszámolót olvasott, de nem hitte, hogy
valami még meg tudja rendíteni. A lány, a nő már ezer és ezer éve
halott, mégis élőként csengtek a szavai a papirusz töredezett lapjairól.
Szinte sajnálta, hogy valamikor szétvagdosták és nem hagyták
tekercsben, de a szavak – amiket olvastak –,ettől még ott lebegtek
suttogva körülöttük.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Te tudtad ezt? – kérdezte újra Awen. Ő maga is megrendült,
csodálkozott és teljesen beleélte magát, holott tőle nagyon messze
álltak ezek a dolgok. Mégsem vonhatta ki magát az olvasottak alól. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> –
Atya, hallasz?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ottavio – motyogta maga elé a férfi, szinte már megszokásból. – Különös egy szöveg, nem?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De, marhára, és hátborzongató. Azok a szemétláda rómaiak, mire nem voltak képesek! Ez igazi?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nagyon úgy tűnik – vont vállat a pap, miközben elkezdte elpakolni az anyagot biztonságos helyre.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De nem kéne ennek valami különleges eljárás, hogy tönkre ne menjen? Mégiscsak ki tudja milyen idős.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Láthatólag nem érte károsodás, és jó állapotban van, én magam sem
értem, de elképzelhető, ez csak egy másolat. Majd Dio megmondja, ez az ő
szakterülete. De mennünk kéne, mert ha nem érjük el a kompot, még egy
éjszakát ott fognak tölteni, és lehet, annyira nem örülnek majd neki –
mondta Ottavio.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Hát, én ebben nem lennék olyan biztos – kacsintott Awen vidáman. –
De azért fura ez a történet, nem? Szegény lány! Micsoda barbár világ! –
sóhajtott és arra a régen élt lányra és az őt védő férfira gondolt. –
Nagyon kíváncsi lettem volna erre a germánra.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Megszólalt a romantika – dünnyögte Ottavio.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Huh, Atya, csak nem valami szarkasztikus humort hallottam épp?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #eeeeee; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Semmiképp – vigyorgott Ottavio. – Jössz, akkor? – kérdezte és
kitárta az ajtót, és közben, nem tudta nem észrevenni Awen kacér
fenékriszálását. Lemondóan megcsóválta a fejét és ő is kilépett a lány
után...</span></div>
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: Arial; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-79092049596277512022011-09-09T14:17:00.001+02:002011-09-09T14:20:32.973+02:0027. fejezet<div style="color: #bf9000; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Hálló!</span></div>
<div style="color: #bf9000; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #bf9000; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Huhh... hát már nem is mondok semmit!! A lényeg, itt van, és ezentúl megpróbálkozom a lehetetlennel, és nem késni ennyit. Most sem állt szándékomban, de történt velem egy hónapja valami, ami eléggé a padlóra tett, így semmihez nem volt sem kedvem, sem motivációm, így írni sem:( </span></div>
<div style="color: #bf9000; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="color: #bf9000; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">De ami fontos most, az az, hogy itt a fejezet és a java még csak ez után jön!! Szóval gatyákat felkötni, és irány olvasni!!</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiChx1iS_cqu2KpOjG20KNIodHtCBfhv2vl0oVPJUjEAwTONrM2fz49fWvi-PzGqEYdVA4Rv4Cjke8-o4nyfC_3UdK5Zg8rJD0XzyAGxU1UvyPq97i1X72GAm2Blur-ow4pro6oJtAIDtg/s1600/image-256810-galleryV9-gfbg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiChx1iS_cqu2KpOjG20KNIodHtCBfhv2vl0oVPJUjEAwTONrM2fz49fWvi-PzGqEYdVA4Rv4Cjke8-o4nyfC_3UdK5Zg8rJD0XzyAGxU1UvyPq97i1X72GAm2Blur-ow4pro6oJtAIDtg/s320/image-256810-galleryV9-gfbg.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2MoxjEibXkVdnVoW0IyXoeBAv99bRD6-9ot3I3yTgN2CgR2c9yeL_S_5HUaMA5PxhcHJjlWltL_IM6HpKuZw_WUslgIoJxCe5JoZt2k9Zo6-pzagUeM07Jn6yqy3NZWXiR7mA7ttBacg/s1600/image-256798-galleryV9-smhp.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="161" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2MoxjEibXkVdnVoW0IyXoeBAv99bRD6-9ot3I3yTgN2CgR2c9yeL_S_5HUaMA5PxhcHJjlWltL_IM6HpKuZw_WUslgIoJxCe5JoZt2k9Zo6-pzagUeM07Jn6yqy3NZWXiR7mA7ttBacg/s320/image-256798-galleryV9-smhp.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
<i><b>Róma... akkor...</b></i></div>
<div style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
</div>
<div style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
</div>
<div style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Egyre erősebb lettem, és egyre kíváncsibb. Legtöbb időt a
gyengélkedőnek nevezett helyen Serapioval töltöttem, és csak remélni
mertem, hogy Eywind eljön hozzám. A tehetetlenség szoros marokkal
fojtogatott és ettől olyan dühössé váltam, mint még azelőtt soha.
Hirtelen felejtettem el a krisztusi tanításokat, ha Eywindrőlő volt szó.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Rá kellett jönnöm, hogy hiába hiszem, mégsem ismerem őt. Az, akit
ismerni véltem, csak a képzeletemben létezett. Megrázó felfedezés volt,
de éppoly izgalmas is megtapasztalni, felfedezni az új élményeket,
megismerni őt az igaz valójában. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Nehezen lábadoztam, de legalább így elég idő adatott ahhoz,</span><span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> </span><span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">hogy
gondolkodni tudjak. Kezdetekben még élveztem, de aztán már fogyni
kezdett a türelmem. Eleinte azt hittem, csak kímélnek, azért hagynak
magamra oly sokat, de be kellett látnom, hogy az első megérzéseim
helytállóak voltak. Eywind titkolt előlem valamit. És éppúgy titkoltak a
társai is. Ráadásul észrevettem, hogy neheztelnek rám. Az egész túl
kusza volt.</span><span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> </span><span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Mégis,
ha kérdeztem őt, csak mosolygott elnézően, de olyankor soha nem nézett a
szemembe. Nem tudott hazudni. Legalábbis azt hittem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Serapio, mondd, hol vagyunk? – kérdeztem egyszer egy délután,
mikor már elegem volt a csendből és nem lévén más, akihez szólhattam
volna, Serapiot zaklattam kérdéseimmel.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Hát nem tudod? A Herceg nem mondta el neked? – nézett rám kérdőn
és talán kissé gyanakvón is. Sólyom arcából fekete szemei figyelmesen
vizslattak, majd sóhajtott egy nagyot és a távolba nézett.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nem, nem tudom… – tódítottam, holott Eywind azért pár dolgot
megosztott velem. De azt hittem Serapio majd beszédesebb lesz, tévedtem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Miért nem mész és sétálsz egyet? – kérdezte. – A tenger ilyenkor nagyon kellemes tud lenni.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem értem… – makogtam. Hogyan mehetnék én csak úgy sétálni?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ha kimész azon a kiskapun – mutatott oldalra –, épp a partra vezető ösvényre érsz.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De Serapio, én nem mehetek! – ráztam a fejem értetlenül.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Már miért ne mehetnél? Sokan szoktak a tenger mellett gyakorolni a
ludusból. Nincs abban semmi rossz. Menj csak, szívj friss levegőt!
Talán megnyugszik kissé a lelked – mosolygott rám. Majd segített
felállnom.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem, én nem mehetek – torpantam meg ismét. – Én már nem vagyok szabad ember – néztem el a messzeségbe.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– De rabszolga sem vagy többé. Nyugodj meg, úgy sem lenne hova
menned. Itt senki nem fél, hogy megszöknél – kuncogott. Egy szavát sem
értettem, de úgy gondoltam, ha már ennyire erősködik, ám legyen. Úgyis
elegem volt már a bezártságból, és Eywindet sem láttam még azon a napon.
Az egész testem vibrált valamiféle visszafojtott várakozástól. Nagyon
nehezemre esett már a várakozás. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Na, menj már! Mire vársz még?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Jól van, jól… megyek. Csak ne sürgess, azt nem szeretem – morogtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ahhoz képest, hogy azt hiszed rabszolga vagy, eléggé felvágták a nyelved.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Bocsáss meg, nem úgy értettem. A sok év beidegződése. – Elindultam
közben, de megtorpantam mégis, és visszafordultam a doktor felé. –
Serapio, mondd csak, nem hallottál semmi hírt, nem pletykálnak… – nem
tudtam hogyan fogalmazzam meg a kérdésem, hiszen jó részt Eywind
megfelelt már mindegyikre.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– A társaidról? – kérdezte, szinte kitalálva gondolataimat. Én csak
bólintottam, és figyeltem, ahogy elfelhősödik a szeme. – Ne akard tudni
Diana. Ők már nem szenvednek többé. A császár pedig a maradéknak
megkegyelmezett, ahogy hallottam. De akik veled voltak, mind halottak,
sajnálom. Nem is lenne szabad erről tudnom, nemhogy beszélnem róla.
Diana, ami volt, elmúlt. Nincs többé az az élet. Ebből kell megnyerned magadnak, amit tudsz. Ne sirasd a múltat, a meg nem élt életet, nézz előre, és gondolj csak a jövővel.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem tudok semmit a jövőről. Az én életem immár egy üres héj csupán.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Bízd magad a Hercegre, ő majd mindent elrendez, ne félj! – Tudtam,
hogy Serapio vigasztalni akar, de úgy éreztem, megint csak eltakarja
előlem a kilátást, homályba borítva a valóságot.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Önálló lény vagyok, nem kell mindent a Hercegednek elintéznie.
Tudok magamról gondoskodni! – csattantam, és bár tudtam, hogy nem
érdemli meg, mégis jól esett kiadnom magamból.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De nem itt, nem itt, Diana – mondta, majd csöndesen elosont.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Csak álltam ott, mint akit leforráztak és bolondnak éreztem magam.
Egy nevetséges bolondnak. Összeszedtem magam és lassú, megfontolt
mozdulatokkal elindultam az ösvény felé. Magamban duzzogtam még egy
kicsit, holott tudtam én, hogy felesleges az indulatom, nem tehetek
ellene semmit. Éppúgy nem, ahogy azt sem tudtam, mi vár itt rám ezen a
helyen. És ez a tehetetlenség volt az, ami teljesen megőrjített.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Alig tettem pár lépést és elfáradtam, de nem torpantam meg, már
lihegtem a megerőltetéstől, mire kiértem a nyitott kapun át. A falakon
túl ott hullámzott a tenger. Nem is értem, hogy nem éreztem az illatát.
Szinte mellbe vágott az ismerős íz, már-már a számban éreztem zamatát. A
durva szemcsés homok belopakodott a sarumba, csikorogva, csiklandozta a
talpamat, de csak mosolyogni volt kedvem az érzéstől. Ha behunytam a
szemem, elhitethettem volna magammal, hogy szabad vagyok. Ahogy
hallgattam a hullámok morajlását, ahogy a víz tarajos testével a part kemény homokját csókkal üdvözli, úgy éreztem én magam is hajlékony
tengeroszloppá válok. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Egyre kijjebb merészkedtem és csodálkoztam, hogy valóban nem állított meg senki sem. Egyedül voltam azon a szakaszon,
bár egy kanyar után mintha mozgást érzékeltem volna. Nem törődtem vele,
csak mentem a víz felé. Ahogy a lábam besüllyedt a nedves homokba, és
ahogy a langyos tenger belenyalt a talpam érzékeny hajlataiba, megszűnt a
világ. Becsuktam a szemem, a karom kitártam és vártam. Talán arra, hogy
a szél a hátára vegyen, talán csak egy ölelésre.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Először csak a hasamon éreztem a forróságot, majd lejjebb az
ölemben, azután az egész testem mintha a Vezúv lávájával csókolózott
volna. Nem nyitottam ki a szemem, csak élveztem a meleget, a tüzet.
Egyre forróbb és forróbb lett minden, ahogy egy test az enyémnek simult.
A hátam csupasz mellkashoz ért a hasamon egy érdes tenyér pihent meg, a
fülemben ott csiklandott a lávacsók lehelete.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Csak nem szárnyra kapni készülsz? – suttogta a fülembe az ismerős, kissé idegenül csengő hang.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Még az is lehet – válaszoltam incselkedve, még mindig csukott
szemmel Eywindnek. Érdekes a kedélyem egy pillanat alatt váltott át
mélabúból szárnyaló nevetéssé.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Sétálunk egyet? – simította meg kézfejével az arcom élét, miközben
kérdezett. Nem kellett válaszolnom, hogy tudja; bárhova </span><span style="background-color: black; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">követném..</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Hova megyünk?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Meglepetés, bízol bennem? – torpant meg. Bólintottam és egy
pillanatra visszanéztem a tengerre. Igen, a végtelenségig megbíztam
benne. Nem kételkedtem, nem kérdeztem, a lényem részévé vált. Éppúgy nem
kételkedtem benne, mint ahogy az érzelmeimben sem. Biztos voltam.
Kőszikla. Nem kellett volna így lennie, hiszen gyermekként láttam őt
utoljára, de a szívem mást súgott és tudtam, nem hazudik. Ő az, akire
eddig vártam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Nem kellett sokat mennünk – örültem is neki, mert a fáradtság éles fogaival belém mart.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Gyere, üljünk le egy percre, itt nem láthatnak meg – húzott
magával Eywind. Ő is fáradt volt, látszott az arcán a gyűröttség. Felé
nyúltam és le akartam törölni a fáradság nyomait a simításommal.
Tenyerem nyomán forró folyam indult el, Eywind lehunyta a szemét és
beletemette arcát a tenyerembe. Nem borotválkozott, a bőre aranyló,
apró, kis szúrós szőrszálaktól volt terhes, de még ezt is szerettem
benne. Még ha nem is ismertem igazán.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Olyan sok idő eltelt, mégis itt vagy bennem, hogy lehet ez? – vallottam be egy sóhajjal.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Van, ami változik, és van, ami örök. Mi mások vagyunk, de ami köztünk volt, az megmaradt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Én ugyanaz vagyok – emeletem fel a fejem, és próbáltam a szemébe nézni. – Nézz rám, én ugyanaz vagyok.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De én nem – sóhajtott. – Én nem – mondta és lefejtette a kezem. Úgy éreztem megfosztottak valamitől, üresség szorított magához és a magány cirógatott meg.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ismerlek – mondtam, holott tudtam, magamban tudtam, hogy ez nem lehet igaz.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Már nem ismerhetsz. Olyan dolgokat tettem, és teszek, amik miatt
már nem lehetek ugyanaz. Az a fiatal fiú már nincs, az az Eywind már nem
létezik. Már csak a Herceg van – köpte keserűn.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Dühös lettem. Hova tűnt az ártatlan boldogság, amit akkor éreztem,
amikor az előbb átkarolt? Miért kellett megölni a szavakkal, amik
keserűen, ármánykodva buktak ki belőlünk?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Lehet, igazad van – húzódtam el. Fájt. – De tudom, hogy nekem is.
Én látom azt az Eywindet, látom, és nem számít, hogy közben más lett.
Mert Őt ismerem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Tudod te mennyire sok idő telt el? – kérdezte csendesen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Mit számít? – csattantam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Sokat, nagyon is sokat. Te felnőtt lettél, én pedig…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Már nem kellek neked, nem akarsz engem. Csak játszottál velem,
hiszen csak egy nevetséges kislány voltam, ugye? Soha nem is akartál
engem! – Hirtelen úgy éreztem a világom darabokra hullik. Soha nem
gondolt úgy rám, ahogy én rá. Micsoda buta dolog! Ábrándozni valakiről,
egy álomképet felépíteni, ami aztán úgy omlik össze, mint lágy szellőben
a szalmaszál kazal. Én balga! Hát ezért… ezért volt a sok titkolózás, a
félrenézés. Nem akar engem, csak sajnált. Ő nem érzi azt, ha megérint, a
világ helyrezökken, és mégis felégeti egy ismeretlen, heves, lángoló
tűzfolyó. Ő nem vágyik minden percben megérinteni, nem kíván velem
lenni. Milyen egy balga lány vagyok! – sirattam magamban az
elszalasztott lehetőségeket.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Buta vagy… – Igen, ő is így gondolta, bolond voltam. – Látod,
mondtam, hogy nem ismersz! – kuncogott, majd egy eltévedt pillanatra az
ajkával a kibuggyant könnycseppem útját állta. Nem mertem pislogni,
mereven néztem az aranyló szemeket, egy kósza hajtincsem elszabadult,
ott cikázott köztünk, de egyikőnk sem törődött vele, csak néztük
egymást. Csak néztük…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
A napok olyan gyorsan peregtek, hogy észre sem vettem és hetekké, ha
nem hónapokká váltak szaladó lábaik alatt. Nem változott semmi, ha csak
az nem, hogy egyre nyugtalanabbá váltam. A sebem szépen gyógyult, a
testemet újra erősnek éreztem, de valami mégis megváltozott bennem. Nem
tudtam a nyomára lelni, hiába is kerestem magamban a változást, mégis
éreztem a hideg simítását, jeges leheletét nyakam hajlatában, mintha épp
megcsókolni készülne. Az igazat megvallva nem volt tennivalóm, és
emiatt mély ösvényt jártam már a hálókamrám padlójába. Nem tudtam mi
lesz velem; Eywind nem beszélt, én meg nem kérdeztem. Örültem, ha együtt
lehettem vele, így nem faggattam, vagy legalábbis igyekeztem nem
türelmetlennek tűnni.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
De gyötört a bűntudat mégis. Igaztalannak hittem, hogy én íme, itt
lógatom a lábam, miközben a társaimból már varjak lakmároznak, és ki
tudja Verussal mi lett. Igyekeztem nem rágondolni, de nem ment. Minden
pillanatban ott lapultak a rettenetes emlékek és csak arra vártak, mikor
kúszhatnak elő alattomban, mikor nem figyelek eléggé, mikor hasíthatnak
ki belőlem még egy darabot. Vártak, mikor hullok szét véglegesen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> És mégis… kicsit boldog is voltam. Magamnak sem mertem bevallani, de így volt. minden porcikám érzett, éltem és éreztem.</span><span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> </span><span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">Mind
kicsit jobban és jobban. Eywinddel ismerkedtünk, talán ez a legjobb
szó. De a dominussal még mindig nem találkoztam, sőt, még csak nem is
láttam. Néha rabszolgák szaladtak a „Hercegért” és neki azon nyomban
mennie kellett. Még a pihenő alatt is akár, vagy az éjszaka közepén. Nem
tudtam mire vélni, de nem tulajdonítottam ezeknek a sürgős ügyeknek
túl nagy jelentőséget. Eywind ment, én pedig újra magányos maradtam. De a
tudat… a tudat, hogy a közelemben van, mindenért kárpótolt. Mégis,
ilyenkor valami megmagyarázhatatlan szomorúság vett erőt rajtam és nem
mertem faggatózni. Talán sejtettem, ha megteszem, csak rosszabb lehet. A
burok, amiben lebegtünk, hirtelen szűnik meg óvni minket, és újra
szembe kell majd néznem a valósággal. Így hát nem faggatóztam, csak
néztem, ahogy ilyenkor elfelhősödik a tekintete, a teste merevvé válik, a
szája pengévé, az izmai keményekké, a szeme jéggé, kifejezéstelenné.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Megölöd őt! – Hirtelen nem értettem kinek szól a feddés, de ahogy a
kemény marok a falnak nyomott, nem volt kétségem felől, hogy nekem
szánta kemény szavait.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nem értelek, miről beszélsz? – kaptam levegő után. Egy pillanatra
nem tudtam ki lehet támadóm, de aztán ahogy a hidegnél is hidegebb kék
szemekbe néztem rájöttem, csakis Fulco lehetett; Eywind egykori testőre.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ó, dehogynem! Miattad fogja elveszíteni mindenét. Feláldozza magát – köpte, szavai szinte az arcomba fröcsögtek.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Miért mondasz nekem ilyeneket? – ráztam a fejem, próbáltam megérteni őt, de nem ment. Mi rosszat tettem én nekik? Semmit!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem tettem semmi rosszat – mondtam ki hangosan is.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem? – kacagott gúnyosan. – Nem? Még hogy semmi rosszat? Tudod te, hol van most Eywind? Na? Válaszolj, tudod?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– A dominus hívatta – suttogtam, de belül a gyomromat félelmetes erő
szorította marokra. A rettegés újra éledt bennem. Mit tettem?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Na persze, a dominus… Az ember azt gondolná, művelt római perszóna
vagy – morogta, majd még közelebb lépett. – Csak hogy tudd, Eywind az
életével játszik miattad…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Fulco! – csattant egy másik hang. – Engedd el!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Dianának tudnia kell, mit tesz Eywind a kedvéért – mondta Fulco,
de már közel sem volt olyan ellenséges a hangja és a fellépése, inkább valamiféle feladás volt benne, amit sehogyan sem értettem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Fulco – érintettem meg a karját, valahogy éreztem, hogy ezzel az
érintéssel közelebb kerülhetek hozzá, mint bármely érveléssel. – Fulco,
el kell mondanod! Nem vagyok már az az elkényeztetett római lány, aki
annak idején voltam. Kérlek, Eywindnek nem eshet bántódása miattam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nyugodjon meg kisasszony a legkevésbé sem bántódik – röhögött egy
harmadik. Szóval mindhárman megvoltak. Eywind, a Herceg testőrei, akik
maradtak. Fulco, Wulf és Ansgor. Ők maradtak csak és még mindig
elszántan védelmezik urukat. Hirtelen mérhetetlen szeretet járta át
mindenem ez iránt a három marcona férfi iránt. Jóval idősebbek voltak
nálam, mégis állták a viharokat és csak az lebegett a szemük előtt, hogy
Eywindet megóvják. Még a szabadságot is feladták érte.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Hogy érted ezt? – kérdeztem, de csak kuncogott, míg másik két
társa sötéten méregette. Egyikről a másikra néztem, de nem árultak el
semmit.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ansgor, befejezted, vagy én fogjam be a szádat! – Úgy tűnt Wulf a parancsnok. Csak kapkodtam a fejem, nem értettem semmit.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Csak nem akartam, hogy a kislány valamit is magára vegyen –
vonogatta a vállát a nagydarab világosbarna hajú férfi. – Eywind pedig
tud magára vigyázni, ha ő így döntött nem kérdőjelezhetjük meg – mondta
most már Fulconak.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Tudom, de aggódom…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– És ezért kellett ezt a lányt a falnak passzíroznod? He? – kérdezte
Wulf. – Menj, eredj a dolgodra, még érted is küldethetnek! – Erre az
utolsó mondatra mindhárman megrázkódtak. Újfent tehetetlennek éreztem
magam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nincs nektek épp gyakorolni valótok? – morogta vissza Fulco.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Megnézhetem? – kérdeztem. Velük akartam maradni, mégha láthatóan nem is kedveltek.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Hát persze, Kislány! – kiáltott Ansgor vidáman. – Gyere, megmutatom, hogy harcolnak az igazi férfiak. Nem ám úgy anyámasszony
katonája módon, mint ahogy te csapkodtál ott, bent az arénába. Br… Rossz
volt nézni. Ki tanított, mi? Biztosan valami elvetemült római!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ami azt illeti, Eywind – suttogtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Na, az a fiú is ahelyett, hogy már akkor a szemét legeltette
volna, megmutathatta volna, hogyan nem esik ki a gladius a kezedből. Ej,
ilyet! Bezzeg ha odahaza lennénk, adnék én neked olyat…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Mit, Ansgor? – kérdeztem vidáman. Valahogy mellette olyan más volt minden, sokkal könnyebb.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Akarod tudni, mi? Furcsa egy fehérnép vagy te, az bizonyos.
Rendben, csak el ne árulj. Akarsz tanulni? – sandított rám különleges,
fekete szemeivel, akár a varjú.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Igen, szeretnék!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Akkor nosza! Csapjunk a lovak közé! Fáj még valamid? – kérdezte,
majd hozzátette rövid töprengést követően: – Nem számít, majd fog –
vigyorgott és hangosan döcögött a saját, csak általa értett viccen.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Fulco miért ilyen mogorva? – tettem fel egy olyan kérdést, ami
szerintem nem volt annyira kényes, hogy ne válaszolhasson rá. Mégis
hosszú hallgatás és csak egy hümmögés volt a válasz először. – Ezt tőle
kell megkérdezned. Én nem adhatok neked erre választ. Azt tudd, hogy
Fulconak családja van otthon, akiket talán már soha nem lát viszont,
mégis az életét adná a hercegünkért.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– És nektek? Neked meg Wulfnak? – kíváncsiskodtam. Végre valaki, aki
hajlandó volt válaszolni a kérdéseimre, ha nem is úgy, ahogy azt
szerettem volna.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nekünk? Nekünk csak ez a kölyök van, na meg Fulco!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Sajnálom...</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Ne sajnáld, mi azt tesszük, amit Eywind mond. ez a dolgunk, ezért
élünk, nekünk ő a vezérünk, óvjuk őt, vele vagyunk mindvégig, a halálig
– mondta. – Na, meg is érkeztünk. Ez itt a gyakorlótér. Most épp pihenő
van. Már van annyi tekintélyünk, hogy a lanista megengedje nekünk a
magán gyakorlatozást – magyarázta. – Lássuk, mit adjak neked… Mivel
kezdenél?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Szeretem a gladiust – szúrtam közbe.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Na igen, azt láttam! – döcögött magában. – Akkor, az lesz, de előbb bemelegítés!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Mire végeztünk, nem éreztem sem a karom, sem a testem. Mintha
lebegtem volna. Ansgor kíméletlen volt és kegyetlenül meghajtott. De
jólesően fáradtam el. Igaz, alig tudtam mozdulni és a germán még csak
nem is lihegett közben, de a vérem pezsgett. Az izmaim kocsonyássá
váltak, a kezem alig bírta a fából készült rövid kardot, mégis az
arcomra megmagyarázhatatlan mosoly húzódott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Annyira nem is vagy reménytelen – veregetett hátba Ansgor, mire izzadtan, és koszosan, de elnevettem magam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Csak figyelj erősen, mert egy napon lebírlak! – biztattam. De
lefagyott a mosoly az arcomról, ahogy megláttam a felénk taró haragos
alakot.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Mit csináltok itt, Ansgor? – kiáltott dühösen Eywind. Teste
csillogott az olajtól, csak egy alsó ágyékkötő volt rajta, kimerült és
csapzott volt. nem tudtam elképzelni, hol járhatott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Eywind! – léptem felé, de kitartotta a karját, így megtorpantam.
Az egész alakja olyan merev volt, mintha egy idegen lenne. Nyoma sem
volt annak, akit én ismertem. Mintha a létezés is fájna neki, mintha nem
is élő ember volna, csak árnyéka önmagának. Úgy tűnt, annyira tartja
magát, hogy nem engedheti, hogy hozzáérjek, mert ha megtenném, menten
darabokra hullana. – Ansgor csak jót akart, kérlek, ne vitázz vele
miattam!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Még nem vagy jól, nem bírnám elviselni, ha bajod esne. Világosan
megmondtam nekik – intett testőrei felé –, hogy vigyázzanak rád, míg…
nos, míg én magam nem tudok.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Mi folyik itt? Mindenki csak takargat valamit! Elegem van már
ebből! – kiáltottam, de nem lehetett a ludus közepén veszekedni. A
gladiátorok szállingózni kezdtek, megszűnt a viszonylagos magányunk.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Ne itt, ne most! Diana, kérlek, most nem tudok válaszolni –
ragadott karon Eywind, de szorítása fájt, mégsem szisszentem fel. –
Menjünk innen! Nem maradhatunk itt, menj, Hercegnő, majd felkereslek! –
még megszorította a kezem egy pillanatra, majd Wulf gondjaira bízott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Wulf, beszélj! Mi történik? Tudni akarom! Valami köze van hozzám, igazam van? – követelőztem, de Wulf hallgatott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Sajnálom, nem mondhatok semmit. Ezt kettőtöknek kell megbeszélnetek. De ne aggódj, nem esik bántódása…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – De Fulco…</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Fulco csak fecseg, mint egy vénasszony! Most menj, pihenj és ne
gondolj ezekkel. Hidd el, minden rendben, biztonságban vagy. Serapio! –
kiáltott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Hogy nézel ki, az istenekre, te lány! – sápítozott a doktor mikor a
kiáltásra kilépett a gyengélkedőről. – Mit tettek veled ezek a
barbárok?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Csak mozgott kicsit Ansgorral – morgott Wulf. – Itt hagyhatom,
tudsz rá figyelni? – Úgy beszéltek a fejem fölött, mintha ott sem
lennék.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Megállj! Én is itt vagyok! Ne a fejem felett tárgyaljatok! És
igenis jól vagyok, csak kicsit elfáradtam – mondtam, de közben éreztem,
hogy a lábaim alig tartanak már.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Persze, látom… – morgott Serapio. – Na, gyere, segítek!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Az után a nap után a gyakorlatozások rendszeressé váltak Ansgor és
köztem. Kezdtem megkedvelni a nagydarab, bárdolatlan férfit és az igazat
megvallva Fulcot is. Értettem, hogy csak félti a hercegét, és talán ő
még reméli, hogy nincs minden veszve, egyszer talán hazajutnak. A
kisméretű, fából készült aréna már–már az otthonommá vált. Igaz, mindig
csak olyankor volt szabad oda bemennem, ha a Felix ház gladiátorai már
befejezték a gyakorlást. A dominus híres volt arról, hogy a legjobbakkal
harcoltatott. Hivatalosan senki nem volt rabszolga nála, de ugyanígy
egyikőjük sem volt szabad ember. Ahogy sem Eywind, sem a testőrei és én
magam sem. Valahogy mindegyikőjüknek megtalálta a gyenge pontját, amivel
megvehette lelküket. Így a rabszolgánál is mélyebb szolgaságba
kerültek, mindezt önszántukból. Szörnyű sors volt ez egy rómainak is, de
egy olyan nemzet fiának, aki a szabadsághoz szokott és a hatalom ízével
született erre a világra, kész gyötrelem.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Eywind mintha került volna, igazából nem mutatkoztak ennek konkrét
jelei, mégis így hittem. Talán képzelgés volt, vagy csak egy
kétségbeesett lány válaszkeresése, de nem tehettem ellene egyebet, mint
vártam. Mindig vártam rá. Szánalmasnak is hihettem volna eme meddőnek
tűnő várakozást, mégsem éreztem magam annak. Csak némi zavart véltem
magamon megfigyelni, nem tudtam hova tenni sem őt, sem magamat.
Kerülgettük a másikat és egymást. Eywind nem nézett a szemembe, én pedig
mindenáron ki akartam deríteni miért viselkedik így.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Wulf! – lihegtem Eywind testőrkapitányának. – Várj, kérlek! Hol a Herceg?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Sajnálom, Diana, nem ér rá. Hívatták – felelte, de nem nézett rám.
Kezdett elegem lenni ebből a köntörfalazásból, így taktikát
változtattam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Rendben, csak érdeklődtem. Akkor hát… – tétováztam színlelve –, azt hiszem, ideje mennem. Nagyon kimerültem. Jó éjt!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Pihenj jól. Eywind meglátogat, amint teheti, meglásd – biztatott, de vajmi kevésre ment vele.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Wulf nem ismert, ő csak az engedelmes mázt látta belőlem, azt az
álarcot, amit anyám – Calpurnia asszony – oly erőteljesen belém nevelt,
hogy szinte már a sajátommá vált. De csak szinte. Nagyon jól tudtam
játszani és úgy tűnt ez a képességem megmaradt mindennek ellenére is.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Megvártam, míg azt hiszi elmentem, de mikor ő maga is elindult,
visszafordultam és csendben utána osontam. Nem lett volna szabad a
gladiátorok szállására mennem, Serapio és Eywind is megesketett
számtalanszor, hogy nagy ívben elkerülöm még a környékét is. Sőt mind
Ansgor – akivel immár szinte barátokká, ha nem bajtársakká váltunk –,
mind Fulco óva intett tőle. Wulfról nem is beszélve! De nem törődhettem
most intelmeikkel, figyelmeztetéseikkel, csendben lopakodtam a
testőrkapitány után. Tudtam, hogy nekik külön hálóhelyük van. Ők négyen,
nem a többi gladiátorral egy szálláson voltak, hanem valamivel távolabb
azoktól. Talán elővigyázatosság volt ez Felixtől a ház urától, vagy ki
tudja, talán Flamma fundálta ki? Flamma a szíriai híres nevezetes
gladiátor, aki egyben az oktató is volt a ludusban, szerette kifigurázni
a germán harcosokat. Tény, hogy ők nem úgy és nem azokkal a
fegyverekkel harcoltak, mint római társaik, de éppoly halálosak voltak,
ha nem jobban. </span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Ahogy elosontam a sötétségbe borult cellák előtt, csak az apró mécsesek világította fénypászmák mutattak utat.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Az árnyékok életre kelve sétáltak le a falakról, hogy önállóan
elkezdhessék a sötétség adta ajándékéletüket élni. Hosszú, furcsa karok,
vagy éppen tömpe lábak kacsáztak fel és alá a téglafalakon, amiket
egymást szapuló, vagy éppen magukat dicsőítő felíratok tettek zsúfolttá.
Ha hittem volna, hogy létezhetnek, megijedtem volna az árnyékok
menetétől, de tudtam, csak a gladiátorok imádkoznak saját isteneikhez.
Ki kántálva, ki énekelve, ki magában mormogva és ki–ki táncolva
köszöntötte esti imádságban életének uralkodó istenségeit.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nem figyelhettem rájuk, és nem is nagyon érdekeltek. Lépteim olyan
könnyűek voltak, akárcsak egy apró kis rágcsálóé. Ahogy a négy germán
harcos cellájához értem megtorpantam. Nem tudtam mitévő legyek, mikor
hangokat hallottam meg. Előbb azt hittem, talán csak képzelődöm, és már
izgalmamban a kívánságom válik valóra. De hosszú idő óta először
szerencsés voltam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Meddig hagyjuk, hogy ezt tegye magával ez a kölyök? – morogta
Fulco. Megismertem a hangját és szinte láttam magam előtt, ahogy fel–alá
járkál.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Az ő elhatározása volt, mi pedig engedelmességgel tartozunk neki.
Ne vond kétségbe a döntését! – Azt hiszem ez Wulf volt, bár a hangja
reszelőssé vált a szavak alkotta súly alatt.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Nem értem mit kell ezen annyira keseregni? A fiú legalább gyakorol – hahotázott Ansgor, mire halványan elmosolyogtam magam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Te megőrültél? Ez neked szórakozás? Az a fiú eladta magát –
csattant Wulf. Nem értettem semmit. Hogyhogy eladta magát? Vajon mit
jelent ez? Bele sem mertem gondolni.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Ha ez a lány nem került volna elő… – Fulco, igen az ő hangja, megint.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Akkor mi lenne, ha? Semmi, én mondom neked barátom, semmi. A
domina akkor is megtalálta volna a módját, hogy Eywindet használja, és
mi nem tehettünk volna akkor sem semmit, és most sem. Várunk, és
vigyázunk rá, amennyire lehet – dörmögte Wulf.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Most is nála van, mi? – újra Fulco hangja hasította ketté a csendet, mire megborzongtam.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Nála, hogy a ragya rágná szét azt a csodás, romlott testét! Valami
vacsorát ad…–sóhajtott Wulf. – És ugye tudjuk az mit jelent?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Miért nem szökünk meg? – harsant Ansgor.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Csendesebben, te vadbarom! – sziszegte Fulco. – Meghallhatják,
aztán annyi nekünk. Nem szökdösünk, csak ha a herceg azt mondja. És amíg
Eywind marad, mi is, megértetted?</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> – Jól van na! Én csak… gondoltam, egyszerűbb lenne, mint nyavalyogni – dünnyögött Ansgor a maga mély, reszelős medvehangján.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nem hallgattam őket tovább, látnom kellett Eywindet. Tudnom kellett
végre mit vállalt értem. A szívem hideg jégtömbé válva nehezített minden
egye lépésemet. A főház, a Felixek palotája nem volt túl messze a
gladiátoroktól, és az őrség sem állt a helyzet magaslatán. Szinte olyan
simán jutottam be, hogy gyanakodni kezdtem, nem csapda–e.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
A konyháról csentem el egy tálcát, de megtorpantam, mikor megláttam
miben kellene felszolgálnom a vacsorára való friss kagylót és halat. De
nem hátrálhattam meg, így levetettem hát magamról a tunikám. Helyébe egy
lenge, alig takaró, mindent láttató lenvászon anyagot öltöttem és
erősítettem meg éppúgy, ahogy az a ház szolgálóin volt. A fél testem
kilátszott alóla, a melleimet alig takarta, sehogyan sem tudtam úgy
elrendezni, hogy ne maradjak csupaszon. Mezítelennek éreztem magam.
Majdhogynem az is voltam. De már nem hátrálhattam , és nem is akartam.
Kezemben a hatalmas tálcával léptem be a terembe, ahol meztelen testek
hevertek és vonaglottak. Borgőzös leheletektől volt terhes a levegő,
hangos kacagással és kiáltásokkal zavarták meg a hárfás játékát. Egymást
kergető nők és férfiak játszottak obszcén játékokat egymással, és
magukkal.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nem néztem senkire, ha elkapták a derekamat, finoman kicsusszantam
ölelő, ragacsos karjaikból és mentem tovább, Eywindet keresve.
Hányingerem volt, egy rég, mélyre temetett emlék Titussal a felszínre
kívánkozott törni. De én mélyebbre száműztem minden próbálkozásnál.
Remegtem és féltem, mi lesz, ha rajta kapnak. Vagy mi történik, ha egy
nálam erősebb kar magához ránt, és testével betakar? Mit teszek, ha nem
találom meg Eywindet? A kérdések ezrei ott cikáztak rémült agyam
rengetegében, különböző képeket vetítve lelki szemeim elé. Mégis a
látvány ami fogadott, minden képzelgésemet felülírta.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Egy félreeső kis kamrában találtam meg egy asszonnyal és egy
férfivel együtt. Azt hittem nem jól látom, amit látni véltem. Eywind
térdeplő teste megfeszült, ahogy csupasz mellkashoz ért az éles kés és
kicsordult az alátartó kupába a vére. Nem volt rajta sem ruha. Éppúgy
meztelen volt, mint a másik kettő. Az asszony aranyló hajkoronája
lebomlott, ahogy mohón lenyalta a kicsorduló vércseppet. Véres szájjal
csókolta meg utána a még mindig térdelő Eywindet, miközben társa őt
simogatta.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
Nem tudtam visszatartani sikolyomat, kezemből a tálca csörömpölve
hullott alá. A nő felnézett egyenesen a szemembe, majd villant a
tekintete és felegyenesedett. Teste, akár a faragott márványszobor;
gyönyörű volt, mégis belül rothadt. Szemeiből a vágy kéjes lángjai
lobogtak felém éhesen. Eywind ijedten, tágra nyílt szemekkel bámult rám,
és csak némán kért, hogy fussak, de már képtelen voltam megmozdulni is.
A nő rám nézett, szinte megbabonázott.</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">
– Már vártalak, kíváncsi voltam meddig rejteget a Herceg előlem –
búgta mély, bársonyos hangján, amitől a hátamon felállt a szőr. – Gyere
közelebb, Diana!</span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> Nem tehettem mást, léptem egyet...</span></div>
<div style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"></span></div>
<div dir="ltr" style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 11pt; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;"> </span></div>
<div style="color: #cccccc; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
<br /></div>
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
<br /></div>
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">
<br /></div>
<br />mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-15267584761832440022011-07-28T19:30:00.004+02:002011-07-28T20:41:52.888+02:0026. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Hálló...hállló:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Ugye, ugye mégis megérkeztem. Már nem mentegetőzöm, sajna így van ez, én igyekszem mindig korábban, sűrűbben feltenni a következő részt, de egyelőre úgy tűnik, nem megy :S Sajnálom :(</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Viszont, most itt az új rész, amiből kiderül, mi is történt a harc után... </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Ígértem egy kis történelmi áttekintést, nem felejtettem el, de még nem sikerült úgy összeszednem az anyagot, hogy az olyan legyen, amilyet én szerettem volna. </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Szeretném megköszönni, a komikat azoknak, akik vették maguknak a fáradságot, és írtak. Köszönöm! Aki ír, így vagy úgy, az tudja igazán, hogy nekünk ez a fizettségünk, ha véleményt nyilvánítotok, ezzel tudjuk a mértéket tartani és igen, kenegeti a kis lelkünket ha azt látjuk, tetszik nektek, amit csinálunk, de tanulhatunk abból is, ha épp valamit kifogásoltok és azt kulturált módon megmondjátok. Tehát tessék billentyűt ragadni és pár szót írni... annyira nem nehéz, mint mondjuk megírni egy fejezetet, nem?? hehhee... jaj, ez olyan tanítónénis volt...uhhh... nem is ismerek magamra, hehe... </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Be is fejezem, mert a végén, ti sem fogtok:P:P:P </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Ja, igen, még valami: Aki ott volt a keszthelyi találkozón, innen üzenem, hogy istenien éreztem magam, remélem kihevertétek már a rengeteg beszédet, amit én tartottam:P:P:P</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">És még egy dolog: </span><span style="color:#999900;"> </span><span dir="ltr"><a onclick="window.open(this.href);return false;" href="http://www.blogger.com/profile/15012771828959348766" rel="nofollow"><span style="color:#999900;">Dirgesinger</span></a></span><span style="color:#999900;"> köszönöm a megtisztelő díjat :):):) itt megnézhetitek: </span><span style="color:#999900;"> </span><a href="http://theoryofmidnightsouls.blogspot.com/2011/07/dij-szabalyai-1.html"><span style="color:#666600;">http://theoryofmidnightsouls.blogspot.com/2011/07/dij-szabalyai-1.html</span></a><span style="color:#999900;"> lehet szokásomtól eltérően most tovább is adom, még megálmodom:):):)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">ohh s uui: Rica köszi, hogy emlékeztettél: ez még nyers változat, nézzétek el az esetleges elírásokat, helyesírási hibákat... a javítóbrigád még nem ért el a javításig, úgyhogy minden javítva lesz, amit lehetőség adódik...:):):) Minden hibáért egyébként is engem terhel a felelősség:P<br /></span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Na akkor... 3...2...1... Hess olvasni!!!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Csóók, mimi:)</span> </p><p align="justify"><span style="color:#999900;"><br /></span></p><p align="justify"> </p><p style="text-align:justify"><i><span style="font-size:100%;"><strong>Róma...akkor...</strong><br /></span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Sötétség; puha ölelés, hangtalan, színtelen űr. Lebegés; ringató, lágy biztonság. Ha tudtam volna, hogy ez a halál, nem harcoltam volna ennyit ellene. Hiszen itt minden olyan egyszerűen tűnik – álmélkodtam a tudattalan ködén át. Nem kellett mást tennem, csak hagyni, hadd sodorjon a csendes fekete folyó.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Végre békében úszhattam a sötét, puha felhőkön. Szabadon, kitárt karokkal lebegtem. Valami mégis hiányzott… A gondolat úgy jött, s ment, mint egy pillangó gyorsan rebbenő szárnya. Néha megsimított a hiány, a magány, de éppoly sebesen tűnt tova, ahogy érkezett. Volt, hogy hangokat is hallottam, de mivel lehetetlennek tűnt, hogy a világokon keresztül eljussanak hozzám egy álomkép hangjai, így nem is törődtem velük. Bár az a hang… Ó, az a hang! Oly ismerős és kedves volt, mégsem hihettem neki, nem követhettem, akárhogy hívott, csábított, nem tarthattam vele. Végre úgy tűnt békére leltem ebben a selymes, csillagtalan éjszakában. Nem éreztem fájdalmat, de örömet sem, nem voltam többé szomorú, sem boldog. Arra sem emlékeztem milyen az égető kín, de a felhőtlen jókedvre sem. Nem éreztem semmit. Lassan eltűntem, megszűntem létezni, és talán ez így volt jó.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> De az a hang nem hagyott nyugodni, vissza visszatért derűs magányomba. Ha tudtam volna, hogyan kell, elhessegettem, megmondtam volna; csak hagyjon elmennem, hiszen mind ezt akarták, nem? De már nem tudtam, hogyan kell a szavakat formálni, az ajkam nem engedelmeskedett akaratomnak. Végül úgy gondoltam, nem is fontos. Itt, ezen a helyen nem érhetnek el, nem jöhetnek utánam, nem találhatnak meg. Itt biztonságban voltam. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Az istenekre, Diana, ébredj már fel! – Újra az a türelmetlen hag! Szerettem volna még messzebbre menekülni előle, de valami megállított. – Hercegnő… – Ez az egy szó, úgy törte át magnyom sűrű, sötét derűsségét, hogy azt hittem újra belehalok az érzésbe, hogy élek. Hirtelen rohantak meg az érzelmek, egyik a másik után. Öröm, fájdalom, boldogság karölve jött a kínnal, a reménytelenség rám kacsintott gúnyosan, hogy a vidámság elűzze őt egyetlen levegővétellel. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Elég volt ez a szó, hogy újra fenekestől felroduljon körülöttem minden. Az életem már biztonságban volt – legalábbis egészen eddig ezt hittem. Ebben ringattam magam, hogy ezen a helyen nincs semmi, ami bennem kárt tehet, mégsem hagyták, hogy maradjak. Valaki újra és újra visszarántott, nem engedett elmennem. Hát mégsem tette meg!</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Fájt, amikor kinyitottam a szemem. Magam sem hittem, hogy igaz lehet és még mindig ezen a világon vagyok, de így történt. A halál csak csalóka ábrándkép volt, becsapott és elhitette velem, hogy mindenen túl lehetek egy szempillantás alatt, és az a másik ország, ott, túl ezen a valóságon, nem is olyan rossz dolog. Lehetséges megtalálni a békességet. De nem. Nem adatott meg az elmúlás könnyedsége, a jelen valósága ezer csáppal kapaszkodott belém, és tartott vissza, hiába akartam, nem engedett.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Végre! – hallottam a sóhajt, és az érzékeim egyszerre váltak oly kiélezetté, mint még soha annak előtte. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> A szemem egy darabig még vakon kereste a fényt, de amikor megtaláltam, nem hittem a képeknek, színeknek. Nem hittem, hogy az álom valóság lehet, nem akartam elhinni, hogy az az utolsó képzet az arénában igaz lehetett. Ahogy megláttam az aggodalomtól ködössé vált, mégis oly ismerős szempárt, szorosra zártam a szemeim. Nem mertem hinni benne, nehogy újra csalódás érjen, ezért inkább nem is akartam látni sem.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Ne, ne, ne csukd be a szemed! Ébren kell maradnod! – Újabb hang, de ez ismeretlen volt, így biztonságosabbnak is tűnt. Engedelmeskedtem hát. Lassan nyitottam ki ismét szemeim, és próbáltam nem keresni a borostyán fényét, a ragadozó tekintetét, de újra csak ő volt, akit megpillantottam. Már csuktam volna megint szorosra tekintetem, de akkor a dac – ami végigkísért eddigi életemen –, mást parancsolt. Végül álltam az égető szempár tüzét és pislogás nélkül néztem vissza rá. Az enyém az övével. Csak bámultuk egymást, és nem hittem, hogy tényleg Ő az. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Megváltozott, talán meg sem kellett volna ismernem. Mostanra valóban férfi lett. Az arca markánsabb, az álla szögletesebb, a haja kicsit sötétebb, de még mindig, mint a sűrű tengerparti homok. De a szeme, a szeme a régi maradt. Az oroszlán tekintete, a kavargó sűrű méz, az apró csintalan mosolycsillanások. Mind, mind azt mondták nekem; hogy igen, én vagyok…</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Eywind… – Nem akartam elhinni, hogy ez a rekedt suttogás az én hangom, de kétség nem férhetett hozzá, tőlem származott. Oly rég mondtam ki hangosan ezt a nevet, hogy el sem hittem, még képes vagyok rá. A név dallama bejárta a homályos helységet, beleütközött a falakba és visszhangot verve, nevetve, táncolva szökellt ki a kis ablakon kersztül, hogy ismét némaságba burkolózzunk.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Hagyj magunkra! – szólt a másik férfinek Eywind, de nem vette le rólam pillantását.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Rendben, Herceg. De tudd, hogy nem maradhatsz sokáig! – mondta, majd távozott. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Ketten maradtunk, oly sok idő óta először, és újra; ketten.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> A levegő súlyos lett a csendben, ami nekünk feszült. Nem volt puha és megnyugtató, sem ellenséges. Mégis úgy éreztem, megőrjít a kínzó üvöltése, ami a lelkemben visszhangzott. Arra vártam Eywind megszólal, de nem tette, csak nézett rám kitartóan, azzal a nyugtalanító pillantásával, ami már gyerekkoromban is az őrületbe tudott kergetni. De most csak a várakozás bizsergését éreztem és valami megfoghatatlant. Boldogságot, csalódást, keserűséget, lelkiismeret furdalást, amiért életben maradtam, és még valamit, megkönnyebbülést. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Nem szólaltam meg, vártam, csak vártam. Arra, hogy Ő magyarázatot adjon, de nem tette. Talán dühös lettem volna rá. Talán, ha lett volna elég erőm hozzá. De csak ittam szemeimmel a látványát és nem hittem, még mindig nem hittem annak, amit látok.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Eywind… – sóhajtottam. – Eywind, hogy…? – Butának éreztem magam, hogy ugyanazt szajkózom, de már csak az is jó érzés volt, hogy kimondhattam hangosan a nevét. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Egy pillanatra átfutott az arcán az az emlékezetes fanyar, kissé gunyoros mosolya, de mögötte volt valami, amit nem ismertem. Talán bánat, talán fájdalom, talán keserűség? Nem tudhattam. Nem ismertem őt. Azt hittem, igen, de én azt a régi fiú emlékét ismertem, aki bennem élt, nem a hús és vér valóságot. Megrettentem ettől az igazságtól, de álltam tekintetét. Szemeiben izzot a tűz és hirtelen nem számított semmi, csak az, hogy élek, és Ő itt van. Nem voltam kíváncsi a részletekre, nem akartam tudni miért, hogyan lehettséges, hogy mindketten itt vagyunk. A homokba dugtam a fejem, nem akartam látni a körülöttem lévő valóságot, elég volt annyi, hogy tudtam: ha akarnám, megérinthetném. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Hirtelen fogott el a pánik. Tüdőmbe zihálva, akadozva jutott el az életető oxigén, mert hirtelen úgy tűnt a képzeletem csalfa játékot űz velem. Talán ismét csak álmodom, lehet, hogy ez nem is valóságos, hanem csak szeretném, hogy az legyen, és igazából meghaltam. A vágyaim egy olyan helyre repítettek, ahol igazzá válhat, az is, ami nincs. Megdermedtem ettől a félelemtől, újra szorosra zártam a szemeimet, nem akartam látni, mikor tűnik el a látomás. Zokogni lett volna kedvem, hogy elhittem, hogy hittem a nem létezőben. Remegni kezdtem, és éreztem, ahogy az első könnycsepp kigördül csukott szemhéjaim mögül. Már nem számított, hogy megint bolondot csináltam magamból, hiszen úgyis mindegy; egyedül voltam, ahogy mindig. Könnyeim utat törtek maguknak és már akadálytalanul zubogtak arcomon. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Először nem is éreztem a melegséget, sem az illatát. Majd két érdes tenyér érintését véltem magam elé vetíteni. Kétségbe estem, ahogy rájöttem, minden bizonnyal megtébolyodtam, ha már ennyire képzelődöm, de az érintés érzése nem múlt el. Testem görcsös zokogása tőlem függetlenül kezdett el csitulni, ahogy az a két kéz szorosan tartott. Először csak az arcomat fogta közre, majd felhúzott magához és megölelt. Úgy ültem ott a két kar szorító ölelésébe zárva, mint egy rongybaba. Nem számított, hogy fáj, hogy mozdulni is alig bírok, az álom oly valóságos volt, hogy nem akartam felébredni soha. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Hercegnő, ne sírj, kérlek, ne sírj! – suttogta fülembe, hogy megcírógatta lehellete a fülem mögötti érzékeny bőrt. Beleremegtem. De nem hihettem mégsem. Már nem tudtam hinni. Csak a fejemet ráztam, és újra zokogni kezdtem. Karjaim tehetetlenül lógtak a testem mellett, szemeim csukva én magam a tagadás börtönébe zárva.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nyisd ki a szemed! Ne menekülj el!</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Nem tehettem, hiszen, ha engedelmeskedtem volna, ugyanoda jutok, ahova az előbb. A bolond téboly kapujába. Nem! Jobb így. Hangja elringatott. Szerettem hallgatni, kissé karcos, furcsa beszédét. Még mindig érezni lehetett szavain idegen voltát. Jó volt hallanom, jó volt, hogy ott, ahova menekültem, velem lehetett. Arcomra egy halvány mosoly rebbent, de egy új érintés kiszakított minden képzelgésből.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Tűz, oly égető, hogy felperzsel minden élő dolgot maga körül. Tűz, lángoló forróság gyújtott lángot bennem. Tűz, emésztő szenvedély csapott le rám. Tűz…tűz…tűz… A szám felizzott, ahogy egy másik hozzáért. Száraz, forró, puha ajkak. A szemeim hirtelen maguktól pattantak ki, ahogy újra egyedül maradtam.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Na végre! Már azt hittem nem hallasz! – gúnyolódott, de közben szemei kutatón néztek rám. – Bocsáss meg…</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Ennyi? Kérdeztem magamtól. Valóban csak ennyi volt? </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mit? – nyögtem tétován.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mindent. Nem tudtalak másképp megmenteni, nem így akartam, de kevés voltam hozzá. Így is kockázatos volt, nagyon – hajotta le a fejét, de aztán újból rám nézett. Nem értettem egy szavát sem. Miről beszél?</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Miről beszélsz? – kérdeztem hangosan is. Hangom varjak károgásának hangzott a karcos csöndben.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Az arénáról, a harcról, a halálról. Sajnálom, Hercegnő, máshogy nem lehetett.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Eywind, te vagy az? Tényleg, te? – Alig mertem elhinni. Hiszen beszél hozzám!</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Én vagyok, itt vagyok – simított újra meg a tenyere. Sokkal nagyobb volt, mint amire emlékeztem.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nagyobb vagy – mondtam ki rögtön, mire halványan elnevette magát. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Eltelt sok év, és ez rajtam is nyomot hagyott – bólintott végül. – De te nem változtál, pont olyan vagy, mint rég!</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Honnan tudtad? – Éreztem, hogy össze–vissza beszélek, de úgy tűnt, ő érti. Mindig értette – emlékeztem, mindig tudta, mit akarok.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem tudtam – sóhajtott hangosan –, csak már akkor, amikor majdnem késő volt. El sem akartam hinni, amikor mondták. Mindenki rólad beszélt. De amikor megláttalak, felismertelek. Még úgy is, ahogy akkor voltál.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mikor… mennyi ideje vagyok itt? – néztem körül hirtelen. Megértettem, hogy minden miatta történt. Megmentett engem!</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Úgy három hete. Már azt hittük minden oda, és nem térsz magadhoz. Nem tudtam sűrűn jönni, nem lehetett, de Serapio mindvégig itt volt veled. Tőle tudtam meg, hogy talán kezdesz felébredni.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – A többiek…? – Nem mertem ránézni, nem akartam tudni, de muszáj volt.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Sajnálom… – ölelt át újra. Azt hittem már nem tudok sírni, és lám, ma már másodszor ömlöttek könnyeim. – Sajnálom, sajnálom, sajnálom… – Mint egy mantra úgy duruzsolta a fülembe, ezt az egy szót. Tudtam mit jelent, de nem mertem kimondani, így megtette Ő helyettem. – Mind meghaltak. Te is meghaltál – mondta aztán.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem, én élek! Én élek… – tiltakoztam, mire ő megrázta a fejét. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mindenki azt hiszi halott vagy. Nem lehetett másként. Diana Lucia meghalt az arénában a társaival együtt – mondta csendesen. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Nehezen értettem meg mit akar ezzel mondani, de amikor végül felfogtam szavainak értelmét, újra nehezebben kaptam a levegőt.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Szabad vagyok? – kérdeztem áhitattal. Alig mertem elhinni, szabadok vagyunk, szabad vagyok! A lelkem ujjongott, ha a testem hagyta volna, táncra perdülök. De mégsem ez állított meg, hanem Eywind tekintete, amivel nem mert rám nézni.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mit nem mondasz el nekem?</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Pihenj most, a többi ráér később is – mondta kitérően,de én megráztam a fejem. Tudni akartam.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – El kell mondanod, mi történt! Hol vagyunk, miért ez a titkolózás? – kérdeztem gyanakodva. Valami nem volt rendben. Éreztem, tudtam, hogy elhallgat előlem dolgokat. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Végül újra rám nézett, én pedig egy pillanatra elmerültem azokban az aranyló borostyán szemekben, de amit bennük láttam, csak fájdalom és szomorúság volt. A gyomrom összeszorult, már nem éreztem biztosnak magam, hogy valóban készen állok a tudásra, ami Eywind szavait követi majd. Miért nem maradhatunk így? Miért kell mindig mindennek változnia? Miért nem jut egy csepp boldogság nekem? Zaklatott lelkemnek ez a tekintet tőrt döfött a még magmaradt reménység szívébe és nézte, hogyan vérzik el egy szemhunyásnyi idő alatt. Nem kellett megszólalnia, már tudtam…</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem vagyunk szabadok, ugye? – kérdeztem rettegve.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem, sajnálom. Én…én, nem így akartam, de nem hagyhattam, hogy meghalj, értsd meg, nem tudtam volna végignézni, nemhogy megtenni! – kiáltott kétségbeesve. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;">– Te voltál! Te voltál ott az aránában – értettem meg végre. – Veled harcoltam, nem képzelődtem hát. Miért? Miért nem szóltál? – hangomban nem volt vádló él, ő mégis összerezzent. Hirtelen vigasztalni vágytam. Oly erősnek tűnt, mégis egyetlen szavam képes lett volna összeroppantani. Hogyan alakulhatott ez így?</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Nem kellett válaszolnia, hogy tudjam, igazam van. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Hogy kerülsz egyáltalán ide? – Próbáltam másfelől megközelíteni az engem érdeklő információkat, és reméltem, hogy most válaszolni fog.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Azóta itt vagyok, mióta elváltunk egymástól – jött szinte rögtön a válasz. Mintha megütöttek volna, olyan hirtelen hült ki bennem a melegség.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Itt? – kiáltottam. – Te el sem mentél? Mégis magamra hagytál? – Hangom vádló volt, most igazán az. Újra rámnézett, egyenesen a szemembe. Nem láttam benne tagadást, csak az igazságot. Nem számított, hogy akkor még szinte gyermek voltam, árulásnak éreztem tettét, és most csakis ez számított. Agyamra köd lebbent, nem akartam belátni, igaztalanul vádolom.<br /></span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – De, elmentem, illetve el akartam menni. Wulfric–kal elindultunk, a kíséret készen állt, de csapda volt – kezdett el mesélni. – El sem értük még Rómát sem, amikor megtámadtak minket a saját kíséretünkre kirendelt légiósok. Majdnem minden testőröm odaveszett, csak Wulf, Fulco és Ansgor maradtak életben. Én súlyosan megsebesültem, de túléltem, hála, vagy nem Serapionak. Engem is ő ápolt és hozott vissza az élők közé akkor. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mi történt? Nem értem, hiszen azt mondtad, hogy a népednek hercege vagy, nem? – ráztam a fejem, nem tudtam felfogni hogyan történhetett mindez.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Igen, hercegnek születtem, mégis rabszolgaként halok meg. Vicces, ugye? – Hangjában semmi lemondás, csak a száraz tények csengtek, olyan volt, mintha pofon ütött volna. Összerezzentem a szóra: rabszolga.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Az nem lehet… – leheltem.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mégis megtörtént. A császár szabályos megbízást adott, hogy miután atyám eltávozott, nekem sem szabad hazatérnem. Nem akarták, hogy a fia vegye át a helyét, helyette egy áruló vezeti most a népemet és mindenünket kiszolgáltatta Rómának – vont vállat. Szavaival éles ellentétben állt ahogy beszélt, ahogy szinte érzelem nélkül mondta mindezt. Nem tudtam elhinni, hogy csak így beletörődött. Nem rá vallott volna. Néztem figyelmesen és csak valahol nagyon mélyen tudtam megpillantani valami csillogást a tekintete mélyén, ami a régi Eywindre emlékeztetett.<br /></span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Csak a makacsságommal nem számolt <span style="font-size:100%;">–</span> folytatta zavart nevetéssel. <span style="font-size:100%;">–</span> Hiába voltam még csak tizenéves, már akkor harcos voltam. Annak születtem, nem olyan egyszerű megölni engem - fanyar mosolya a szívemig hatolt, kissé szomorú volt ugyan, éppoly, mint rég. <span style="font-size:100%;">–</span> Bár az igaz, hogy majdnem sikerült. A testőreim feladták értem a szabadságukat, az életüket. Alkut kötöttek. Kiderült, hogy a légiósok nem is azok. Egyszerű házi gladiátorok voltak, e ház urának a rabszolgái. Sikerült eladnunk magunkat az életünkért cserébe, így most mi is a Felix-ház gladiátorai vagyunk. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Gladiátor vagy? – kérdésem olyan bután hangzott, hogy nem tudta elrejteni a mosolyát. De ebben nem volt semmi öröm, csak bánat.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Ez egy Ludus - bólintott. - Hidd el, ha tehettem volna, érted megyek. Nem felejtettem el a kislányt, aki voltál, sem a fiatal kis úrnőt, akitől elbúcsúztam. Te voltál az egyetlen barátom ebben a világban!</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Utánad akartam szökni. El akartam menni északra, meg akartalak keresni – vallottam be. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Ki hitte, hogy így lesz, nem igaz? A gyermekek még álmodoznak, de nekünk mi maradt? Diana… – folytatta, mire elnevettem magam. Először ezen a napon. Először mióta újra éltem. Értetlenül nézett rám, mire még jobban nevettem. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Soha nem hívtál a nevemen – csóváltam a fejem. – Mindig gúnyosan csak hercegnőnek neveztél. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem igaz! – felelte felháborodást színlelve.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Dehogynem. Szerettem, amikor hercegnőnek szólítottál, és te tudtad ezt – komolyodott el a hangom.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Annyi év után! – vett nagy levegőt. – Nem hittem, hogy viszont látlak még valaha, Hercegnő – mosolyodott el végre éppúgy, ahogy emlékeztem rá. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Most én voltam az, aki a tenyerét a másik arcára szorította. Lehunyta a szemét, én pedig gyönyörködtem a látványban, hogy valóban itt van. Én sem hittem, nem igazán, hogy egyszer még láthatom. Csak az álmaimban élt, ott is már csupán halványan. Hiába küzdöttem, nem tehettem a felejtés ellen. De most itt volt, mellettem, velem. Nem számított más ebben a pillanatban.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mi lesz esztán? – kérdeztem. Kezem még mindig az arcán, éreztem, ahogy veszi a levegőt, ahogy megremeg egy pillanatra, ahogy kinyílik a szeme kérdésemre. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Minden megoldódik, ígérem! – mondta, de éreztem a bizonytalanságot a hangjában. – Most mennem kell, nem maradhatok soká, de amint lehet visszajövök <span style="font-size:100%;">–</span> mondta hirtelen. <span style="font-size:100%;">–</span> Serapioban megbízhatsz, kedvel engem, gondodat viseli. – Megpróbált felállni az ágyam mellől, de visszatartottam. Nem engedhettem, hogy így menjen el. Érezni akartam a közelségét, a melegét, hogy nem álmodom, érezni akartam Őt.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Várj! – szorítottam meg, majd felnyúltam és magamhoz húztam. Az izzás újra éledt bennem, ahogy közeledett az ajka az enyémhez, mégis egy pillanat alatt hűlt ki, ahogy egy apró mozdulattal változtatott Eywind az irányon és a csókja a szám mellett érintett. A szégyen és a zavar pírja égetett, de nem hagyhattam, hogy így menjen el. – Eywind! – kértem, nem törődve a büszkeséggel. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Pihenj, mindent a maga idején. Pihenj, Hercegnő és gyógyulj meg! – vigyorgott rám hirtelen, majd elúzódott. Utáltam magam és őt is, hogy csak így, kurtán hagyott itt. Őt azért, mert éreztem, valamit még takargat, magamat pedig, mert képtelen voltam erősnek lenni előtte.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Újra egyedül maradtam egy idegen helyen. Nem tudtam mi vár itt rám, nem számíthattam semmire. Eywind maradt az utolsó mentsváram, és ő sem szabad. Én pedig mégúgysem, döbbentem rá az igazságra. Ki tudja, milyen alkut kötött az életemért cserébe? </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Nem tudtam pihenni, az agyam folyamatosan zakatolt. Vadabbnál vadabb képeket vetített elém. Egyre csak az járt a fejemben, mit tett és miért Eywind. Azután eszembejutottak a társaim. A szívem összeszorult, ha rájuk gondoltam, és elfogott a bűntudat, hogy én élek, ők pedig… Majd a harag hideg lángaji mardostak, mikor az jutott eszembe, Eywind is részese volt megöletésüknek. De képtelen voltam elítélni őt. Nem ment, pedig haragudni akartam, gyűlölködni, vagdalkozni, csak hogy értelmet keressek a haláluknak és az én életemnek. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Jó ideje lehettem már egyedül, mire úgy éreztem, muszáj kimennem. Megpróbáltam ugyanúgy felülni, ahogy akkor tettem, mikor Eywind segített, de a fájdalom az oldalamba nyilalt. Nem emlékeztem, hogyan sérültem meg, aztán mégis belém villant a kép, ahogy a gladiátor – Eywind – akivel harcoltam, megszúrt mielőtt minden elsötétedett volna. Kezdtem érteni miért kért olyan sűrűn bocsánatot, miért aggódott annyira és miért mondta, hogy nem volt más megoldás. Hitelesnek kellett tűnnie, meg kellett ott halnom. Hát, majdnem sikerült, az biztos – állapítottam meg fanyarul, mikor a vékony anyagot felhúztam magamon, hogy megnézzem a sebem. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> A bal oldalamon két bordám között éktelenkedett a szúrt seb. Nem volt túl nagy, de éppen elegendőnek bizonyult, ahhoz, hogy kellően vérezzen és súlyos legyen. Olyannak kellett lennie, amibe bele lehet halni. Azt hiszem majdnem sikerült keresztülhúznom Eywind számításait és valóban egy hajszál híja volt csupán, hogy meg nem haltam. Már értettem miért olyan nehéz a levegővétel, minden mozdulatra a bordámba mintha újra beleszaladt volna a tőr hegye. Az egész felsőtestemet gyolcsokba és kötésekbe tekerték, most ez hevert előttem véremtől nedvesen. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Homlokomon izzadság gyöngyözött, egyre nehezebben kaptam levegőt és a látásom is homályosulni kezdett, ahogy a felszakított sebből újra szivárogni kezdett a vér. Szédültem és hányingerem volt, egyszerre éreztem forróságot és jéghideget. A testemből minden erő kikúszott, a véremmel együtt távozott. Csak valahonnan nagyon messzről hallottam meg egy méltatlankodó hangot.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Az istenekre te lány! Ennyit vesződtem, hogy megmentselek, erre te magad teszel róla, hogy hiábavaló legyen fáradozásom! – kiáltotta. Nem láttam tisztán, de ismerős volt. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Serapio vagyok, szolgálatodra – hajolt meg, amit kissé nevetségesnek éreztem a jelen helyzetben, de mégsem nevettem ki. Komoly fekete szemei, olajosan barna arcából intelingensen csillogtak rám. A fejét egészen kopaszra borotválták, csak egy apró tincset hagyva oldalt. Valahol láttam már ilyet – gondoltam, de az agyam túl lassú és homályos volt, hogy komolyan gondolkodni tudjak. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Soha nem lettem igazán férfi, ezért a hajviselet – magyarázta. – Eunuch vagyok, Alexandriából raboltak el, még gyermekkoromban. Gyógyítóként élek ebben a ludusban. Nem olyan rossz hely ez a gladiátoriskola, meglásd! A Dominus kegyelmes is tud lenni, de ha úgy adódik, nem irgalmaz. Légy óvatos! – intett, majd eltolta a kezem és megvizsgálta a sebemet. – Nemmondom, szép munkát végeztél! – ingatta a fejét dorgálón.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Hol van Eywind? – kérdeztem rekedten.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – A Herceg? – nézett rám a sebem tiszítása közben. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Így hívod? Aú… ez fáj! – hörögtem.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Szorítsd össze a fogaid! Így jár az, aki letépi magáról a kötést. A herceg nem mondta, hogy ne nyúlj hozzá?</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Miért nevezed így? – kérdeztem újra.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Mert ez a neve – vont vállat –, itt mindenki így hívja, én már így ismertem meg.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem ez a neve – motyogtam ellenkezve, de nem folytattam tovább. Úgy éreztem oka lehet annak, hogy nem a valódi nevét használja. Nem akartam, hogy miattam bajba kerüljön. – Mikor kelhetek fel? – váltottam témát.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem rajtam múlik, ha nem piszkálod a sebed, és szót fogadsz, hamarosan.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Pisilnem kell – suttogtam és éreztem, ahogy lángba borul az arcom. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Várj, mindjárt segítek! – Felállt mellőlem, és egy agyagedényt hozott magával. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben, csak néztem rá megütközve, némán. – Szerinted eddig ki viselte gondodat? Tán egy szolgálólány? – nevetett karcosan. – Na gyere, ne kéresd magad, nem kell zavarban lenned, lényegében vedd úgy, egy lány vagyok – sóhajtott még. </span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Ne haragudj, még meg sem köszöntem – pillantottam rá. – Nélküled halott lennék.</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> – Nem, a Herceg nélkül lennél az. Én csak az utómunkát végeztem. Bár meg kell mondanom, kissé megnehezítetted a dolgomat. Gyerünk, végezd a dolgod, nem állhatok itt az éjjeli edénynel naphoszt!</span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> A napok lassú egyhangúságban teltek. Eywind jött amikor tudott, nekem mégis kínszenvedés volt a köztes időt kibírni, és úgy érzetem túl ritkák a látogatásai, úgy hittem, kerül engem. Serapio szerint ez butaság, bár ő sem nézett a szemembe, amikor megkérdeztem tőle. Egyfolytában az járt a fejemben, valamit eltitkolnak előlem.<br /></span></i></p><p style="text-align:justify" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Nehezen gyógyultam, a mozgás is lassan ment, de nem adtam fel. Akárhogyan is volt, élni akartam. Soha többé nem akartam megadni magam a csüggedésnek és a halálnak. Elhatároztam, örökké küzdeni fogok. Ha csak egy perc boldogság adatik meg nekem, már megéri majd. Ha csupán pillanatnyi szabadság és öröm jut részemül; ha csak egy kézfogásnyi időt kapok Eywinddel, akarom ezt az időt. Mind meg akarom élni, minden pillanatát. </span></i></p><span style="color:#999900;"><br /></span><p></p><p align="justify"><span style="color:#999900;"><br /></span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;"><br /></span></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-65525853710709664232011-07-02T20:15:00.002+02:002011-07-04T15:30:38.967+02:0025. fejezet<div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(153, 153, 0);"><span style="font-size:100%;">Halló...halló:)</span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="color: rgb(153, 153, 0);"><span style="font-size:100%;">Igen, jól látjátok!! Végre, valahára :) Íme, megérkezett, remélem vártátok már! És kárpótol benneteket a sok időért a fejezet hosszúsága:) Nem volt könnyű megírnom, mert mindig nehéz belebújni a szenvedés bőrébe..., de mindig azzal a reménnyel teszem, hogy lesznek még szebb és boldogabb napok is, amik rá várnak:)</span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="color: rgb(153, 153, 0);"><span style="font-size:100%;">Remélem, tetszeni fog nektek, vagy ha nem, azt is megírjátok ;) Jó lenne, ha nyomot hagynátok magatok után. Láthatjátok, hogyan kezdődik igazán el Diana útja, milyen kövekkel lesz kirakva ez az ösvény, és egy újabb lépés afelé, hogy végül az akkori Londiniumban lássuk őt. </span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="color: rgb(153, 153, 0);"><span style="font-size:100%;">Többet nem is mondok... irány a múlt, és Diana:) </span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="color: rgb(153, 153, 0);"><span style="font-size:100%;">Hess olvasni!</span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="color: rgb(153, 153, 0);"><span style="font-size:100%;">Csóók, mimi:)</span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-style: italic; font-weight: bold;"><span style="font-size:100%;">Róma... akkor...</span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> </span></span></i><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;">Soha nem hittem, hogy így fogok majd Rómába eljutni. Rabként, megvetett halálraítéltként. Magára az útra alig emlékeszem, csak arra, hogy mennyire végtelenül hosszúnak tűnt. Rémülten és rettegve vártuk, hogy hova visznek minket, nem beszélgettünk, csak hallgattunk összeláncolt kézzel, csöppnyi helyre bezsúfolva mindannyian. Azt hiszem,</span><span style="font-size:100%;"> akkor, ott még fel sem fogtam igazán</span><span style="color:red;"><span style="font-size:100%;">,</span></span><span style="font-size:100%;"> mi vár majd rám. Talán jobb is volt ez így, mert ha tudtam volna, lehetséges, hogy megfutamodom, és inkább mégis a halált vágyom, mint az életet. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> De makacs és konok voltam. Valami bennem élni akart. Az eszem az új hitet próbálta követni, beletörődni a megváltoztathatatlannak tűnőbe, de a szívem… </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><span style="font-size:100%;">a</span></span><span style="font-size:100%;"> szívem mást diktált. Minden dobbanásával az élet felé lökött, neki nem számított, hogy az ész azt mondja: halál, halál, halál. Minden racionalitást nélkülözött az érzés, hogy élnem kell. Én próbáltam, tényleg próbáltam, akartam a halál puha érintését. Még akkor is, ha belül rettegtem az elmúlástól, egy akartam lenni a testvéreimmel. Egy az életben és azután is. Éppoly bátor akartam lenni, mint ők, akik szüntelenül mosolyogva várták a továbblépést. De én remegtem. A lábaim futottak volna, a szívem őrülten vert, a levegő a tüdőmbe fortyogott. Ugrásra készen vártam. Fogalmam sem volt mire, vagy kire, de még akkor is vártam, amikor összekötött kézzel, megtépett ruhában, mocskosan, büdösen, minden méltóságtól megfosztva az arénába löktek minket. Még nem léptem ki, nem tudtam. A többiek mind előttem tolongtak, szemüket elvakította a nap fénye.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">A homok még tiszta és csillogó volt a napfényben, aranylóan tündökölt, mintha nem is arra várt volna, hogy megannyi ember vérét feligya, mint egy éhes, mohó szörnyeteg. Csodálkoztam, hogyan lehet ennyire puha és szépnek tűnő valami, ami aztán majd vértől és szennytől válik sárrá. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Mozogjatok! – lökött rajtam nagyot az egyik őr. Röhögve nézte bukdácsolásomat, majd megelégelvén, hogy nem halad a sor elég gyorsan korbácsával végighúzott – csak úgy találomra – párunk hátán, vállán. A fájdalom égető volt, bár korántsem fájt annyira, mint maga a megaláztatás. – Mit bámulsz? – hajolt egészen közel hozzám, hogy éreztem bűzös leheletét. Undorító volt, nincs rá jobb szó. A gyomrom háborgott, de mégsem fordítottam el az arcom. Álltam, dacosan tekintetét, gúnyos vigyorát. Csak álltam, és nem szóltam. Ennyi még megmaradt nekem. Eddigi életem nagy részét úgy töltöttem, hogy arra neveltek úr vagyok. Nem tehettem róla, de nem tudtam másként viselkedni, mint amit a neveltetésem diktált. Ez az ember a régi világomban a közelembe sem jöhetett volna. Akartam, hogy tudja, még ÉN vagyok.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Miért vacakoltok? Már várják őket! A császár is megérkezik nemsokára, nem várakoztathatjuk meg – lépett közelebb hozzánk egy másik őr. Ő sem tűnt másnak, mégis, ahogy a szemébe néztem, valamit láttam benne. Talán szánalmat, talán egy kis sajnálatot egy elvesztegetett élet után, nem tudhatom.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Ez itt azt hiszi, hogy egy Úrnő! – röhögött hangosan az első</span><span style="color:lime;"><span style="font-size:100%;"> </span></span><span style="font-size:100%;">majd kiköpött és csak épphogy nem talált el, mégsem mozdultam meg. – Na, lódulj! – Megfogta a hajam, és a csuklójára tekerte. Amúgy is nagyon nehezen tudtam menni, a lábamra kötött béklyó miatt, de most így, hogy még a hajamat is egészen szorosan tartotta, sehogyan sem ment. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Az arcom hozzáért a bőr csuklópántjához és kitekeredett testtel alig tudtam lépést tartani a marcona őrrel. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hagyd már! – csattant az előző hangja. – Nem látod, hogy alig bír menni?</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Mit érdekel az téged, már úgyis mindegy neki! Ha tetszik, miért nem azelőtt húztad fel magadra, mielőtt még a vadak elé vetették volna? – morogott az engem szorongató foglár.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Mégis, mit képzelsz, kivel beszélsz, katona? Takarodj! – üvöltötte hirtelen a másik őr. – Két hétig te fogod a gladiátorok szarát és mocskát pucolni!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Na de uram! </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Érdekes, hogy most rögtön tudod, hogyan kell a felettesedhez szólni. Máskor talán előbb gondolkodj! Te pedig – mutatott rám – Lódulj!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Bocsáss meg, nem láttam, hogy te vagy az, kapitány – hajtott fejet az elöljárójának az őr.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Nem tudtam levenni a szemem róla. Mintha két lélek lakozna ebben az emberben. De nem volt időm ezen töprengeni, mert hirtelen a retropodiumból kilépve a szemem elvakította a napfény. Hirtelen döbbentem rá, hogy ugyanazon a folyosón hoztak minket a vesztőhelyre, mint amin a gladiátorokat is. Már láttam, hogy körben ott állnak, csak ránk várva. Némelyikük arcát sisak fedte, kezükben fegyver, testüket páncél és bőr takarta. Ránk vártak, rám vártak. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Megremegtem, a szívem hatalmasat dobbant. A szám kiszáradt, nagyot nyeltem, de a félelem fojtogatott. El akartam szaladni, mint azon az éjjelen. De már nem lehetett. A szemem ide-oda cikázott, támogatást keresve a többiek bátornak vélt tekintetéből. De az ő szemükben csak a megadást találtam. Tudtam, hogy nekem is ezt kéne éreznem. Bátran, szembenézni az elkerülhetetlennel. Nagyot sóhajtottam, és vártam. Elhatároztam, nem harcolok. Lelkemnek, tiltakozó fényesen tündöklő akarata az lett volna, hogy sikítva tiltakozzak minden ellen, hogy üvöltve kiabáljam világgá fájdalmam, hogy kezemben érezhessek végre valami fegyvert, hogy megvédhessem magam. De nem lehetett. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Reszkető sóhaj szakadt ki belőlem, beleremegett talán az ég is. Felnéztem a tündöklő kékségre és sírhatnékom támadt. Siratni akartam a meg nem élt életet, az át nem élt szerelmet, a meg nem talált boldogságot és az elérhetetlen szabadságot. Egy hangocska Eywind után nyüszített, de már hiába volt minden. A vége felé közelítettem rövidke életemnek, úgy, hogy soha nem is élhettem igazán. Megadóan meghajtottam a fejem és még mielőtt újra meglöktek volna, magam léptem beljebb. Íme hát; az oroszlán barlangja – gondoltam. Az érzelmek csak úgy kavarogtak bennem, mint megannyi kígyó a bensőmben. Tekeregve, sziszegve, hízelegve, sikamlósan, puhán és erősen kötöttek béklyójukba. Fulladoztam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> A harsonák megszólaltak, a tömeg őrjöngeni kezdett én pedig még mindig összekötözött kézzel vártam, mi fog történni. Csodálkoztam, hogy honnan van még bennem kíváncsiság.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;">Egyre közelebb araszoltunk társaimmal egymáshoz, míg végül az aréna közepén tolongtunk mindannyian. Már meg sem lepődhettem azon, hogy nem volt ott mindenki. Nem tudhattam, hogy azok, akik hiányoztak, vajon már halottak voltak akkor</span><span style="font-size:100%;"> vagy majd csak utánunk lesznek azok? Úgy húszan lehettünk. Észrevettem Aemeliát, de Elit nem. Láttam több ismerős arcot, de Verust sehol nem találtam. Kicsit örültem, abban reménykedtem, hogy talán ő megmenekülhetett. Még mindig reménykedtem. Valami hatalmas csodában, hogy talán álmodom. De az álom rémálom szerű ébredést hozott, hiszen ez maga volt a valóság. Az én életem. Ennyi volt, itt ér hát véget. Halk, duruzsoló, megnyugtató hangot hallottam. Társaim imáját, együtt mondák, remegő hangon, de szilárdan. Kutató tekintetem megtalálta Aemeliát, szemében nem volt más, csak a szeretet és a vak hit. Könnyek leptél el arcomat, ahogy belegondoltam, az én hibám minden. Ha én nem hozzájuk menekülök, ha eltűnök minél hamarabb, ők most élhetnének és nem arra várnának, hogy kínok között haljanak szörnyű halált. Miattam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Aemelia, bocsássatok meg! – könyörögtem könnyek között, és bilincsbe zárt kezeimmel megpróbáltam őt elérni.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nincs miért megbocsátanunk, Diana. Emlékezz; nincs halál! – mondta nyugodtnak szánt hangon, de én ismertem őt, félt. Remegett és rettegett, mégsem hibáztatott. – A mi utunk ez volt. Nem ellenkezhetünk és nem kell félnünk, hiszen újra élni fogunk – mosolygott rám.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hogy lehetsz ebben ennyire biztos?</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hogyhogy te nem vagy benne az? Figyelj, Diana – vont közelebb magához, amennyire összekötözött kezei engedték</span><span style="color:fuchsia;"><span style="font-size:100%;"> </span></span><span style="color:lime;"><span style="mso-spacerun:yes"><span style="font-size:100%;"> </span></span></span><span style="font-size:100%;">–, nem vagyunk egyedül és az itteni létünk csupán egy pillanat a nagy egészhez képest. És, hogy az kicsit előbb ért véget, mit számít? Itt csak megpihentünk, az ÉLET vár ránk!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Aemelia, én félek! – sírtam hangtalanul, könnyek nélkül.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Ne félj! Nem vagy egyedül, mi itt vagyunk neked, és Ő is. Hidd kedvesem, mindennek értelme van, minden rendben így.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – De én nem akarok meghalni! – éledt újjá bennem a dac, az élet apró lángocskája, amit úgy hittem kialudt már. De üdvözölve fogadtam hangját, örömmel kaptam utána, csak tartottam szorosan a melegséget, amit az élni akarás bennem hagyott.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hát, nem érted? Nem halhatsz meg! Mindannyian élni fogunk! – Olyan határozott volt a hangja, hogy megrémültem, talán megtébolyodott félelmében. De szemei tiszták voltak ragyogóak. Haja vadul szállt a feltámadó szélben. Bátorítóan megszorította a kezem és rám mosolygott. – Ne félj! Nem szabad félned!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Igaza van a lánynak Aemelia – csattant egy elkeseredett hang mögülem. – Ha ő nincs, mi szabadok lennénk!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Így igaz! – jött a következő és a következő.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Miatta kell meghalnunk, az ő hibája!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Az előbb még oly biztonságosnak és oltalmazónak hitt tömeg hirtelen jéghideggé vált. Mindenhonnan ellenséges tekintetekkel találtam magam szemben, mindannyian engem vádoltak. Kimondva, vagy kimondatlanul. Fájt, de tudtam, igazuk van.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hagyjátok! – parancsolta Aemelia. – Hagyjátok békén! </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Igazuk van Aemelia – hajtottam le a fejem. – Az én hibám. Titus csak példát </span><span style="color:black;"><span style="font-size:100%;">a</span></span><span style="font-size:100%;">kart statuálni veletek.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem. Titus mindenképp elhurcolt volna minket – ingatta a fejét Aemelia. – Ő… – kezdte, de nem tudta befejezni, mert hirtelen fegyvercsörgés és páncélok csilingelése töltötte meg az arénát. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Istenek és Krisztusom, hát elkezdődött!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Egyre közelebb nyomultunk egymáshoz, míg már tapodtat sem tudtunk mozdulni. Egymás hegyén-hátán tolongtunk és a gladiátorok csak úgy köröztek körülöttünk, mint megannyi éhes keselyű.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Majd megálltak, körénk gyűrűt vonva. Remegtem a félelemtől, de azt akartam, hogy ne lássák rajtam. Azt akartam, hogy méltósággal halhassak meg, ha így kell lennie. Bátornak éreztem magam, mert nem tudtam elképzelni sem, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy magamhoz ölelhessem a halált. Nem mertem gondolkodni, mert attól féltem, ha így teszek, összeomlok és könyörögni kezdek majd. Talán így kellett volna. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Ott álltunk az aréna gyémántcsillogású homokján és vártunk… őrjítő, csiga-lassú várakozással. A félelem és a halál szaga körbelengett minket, az orromba égett, beleolvadt az agyamba, hogy mindig emlékezhessek rá. Nem mozdulhattunk. Majd a várakozás őrjöngő hullámokként ért véget; a kapuk kinyíltak és hosszú láncokon, vérben forgó félelemtől rettegő szemekkel vadállatokat vezettek be. A lábaim megrogytak, Aemelia fogott karon, ő tartott meg. Halk nyüszítő hang tört fel a torkomból, nem tudtam kontrollálni magam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Ssh… Diana, hamar vége lesz, ne félj!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Istenem, Aemelia, ezek elevenen felfalnak bennünket!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Csak higgy!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem megy! – sírtam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Az állatok – oroszlánok, párducok, medve, és farkasok – egymástól, a tömegtől és a minket körbelengő félelembűzös levegőtől megőrülve rángatták láncaikat. Majd újabb kapu nyílt és katonák masíroztak keresztül rajtuk, vállukon fakereszteket hurcolva. A nézőtéren sikított valaki, majd röhögve éljenezve biztatták a katonákat, hogy minél</span><span style="color:lime;"><span style="font-size:100%;"> </span></span><span style="font-size:100%;">előbb állítsák biztos talajba a kereszteket. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Nem bírtam gondolkodni, nem tudtam lélegezni, csak tágra nyílt szemekkel néztem vesztünk helyét. Többen közülünk most sírták el magukat először. Próbáltuk támogatni egymást, de ahogy a születésben, úgy a halálban is egyedül vagyunk, akárhányan is halunk meg egyszerre. Mindannyiunknak egyedül kell végigjárnia ezt az utat, senki nem foghatja kezünket, senki nem osztozhat benne velünk. Éppúgy, ahogy akkor, most is egy szál magunknak kell megküzdenünk a félelemmel és a visszafordulás vágyával. De ami egyszer elindult, vissza nem fordulhat már. Az utat végig kell járni, így vagy úgy. Lehetnek társaink egy rövid időre, lehet mellettünk szerelem, gyermek, barát, ellenség, lehet gazdagság, avagy szegénység, de egy biztos; a halálban egyenlők leszünk, és egyedül leszünk. Lehetünk sokan, vagy csak haldokolhatunk mi magunk, nem számít, mert, ahogy végig; egyedül leszünk. Csak mi, csak magunk. Egy társunk maradhat hát végül, és az nem más, mint maga a halál örökkévalósága.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Senki nem tudja, mi történik, hogyan történik, a hitünk védhet a félelemtől, de az elkerülhetetlen ott van, figyel, és lecsap. Elcsal, vagy egyszerűen csak értünk jő egy pillanat. Ha felkészültél, nem bánod. De hogyan lehet felkészülni valamire, amit nem ismersz, amitől félsz, aminek nem tudod az útját. Sehogy. Csak élj, és tégy meg mindent, hogy az életed egész és számodra értékes legyen. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy úgy lépj tovább, hogy tudd, nyomot hagysz magad után, még ha oly aprót is, ami szemmel alig látható, de hagysz valamit, ami az örökkévalóságig repít. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Mehetsz átkozódva, vidáman, bátran, mit sem számít, mert a végeredmény ugyanaz. Valami itt marad, és valami örökre elszáll. Egyedül kell hát leküzdenünk ezt az utolsó akadályt, éppoly egyedül, ahogy érkeztünk. Nem foghattam tovább szűkölve Aemelia kezét, hiszen ő nem tarthatott velem. Az ő útja csak az övé, és az én halálom csakis az enyém, senki másé. Nem osztozhat velem rajta, nem veheti át egy részét, mert nincs mit átvállalnia.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Mindegy, hogyan történik, senki, senki nem tudhatja majd rajtam kívül milyen lesz. Ez a gondolat némiképp megnyugtatott, ismeretlen erőt adott. Mégis volt valamim, ami megmaradt nekem, még ha ez a halál maga volt is. De ez legalább az enyém volt. Az enyém és nem másé! Nem bújhattam el előle, nem tolhattam magam elé senkit, mert az én halálom, csak értem jött, és csak engem talált meg. Nem számított, hány vadállatot hoztak, vagy hány keresztet ácsoltak, magam voltam azzal az egy dologgal, amit mindannyian biztosan tudhatunk: a halállal.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Kihúztam a kezem Aemelia szorító ujjai közül és amennyire tudtam elléptem egyet. Hát legyen! Történjék akkor meg! Megértettem, hiába küzdenék, nem számítana, éreztem a szelét, ahogy toporogva, lihegve rám vár, hogy magával rántson, felfaljon. De az elsöprő szélhullám mellett ott ringatózott a csitító, vigaszt nyújtó törődés is. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Aztán hirtelen vége szakadt az őrjítő várakozásnak. A tömeg felhördült, mindenki egyfelé nézett. Nero megérkezett. Hangos harsona adta hírül a császár érkezését. Onnan, ahol mi álltunk alig lehetett látni őt, de szinte éreztem a belőle sütő mohó őrületet. Leült és nagy kegyesen intett. Kezdődik – gondoltam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> A már mellettünk lévő őrök mellé újabbak érkeztek minden kijárathoz, kapuhoz egy–egy. Sejtettem miért. Ha netalán valamelyikünk menekülni akarna, azt semmiképp ne tehesse. Tudtam, mi fog történni, hallottam róla eleget. De soha, soha, még a legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet. Hiszen én egy patrícius, egy nagy hatalmú patrícius lánya voltam. Olyan messze állt ez a világ tőlem, hogy elképzelni sem tudtam szenvedéseit és gyötrelmeit. De most én vagyok itt, én és a szeretteim, és velem fog megtörténni mindaz, amiről eddig csak hallottam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Még mindig ott álltunk egy csoportba verődve, rettegve, remegve az ismeretlentől, a szenvedés ígéretétől. Egymásba kapaszkodtunk, amikor két őr odalépett hozzánk. Azt hittem, most fog elkezdődni, de csak játszottak velünk. Fogalmam sem volt mire jó ez, de láthatóan élvezték gyötrésünket. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nézzétek ezeket a cafkákat! – gúnyolódott egy magas, kövér őr. – Még játsszák itt az előkelő asszonyságot! És te, kurafi, te mit bámulsz? – lépett az egyik fiatal fiú elé, aki nagyjából olyan idős lehetett mint én. Látszólag már alig volt tudatában annak, hol van, és mi történik vele, a félelem szinte eszét vette. A szüleit egy másik vesztőhelyre vitték, ő maradt egyedül a családjából. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Most miért nem válaszolsz? – üvöltötte az arcába, de a fiú képtelen volt megszólalni, csak tágra nyílt szemmel, eszelősen nézte az őr eltorzult arcát.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Mindjárt megered a nyelve, ne izgulj Marcus – szólalt meg egy másik kis, alacsony emberke. – Ugye, kisfiú? Hol van most az a halhatatlan istenetek? Miért nem jön értetek és ment meg benneteket? Hát tűri, hogy hívei szenvedjenek érette? Micsoda egy hazug istenség! </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Hányingerem támadt, a gyomrom görcsbe rándult, és éreztem, hogy nem fogom tudni a rosszullétet visszanyelni. Öklendezve rogytam térdre, de a gyomromban már napok óta alig volt valami szilárd táplálék, így csak erőlködtem, de megkönnyebbülni nem tudtam. A lábaim elgyengültek, úgy éreztem, képtelen vagyok újra talpra állni, de akkor egy erős kéz marokra fogta a hajam és úgy rántott fel. Kiáltani sem volt időm, csak a szemem homályosult el egy pillanatra az égető fájdalomtól. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Cica, ne remegj, még nem jött el a te időd! – vigyorgott rám Marcus. Nem értettem miért mondja, de nem is nagyon érdekelt. Hiszen mit számíthatott már nekem, ha bármit is megtudok? Nem válaszoltam, csak néztem őket és csodálkoztam, hogyan lehet ez a világ ilyen kegyetlen. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> A arénában ülőkre néztem, és nem tudtam felfogni sem, hogyan képesek élvezni mások vérének hullását. Miért nem képesek észrevenni, hogy amit ők élvezettel, nyál csorgatva, éljenezve ünnepelnek, az másnak fájdalom és kínhalál. De hiú, ártatlan, naiv ábránd volt részemről, ha azt hihettem, hogy ez valaha is megváltozhat. Nem tudhattam, hogy az életem ettől kezdve ebben a világban fog folyni. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Szedjétek le róluk a rabláncot! – kiáltotta oda az őröknek a parancsnokuk, mire mi értetlenül, de hagytuk, hogy megszabadítsanak minket a vasaktól, amik már kidörzsölték a kezünket. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Te, te, te és ti ott! – mutatott a parancsnok úgy a rabok harmadára. – Most bebizonyíthatjátok, hogy halhatatlanok vagytok! Szögezzétek fel őket!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Ne! – kiáltottam, mikor eljutott a tudatomig mire készülnek. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Diana, hagyd! – szorított meg Aemelia és képtelen voltam felfogni, hogyan képes ezt így tűrni.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hát, nem látod, mit tesznek ezek az emberek velünk? – sziszegtem az arcába. A düh olyan tűzzel lángolt fel bennem hirtelen, hogy magam is meglepődtem. Legszívesebben puszta kézzel szaggattam volna darabokra mind, ha tehettem volna. De ahogy jött a hirtelen láng, úgy halt is hamvába éppoly gyorsan. – Aemelia, én képtelen vagyok ez elviselni! – sírtam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – De igen, el tudod. Mind elviseljük, és győztesen kerülünk ki! – Úgy láttam Aemelia szemeiben a hit furcsa lángokkal lobog. Talán jobb is így – gondoltam. Ő már nem itt van, az ő tudata már megszabadult ettől a világtól, ő boldog. Valóban nem fél, hiszen neki már nincs miért. Irigyeltem őt az őrületért, a vak hitért. Rájöttem, én még gyermek vagyok hozzá képest, az én hitem meg sem közelíti az ő állhatatosságát. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Aemelia, te valóban győztesként fogsz kikerülni innen, de én nem vagyok képes erre – mondtam neki, és megértettem, valóban egyedül maradtam. Aemelia beburkolózott a saját világágba, ahol nincs fájdalom és halál. Ahol azt tehették vele, amihez kedvük van, őt mégsem érhették el. Irigyeltem őt.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> A kiválasztott társainkat elhurcolták és a lefektetett keresztek elé vezették őket. Az egyik asszony jajveszékelve próbált volna menekülni, míg a többiek közül volt aki, némán rettegett, volt, aki bátornak próbált látszani – ki tudja miért, talán, hogy a vele egy sorson lévőkbe erőt öntsön, vagy talán ő maga is csak így tudta elviselni a rá várót. És volt olyan is, mint Aemelia, aki szinte mosolyogva lépdelt, már nem e világon járt, hanem valahol csak egy általa látott és érzékelt békés, gyönyörű helyen.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Szörnyű volt nézni, ahogy a keresztekhez kötözték kezüket, majd Nero egyetlen intésére egy–egy vasszöggel átütötték még csuklójukat. Bizonyosan gyakorlottak voltak már ebben a műveletben hóhéraink, mert a vér csak csordogált megsebzett testükből, bizarrul gyönyörű rajzolatot hagyva maga után a meggyötört testeken. Csodálkoztam hogyan juthatnak ilyenek eszembe, de az agyam dolgozott, száguldott és sokkal előrébb járt már, mint én magam. A vadállatok, ahogy megérezték a vér szagát újonnan próbáltak nekifeszülni az őket tartó láncoknak. Az emberek a lelátókon először éljeneztek, majd ahogy a már sokadik szerencsétlent feszítették meg, kezdtek türelmetlenek lenni. Úgy tűnt, mintha unnák magukat, már láttak elég hozzájuk hasonlót, ez csak a bevezetés volt.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Nero újra intett, majd előlépett a ceremóniamester is. Meglepődni sem volt időm, hogy mit keres itt egy olyan, aki a gladiátorjátékokat vezeti, amikor újabbakat válogattak ki közülünk. Az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot, a maradék önuralmam is elszállóban volt, mint a soha nem látott hó az északi erdőkben, amikről Eywind oly rég annyit mesélt. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Az emlékek olyan gyorsan csaptak le rám, hogy felocsúdni sem volt idő, már meg sem lepődtem, hogy hirtelen újra olyan tisztán látom magam előtt az arcát, mintha csak tegnap váltunk volna el. Már nem is tűnt valódinak a félelem, hogy netán elfelejthetem őt, csak jöttek a képek, ahogy az az oroszlán szemű fiú mesél…</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> </span></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – El tudod képzelni, hercegnő? – kérdezi csillogó tekintettel. Kislány szívem megdobban, ahogy belenézek az olvadt méz kavargó óceánjába és hirtelen nekem is jókedvem támad. Azt kívánom, bárcsak láthatnám, amit Eywind is.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Szerintem nem is létezik az a hó, vagy mi – replikázik Verus, csakhogy ellentmondjon, de én lepisszegem. Nem akarok mást hallani, csak az ő hangját. Nem olyan mély, nem férfias, csak egy fiatal fiú kissé reszelős, néhol hamiskás hangja, de az én fülemnek maga a szabadság.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Verus, hagyd már abba! Eywind mesél nekünk! – csattanok, amikor látom, hogy Verus újabb levegőt vesz, hogy vitatkozzék.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – És olyan fehér, mint a tengerparton a legfehérebb homok, olyan fehér, mint a legtisztább vászon, mint a hattyúk tolla, de hideg, mint a jég. Puha és hideg. – folytatja. Én pedig iszom minden szavát, és megpróbálom elképzelni vajon milyen is lehet az a hó nevű valami.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Áá, nem hiszem, hogy valami tényleg ilyen lenne! – mondom aztán én magam is, csak azért, hogy incselkedhessek egy kicsit. Arcom csalafinta fintorba rándul, ahogy Eywind rám vigyorog, és játékosan megcibálja összefont hajamat.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Pedig elhiheted. Minden télen, amikor elég hideg van, lehullik a hó, és betakar mindent. Az erdő oly csöndes lesz, hogy minden nesz hallatszik, mintha álomba merülne a világ. Csodaszép! Egyszer majd megmutatom neked!</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hiányzik neked az otthonod, ugye? – kérdezem, és megérintem a kezét. Eywind rám villantja a szemét, amiben valami furcsa fény kavarog, nem tudom megfejteni mi lehet. De nem is számít, mert örülök, hogy engedi, hogy ilyen közel legyek hozzá.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Minden pillanatban hiányzik. Ott szabad lehet minden ember. Ott nem kötik béklyóba, és nem kell alakoskodni. Nincs intrika, csak becsület. Ott a férfi az, akinek lenni tud, harcol és meghal, ha úgy kell, de becsülettel. És az asszonyok ha úgy adódik éppoly jól megvédik magukat, akár fivéreik és férjeik – mondja keserűen. – De mégis, már ez a világ is hiányozna, ha elmennék. Már van valami, amit sajnálnék itt hagyni.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Tényleg? És mi lenne az? – kérdezem ártatlanul.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hercegnő, gyermek vagy még, nem értheted meg! – borzol bele a hajamba. Utálom, amikor ezt csinálja, mert valóban gyereknek érzem magam, mellette főleg. Ellököm a kezét és nyelvet öltök rá, mire kinevet. Haragom éktelen, így felkapom az egyik fából készült rövid kardot és figyelmeztetés nélkül rárontok.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem csak a ti barbár asszonyaitok és lányaitok képesek megvédeni magukat, ha kell! – kiáltom harciasan, de ő csak nevet. Verus mindeközben áll és vár, tétován, nem tudja, mitévő legyen. – Verus, döntsd el, kivel vagy… – figyelmeztetem.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Látom, már jobban kell vigyáznom a számra, ha mesélek népemről, különben valaki itt még azt képzeli majd magáról, hogy ő maga is egy harcos!</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Igenis az vagyok! – toppantok a lábammal, mire újfent kinevet. Kicsit csúfondárosan, de mégis annyi kedvesség van hangjában, hogy képtelen lennék sokáig haragudni rá.</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><b><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Hogyne! Rendben, Diana, védd magad!...</span></span></i></b></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> </span></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Egy álomban ringattam magam. Úsztam a gondtalan gyermekkorban, és az újra megtalált emlékekben. Egy pillanatra megint boldog voltam. Az emlékek úgy öleltek körbe óvón, puha karokkal, hogy tudtam, csak le kell hunynom a szemem, és belesimulhatok kitárt, ölelő karjaikba. Majd a karokból meleg óceán lett, elmerültem, hűsítő habjaiban, lubickoltam kedves hullámaival, játszottam a képzeletem szülte képekkel és vártam, csak vártam, hogy megpillanthassam újra azokat a szemeket és a gunyoros mosolyt, hogy meghalljam azt a reszelős hangot, a rövid kis kacajt. Beburkolóztam, felvérteztem magam a képekkel, egy pillanatra szabadnak érzetem magam. Mintha nem is egy aréna kellős közepén álltam volna, mintha nem is én lennék az, akire a halál csúfolódó, édes csókja vár.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Diana! Ne védekezz, csak engedd! – rántott ki egy kiáltás az álom és a valóság kusza ösvényéről. Egy pillanatra nem tudtam merre és hol járok, de aztán hirtelen minden világossá vált. Olyan jegesen hideggé, kristályossá, hogy azt hittem megvakulok a rideg csillogásától, a halálos félelemtől.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Aemeliának a legrosszabb sors jutott, amit elképzelni csak lehetett. A vadállatok elé vetették őt. Nem küzdött, amikor az oroszlán érte ment és habzó szájjal üvöltött rá, nem harcolt, nem menekült, mint a többi szerencsétlen. Csak állt, szinte angyali mosollyal az ajkán, némán, biztatón pillantva rám, majd az állat felé lépett. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Az arénában elszabadult a pokol. Vadállatok üvöltése, acsarkodása, az emberek sikolyaival párosult. Szinte tapintani lehetett a vér és a félelem szagát. A kereszten lévőknek, minden végig kellett néznie, ahogy lassan, kegyetlenül hosszú szenvedések árán szabadulhattak a kínok mezejéről. Nem akartam nézni, el akartam fordítani a fejem, de nem ment. Tágra nyílt iszonyodó arccal néztem, ahogy a vadak szétmarcangolják az élő emberi testeket, majd egymás torkának ugranak egy–egy darabért. Azt kívántam bárcsak meghalhatnék most azonnal, mégis Aemelia halála volt a legiszonyatosabb. Az oroszlán nem bántotta. Aemelia csak állt és várta a halált az oroszlán képében, de az nem jött. Lefeküdt a lány elé, mintha ő maga sem értené mit is keres még itt. Hosszú ideig senki nem vette észre, majd a lelátóról egy asszony kiáltozni kezdett:</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – A bestia nem engedelmeskedik, öljétek meg a cafkát! – sikította.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Minden szem arrafelé fordult, hol Aemelia és a hatalmas oroszlán voltak. A lány csak állt, és mormogott valamit magában, míg az állat tanácstalanul, farok csóválva – az idegességtől – hevert előtte. Akik még velem voltak – jórészt férfiak és talán még két nő – újult reménnyel tekintettek körbe.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Krisztus megvédi az övéit! – suttogták egyre izgatottabban, örömmel teli hangon. De nem vették észre az egyik őrt, ahogy Aemelia háta mögé kerül és keresztüldöfi őt a lándzsájával.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nesze nektek új isten és örök élet! – mondta miközben húzta kifelé a halott lányból a véres lándzsahegyet. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Arra számítottam, hogy erre már az állat is támadásba lendül és elhurcolja Aemelia tehetetlen testét, de tévedtem. Az oroszlán nem mozdult. Még akkor sem, amikor szigonyokkal kezdték el bökdösni, csak feküdt, a farkát csapdosta és morgott. Aemelia valóban győzött a halálban. Örültem, és megszakadt a szívem egyszerre, hogy látnom kellett dicső, ámde mégis csúfos halálát.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> A korábban tiszta aranyló homok, mostanra vértől és emberi testrészektől volt mocskos és bűzös. Nem tudtam nem nézni, ahogy az állatok civakodnak egyik–másik társam maradványain és nem tudtam nem hallani a keresztre feszítettek halk hörgéseit. Talán az én elmém is megbomlott, hogy szemem itta a borzalmas látványt. Talán az agyam nem volt képes felfogni, vagy talán látnom kellett, hogy végre élni akarjak. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Hitelen csöndesedett le a közönség, és egy emberként sóhajtott és hördült fel, amikor nyíltak a kapuk és újabb gladiátorok léptek be.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> A szívem egy őrült pillanatra hevesebben kezdett el dobogni, magam sem tudom, miért. Ahogy jöttek, érzelemmentes arccal, az erő és a veszély lengte körül őket. Nem voltak sokan, talán egy fél tucatnyian, mégis abban a pillanatban, ahogy megjelentek, minden száj elnémult és minden szem kikerekedett. Ahogy néztem őket, már–már szenvtelenül, észrevettem a két utolsó gladiátort, akinek nem lehetett látni arcukat, sem hajukat. Majd mindegyik mezítláb volt, ezt a kettőt kivéve, ők a légiókban használatos sarut viselték. Az egyikőjük combig érő lemezes páncélzatot hordott, míg felső teste fedetlen maradt, és csak a kardot forgató karját takarta ugyancsak páncél.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Mindketten magasak voltak, de az egyikőjük szemmel láthatólag nagyobb, izmosabb, akárcsak az arénában portyázó hatalmas medve. A járása is hasonlónak tűnt, de emlékeztem; ez csak csalóka képzet, hogy ő lassúbb. Míg társa – mert biztos voltam benne, hogy valamilyen módon egymáshoz tartoznak –, inkább vékonyabb, szálkásabb, nyúlánkabb volt. Nem értettem magam, hogy lehetek képes azok testét bámulni, akik azért jöttek, hogy kioltsák az életünket. De mintha mindez egyetlen pillanatig nem számított volna. Néztem, a magasabbikat, ahogy jár, ruganyosan, mint egy ragadozó nagymacska és könnyedén. Mégis volt benne valami halálos. A tartása a megfeszített izmai, a kardot szorongató keze, mind–mind erről árulkodott. Ő maga a veszély. Hatalmas tűz lobogott benne. Nem tudtam honnan ezek a gondolatok, de egyszerre irtóztam és voltam kíváncsi erre a férfire.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Majd a thraex, mert az volt, míg a másik, egy myrmillo – ötlött emlékezetembe azon régi napok egyike, mikor a gladiátorokat lestük –, a társai elé állt, és mondott nekik valamit, nem érthettem mit, de a hideg végigszaladt a hátamon, ahogy belegondoltam, most beszélik meg a taktikájukat. Hogy honnan vettem, hogy ők azért jöttek? Csak egyszerűen tudtam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Lassan elindultak, majd szépen leszakadtak egymástól, és körbekerítettek minket. Úgy álltunk ott, mint a bárányok a farkasok előtt. Vártuk, hogy mikor szakítanak ki közülünk egyet a vadászok, mikor kezdenek el bennünket terelni, és mikor fejeződik már be ez az egész cirkusz.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Egy percre megálltak, majd mikor a Nero bólintott, ők megkezdték a vadászatot. Csakhogy itt a prédák mi voltunk. Egyre szorosabbra fonódott körülöttem az emberek lánca, szinte már tapodtat sem tudtam mozdulni, ahogy a maradék egy tucatnyi ember összepréselődött mind kisebb és kisebb helyre. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Vigyázzatok, nehogy kiszakítsanak benneteket! – hangzott egy hang valahonnan mögülem.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Ugyan minek? Hiszen mind halálra vagyunk ítélve. Felesleges a küzdelem! – mondta Aelius, az egyik fiatal társunk, aki tehetetlenségében látszólag máris feladta az életét. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem hagyhatjuk, hogy lemészároljanak minket akár a birkákat! – csattant fel újra Caius. – Én harcolok!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Mind harcolunk! – szólt remegő hangon Caia, a húga. Szerettem őket, ők csak békességet akartak maguknak, miután elveszítették az egész családjukat és csak ketten maradtak. És íme, most rájuk is ez a sors várt. Elkeserítő és megindító volt. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Azt sem tudjátok, hogyan kell! – suttogta kétségbeesetten Aelius. – Nem harcolhattok gladiátorok ellen. Ki lenne erre képes?</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Diana például – nézett rám Caius, mire én meghökkentem. Hogyan gondolhatja ez a férfi, hogy fel tudnám venni velük a harcot? – Láttalak gyakorlatozni azon a napon – folytatta –, te tudod, mit kell tenni. Mond el, és mi követünk!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Caius – sóhajtottam keservesen –, amit te láttál, csak egy játék volt. Egy szeszélyes kislány bohóckodása a gyerekkori játszópajtásával – csóváltam a fejem tagadóan.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Az lehet, de én akkor is tudom, mit láttam! Te vagy az egyetlen, akinek valamilyen képzettsége van. Segíts nekünk! Segíts, hogy túléljük – könyörgött Caius. Nem tehettem semmit, hiszen mit mondhattam volna, hogy úgyis mindegy, bármit is teszünk? Nem vehettem el tőlük az utolsó, hiú reménysugarat sem. Holott biztos voltam benne, minden hiába.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nincsenek fegyvereink, semmink – mondtam lemondóan.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – De van hitünk! – válaszolta rögtön Caius. – Meglásd, Diana sikerülhet!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem, sajnálom, de nem hazudhatok! Nem élhetjük túl. Nézz rájuk, Caius – intettem a gladiátorok felé, akik némán, a jelre várva álltak körülöttünk. – Csak annyit tehetünk, hogy megkönnyítjük magunknak, és nem harcolunk. Bocsáss meg, nem engedhetem, hogy még borzalmasabb legyen a halálotok. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Akkor hát, ennyi volna? Semmi remény? </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Caius, remény mindig van, ha mégoly halvány is – mosolyogtam könnyek között. – De azt hiszem, a mi reménységünk oda.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Én képtelen vagyok csak úgy megadni magam, nem megy! – csattant fel tehetetlen dühében újra Caius. – Én harcolok, nem tehetek mást!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Megértem, és csodállak érte – bólintottam. A szívem hideg lett akár az a soha nem látott hó. Jeges, mint a leghidegebb téli éjszaka, és sötét, mint az óceán feneke. – Egyetlen lehetőség van csupán – mondtam mégis –, ha gyorsak vagytok, nagyon gyorsak, és megpróbáltok fegyverhez jutni, de az is hiába. De így meggyorsíthatjátok, és talán nem fog annyira fájni.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Rendben, ezt fogjuk tenni – bólintott Caius. - Az egyetlen Igaz legyen veletek, testvéreim. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Nem vettem észre, mikor hogyan kezdődött a támadás, csak azt, hogy hirtelen már nem egy csoportban tömörültünk, hanem szanaszét szóródva futottunk az éltünkért. Azt hittem akarom a halált, azt hittem, a sok szörnyűség, amit látnom kellett megtörte lelkem élnivágyását, de ahogy futottam, rájöttem, hogy nem akarok meghalni. Nem. Még nem. Nem volt időm a többiekre figyelni, sem meghallani jajszavukat, könyörgésüket. Követtem ösztöneim parancsát és próbáltam láthatatlan maradni. De hogyan is lett volna ez lehetséges, hiszen a gladiátorok tudták, pontosan jól tudták, hogy hányan vagyunk. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Olyan gyorsnak tűnt minden, és mégis olyan lassúnak. Mintha a mozdulatok egyik pillanatban még lassított képekként vánszorogtak, míg a másik percben olyan sebesen vágtattak, hogy félő volt beleszédülök látványukba. Összezavarodtam, egyik felem azt akarta, legyen végre vége, akárhogy is történik, csak legyen vége! De a másik felem élni akart, húzni ameddig csak lehet. Bármibe kerüljön is. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Hirtelen egyedül maradtam az aréna egyik végében. Ne láttam, hogy van-e még rajtam kívül életben valaki, de reméltem, hogy igen. Nem láthattam semmit, hiszen az a hatalmas medve myrmillo közelített felém. Sem fegyverem, sem erőm nem volt már. Immáron valóban egyedül voltam a saját halálommal néztem farkas szemet. A myrmillo felém lépett, egyre csak közelített. Arcából nem láthattam semmit, hiszen a sisak teljesen eltakarta, de éreztem, hogy mosolyog. Legalább neki van minek örülnie – gondoltam még szárazon, egy olyan lány gondolataival, aki már azt sem tudta pontosan hol van, és mi történik. De a gladiátor csak jött, míg már nem tudtam hova tovább hátrálni. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Majd hirtelen az a másik, a thraex termett ott és immár ketten akarták elvenni azt, amit talán már önként is odaadtam volna, csak lett volna vége. De a testem nem az elmémnek engedelmeskedett. Még mindig csak menekültem, bár már nem volt hova tovább. A thraex hirtelen egy gladiust dobott felém. Nem értettem, mit akarhat vele. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Vedd fel! – parancsolta. Hangja mélyen zengett a sisak mögül, alakja merev, feszes volt, ugrásra kész. – Vedd fel, és harcolj, vagy halj meg!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Miért? – kérdeztem.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Azt akarom, hogy fogd a kezedbe azt az átkozott gladiust és harcolj! – Fel nem foghattam, mire ez az indulat, miért akarja, hogy küzdjek. – Mire vársz? </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Lassan vettem fel az elém hajított kardot, majd a kezembe fogtam. Tapintása ismerős volt, kedves a szívemnek. Azokat a régi napokat idézte fel, mikor még valóban játék volt ez, egy kedves játék. Akkor nem gondoltam, hogy valaha komolyan is küzdenem kell majd az életemért. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Egymással szemben köröztünk; én a valaha volt patrícius lány, Diana Lucia, és a threax gladiátor. Most szerencsének éreztem, hogy megfosztottak hosszú tunikámtól és csak egy rövid alsóruha volt rajtam, így könnyebben ment a mozgás. A vérem hirtelen felpezsdült, ahogy a régi begyakorolt mozdulatok utat törtek maguknak, de a testem már fáradt volt. Annyira, hogy csak egy–egy percig voltam képes fenntartani a támadás és védekezés látszatát. A magas, vékonyan izmos gladiátor támadása olyan volt elgyötört testemnek, akár egy faltörő kos öklelése. Minden egyes vágása felért egy rohammal. Mégis volt egy pillanat, amikor nekem is sikerült bevinnem egy vágást és csupasz mellkasán a vér kicsordult kardom nyomán. Hirtelen elért hozzám a tömeg őrjöngő buzdítása, a sikolyok és kiáltások tömkelege. Nem tudhattam, kinek szól, de azt gondolni sem mertem, hogy esetleg nekem.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i><span style="';font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Hiába voltam gyors, a testem lassult és a trhaex egyre gyorsabb és kíméletlenebb volt. ütései alatt meginogtam. Más védekezésem nem lévén, csupán az az egy szál gladiusom, nem állhattam sokáig ostromát. Ellentétben velem, neki ott voltak páncéljai, karján és lábain, és ott volt neki pajzsa is. Láthatóan gyengültem, és egyre fogyott az erőm. Már nem is akartam mást, csak véget vetni ennek. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Gondoltam egyet, és hirtelen lehajítottam a fegyverem. Ellenfelem egy pillanatra megtorpant, majd közelebb lépett. Kezében remegett kardja, nem értettem, mi hajtja, miért kínoz, miért nem enged elmennem. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> Immár rajtam kívül nem maradt életben senki. Mindenkit lemészároltak, én maradtam utolsónak. Nagy levegőt vettem és elszántam magam.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Tedd meg, kérlek! – szóltam a harcoshoz, de az meg sem rezdült. A tömeg üvöltött, fújolt és mutogatott. Nem érdekeltek, hiszen ez már rajtam mit sem segítethetett. </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem! – mordult. – Harcolnod kell!</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem bírok, már nem megy. Egyedül maradtam, az enyéim elvesztek, utánuk vágyom – sóhajtottam, miközben a férfi körülöttem körözött, mint egy ragadozó. Hirtelen megnyugodtam, nem féltem, akartam a halált.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem hiszek neked, te élni akarsz! Látom a szemedben, a tested az üvölti, hogy élni akar! Gyerünk, vedd felé! – bökött a gladius felé.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Elegem volt a harcból, csak végre békességet akarok! Hagyj meghalnom! – könyörögtem.</span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Nem tehetem – sóhajtott, majd közelebb és még közelebb lépett, szemei rám villantak, a fény bennük aranylón ragyogott, sűrű mézszínű pillantása tele volt daccal és szánalommal, és még valami mással. Sóhajtani sem volt időm, elhinni sem, amit láttam, mert lehetetlen volt. A képzeletem játékot űzött velem. De hálás voltam, hogy utoljára láthatom még azt a szempárt, hiszen erre vártam rég.</span><span style="mso-spacerun:yes"><span style="font-size:100%;"> </span></span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> – Bocsáss meg, Hercegnő! – hallottam még a hangját, majd minden elsötétedett…</span></span></i><i style="mso-bidi-font-style:normal"><span style="'font-family:;font-family:';" ><span style="font-size:100%;"> </span></span></i></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span></div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;"> </span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /></span></div>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-9750479312241816682011-06-22T11:11:00.002+02:002011-06-22T11:16:52.980+02:00ÚJ...<div style="text-align: justify;">Hálló, hálló...<br /><br />A fejezet készül, már úgy a felével megvagyok, de elég nehéz írnom, mert ez egy nagyon fontos rész, itt dől el, miért, és hogyan lesz Diana gladiátor... és fájdalmas is... egy kis részlettel szolgálhatok:)<br /><br />"... <i><span style="font-size:100%;">Az állatok – oroszlánok, párducok, medve, és farkasok – egymástól, a tömegtől és a minket körbelengő félelembűzös levegőtől megőrülve rángatták láncaikat. Majd újabb kapu nyílt és katonák masíroztak keresztül rajtuk, vállukon fakereszteket hurcolva. A nézőtéren sikított valaki, majd röhögve éljenezve biztatták a katonákat, hogy minél előbb állítsák biztos talajba a kereszteket. </span></i><p style="text-align:justify"><i><span style="font-size:100%;"> Nem bírtam gondolkodni, nem tudtam lélegezni, csak tágra nyílt szemekkel nézni vesztünk helyét. Többen közülünk most sírták el magukat először. Próbáltuk támogatni egymást, de ahogy a születésben, úgy a halálban is egyedül vagyunk, akárhányan is halunk meg egyszerre. Mindannyiunknak egyedül kell végigjárnia ezt az utat, senki nem foghatja kezünket, senki nem osztozhat benne velünk. Éppúgy, ahogy akkor, most is egy szál magunknak kell megküzdenünk a félelemmel és a visszafordulás vágyával..."</span></i></p><br /><br />Igyekszem ígérem a hétvégére befejezni :) Addig is, hogy ne unatkozzatok, nézzetek be Barka<span style="color: rgb(255, 204, 0); font-weight: bold;"> </span><a style="color: rgb(255, 204, 0); font-weight: bold;" href="http://barkababa.blogspot.com/">http://barkababa.blogspot.com/</a> blogjára, ahová tettem fel új képeket a rosszcsontról:)<br /></div><br />Csóók...mimi:)mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-71274544370274590362011-06-13T12:40:00.003+02:002011-06-13T12:53:59.720+02:0024. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Hálló, hálló... végre valahára!! ITT AZ ÚJ RÉSZ!! Már nem is szabadkozom, mostanában kicsit nehezebb is írnom, és az időm is nagyon kevés... :/ Annyira jó volna, ha látnám, hogy még van, aki szereti Diot és Dianát és a fiúkat, hogy talán a motivációm is nagyobb lenne, ha lenne, aki nyomot hagyna maga után. Persze tisztelet az állandó kivételeimnek, akiknek ezúton is nagyon köszönöm, hogy kitartanak:):):)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Dirge: Pontosan jó<span style="font-size:100%;"> helyen járunk, ez a Great Dover street-i sír:) Ez lenne Diana az én képzeletemben:D:D:D Csak kics</span>it alakítottam rajta:):):) Amúgy, ha jól emlékszem ezt is az első század végére keltezték...:):):) Köszönöm a linket!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Pixie bébi... ha Nian nem is, de más jön nem soká!!! És Syro, nélüled nem is írnék...köszi lányok!!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Hát akkor nincs más hátra, mint előre: Hess Olvasni!!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Csók: mimi:)</span></p><p><br /></p><p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="';font-size:12.0pt;"><strong><span style="font-size:130%;">Nápoly mellett Puozzoli... akkor...</span></strong></span></i></p><span style="font-size:100%;"> </span><p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="';font-size:12.0pt;"><span style="font-size:100%;"> </span></span></i> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> A halál édes, bús dallamot duruzsolt a fülembe, kedves hangon énekelte hívó szavát felém. Tudtam, hogy már nincs sok hátra, felkészültem, vagy legalábbis azt hittem, hogy felkészültem. Akartam, tényleg akartam a halál ölelését, az édes csókot, amit csak a megsemmisülés adhat. Mégis legbelül a lelkem egy eddig, csendesnek hitt zugában az élet zokogott bennem. Azért az utolsó napért sírt, jajgatott, amit még úgy töltöttem, hogy azt hittem, van értelme az életnek.</span></i></p><p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;">...</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Aemelia rám nevet, én pedig felé intek vidáman. Kicsit elkomorodom, amikor eszembe jut, hogy még mindig nem indultam el északnak, Eywind felé, de az életem megváltozott, az ő emléke pedig egyre halványabb és halványabb lett. A kislányból felnőtt lett, és Josephus gyülekezete befogadott. Már nem igazán vágyom innen el, bár tudom, hogy eljön az az idő, amikor mennem kell, de megnyugtat, hogy nem egyedül kell útra kelnem. Mégis a soha nem látott hatalmas erdők csábítanak maguk felé, hallom hívó hangjukat, szinte érzem hűvös, megnyugtató leheletüket a bőrömön. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Körbenézek, és az otthonomat látom, ami majd egy év óta már, hogy azzá vált. Josephus és Myron és Flavius, Eli, Lucia, Hannah, Miriam és a többiek, és Felicia, a kis, édes Felicia, aki mindig körülöttem sertepertél. Mind, mind befogadtak, nem kérdeztek, elég volt a tudat nekik, hogy hozzájuk tartozom, hogy oda akarok tartozni. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> De ez a nap ünnepnap, legalábbis nekem biztosan. Verus az, aki látogatóba jön hozzánk. Minden hónapban egyszer kiszökik atyám házából és meglátogat. Amikor először jött, megrémültem, de most már látom, nincs miért aggódni. Véletlenül akadt rám, Aemelia és Eli tartották a szavukat, nem árultak el neki semmit, holott tudtam, először hozzájuk fog fordulni. Verus elmesélte, hogy a Dominus – az apán – rettentő dühös lett, amikor kiderült a szökésem, szinte őrjöngött. Titus nem szólt semmit, vagy legalábbis nem mutatta érzelmeit, még aznap elutazott, de Verus szerint vigyázni kell vele, én pedig megpróbálom elfelejteni az egészet. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Diana! Úgy készülődsz, mint egy menyasszony! – kacagott Aemelia. Egy pillanatra megdermedtem, de aztán elmosolyodtam magam. Aemilia nem tudott semmit abból, ami velem történt. Nem mondtam el neki akkor, sem azóta. Képtelen voltam beszélni arról az éjszakáról, de az azóta eltelt idő óta a fájdalom csak tompa sajgássá csitult lelkemben, Aemieli játékos hangja pedig újra megmutatja, hogy az élet szép.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Aemelia, ugyan! Mit számít, hogy mit veszek fel? – kérdezem, de azért megigazítom a pamuttunikámra tűzött fényes csatot, hogy az anyag szépen redőzötten hulljon alá. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Verus a múltamhoz köt. Nemcsak a házhoz, ahol felnőttem, nemcsak a szüleimhez, nemcsak Rutiliához – akire ha rágondolok, összeszorul a torkom –, de ő maradt az egyetlen kapocs Eywind homályba vesző emlékeihez is. Csak vele tudok már azokról a régi időkről beszélgetni. Csak ő értheti meg, milyen volt az az időszak, amikor mind a ketten szabadon szaladtunk az aréna, Eywind felé, és a fakardokkal tanultunk harcolni. Ezért is várom hát annyira Verust. Ő maradt nekem a múltból, ami fogva tart. Irracionális, mégis úgy érzem, hogy ha ő lát engem, ha vele beszélhetek, az majdnem olyan, mintha azzal a réges-régi fiúval lehetnék, aki akkor elragadott tőlem valamit, és azóta sem adta vissza. Micsoda ábrándkép! – villan át a fejemen, de nem tudom kizárni a gondolatokat, és újra elfog a vágy, hogy északnak induljak. Valami belül hajtana, de a megszokás, a szeretet, a biztonság hamis érzete marasztal.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Gyere, még van idő, hogy megjöjjön Verus! Addig menjünk, hallgassuk meg Josephus tanítását! Úgy örülök, hogy végül maradtál! – ölel magához, és ilyenkor végre azt érzem, amire mindig is vágytam. A színtiszta szeretetet és szabadságot. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Itt, ebben a közösségben megélhettem azt, ami hiányzott rövidke életemből; a szeretet felszabadító érzését. Igen, az igaz út nehezebb, rögösebb, de szabadabb is. És a szeretet mindenek felett áll. Az első perctől ezt éreztem, amikor ide érkeztem, és azóta is mindig ez áramlik felém.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Szeretem hallgatni Josephust, de Myront is – mondom Aemeliának, és elindulok a csoport felé, akik már körbeülik a prédikátorukat.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Josephus a szememben már idős, mégis olyan életenergia áramlik belőle, hogy megfiatalodik, akárhányszor azokról az időkről mesél, amiket megélt messze keleten Vele. Aemeliával mosolyogva lépdelünk a többiek felé, már mindenki várja, hogy elkezdődjék a tanítás. Leülünk mi is Eli és Felicia – egy idősebb asszony – közé, majd szélesre tárjuk lelkünk kapuit és szívünk ablakát, hogy a szó, ami elhangzik egybeolvadhasson tudatunkkal, és ott kivirágozva továbbélhessen.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal;mso-outline-level:4"><i><span style="'font-size:12.0pt;font-family:"> – <b>Ismerd meg, ami a szemed előtt van, és ami elrejtett, ki lesz nyilatkoztatva neked. Mert nincs semmi elrejtett, ami majd ki ne lenne nyilatkoztatva*</b> – kezdi Josephus. – Ezek Jézusnak, az élőnek titkos szavai, melyeket most megosztok veletek, hogy továbbadjátok azokat minden élőnek ezen a Földön. Tudjátok meg: nincs halál, ez a legnagyobb titok, amit csak elmondhatok nektek. És íme ezt mondja nektek az, aki örökké él – mondja Joshepus és mindnyájunkra egyesével ránéz. – Én, aki láttam őt, aki vele voltam, tudom, hogy az igazság mindig nehéz – folytatja –, de az igazságot el nem lehet tagadni, sem eltemetni, sem keresztre feszíteni. Az igazság maga az élet, és az élet örök. Jegyezzétek meg, nincs halál! Olvasszátok szívetekbe a szavakat, amiket ő mondott nekem azokban az időkben. Így szólt Jézus hozzám: <b>Aki keres, ne hagyja abba a keresését, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, csodálkozni és a mindenségen uralkodni.**</b></span></i><b><span style="'font-size:12.0pt;"> </span></b><i><span style="'font-size:12.0pt;">A mindenség pedig mi magunk vagyunk! <b>Jaj a léleknek, mely a testhez ragaszkodik</b>.*** Ez az igazi tudás, figyeljetek hát erősen! Az első és legfontosabb: Az igazság előbb létezett, mint minden más.</span></i><b><span style="'font-size:12.0pt;font-family:"> </span></b><i><span style="'font-size:12.0pt;font-family:">Minden emberben eleve benne van ez az eredendő igazság.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Hallgatom Josephust, és iszom minden szavát. Ismét megbizonyosodik bennem, hogy jó helyen vagyok, amikor megérzem magam mellett Verus jellegzetes alakját. Megnőtt, szinte felnőtt lett ő is, mégis még mindig én vagyok a magasabb, ezen jót mulatok az ő bosszúságára, de nem tudom megállni egyszer sem, hogy ugrassam.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Már vártalak! – súgom neki.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Ne haragudj, nem tudtam korábban jönni, így is már az éjjel jóformán el kellett szöknöm – suttogja vissza.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Miért? Mi történt? – kapom fel a fejem ijedten.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Semmi, nem kell izgulnod, csak az anyád kitalálta, hogy nagy lakomát rendez, mutatványosokkal és gladiátorokkal – húzza el a száját. Tudom, mivel jár ez, még emlékszem, milyen volt.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Szegényeim, őrület, amikor Calpurnia vacsorát ad – mondom szomorkásan. Néha elkap valami furcsa vágy, hogy láthassam az arcukat, hogy Rutilia ölelésébe fogjon, szorosan. De akkor eszembe jut egy másik ölelés, egy erős kar, ami kalodába zár, egy borgőzös lehelet, egy erőszakos csók, és a fájdalom a markába fog, nem enged.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Diana, ne búsulj, nem éri meg, hidd el! Ha tehetném, már én sem lennék ott, de kivégeznének, ha megszöknék – mondja szomorúan. Verus még mindig rabszolga. Az élete nem az övé. Szeretném megsimogatni, megölelni, magamhoz húzni.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Mesélj, mondj valami pletykát! – kérem inkább játékosan.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Gladiátorok érkeztek a városba – mondja és féloldalasan rám sandít. Ő is emlékszik még.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Tényleg? És honnan? Milyenek? Láttad őket? – kérdezem izgatottan. Nem tehetek róla, a régi emlékek a felszínre kívánkoznak és előbukkannak a feledés tengerének mélyéről.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nem, nélküled már nem ugyanaz.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Ó, ugyan már! Gyerünk! Tegyünk úgy, mint akkor! – pattanok fel, és elkapom Verus kezét, hogy magammal húzhassam. – Úgyis rég volt már, mikor gyakorolhattam</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Te bolond vagy! – nevet.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Tégy próbára! – hívom ki.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Diana, az már rég volt! – szabadkozik.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nem, akarom, most, gyerünk!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Nagyot sóhajt, de látom a szemében a csillanást, ahogy végre megadja magát a küzdelemnek. Egyéb híján egy-egy fahusángot ragadunk magunkhoz, majd minden előzetes nélkül támadni kezd.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> A támadás váratlanul ér ugyan, de éppoly lelkesen vetem bele magam a harc játékának, mint annak idején. A fadarabok suhognak, egymásnak ütődnek, tompán puffannak, súrlódnak. Mi ketten körözünk egymás körül, előre-hátra lépünk, lendítjük a rövid kardként használt fadarabot. A képzeletemben hirtelen már nem a tompa, görbe husáng van, hanem egy élesre, hegyesre fent gladius. Érzem az orromban a fém kisülésének karcos illatát, hallom, ahogy a két fegyver egymásnak feszül, csikorgó, csengő hangját, és a szívem meglódul. Az izzadság marja a szememet, de nem számít, féktelen boldogságot érzek. Az a régi nyár újjáéled a szívemben, az emlékek felszínre törtnek, és én újra kisgyermek vagyok, egy ifjú lány szívével, vágyaival.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Várj, várj! – liheg Verus. – Elég!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Megadod magad? – kérdezem ugyancsak levegő után kapkodva.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Döntetlen? – próbálkozik.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Még mit nem! – kiáltok. – Hiszen te könyörögtél az előbb kegyelemért!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Csak egy kis szünetet kértem – morgolódik.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – A szünet egyenlő a halállal – mondom szinte ugyanazokat a szavakat, amiket egyszer Eywind mondott nekem. – Verus, lásd be, győztem!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nem győzhet le egy lány! – zúgolódik, mire én elnevetem magam végre.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Verus, te még mindig gyermek vagy! Igenis legyőzött egy lány – kacagom –, törődj bele!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Hogy csinálod? – néz rám kérdőn és elgondolkodva. Ne értem, mire céloz, azt hiszem, a harcra értette.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Gyakorlat… Bár már rég nem gyakorlatoztam, de a mozdulatok belém vésődtek – magyarázom, de leint. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nem, nem ezt – mutat a husángot felé. – Hanem ezt az életet, Diana. Nem hiányzik a pompa és gazdagság? Az, hogy szolgák serege lesse minden kívánságod? Hogy szép ruhákba, ékszerekbe járj, hogy ízletes ételeket egyél, és a legfinomabb, legzamatosabb borral öblítsd szomjadat?</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Őszintén, Verus? Nem, nem hiányzik. Boldog vagyok itt. Ezek az emberek befogadtak engem. Nem kérdeztek, nem faggattak. Csak befogadtak, érted a különbséget a két világ között?</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Diana, ez nem a te világod! Én értem, hogy ide akarsz tartozni, de te egy római lány vagy, úgyis kell élned! – mondja lemondóan.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nem, én már nem vagyok ugyanaz, mint egy éve. Sőt az sem, aki előtte két vagy három éve, én nem vagyok többé Diana Lucia! – kiáltom dacosan. Értem, amit mondani akar, de nem fogadhatom el. Nem! Ha így tennék, be kéne ismernem, hogy a menekülésem mit sem ért.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Kívánom, hogy leld meg a boldogságod! – ölel meg Verus. Régen ezt sem tehettük volna. – Sajnálom, hogy nem lehettem jelen a keresztség felvételénél! Emlékszel, mennyit ábrándoztunk? Emlékszel, amikor utánam lopóztál? Soha nem gondoltam, hogy végül nem én, hanem te leszel az, aki ide tartozik.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Hidd el, én sem! – sóhajtok. Szeretném visszaforgatni az idő kerekét, szeretném, ha minden sokkal egyszerűbb lenne!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Diana, Diana… – A hangra megfagy az ereimben a vér. – Hogy is hihetted, hogy megszökhetsz előlem! Balga leány!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;">Istenem! Titus! Mozdulni sem tudok, csak tágra nyílt szemmel nézem meredten a jelenést, amit közel egy éve próbálok kiverni a fejemből, sikertelenül. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Szedelőzködj, ezennel véget ér kis kiruccanásod! – parancsolja, de még mindig nem tudok mozdulni. Mint egy vad, úgy meredek rá, ugrásra készen, de hiába. Kezemben még mindig a gladiusként használt fahusáng, de tehetetlen vagyok.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Inkább meghalok! – szegem fel az állam végre. Hallom Verus halk szisszenését, de közbe ő sem léphet. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Már egy egész kis csoportosulás gyűlt körénk. Titus kísérői ledobják magukról köpönyegeiket, így végre láthatóvá válnak fényes páncéljuk csillogó lemezei. Katonákkal jött érettem! Rettegek. A félelem fémes íze elterít, de próbálom tartani magam, nyilván sikertelenül. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Így is lehet, ha így kívánod – morogja Titus. – Gondold meg magad, Diana!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nem! Innen csak erőszakkal vihetsz el! – Nem tudom, honnan e büszkeség a hangomban, de kétségkívül alig remeg. Bátorságot merítek saját csalfa erőmből, majd állom Titus jéghideg tekintetét. Hogy hogyan talált meg, rejtély. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Követtem a kis barátodat – adja meg a választ ki nem mondott kérdésemre, majd Verus felé bök, mire annak kikerekedik a szeme. – Nagyon cseles volt, azt hitte, csak úgy feladom, hogy a jegyesem megszégyenítsen? Ugyan már! Ennek még a gondolata is nevetséges! – kacag gúnyosan.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Diana, bocsáss meg, kérlek! – néz rám szomorúan Verus. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nem, nem a te hibád, nincs miért a bocsánatomat kérned!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – De igen! </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Nehogy már itt vesszetek össze a sok viszontagság után! – gúnyolódik újfent Titus. – Diana, válassz, vagy jössz szépszerével, vagy megkeserülöd!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Mondtam, inkább a halál! – kiáltom.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Rendben! Ahogy akarod! – hajt fejet. – Fogjátok el mind! Vesszenek a hamis istenek követői! A császár parancsára, halál reájuk!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Mi? Ezt nem teheted! Ők nem tettek semmit! Ártatlanok! – kiabálom. – Esküszöm, asszonyod leszek, megteszek mindent, amit csak kívánsz! – immár hangomba a sírás vegyül.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Késő bánat, viseld tetted következményeit! – vakkant Titus. – Mindegyiket verjétek láncra, jó mulattság lesz haláluk látványa, és a császár végre elégedett lehet.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Mit számít Neronak pár keresztény halála, ha? – támadok neki Titusnak. – Ők nem tehetnek semmiről!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Tévedsz kedvesem, már megint – közelebb lép, és bűnöktől mocskos, ragadós ujjaival végigsimít arcomon. Nem tudok tenni ellene, megrázkódom. – Borzongj csak, fogsz még jobban is!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Vigyél csak engem! Nerot nem érdekli ezeknek az embereknek a sorsa – könyörgöm.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Drága Diana! Te eltévedt gyermek! Nero maga parancsolta, hogy az összes olyannak, aki e tanokat követi, vesznie kell! Tehát, tűzre mind! Éppúgy, ahogy ők felégették Rómát!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – Ne! Ne, ne… – nyöszörgöm.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> – De bizony – kacag.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;">…</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Már nem emlékeztem, hogyan kerültünk végül a gyűjtőhelyre még több keresztény társammal. Arra sem, vajon küzdöttem-e. Titus különválasztott tőlük, megfosztva ezzel vigaszuktól, egymásba vetett erejüktől. Egyedül voltam mindvégig. Egészen eddig a pillanatig. Csak akkor szólt hozzám valaki, amikor az apám, Claudius Lucius eljött. Azt hittem – én balga –, hogy kivált majd, hogy megkönyörül rajtam. De rám sem pillantott, csak közölte, hogy nem vagyok a leánya, és nem érdemlek egyebet, mint egy rabszolga. Hogy minden törvényes legyen, fizettek értem három aranypénzt. Eladott, egyszerűen csak úgy, szívfájdalom nélkül. Eladott. Rabszolga lettem hát, így kezdődött minden. </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto; text-align:justify;line-height:normal"><i><span style="'font-size:12.0pt;"> Sok kezdete volt életemnek, de ez volt a legfőbb. Akkor ott megfordult velem a világ kereke, elveszettebb lettem a legnyomorultabbnál is. Érinthetetlenné váltam. Kitagadottá, magára hagyott. A többiekről mit sem tudtam, Verus is eltűnt a szemem elől. Egyedül voltam, olyan egyedül, mint talán még soha senki. Átkoztam a pillanatot, amikor nem indultam útnak északnak. De már mit sem tehettem ez ellen. Beletörődtem, nem fájhatott már semmi. Hinnem kellett, hogy az út végén ott vár rám egy gazdagabb élet, egy örök élet. El kellett hinnem, hogy így lesz, hogy nincs halál, hogy nekem ez csak egy állomás. Nem voltak kétségeim, hogy szenvedés vár rám.</span></i></p><p></p><span style="font-size:130%;"> </span><p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-size:130%;"> (* ** *** : </span></o:p><span style=" ;font-family:Times New Roman;font-size:small;">Jézusnak, az élőnek titkos szavai, amelyeket az Iker Júdás Tamás följegyzett.)</span></p><p></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-1302388374485360322011-06-06T11:40:00.003+02:002011-06-06T11:42:31.518+02:00Barka<span style="color: rgb(153, 153, 0);">Még mindig nem a fejezet... DE... íme a mindennapok blogja, Barkával:) </span><span style="color: rgb(0, 153, 0);font-size:130%;" ><a style="font-weight: bold;" href="http://barkababa.blogspot.com/">http://barkababa.blogspot.com/</a></span><br /><span style="color: rgb(153, 153, 0);">csóók: mimi</span>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-35442615899484667402011-06-05T11:15:00.004+02:002011-06-05T11:33:10.826+02:00Barka:)<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDXqulJCM3yqDx_jbOPr-FkfaxhNI_kUA63g0tYopHONrDUo2UOKwrK9esLy6DY0q3yFTUUgxzrkTnVBI0gn5v4vN1qlKe8XrPabHdxnrqn8v1VnfnDQ4gY9QJ5jhuMl0YS5npIMC5cyA/s1600/DSC00107.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDXqulJCM3yqDx_jbOPr-FkfaxhNI_kUA63g0tYopHONrDUo2UOKwrK9esLy6DY0q3yFTUUgxzrkTnVBI0gn5v4vN1qlKe8XrPabHdxnrqn8v1VnfnDQ4gY9QJ5jhuMl0YS5npIMC5cyA/s320/DSC00107.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5614665942027840658" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIM1YpbjJn7Jx_4ARpvyOfJFSrfDylKZvzbxF5pAwbDlO0GYp_Hculm87NM2q3UTDnk1fHHgB_El6SpWSaBVIhpfT4e-e5yt05ZEtd24QMmxXkN9AhgiiMrm1difj72Y1bURufefTI9mM/s1600/DSC00103.jpg"><br /></a><br /><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);">Kedveseim!<br /><br />A fejezet íródik, de gondoltam megosztom veletek, hogy mi miatt, ki miatt vagyok most akadályoztatva:) Bővült a családunk egy kutyagyerekkel, a Barka névre hallgató spániel kölyökkel. Egyfolytában nyikorog, nyüszög, dajkálni kell, de nagyon édes. Jelenleg is leírok két szót, és a következő percekben kiköveteli magának a figyelmet. Bepisil, bekakil, és egyfolytában jár a kicsit szája:) A nyakába csörgős nyakörvet tettünk, hogy legalább meghalljuk, merre jár, mert mindig a lábunk alatt császkál természetesen, így legalább van figyelmeztető jel, hogy ne lépjünk hátra. Csak úgy alszik el, ha valamije hozzánk érhet... szóval macerás a helyzet. Nyolc éve volt utoljára kiskutyánk és most újra kell tanulnunk a dolgokat. De már most sok örömet is okoz. Mindenkinek ajánlom, aki megteheti, hogy állatot tartson. Igaz nagy felelősség és kötöttség, de megéri:):):)<br /><br />Kérlek benneteket nézzétek el nekem, hogy mostanában mindig csúszok. A munka után, mikor hazaérek nagyon nehéz még gép elé ülnöm, de igyekszem. Ráadásul most a "gyerek" is itt van, de nem bánom cseppet sem.<br /><br />Megígérem nagyon igyekezni fogok, hogy ne maradjanak nagy lukak az új fejezetek között. Arra gondoltam, hogy csinálok Barkának egy blogot, és beszámolok majd mindig a fejlődéséről, meg teszek fel róla képeket, videókat; mit gondoltok? Érdekelne benneteket egy kutyablog?? Ízelítőként íme ő, Barka, 6,5 hetesen, tegnap:)<br /><br />Most is épp alig tudok mozdulni, mert a székem gurulós kerekei közé feküdt és nyomta el az édesded álom :)<br /><br />Csók...mimi:)<br /></div><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIM1YpbjJn7Jx_4ARpvyOfJFSrfDylKZvzbxF5pAwbDlO0GYp_Hculm87NM2q3UTDnk1fHHgB_El6SpWSaBVIhpfT4e-e5yt05ZEtd24QMmxXkN9AhgiiMrm1difj72Y1bURufefTI9mM/s1600/DSC00103.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIM1YpbjJn7Jx_4ARpvyOfJFSrfDylKZvzbxF5pAwbDlO0GYp_Hculm87NM2q3UTDnk1fHHgB_El6SpWSaBVIhpfT4e-e5yt05ZEtd24QMmxXkN9AhgiiMrm1difj72Y1bURufefTI9mM/s320/DSC00103.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5614665609576739938" border="0" /></a>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-77064823383593459932011-05-21T23:00:00.004+02:002011-05-21T23:07:06.088+02:0023. fejezet & Író Olvasó találkozó ;)<p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">Hálló Hálló!!</span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;"><br /></span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">Igen, igen...tudom, mea culpa mea maxima culpa... csakis az én hibám, hogy nem volt új rész, de betemetett az őskor:P teljesen behavazódtam a munkában, így hát mire hazaestem, nem volt energiám semmire... ráadásul lelkileg is kissé taccsra tett, hogy pár hónapon belül elveszítettük a másik kutyánkat is, igaz, hogy ő a nagymamámé volt igazán, de annyira gyorsan és váratlanul történt, hogy nagyon megrázott mindannyiónkat .</span><span style="color:#999900;"><br /></span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">Szóval ezek voltak a mentségek, de most remélem kárpótollak benneteket. Nem a leghosszabb fejezet lett, nézzétek el, de tudatosan nem lett most hosszú, mert a végén, ha belemegyek a dologba akkor meg sokkal-sokkal hosszab lett volan, bár lehet ez nektek nem lett volna akkora baj...</span><span style="color:#999900;"><br /></span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">Ohh és ha netalántán hibát észlelnétek, az csakis azért van, mert a cincáló brigádnak még nem volt érkezése szétszedni a fejezetet, de rajta vagyunk, csak nem akartam, hogy még ezért is várjatok...</span><span style="color:#999900;"><br /></span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">Ohh és mielőtt azt arnám: Hess olvasni; lenne itt még valami:</span><span style="color:#999900;"><br /></span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">Pixie bébi és Kasha író-olvasó találkozót szerveznek Keszthely városába Júliusban. Esetleg, ha szeretnétek velünk megismerkedni, vagy a többiekkel, akik még olvasnak ezt, azt, gyertek, és csapjunk egy nagy bulit. A kiskorúakkal sem lesz gond, azt hiszem, nem csak én vagyok "felnőtt", így fogjuk mindenki kezét, ha átmegyünk az "úton":P Szóval, és tettel: az alábbi felhívás Pixie bébi blogjáról való, nálam is lehet jelentkezni, vagy Pixienél, vagy Keshánál...</span><span style="color:#999900;"><br /></span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">És most.... HESS OLVASNI!! :)</span><span style="color:#999900;"><br /></span></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><span style="color:#999900;">Csóók, mimi:)</span><br /></span></p><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="color:#cc0000;"><u><br /></u></span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(204, 102, 0);" align="justify"><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><u>Hely:</u> Keszthely</span><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><u>Időpont</u>: 2011. július 16-17. (szombat-vasárnap)</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><strong>1.</strong> Nem kell foglalás, biztos, hogy lesz helyünk. (a néni felírt minket a noteszébe)</span><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><strong>2.</strong> Sátrat nem tudnak kölcsönözni, szóval azt mindenkinek hoznia kell. Mivel egy sátor 2-3 vagy több személyes is lehet, fontos, hogy tudjuk hányan leszünk, és ki tud hozni stb...</span><span style="color: rgb(204, 102, 0);"> <strong>3.</strong> A kemping közel van az állomáshoz. (nincs 1km)</span><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center; color: rgb(204, 102, 0);"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFuDhUPomNkW_1Lz1GJLjiW73loKxx2gdw6wp-4UNXHNDmV5oSycxJXURnjZibO7EXA_lsleQo1Z8QezwsjDKT0DeY1IlfksmHVa42Vs_YVESbCBt32mw6Ppe68wnx35XXjmvhQ1v-5xk/s1600/t%25C3%25A9rk%25C3%25A9p.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img src="http://1.1.1.5/bmi/2.bp.blogspot.com/-9V-M6sKuW_c/TdTuOAlsgAI/AAAAAAAAAeI/qdumnMCNFaU/s400/t%25C3%25A9rk%25C3%25A9p.jpg" border="0" height="223" width="400" /></a></div><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><a href="http://www.castrum-group.hu/lap.php?lapkod=3">http://www.castrum-group.hu/lap.php?lapkod=3</a> ezen a linken megnézhetitek a kempinget. Én voltam ott, és tényleg olyan szép és rendezett, mint a képeken.<strong> :)</strong></span><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"> </span><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><strong>4.</strong> <u>Árak:</u> <strong>Személyi díj</strong>at kell mindenkinek fizetnie távozáskor, ami főszenzonban (amikor megyünk) <strong>1300Ft.</strong> Mivel többségben diákok leszünk, (kérdezte is a bácsi, mondtam IGEN!) ezért üdülési adótól vagy mitől eltekint, szóval aki esetleg nem diák, az is megússza ezt. Majd páran villantunk diákigazolványt, a felnőttek meg elbújnak mögénk. <strong>:P</strong></span><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);">Egy parcellát kell kibérelni a sátrainknak. A legkisebb 40 négyzetméter <strong>1600Ft</strong> (ami megoszlik annyira ahányan leszünk. Ha pl. huszan leszünk akkor fejenként <em>80Ft</em>).</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><strong>Kesha </strong>drága megnézte a vonatmenetrendet. Aki Budapestről jön az "hozzá tartozik", ha szeretné vegye fel vele a kapcsolatot, ő lesz a koordinátor, aki mindenkit felvesz, és eljuttat Keszthelyre.<span style="color: rgb(204, 51, 204);"> (</span></span><a style="color: rgb(204, 51, 204);" href="mailto:kesha420@gmail.com">kesha420@gmail.com</a><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><span style="color: rgb(204, 51, 204);">)</span> A diákjegy oda-vissza 3360Ft. 7:11-es indulással k.b. fél11-re itt is lennétek.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);">Szerintem ez elég kedvező, főszezonban olcsóbban nem tudunk sehol máshol kijönni. A kemping pedig 4 csillagos szóval szerintem ideális. </span><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);">Közel van a Balaton. (öt perc séta) De a <strong>strandon </strong>kell <strong>belépőt</strong> fizetni sajnos. </span><br /><span style="color: rgb(255, 255, 0);"><u>Felnőtt:</u> <strong>610Ft</strong> <u>Diák:</u> <strong>470Ft</strong></span><br /><a style="color: rgb(255, 255, 0);" href="http://www.balcsi.net/keszthely-libas-strand.html">http://www.balcsi.net/keszthely-libas-strand.html</a><br /><br /><span style="color: rgb(204, 102, 0);"><span style="color: rgb(102, 0, 0);"><span style="color: rgb(204, 102, 0);">Ha bármit kifelejtettem, tényleg bármi kérdés van, a legapróbb, leghülyébbnek tűnőt is szívesen várom az e-mail címemre, feltétlenül válaszolok. </span>(</span><a href="mailto:pixiesstories@gmail.com">pixiesstories@gmail.com</a><span style="color: rgb(102, 0, 0);">)</span> És mint mondottam volt, nálam is lehet jelentkezni: mimo@mailbox.hu :D</span><p style="text-align:justify;color:#000000;" align="justify"><span style="font-size:100%;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"><strong>Capri... Nápoly...ma....</strong><br /></span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> Dio egy pillanatra elnémult és csak a zavart lihegést lehetett hallani a túloldalt, nem tudta hova tenni a döbbenetet és egyáltalán. Nem értett semmit. De kezdett hozzászokni már, hogy mostanában minden a feje tetejére álljon. Vett egy mély levegőt, majd kissé megköszörülte a torkát, hogy újra szóhoz juthasson, de előbb bizonytalanul a telefon kijelzőjére pillantott, hogy biztosan a jó számot hívta–e. Ottavio számát hívta, ez biztos volt, ahogy megszemlélte a számokat. De így végképp elbizonytalanodott.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> Nian figyelte a lányt maga mellett, akárcsak egy nagyító alá került pillangót szemlélne. Egyre jobban tetszett neki a rövid haja, ahogy kócosan szerteszét állt, ahogy szinte repkedett az arca körül. Leragadt egy pontnál, egy aranyló szeplőnél az orra tövében, így nem vette észre, a lány bizonytalanságát és zavarát. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Dio, most mi van? – hallatszott a telefonból, mire Dio felriadt a a révedezéséből és újra zavartan a telefon felé fordította a figyelmét. – Ott vagy még?</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Awen? – kérdezte zavartan.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Ki más lehetne? Micsoda hülye kérdés ez? – kacagott a lány két lihegés között.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mit keres nálad Ottavio telefonja? – kérdezte gyanakodva Dio.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Hogy mi? Kinek a telefonja? Mit keresne, természetesen semmit! – Awen valószínű megállhatott, bármit is csinált közben – gondolta Dio –, mert a lihegés egy pillanatra abbamaradt. – Ó, hogy az a…</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mi van, mi történt? </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Semmi, csak a csuhás haverod összekeverte a mobiljainkat és ezek szerint az enyém meg nála van – morgott a lány. – Hé, Atyám! – kiáltott valamit, amit Dio nem hallott már.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Awen! Hallasz? Mit keresel te Nápolyban?</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Awen itt van? – lett hirtelen Nian is éberebb és már nem Dio szeplőjét bámulta, hanem érdeklődve várta a választ.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Úgy tűnik… – csóválta a fejét Dio és közben azon gondolkodott mennyit mondjon el Niannak.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – És…? </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – És nagyon úgy néz ki, hogy Ottavioval elcserélték a telefonjaikat. Nem értek semmit!</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Dio, hallasz? – kiabálta Awen a telefonba. – A pap azt kérdezi miért hívtad?</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Add neki! – vakkantotta Dio. Kezdett elege lenni a játékból. Ő ott ül az örsön alig ruhában, a barátnője, meg ki tudja mit csinál a legjobb barátjával, aki nem mellesleg: pap. Kész cirkusz! – De előbb áruld el, miért lihegsz!</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Ja! Hogy az… </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Igen, az! Awen, ne szórakozz, nincs túl jó kedvem!</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – A csuhás… – kezdte kuncogva Awen, mire Dio morrant egyet. – Szóval, a haverod, Ottavio, hajnalban kiugrasztott az ágyból. Engem! Érted ezt? – csacsogott Awen. – Na, úgyhogy kénytelen voltam kimászni a pihe–puha takaró alól, és megmutatni neki, hogy kivel szórakozik. De csak, köztünk legyen mondva, nem százas a pasas. Ráadásul az a gáz, hogy igaza volt. Nem való nekem ez a reggeli kocogás, de nem tudhatja meg, hogy majd belehaltam a hajnali kelésbe… – mondta lemondóan Awen.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mi? Hogy te futsz? Jézus! – nevetett fel Dio.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Most képzeld el! Én magam sem igazán hiszem el. Amúgy frankó a tengerpart meg minden, de nem bírom én az ilyesmit! Csak el ne mondd neki, oké?</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – De mégis mi a fenéért futkározol te Nápolyban Ottavióval a tengerparton?! Hát mindenki megőrült?! – kérdezte Dio.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mi az? Mit mond Awen? – Nian nem nagyon hallott sokat a beszélgetésből, csak azt, hogy a húga az egy szem kishúga Ottavioval van a tengerparton. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Semmit, maradj már egy kicsit! – intette le Dio Niant. – Mindjárt elmondom, de én sem nagyon értem, mi folyik itt. Fut.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mi?</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Azt mondja, fut. A tengerparton. Fogalmam sincs, miről beszél! – mondta Dio.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Awen fut? Istenem, hát egy éjszaka alatt kifordult a világ a négy sarkából? – kuncogott Nian. – De megnézném, ahogy a húgi kiköpi a tüdejét! – kuncogott sötéten.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Fejezd be! – bokszolt bele Dio Nian vállába. – Awen, Ottavio ott van?</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Aha, itt… kocog! – magyarázta Awen, mintha épp valami tudományos értekezést mondana épp. – Engem meg elrángatott, mondván, idézem: Nem úgy nézek ki, mint aki két lépést képes futni. Ja, és szerinte: ép testben ép lélek. Meg magyarázott valamit arról, is, hogy nem ártana az izomzatomnak a futás. Érted ezt? Nekem! Az én izmaimnak! Ez felháborító, vért kívánt! De basszus, nem gondoltam volna, hogy ennyire macerás ez a futás dolog – mondta lehangolón Awen, és csak mondta és mondta. Dio szóhoz sem jutott. El sem tudta képzelni, hogy mi történhetett Ottavio és Awen között, hogy Awen futásra adja a fejét. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Awen, állj már meg egy percre! – szólt közbe Dio, mikor a lány két levegővétel között volt. – Add légyszi Ottaviot! Majd utána elmeséled, mit keresel te itt…</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Ja, hogy Nápolyban? Unatkoztam, és különben is az a lökött bátyám is itt van, nem? Hát akkor, gondoltam, miért ne kirándulnék? Ráadásul nem akartalak egyedül hagyni vele, mert tudjuk mi szokott olyankor történni…</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Ja, tudjuk… – morogta Dio egy pillanatnyi szünet után.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Úgy tudtam! Titeket nem lehet kettesben hagyni. Elkéstem, mi? – kuncogott Awen.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Így is mondhatjuk – mondta Dio fancsalin.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – És, mesélj, milyen volt?</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Awen! – kiáltott Dio, és érezte, ahogy elpirul. – Add Ottaviot, most!</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Oké… csak kérdeztem. Úgy besavanyodtál, hogy már kérdezni sem lehet semmit! – morcoskodott Awen. – Hé, Atya! Dio téged keres!</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> Dio nem mert Nianra nézni, most áldotta a jó szerencsét, és a technikát, hogy a rendőrségen még amolyan régimódi nem kihangosítható telefon. Megkönnyebbült mikor Ottavio hangját meghallotta, szinte megmentőjének érezte. Gyorsan felvázolta a helyzetet és amikor Ottavio értetlenül kérdezősködni kezdett, hogy mégis mit kerestek ők éjjel a tengerparton és hogyan lehetséges, hogy elveszítették a ruhájukat, bölcsen hallgatott.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;">Nagyot szusszantott, amikor végre letehette a telefont.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Ottavio elintéz mindent, már jönnek is a következő komppal – mondta Niannak.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Jönnek? Awen is jön? Egyáltalán mit keres ő itt? – értetlenkedett Nian. Az igazság az volt, hogy cseppet sem érdekelte, hogy jön–e a csuhás vagy sem, sőt az sem, hogy Awen minek jön. Ő csak fel szerette volna dolgozni az elmúlt órákat, meg akarta beszélni a lánnyal a történteket. Szüksége lett volna a beszélgetésre, de ahogy a lányt ismerte, volt egy sejtése, hogy mi lesz a kimenetele a próbának.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Úgy tűnik ő is jön – vonta meg a vállát Dio. – Azért jött, hogy megállítson minket – közölte még két torokköszörülés között és nem nézett Nianra.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Aha – jött a frappáns válasz. – De ugye tudod, hogy meg kéne beszélnünk, ami történt.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Miért? Mi történt? – nézett ártatlanul érzelemmentesen a lány Nianra, de nem mert a szemébe nézni. Attól félt elveszik, ha bele pillant a féri füst szürkén gomolygó tekintetébe. Mindig is csodálkozott, hogyan lehetséges egy férfi szemeiből kiolvasni minden érzelmet és gondolatot, de Nian vagy nem akarta, vagy nem tudta elrejteni előle legbelsőbb érzéseit. Többek között ezt is szerette benne. Csak egyetlen egyszer nem látott semmit, akkor amikor úgy döntött, hogy elhagyja Londont és vele együtt Niant is. Akkor, azon az estén úgy tűnt, mintha egy jégszoborhoz beszélt volna. Olyan hideg volt, annyira elérhetetlenné vált, hogy egy pillanatra megrémült, hogy aztán újult erővel törjön rá a menekülhetnék. Fájt újra arra az estére gondolnia. Így utólag visszagondolva annyira banális volt az egész. Nian bántotta akkor őt, és ő bántotta Niant.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Dio… – Nian hangja vészjóslóan hideggé vált, hogy Dio megborzongott. Sóhajtott egy nagyot, majd Nianra nézett.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Nian, te szabad akartál lenni, és én elengedtelek, akkor most miért kéred rajtam számon, hogy mi történt, vagy mi nem? – mondta szomorúan a lány. – Hát nem erre vágytál? Kötöttségektől mentességre, arra, hogy csak jól érezzük magunkat? Nem értelek!</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Akkor is félreértettél és most is – túrt a hajába Nian idegesen. Nem hitte az éjszaka után, hogy ez megtörténhet, hogy ugyanott lesznek, ahol voltak.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Szerintem meg nem. Már milliószor megbeszéltük, körbejártuk, lerágtuk és nem jutottunk sehova.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Csak mert te nem akarsz sehova jutni! – csattant Nian. Kezdett ideges lenni, legszívesebben a falba verte volna a fejét. – Csökönyös vagy, és csak azt hallod meg, amit te magad meg akarsz hallani. Mondhat neked bárki bármit, nem számít, ugye? Az Úristen sem győzhetne meg az igazáról, ha te nem úgy gondolnád! Akkor legyen! Szóval csak úgy érezzük magunkat jól? Így mondtad? – kérdezte vadul villogó szemekkel. Ajkán egy kis gunyoros mosollyal, gonoszul lépett szorosan a lány elé. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> Dio tudta, hogy veszélyes vizekre evezett, de nem tudott kibújni a bőréből, nem tudott visszavonulót fújni. Ez volt az erőssége és a veszte is egyben. Harcolt, mindig harcolt, önmagáért, és önmaga ellen egyszerre. És nem tudott leállni.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Én csak próbáltam neked megkönnyíteni. És igen, így gondolom! – vetette fel az állát dacosan és állta Nian tekintetét.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;">– Rendben! Te akartad, ugye? – Meg sem várta Nian a lány válaszát úgy csapott le rá, akár egy kobra a gyanútlan áldozatára. Csakhogy ebben az esteben Dio nem volt sem gyanútlan, sem áldozat. Mindketten akarták, de egyikőjük sem vallotta volna be még magának sem. Tépték, szaggatták egymást, leástak a másik lelkéig majd vissza, szinte kiszívták egymásból az utolsó cseppet is, mégis oly sokat adtak magukból, hogy végül lihegve álltak egymással szemben, közel – szinte a másikba olvadva.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Ezzel nem oldottál meg semmit, ugye tudod? – kérdezte Dio csendesen, mire csak egy mordulás volt a válasz és újabb csók.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> Awen nézte, nézte Ottaviot, ahogy készülődik, és önmagát is megletpe, ahogy gyönyörködik benne. Tudta, hogy helytelen, de nem tudott ellenállni a csábításnak, és Awen nem olyan fajta lány volt, aki ellen szeretett állni. Ráadásul élvezetét is lelte, a pap zavarában, főleg úgy, hogy ő maga is érintett volt a zavar ügyben. Még soha nem történt vele ilyen, és ez vért kívánt, ráadásul Awn úgy gondolta Ottavio vérét akarja megtorlásul, hogy nem érti saját magát. Azt gondolta ez csakis a pap hibája, így hét úgy igazságos, hogy szenvedjen kicsit ő is.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Atya! – szólt tűnődve Awen és élvezte a látványt, ahogy Ottavio összerezzen a hangjára. Legszívesebben megnyalta volna a száját, mint egy jóllakott macska, de csak csillogó szemekkel figyelte Ottaviot. Micsoda pazarlás! – sóhajtott magában.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mondtam már, szólíts Ottavionak – dörmögte a férfi. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> Érezte, hogy nem tudja kezelni a helyzetet, de valahol egy mazochista énje élvezte is. Valami mozgolódott benne, valami ébredezett, de még nem jött rá mi is lehet. Talán annyira szembetűnő volt, hogy nem vette észre, vagy csak nem akarta észrevenni. De a lányt nagyon is meglátta. Itta minden mozdulatát, hallani akarta évődő, kissé gunyoros hangját, és igen, a nevetését. És nem vette észre, hogy szépen belesétált a csapdába, amit a természet csúful kivetett eléjük. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mehetünk, egy pillanat, csak elteszem szem elől Dio fordítását – intett Awennek. Látta, ahogy a lány macskaszemei egy pillanatra összeszűkülnek, majd mohó kíváncsiság születik meg bennük. Fel sem fogta de máris szerette ezt a tekintetet. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Mi az? Megnézhetem? – lebbent oda Awen. Hosszú haját kibontva hordta, vagy csak feltornyozta a feje búbjára, ahogy épp jónak látta, de most össze kellett fognia, ha nem akarta lesodorni az iratokat az íróasztalról. </span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> Nem nagyon érdekelte Dio kutatása, csak annyira, mennyire muszáj volt, de valahogy most ez más volt. Egyetlen pillanat alatt átcikázott rajta a bizonyosság, hogy Ottavio valami fontos dolgot tart a kezében. Talán a férfi hangja, talán a tekintete tette bizonyossá, hogy ez igenis érdemes a figyelmére.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem hiszem, hogy érdekelne, csak egy kutatási anyag – próbált Ottavio terelni és ő maga sem tudta miért.</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><span style="font-size:100%;"> – Azt csak bízd rám Atya, hogy mi érdekel és mi nem – fintorgott Awen és furcsa mód ettől olyan égető rossz kislányos arca lett, hogy Ottavio azon kapta magát, hogy csak bámulja. – Na, hadd nézzem!</span></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"><br /></span></i></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><b><i><span style="font-size:100%;">Pompeii akkor…</span></i></b></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"><br /></span></i></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Azt hittem végre békére leltem, azt hittem, már minden rendben, de meg kellett tanulnom, már akkor, hogy soha semmi nem biztos, csakis a pillanat. De akkor abban a pillanatban nem volt más csakis a rettegés. Életemben nem féltem még ennyire. Tudtam, hogy itt a vég és elhatároztam, hogy nem harcolok. Felemelt fővel adom át magam a halálnak. </span></i></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Ott álltam összekötött kezekkel a társaimmal és vártuk, hogy értünk jöjjön a megváltó. Sírni akartam, de nem ment, imádkozni akartam, de hirtelen nem találtam a szavakat. Nem volt bennem más akarat, csak egy vékonyka gyermeki hang suttogta: ÉLJ!</span></i></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Mintha nem is velem történne – futott át az agyamon hirtelen. Kikötött kezemmel nem tudtam eltakarni mezítelen testemet, de hiába is próbáltam volna. Behunytam a szemem és újra és újra átéltem azt az utolsó napot, amikor még boldog voltam, amikor még szabad voltam, amikor még azt hittem, az életem az enyém, de nem így volt, immár nem.<br /></span></i></p><p style="text-align: justify; color: rgb(192, 192, 192);" align="justify"><i><span style="font-size:100%;"> Rabszolga lettem…és a halálra vártam épp…</span></i></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-73803913015455118212011-05-01T19:18:00.002+02:002011-05-01T19:24:05.642+02:0022. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Hálló...hálló...</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Íme az új fejezet. Most amolyan átvezető rész lett, de majd meglátjátok mindennek oka van...:D:D</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Nagyon örültem a múlt héten, hogy ennyire tetszett nektek a videó. Ki tudja? Lehet, újra ihletet kapok majd:D</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">De addig is: Hess Olvasni, várnak benneteket a szereplők:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Csók, mimi:D</span></p><p align="justify"><br /></p><p align="justify"><strong>Nápoly...Capri...ma...</strong></p><p align="justify"><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Ottavionak egész nap és még délután is az járt a fejében, amit Dio mesélt neki előző este a papiruszokkal kapcsolatban. Nem értette a lányt, nem tudta elfogadni, amit tett, de mégsem ítélte el. Természetéből fakadóan hiányzott belőle az ítélkezés képessége. Ez hol jól jött, hol rosszul az élete folyamán. Fájt neki a tudat, hogy Dio nem mondta el neki, mégis valami arra késztette, hogy mellé álljon. Mint mindig. Tudta, hogy más – kívülről nézve – ferdeszemmel nézhetné a kapcsolatukat, ám őt ez cseppet sem izgatta. Tökéletesen jól érezte magát a bőrében és hálát adott mindennek, amiben hitt, hogy kapott egy Diohoz hasonló barátot – testvért maga mellé. Világ életében egyedül volt, a szüleivel már rég nem tartotta a kapcsolatot, jobban mondva azóta, hogy elhatározta, a hitének szenteli az életét. Ezt sehogyan sem tudták megérteni, így ha nem is szakítottak meg minden szálat, már nem ugyanaz volt, mint régen. De igazán nem számított, már nem. Valahogy a fájdalom elkerülte a szívét, és ezt isteni áldásnak tekintette. Nem akart rosszban lenni senkivel, főleg nem a szüleivel, de nem tehetett mást, ő elfogadta őket olyannak, amilyenek, szerette őket így is, hogy voltak. És ugyanezen okoknál kifolyólag Diot sem tudna nem szeretni. Persze, hogy mellette állt, még ha helytelenítette is a módszereit. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Nagyot szippantva a Nápoly sűrű levegőjéből lépett ki a délutáni megbeszéléséről, és kapcsolta be a telefonját. Már meg sem lepődött, amikor meglátta Dio üzenetét. Nem tehetett róla, de egy kaján vigyor szaladt keresztül az arcán. Magában megdicsérte Niant, a remek tervvért, amivel becserkészte a lányt. Attól, hogy pap volt, még nem jelentette azt, hogy ne látná ami körülötte zajlik. Igazából még örült is neki, hogy a lány és Nian nem lesznek ott még egy darabig, nem mintha zavartak volna, de így mégis jobban át tudta gondolni, mitévő legyen a tekercsekből készített kis könyvecskével. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Gyorsan fogott egy taxit, bepattant, bemondta a Puzzuoliban lévő hoteljük címét, majd kényelmesen hátradőlt az ülésen és gondolataiba mélyedt.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nyaralni vagy Atyám? – kérdezte a söfőr, mire Ottavio felé fordult.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem, munka – sóhajtott, majd újra a várost kezdte nézni. – De mindig jól jön, ha az embert egy ilyen csodás helyre szólítja a munkája, nem?</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Hát, ha maga mondja! – csóválta a fejét a taxis, látszólag nem volt semmi mondandója, mégis úgy tett, mint akinek nagyon fontos mondanivalója akadt. Ottavio magában kuncogott ezen, de kedvelte az embereket, így nem bánta, hogy beszédbe elegyedtek.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Szeretem a várost, valahogy olyan, mintha a jó és a rossz egy helyen egybegabalyodva lenne jelen. Olyan igazi, élő – magyarázta a sofőrnek. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> És valóban így is gondolta. Nápoly számára maga az élet volt. Nem sokszor járt itt, de mindig úgy érezte, hogy pont az az eszencia van meg a városban, ami máshol hiányzik. Tudna itt élni, villant fel benne a kép. De csak megcsóválta gondolatban a fejét erre a képtelen ötletre. Úgysem engednék el. Az ő kutatásaik sokkal fontosabbak, minthogy csak úgy elengedjék egy városba egy szimpla papnak. Nem baj, döntötte el, így is jó! </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Hogy érti azt, hogy a jó és a rossz? – kérdezte a sofőr hátrasandítva.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Tudja azt maga is… ez a város, nem igyekszik, hogy csak a csillogó arcát mutassa, és ez tetszik nekem, őszinte.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Hm. Igen, meglehet, de tudja mit? Én a nők szépségéért szeretem – kuncogott a sofőr, és ahogy elvigyorodott két kis gödröcske villant fel fiatal arcán. Ottavio megértette, valóban csodaszép nők éltek errefelé. – Oh, bocsásson meg Atyám, nem úgy értettem!</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Ne mentegetőzzön, nekem is van két látó szemem.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Tényleg nem akartam tiszteletlen lenni! – szabadkozott a fiú, de szemmel láthatólag megkönnyebbült, hogy Ottavio nem az a fajta pap, aki rögtön a purgatóriummal és Isten haragjával példálózna.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Sokáig marad? – kérdezte még.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem, úgy két, három napot. A társaim, akikkel jöttem, nekik több dolguk lenne, de ki tudja, Isten útjai, mint tudjuk… – félbe hagyta a mondatot, mert feleslegesnek tartotta végig mondani, úgyis ismeri mindenki a szólást.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;">Olyan hamar értek a hotel elé, hogy Ottavio meg is jegyezte.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Még ilyet! Odafele hosszabb volt az út!</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Igen, mert átvágták – vigyorgott a fiú. – Legközelebb hívja Carlot, ez én lennék – gesztikulált erősen miközben magyarázott –, én majd fuvarozom Önöket.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Köszönöm, mindenképp! – mosolygott Ottavio a fiú lelkesedésén, és jókora borravalóval toldotta meg a viteldíjat. Belegondolt, hogy lehet, nem is olyan sokkal fiatalabb mint ő, ezen újra egy elnéző mosolyféleség szaladt keresztül markáns arcán. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Viszlát Atyám, aztán szórakozzon is, ne csak imádkozzon! – kiabálta ki még a lehúzott ablakon Carlo, mire Ottavio már hangosan felnevetett és intett egyet neki.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Ottavio betrappolt az előtérbe és a recepció felé indult, hogy elkérje a lakosztályhoz tartozó kártyát. Még most is meglepődött milyen nagyvonalú volt a Szentszék, hogy nem csak valami kis szerény lyukat kapott, hanem, rögtön egy lakosztályt. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Elnézést atyám, de azt hiszem várnak Önre – mondta a recepciós, miközben átadta a kulcsot. Szemében az a tipikus női sajnálkozás volt, amivel elfogadja a tényt, miszerint ez a vad már nem lehet préda akármennyire is inycsiklandó lenne. A lány tekintetében a lemondás mellett egy kis értetlenség is villant, ahogy az Ottaviora várakozó felé mutatott. Persze értette ő, hogy egy papra várakozhat akárki, na de, a szállodájában?!</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Ottavio is arra nézett, de nem látott senki ismerőst, így tanácstalanul fordult a recepciós lány felé, aki a közelben ácsorgó tiri–tarka ruhás lányra mutatott. Ottavio akárhogy erőltette az agyát nem bírta felidézni, hogy találkoztak volna már, mégis ismerős volt neki a fiatal nő.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Magas, karcsú volt, talán túl karcsú is – gondolta Ottavio –, hosszú, vörösesbarna haja szanaszét lobogott arca körül, aminek vonásai egy lányhoz képest lehet túl erősek lettek volna, mégis az összhatás felejthetetlenné tette. A szemei, hatalmas, álmodozó, macskaszemek, a járomcsontja széles, kiugró, az álla, talán túl szögletes, és a szája is túl nagy, de mégis az egész úgy ahogy volt tökéletesnek tűnt. Ahogy átszaladtak ezek a gondolatok az Atya fején egy pillanatra meg is tántorodott, de aztán összeszedte magát és kérdőn nézett a felé közeledő, ruganyos alakra, akinek füstszürke szemei egyenesen rátapadt. A felismerés szikrával csillant benne. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Ottavio, ugye? Awen vagyok – lépett előre a lány szélesen elmosolyodva, úgy tűnt, ő pontosan tisztában van vele, kivel áll szemben, amitől Ottavio egy pillanatra zavarba jött.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Öhm, igen... – köszörülte meg a torkát a férfi, és most, először életében, zavarba jött egy fürkésző női szempártól. Nem is értette, hogyan történhetett, de megtörtént. Talán még el is pirult a lány vigyorától, közvetlenségétől. Magában csak annyit jegyzett meg epésen, hogy eddig a zavarba hozás az ő reszortja volt, és most jól visszacsapott rá, amit valószínűleg meg is érdemelt már. Így hát, úgy volt vele, ha ennek kellett történnie, ám legyen, ezt még kibírja, hogy egy csöppet zavarba jön egy csinos lánytól. – Awen… – kezdte újra, de nem tudta hogyan folytathatná.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem tudod ki vagyok, ugye? – nevetett fel a lány, mély torok hangon, amitől a papnak a hátán valami furcsa dolog végigszaladt. Értetlenül állt, csak bámult maga elé, még mindig az előbbi furcsa érzést próbálta megfejteni, sikertelenül.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem, bocsánat. – Pedig a neve is olyan ismerős volt, aztán beugrott neki. Awen! Nian kishúga, Dio legjobb barátnője! De mit keres ő itt? Össze volt zavarodva, immáron nem értett semmit.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Nian ostobának érezte magát, ahogy egy szál nadrágban ült a járőrkocsiban. Mellette Dio, mintha mi sem történt volna. Neki legalább a felsője magmaradt, így csak azok az igéző combjai maradtak csupaszon. Nem mert a lányra nézni, attól félt, hogy a szemrehányó tekinetével találná szembe magát, de mégsem tudta levenni a szemét a csupasz bőréről. Legszívesebben újra végigsimított volna rajta, csak hogy érezze, az éjszaka valódi volt, nem álmodta. Már nem érdekelte az sem, ha nyálasak a gondolatai, belefáradt az önámításba. <span> </span><span> </span>Idestova majd tíz éve huzakodtak. Először mindketten tagadták, holott a vonzalom olyan erős volt, hogy nem tudtak ellene tenni, aztán amikor már nem is akartak tenni semmit, és átadták magukat a vágynak, valahogy nem kellett több, akkor nem. Majd később az időzítés nem volt jó, és végül hat hónapja is elromlott valami. Soha nem tudott kiigazodni a lányon, de nem is akart már, egész egyszerűen őt akarta, úgy ahogy volt. nem számított semmi már. Ez a hat hónap – nélküle – megmutatta az élet sivár oldalát, mégsem változott semmi. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Nian nem volt ostoba, ismerte jól a mellette ülő szőkés vörös ciklont. Amilyen kicsi, olyan határozott, önálló akaratú lény. Nem fogja magát olyan könnyen adni. Megrögzötten tudott ragaszkodni egy–egy képzetéhez, és most ez a „mindkettőknek szabadságra van szükségünk” és „megfojtjuk egymást” – igazából „félek az igazi érzelmek kimondásától” gondolata tartotta magát erősen, bástyaként a lány lelkében, amit meglehetősen nehéz volt abból a csökönyös fejéből kiverni. De Nian elhatározta, hogy megteszi, meg bizony! Erre a gondolatra egy kósza kis mosolyféleség kúszott a szája sarkába, de el is fojtotta rögvest, ahogy a lány fél szemmel felé pillantott. De nem bírta sokáig. A kép, ami az elméjébe vésődött, ahogy rajtakapták őket a tengerparton – lényegében a strandon –, egyszerre volt nevetséges és kínos. Mérhetetlenül kínos, de éppannyira melengető élmény is. Most pedig… most itt ülnek, és az Örsre tartanak, a kedves poliziával.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nian… – súgta Dio, a férfinak, és közben érezte, ahogy a pír felkúszik az arcára. Átkozott fehér bőr! – Mi lesz most?</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Hm? – fordult felé Nian. Hálás volt, hogy ne kell magyarázkodnia, bár biztosan még annak az ideje is eljön, amikor majd Dio őt vádolja, hogy leteperte a tengerparton. Viszont megérte – döntötte el magában – mindent megért. Még azt is, hogy most bekasznizzák őket. Azt várta, mikor fogja a lány bejelenti, hogy hiba volt. óriási hiba. Felelőtlenek voltak és a többi… De Dio nem mondta, csak állta a tekintetét, holott zavarban volt piszkosul, amin Niannak kuncoghatnékja támadt. De nem merte megkockáztatni, így komoly arcot erőltetett magára, holott legszívesebben vigyorgott volna mint a tejbe tök. – Nem tudom…várunk. Nem lesz semmi baj, meglátod!</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Persze, hogy nem! – horkantott a lány. – Itt állunk, ohh bocs, ülünk majdnem pucéran, a papírjaink oda, a telefonunk oda, a pénzünk, a ruháink, mindenünk oda, de nem lesz semmi baj, mi?! – a hangja kezdett kissé hisztérikussá válni, de Nian ismerte már őt, tudta, hogy mikor meddig mehet el. De most azt akarta, hogy lány is belássa végre, semmi nem történik véletlenül.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Itt vagyunk egy csodás szigeten, végül is, nincs miért panaszkodnunk, nem? – vonta meg a vállát.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Oh. – Ennyi volt a frappáns válasz, és Niannak már nem sikerült elfojtania az elégedett vigyorgást, hogy a lányba belé szorult a szó is. <br /></span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Dio csak bosszúsan méregette egy darabig, majd elfordult és kibámult az ablakon. Nem szólt többet Nianhoz, míg tartott az út. Magán is meglepődött, hogy nem Nianra volt igazán mérges, hanem erre az egész fura és zavarbeejtő szituációra. Az igazat megvallva azért is nem akarta a férfira nézni, mert félt ő is feladná a zord arcot és kitörne belőle a kacagás. Saját magán is meglepődött, hogy viccesnek találja a helyzetet. Bár a vicces szó kicsit túlzás lenne, de mindenesetre a tragikomédiát megfelelő kifejezésnek találta.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> Eltöprengett Nian pillantását és azonnal tudta mire gondol a másik, ahogy Nian ránézett. Az a tekintet minden fagyott gondolatát felmelegítette és a vér hirtelen úgy száguldozott az ereiben, mintha forró láva lett volna. Nem tagadhatta maga előtt, hogy még mindig hatással van rá a férfi. Hiszen, hogyan is ne lett volna? Mióta csak észrevette, mióta megismerte őt akarta. Annak ellenére is, hogy eddig még soha nem jött össze nekik, úgy igazán. Hiába telte el számtalan év, és hiába lett a kislányból felnőtt nő, a fiatal, bolondos fruskából határozott, kemény személy, nem számított. Semmi nem számított – ismerte be magának, semmi. Lehetett volna dühös is, érezhetett volna indulatot is a szívében, de nem ez történt. Nem érzett mást, csak kimerült, üres sajgást, a lehetetlen utáni vágyakozást. Mert hiába volt olyan csodálatos ez a lopott éjszaka a szigeten, ő tudta, hogy ez csak illúzió. Saját magukat csapják be, ha azt hiszik ezzel mindent megoldottak. Mégsem tudta csak úgy elhessegetni, elengedni az emlékeket. Még egy kicsit dédelgetni akarta, magához ölelni az érzést, hogy majd amikor újra egyedül lesz, legyen mihez hozzányúlnia.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> A rendőrautó egy kanyar után erős fékezéssel állt meg, majd a két tiszt együtt pattant ki a kocsiból. Nian és Dio összenéztek, mielőtt őket is kisegítették volna, majd szó nélkül követték a rendőröket. </span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Kérem itt várni! – ültette le őket az egyik rendőr, majd elsietett.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Most mihez kezdünk? – kérdezte Dio és szorosan összefogta magán az inget.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem tudom, még soha nem tértem magamhoz pucéran a tengerparton és nem csuktak ezért még le.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem, de voltunk már ennél rosszabb helyzetben is, nem? – kuncogott sötéten a lány.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Igen, kétségkívül voltunk kínosabb helyzetben…</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Emlékszel amikor… – kezdte a lány, de nem fejezhette be, mert az előbbi rendőr egy hordozható telefonnal tért vissza.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem tarthatjuk itt magukat, de a bírságot ki kell fizetni. Tessék a telefon, telefonálni – mondta, miközben alig tudta elfojtani a gúnyos kacagását, de meg kellett őriznie a rendőr rezzenéstelen látszat arcát.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Köszönjük!</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Kit hívunk? – kérdezte Dio. – Tudod valakinek a számát kívülről?</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Nem, csak Awenét és a szüleimét, te? – csóválta meg a fejét lemondóan Nian. – Nem hívhatom őket, a frászt kapnának, ha megtudnák…</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> – Rendben, nem tudok mást... - sóhajtott a lány - hívjuk Ottaviot? Tudom a számát.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-size:100%;"> A telefon kicsöngött, egyet, kettőt, hármat… majd négyet. Dio már csaknem feladta, de végre a másik oldalon beleszólt egy lihegő hang. Dio először nem értette, de amikor meghallotta a hangját, azt hitte valami tréfa áldozata, vagy egész egyszerűen csak álmodik és most a bizarr álom egy újabb őrült képet festett a szeme elé.</span></p><p></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-67106710720425248972011-04-21T19:08:00.004+02:002011-04-21T22:58:02.112+02:00Videó...<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 153, 0);">Hát komolyan, el sem hiszem, de elkészült!! LauraL ihletésére, ösztönzésére, belevágtam, és hát íme, itt az eredmény:) </span> <span style="color: rgb(153, 153, 0);">Kérlek benneteket írjátok meg, hogy tetszett, avagy sem... jó sokat vacakoltam vele...de szerintem megérte:)</span><br /><span style="color: rgb(153, 153, 0);">Szóóval, irány, nyomjátok meg a Play gombot és két percre repüljetek vissza a múltba a képzelet világába:)</span> <span style="color: rgb(153, 153, 0);">csóók, mimi:)</span><br /></div><br /><br /><br /><div style="text-align: center;"><iframe title="YouTube video player" src="http://www.youtube.com/embed/IonpJt8wfSk" allowfullscreen="" frameborder="0" height="390" width="480"></iframe><br /><br /><br /></div><div style="color: rgb(153, 153, 0); text-align: center;">Ui: Boldog Nyulat!!<br />UUI: És Pixie bébi... nézd csak!! Köszi baba...:)<br /></div><div style="text-align: center;"><br /><br /></div>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-81906454861629630372011-04-16T15:50:00.006+02:002011-04-16T16:16:46.038+02:0021. fejezet<div style="text-align: center; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span">Hálló, hálló!</span></div><span><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span">Nem tudom mi van a blogspottal, de egyszerűen alig tudtam feltenni a fejezetet, mindenáron fehér hátteret akart adni a szövegnek...most sem az igazi, de ez van, sorry:(</span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span">Tudom, hogy múlt héten nem volt rész, nem mentegetőzöm, remélem ez most kárpótol benneteket:P örülnék, ha hagynátok magatok után valami nyomot, hogy tetszett, avagy sem:) Millió köszönet az eddigi komikért, lányok, nélkületek nem menne:):):)</span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span">És Természetesen LauraL, akinek szintén jár a köszönet, hogy újfent helyrepofozta a kusza mondataimat:P</span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span">Nincs más hátra, mint előre...Hess Olvasni!!</span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="text-align: justify; color: rgb(153, 153, 0);"><span class="Apple-style-span">csóók, mimi:)</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(0, 0, 238); -webkit-text-decorations-in-effect: underline; "><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX-hlXKrcVdI-Y2IrJj5wDjxju2U81zaXo4a6X-2pDNWbwn7rHRdyNizgfclBMfqj48YWZUQxeH0ScQPohhEvNITinnWH2O6wKrqpXgK-Q8Kl9DPFHd2lCtHPYGysSN5LXGGd9y2MlZ_0/s320/4512-hotel-at-night-caesar-augustus-capri-italy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5596183389155057138" style="display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 256px; " border="0" /></span></div><div><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(0, 0, 238); -webkit-text-decorations-in-effect: underline; "><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Nápoly...Capri...ma...</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Dio nem tudta, sírjon vagy nevessen. Úgy érezte, minden és mindenki összefogott ellene, és legfőképp Nian. Egész egyszerűen nem lehetett véletlen, hogy ott ragadtak, ennek ellenére ahogy ránézett a mellette tébláboló férfire, egyszerre elfogta a bűntudat. Aztán a bűntudat után olyan hirtelen, hogy még ő maga sem tudta követni, egy régi ismerőst köszönthetett; a bolondos, kötöttségektől mentes lányt, akinek nem számít a holnap, csak a ma. Hirtelen megmagyarázhatatlan jókedv uralkodott el rajta, és legszívesebben kitárta volna a karjait, hogy magához ölelje a ragyogó csillagokat a fejük feletti sötétlő égbolton. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Nian mérges is volt meg nem is. Magában átkozta a pillanatot, amikor eszébe jutott ez a kirándulás, de valami mégis elindult benne, motoszkálni kezdett, nem hagyta, hogy elrontsa a délutánt és a lánnyal együtt töltött időt. Először csak apró kis tapogatózó érzés volt, majd ahogy egyre erősödött úgy vált egyre biztosabbá Nianban az elhatározás, hogy megtesz minden tőle telhetőt, hogy ha már jobb nem lehet a kapcsolatuk, rosszabb ne legyen. Nem sajnálta az időt, minden percet gondosan elraktározott magában, hogy majd, mikor újra egyedül lesz, elővehesse és átélje a Dioval töltött idő emlékperceit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><span><div style="text-align: justify;">Nem mert a lányra nézni. Azt hitte, ha megpróbálja elmagyarázni, hogy mi történt, hogy nem szándékos volt a komp lekésése, nem számítana. Dio így is úgyis a fejét venné. Már felkészült, már lemondott a nyugodt estéről, amikor végül a szeme sarkából egy elragadtatott lányt pillantott meg. Nem akart hinni a szemének… Kitárt karral az ég felé nyúlt, mintha épp a csillagok között akarna vadászni, vagy mintha magához ölelné épp az egész univerzumot, és csak forgott, pörgött sebesen. Nian észre sem vette és egy mosoly szaladt végig az arcán. A felszabadultság úgy csapott át rajta, akár csak egy árhullám, teljesen elsodorta, megsemmisítette.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> - Mit keresel, olyan nagyon, kislány? – kérdezte mosolyogva. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> - Csak táncolok! – mondta a lány, de nem fordult felé, tovább pörgött. Körülötte a levegő egyszerre tűnt csendesnek és őrületen forrónak. A tűz egybeolvadt a békével, amit ajándékul kaptak erre az estére.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">- Csatlakozhatok? – lépett közelebb Nian. Nem tudott máshogy cselekedni, egyszerűen képtelen volt távol tartani magát attól a tűztől, ami Diot körül vette. A részese akart lenni, eggyé akart vele válni. Akarta őt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> - Táncolni akarsz? – kérdezte Dio nevetve. Elképzelte, ahogy ketten a kihalt kikötőben a sötétben forognak, akár a csillagok, amik most ragyogó búzaszemeknek tűntek a bársony sötét égbolton, és vágyott az élmény után. Be sem kellett vallania magának, hogy mit az, amit igazán akar. Mit szeretne valóban. Ez az este – határozta el – ajándék, egy olyan este, amikor minden csoda, ami a mesékben létezik, megtörténhet. Hiszen ez az ő mese - álomszigete!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kinyújtotta a kezét Nian felé, és várta mit lép a másik. A nevetés ott csiklandott a torkában, épphogy ki nem buggyant. Egyszerűen képtelenség volt ellenállni a csábításnak, és csupán pörögni, táncolni a sötétségben, mígnem annyira elszédülnek majd, hogy a világ is beléjük olvad.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nian nézte egy pillanatra a lányt, majd félretett minden félelmet, minden gyakorlatiasságot, egyszerűen csak megfogta Dio kezét és hagyta, hogy a lány vele táncoljon a csillagok alatt. Ha nagyon józan akart volna lenni, ha nagyon racionális, elhúzhatta volna a száját erre a képre, de maga is meglepődött, mennyire élvezte a pillanatot. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Nincs is zene, mire táncolunk akkor? – suttogta Dio fülébe olyan közelről, hogy a hűvös, lágy szellő mellett Nian lehelete égette a lány bőrét. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Csak hallgasd… – suttogta vissza Dio. – Csak most, ebben a pillanatban hallhatod, ha nagyon figyelsz, mert mindig más a zene…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nian nem nagyon értette, mit akart mondani a lány, de nem akarta megzavarni a pillanatot, így hát azt tette, amire kérték. Becsukta a szemét, és hallgatta a valószerűtlen csendet. Először nem hallott semmit, csak a tenger ütemes csobbanásait. Ahogy a hullámok végtelen táncukat járva meglátogatják a partot, játékosan egy csókot nyomnak a föld nedves szájára, hogy nevetve vonuljanak vissza, otthagyva az epedő partot, sóvárogjon a hullámok tánca után örökké. De az ritmikus lüktetés mellett meghallott valami mást is. Az éjszaka csendjébe belopóztak az élőlények hangjai, a motozó rágcsálók, apró lábak keltette kis zaj, az éjjeli madarak vadászó rikoltása, egy macska nesztelen lépteinek nyomán keletkező hanghullám, az emberi élet nyüzsgő neszezése. Végül pedig a mellette táncoló lány szívének dobbanásai, és a saját mellkasában lévő magabiztos lüktetés olyan muzsikát varázsolt köréjük, ami felpezsdítette a vérüket. És Nian végre megértette, meghallotta ő is, amit a lány. Az élet zenéje volt ez, nem több és nem kevesebb.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közelebb lépett, megfogta a lány kezét, és magához vonta. Nem kellett ránéznie, hogy tudja ugyanaz játszódik le benne, mint amit ő maga érzett. Béke volt benne, csendes, megelégedett béke, és ez végre boldoggá tette őt. Először csak lassan, andalogva táncoltak. Talán ha valaki látta volna őket, megmosolyogja a két szerelemest, de nem számított volna az sem, ha épp ezer és ezer ember nézné őket. Egyedül voltak, csak ketten. A két test összesimult, a ruhán keresztül érezték a másik melegét, ölelő forróságát. A vér az ereikben épp csak egy kicsivel táncolt gyorsabb ütemre, mint ő maguk, annyira, hogy a levegő nehezebbé és sűrűbbé váljék körülöttük, akárcsak egy selymes, burokban lennének. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Dio kiszakadt a forró ölelésből, hogy újra magányosan pörögjön a búzaszem csillagokkal. De furcsa mód mégsem érezte magát egyedül, mert a férfi testéből a hő megmelengette, betakarta, magához húzta. Nem volt ez kényszer, csupán a választás egyszerűsége. Minden olyan egyszerű lett, hogy Dio azon csodálkozott, hogyan nem látta ezt eddig. De nem számított ez sem. Csakis a pillanat varázsa volt a fontos, csakis az, hogy ott van, ahol lenni akart és azzal, akivel kellett. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Sétálni akarok a parton! – sóhajtott Dio nagyot, és ezzel a sóhajjal mintha minden keserűséget és fájdalmat kiadott volna magából. – Gyere, menjünk, nézzük meg milyen a víz! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Ne! – húzta magához vissza Nian. – Hideg van! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Na! Gyere, ne nyűgösködj! – nevetett Dio. Maga sem értette mi ütött belé, de nem törődött vele. Csakis az éjszaka varázsának tudta be bolondságát, annak, hogy ezen az éjszakán bármi lehetséges. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Mi lesz a csomagokkal? – Nian úgy gondolta kijátszotta az adu ászt. De nem számolt egy csökönyös nőszemély, hajhatatlanságával. Nem akarta megszakítani a pillanatot, így akart maradni örökre – vagy legalábbis még pár percre, míg Dio vissza nem változik azzá a csupa seb lánnyá, akivel nem tudott mit kezdeni, akinek nem tudott segíteni, aki nem engedte őt közel magához, aki magányra ítélte mindkettejüket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Naa, Nian, kérlek! Csak egy kicsit! – Olyan szépen, olyan csábítóan, olyan kislányos bájjal nézett Nianra, hogy a férfinak elszállt minden magába vetett ereje. Megtört – vallotta be magának, nem volt mit tenni. Ennyi maradt a büszke, erős férfiből – szép! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Te nem akarod érezni, ahogy a tenger a partot eléri? – nézett rá Dio csábosan. Csábosan?! Ez a nő egyszer a sírba tesz! – morgott Nian, de már nem számított, mert már tudta, a lány nyert. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Oké – túrt a hajába és belegyezőn sóhajtott. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Meglátod, isteni lesz! – Dio nem értette honnan, miért ez a jókedv. Hiszen dühösnek kellett volna lennie, hogy itt ragadtak, hiszen haragudnia kellett volna Nianra, mégsem tette. Fogalma sem volt, mi történt abban a fél pillanatban, amikor a harag eltűnt, nem értette, de elfogadta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Nem volt kedve hadakozni, fáradt volt, végre csak a pillanatot akarta. Ahogy csomagokkal megpakolva elmentek a kikötőből, alig pár ember lézengett csak. Jócskán benne jártak már az éjszakában, észre sem vették, hogy mennyi időt töltöttek egymagukban a mólón. Lehetett volna akár egy perc is, ami könnyű lábakon szökdelt tova, de egy élet is, ami mellettük hömpölygött el.</div><div style="text-align: justify;">Nian arra indult, amerre biztosan nem fognak járókelőkbe botlani. A tengerpart azon szakaszán, ahol épp jártak, valaha strand lehetett, de a természet kezdte visszaszerezni az uralmat, így a helyiek hagyták. Niannak tetszett a hely, hogy maguk lehettek. Nem akart mást, csak érezni a lány közelségét, a békét, amit végre megtalálni vélt. Nem akart veszekedni, harcolni, végre egy cseppnyi békére vágyott. De ahogy nézte a vidám, gyermeki ficánkolással ugrándozó lányt, a vágy úgy kapott lángra benne, akár a kiszáradt fű tenger, ha szikrát dobnak rá. A szikra most Dio volt. Nem tehetett róla, sem most, sem akkor rég, amikor már máshogy néztek egymásra. Nian nézte a lányt, amint épp az egyik játszadozó hullám karjaiból szökken el, az emlékek megállíthatatlanul összekeveredtek a jelennel…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Szakad az eső… szakad, de az esőcseppek olyan melegek, hogy játékra hívják a két fiatalt, akik a vágy hívásának nem engedve karnyújtásnyi távolságra lépkednek egymás mellett. Mindegyik a másikat figyeli, de nem vallja be még magának sem, hogy árgus szemmel issza a látványát a másik vizes testének…</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Dio úgy érezte már nem is ebben a világban van. Bolondos, játékos kedve támadt, akarta ezt az éjszakát, olyan erősen, ahogy még semmi mást nem. De, hogy pontosan mit szeretett volna, em tudta volna megmagyarázni, csak valamit, csak… </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Dio… – hallotta meg Nian hangját, közvetlenül maga mögött. Megborzongott a hangra, de élvezte a borsózást a bőén. Nem mozdult. Várt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Dio, mit csinálsz? – Behunyta a szemét, nagyot sóhajtott a sós levegőből, felnézett a csillagokra, majd lassan megfordult. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Melegem van. Olyan meleg van itt, te nem érzed? – kérdezte, miközben lassan kilépdelt a tengerből. Még csak április vége felé járt, de mégis az éjszaka olyan balzsamos volt, a levegő majdhogynem meleg, és a tengert szinte langyosnak érezte. A bőre lángolt, a ruhák száraz falevélként fájtak a testén. Nem értette mi van vele…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Az esőcseppek gőzölögve áztatják a lány fiatal testét, csak figyeli, ahogy a tőle kissé messzebb lépkedő fiú néha felé sandít. Megijedt és megnyugodott a pillantásától. Megijeszti azért, mert tudja mit jelent ez a tekintet, és megnyugtatja a tény, hogy nem csak ő érzi ugyanazt. Kezükben a már szétmálló papírzacskóban a vásárolt étel, de hiába húzza a kezüket a nehéz súly, mindketten könnyedén lépkednek a bizonytalan bizonyosság pihekönnyű súlya alatt.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;">– Dio, mit csinálsz? – hallatszott a ismételten az előbbi kérdés.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Nem tudom – jött rá a válasz, holott biztosan tudta, de nem akarta kimondani. Nem akarta, hogy hangos szó a világ tudtára adja a vágyát, de nem is bírta már tovább. Nem tehetett mást, követte az évezredek óta járt ösvény; és az ing, ami rajta volt még egy pillanattal korábban, már a homokba hullt. Tudta, ahogy akkor, régen is tudta. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Csak táncolok, csak… De már nem bírta befejezni, mert egy forró száj betapasztotta az övét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Megremegett és megkönnyebbült. Végre! Ez zakatolt a fejében, ez az egy szó. Nem ellenkezett, nem bánta. Átadta magát a követelő szájnak, a simogató érintésnek, az adakozó ölelésnek. Tudta. Ahogy mindig is… </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Nian – sóhajtotta bele a levegőbe. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Válaszul nem érkezett más, csak az érzés. Nian csókolta Diot és Dio csókolta Niant. Nem lehetett tudni hol ér véget egyik és hol kezdődik a másik. Az érzések ott táncoltak körülöttük, mintegy burokba fonva őket, ha akartak sem tudtak volna már kitörni ebből a vágybuborékból. A csók az első vadságból hirtelen csapott át meghitt bensőségesbe. A korábbi éhes, követelőző heves falás minden harapása egy–egy simítássá vált. Nian csak kóstolgatta Dio felhevült ajkait, és Dio egy apró, bolondos ötlettől vezérelve, amit a puszta vágyakozás hajtott, azt tette, amire már olyan rég várt. Ő is belekóstolt a férfi bőrébe. A nyelvén érezte a bőrére tapadt sós levegő ízét, a senkiéhez sem hasonlítható fűszerességet, a csak Nianra jellemző egyszerre vad és lágy zamatot. És megvadult ettől az íztől…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Az ajtó hangosan csapódik mögöttük, zihálásuk hangosnak tűnik a súlyos csöndben. Nem tudni, a nehéz teher cipelésétől zihálnak, vagy valami másért. Egy pillanatra összekapcsolódik a jeges tűzben égő szempár a szürke köd füstjével. Ez a pillanat elég ahhoz, hogy a talaj kicsússzon a lábuk alól, és ne legyen megállás. Soha nem jöttek rá, ki mozdult előbb; olyan hevesen csapódnak egymásba, hogy összekoccan a foguk az első heves csókjuktól. Nem először csókolják egymást, de először érzik ezt a mindent felperzselő tüzet. A szatyrokból a holmi a padlón köt ki, az almák messze gurulnak, egy narancs pattogva száguld valamerre…</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Elnevetik magukat, majd hirtelen némán, halálos komolysággal fonódik össze a két tekintet. Az egyik a jeget is megolvasztaná, míg a másik magába gyűjti a leghalványabb fényt is, hogy ott feloldódjon a tejszerű, gomolygó, szürke, ködben. Az előbbi vihar hirtelen csönddé csillapodik, hogy szinte félve érintik meg a másik testét. Előbb a lány nyúl a fiú felé. Óvatosan, tapogatózva ér hozzá. A keze remeg a visszafojtott érzelmektől, a visszautasítás félelmétől, de a fiú hagyja. Hagyja és várja, hogy a lány még egyszer és még egyszer hozzáérjen, felégesse ujjai nyomán a bőrét. A fiú ruhája a padlón köt ki, nem mozdul, csak vár, várja, hogy mi történik, mit tesz a lány. Ő csak áll és csodálja a fiatal, szálas, izmos testet. Csodálva érinti meg, közelebb lép, majd az ajkát a mellkasára nyomja. Érzi a fiú vad szívverését…tam…tatam…tatam… A mennydörgés dübörgését…</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;">Dio Nianért nyúlt, elkapta a kezét, majd szorosan, szorosan magához vonta őt. Semmi mást nem akart, csak, hogy annyira közel lehessen hozzá, amennyire ember a másikhoz közel lehet. Lesimította Nianról a vékony pamut pulóvert, ami ugyanott landolt, mint a lány inge. Már nem számított, hogy éjjel a tengerparton állnak, hogy bárki megláthatja őket, nem számított, csak a vágy, ami egymás felé taszította őket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> A karok összeolvadtak, az ajkat tépték szaggatták egymást, a testek egymásba préselődtek, a lélegzetek összefolytak. A férfi és a nő nyelve vadul űzte a másikat, a fogak koccantak, a tenyerek nem győztek betelni a másik bőrével. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Dio úgy érezte nem bírja tovább, pedig még alig ért hozzá Nian. Az elmúlt napok feszültsége és az eltelt hat hónap felemésztette minden tartalék önuralmát. Most, amikor minden megtörténhetett, amikor nem számított semmi, megengedhette magának, hogy csak érezzen. Legszívesebben leszaggatta volna róla a maradék ruhát, olyan türelmetlen volt. Mindenütt érezni akarta őt, arra vágyott, hogy a keze bebarangolhassa a férfi testét, a tenyere alatt akarta érezni az izmai összerándulását, ahogy az érintésére a férfi teste válaszol. És Nian ugyanezt akarta. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Egy pillanatra megállt, vett egy reszketően nagy levegőt, hogy lecsillapítsa magát. Még átfutott az agyán, hogy talán nem itt kéne, nem most, de a következő pillanatban a lány újra magához rántotta és már nem bírt értelmesen gondolkodni. Ahol az agyának kellett volna lennie, ott csak valami felismerhetetlen kocsonyás anyag volt, azzal pedig nem nagyon lehetett mit kezdeni. De Nian nem is akart gondolkodni, már nem. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Diodora! – sóhajtotta. – Állj meg, hadd nézzelek! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Nem! – morrant a lány. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Látni akarlak! – Nian hangja olyan volt, mintha egy nagy macska dorombolt volna, Dio imádta ezt a hangot. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Most is látsz… </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Nem elég, soha nem elég! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Sshh… csak érezned kell, most csak érezned… </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Dio újra magához vonta Niant. A keze mindenütt ott volt, a mellkasán, a hátán, a hasán…Majd ugyanezt az útvonalat bejárta a szája is. Mikor leért a hasa aljára, nem állt meg, mint korábban. Követte a vékonyka szőrcsíkot, ami Nian nadrágjában eltűnt, mire a férfi nagyot hördült. Dio csak elégedetten, mint egy jóllakott macska elmosolyogta magát, és folytatta. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nian nem bírt egy helyben állni, a lábai remegtek, csak bámulta a lány elégedett arcát, majd nagyot mordult és rávetette magát. A puha homokon kötöttek ki, úgy érezték a forrósága megégeti őket. Hiába volt éjszaka, olybá tűnt, mintha a nap ezer ága égette volna őket forró leheletével. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Istenem, azt hittem soha nem érezhetlek újra – morogta két csók között Nian. – Ugye, nem fogsz eltűnni? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Nem…nem fogok – kuncogott a lány. – Most érezhetsz! Érints meg! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Nian kihámozta a lányt a maradék ruhájából, nem vették észre, hogy a homok nedves, hogy a levegő kezd lehűlni, a vérükben lüktető forróság mindent felmelegített körülöttük még a levegőt is, amit belélegeztek. Nian keze éppúgy bebarangolta a lány testét, ahogy korábban Dioé is Nianét. Mindent el akart venni, amit a lány ebben a pillanatban adni akart, amit adni tudott, és mindent oda akart adni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>A fiú felemeli a lány állát, belenéz olvadt jég szemeibe, majd felkapja, és magával viszi. Az ágyra még óvatosan fekteti le, miközben a lány csak nézi őt, nem ellenkezik. Hogy is tehetné? Hiszen ő maga akarja a legjobban, hogy megtörténjen végre. Aztán, amikor már azt hiszi, soha nem mozdul, a fiú maga alá fordítja, betemeti őt. Megcsókolja, újra és újra. Majd az ajkaival a lány testén kalandozik, mígnem mindketten úgy nem érzik nem bírják tovább. A lány kezei markolják, szorítják a fiút. Amikor a mindent elsöprő késztetést érzi; beleharap, belecsíp a bőrébe, csak hogy megízlelhesse a fiú zamatát. Csak hogy beleolvadhasson az íze a szájába. </i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i> A fiú hevesen, majdhogynem erőszakosan rántja magához a lányt. Felülnek, így jobban érezhetik a másikat. A fiú hirtelen újra visszafogja magát, szinte megáll, a lány remeg a visszafojtott vágytól, csakhogy hozzáérhessen a fiúhoz, de ő lefogja a kezét. Csak ő érinti. Majd lassan, nagyon lassan hanyatlanak újra az ágyra, összefonódva, örök táncba forrva. A teste megnyílik neki. A vágy akarata győzedelmeskedik az ész fölött, az érzékeknek nincs visszaút, a testnek már nem parancsol a szellem, csak a puszta élvezet marad…</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Dio érzékei pattanásig feszültek, ahogy Nian keze kalandozott a testén. Minden pontját megérintette, minden hajlatba bekukucskált, minden centimétert megcsókolt, miközben a lány ügyes kezeivel lesimította Nianról a maradék ruhát. Úgy feküdtek ott a tenger partján, mint az idők kezdetén egy emberpár. A lány volt az első nő, és a Nian volt az első férfi a földön. Az első és az utolsó emberpár. Megtalálták egymást, megtalálták végül az utat a másik testéhez, az élvezet kapujához. Dio megnyílt Niannak, és Nian átadta magát a lánynak. Nem volt kétség, nem volt kérdés, nem volt feltétel, semmi sem volt, csak az élvezet és a vágyakozás, hogy megadják a másiknak, amit kíván, és maguknak, amit oly régóta akartak már. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Sóhajok, nyögések, mordulás, nevetés, kuncogás… Majd megint sóhaj és megint apró nyögések. A testük hangjának zenéjére ringatóztak, hajszolták magukat az égig és még tovább. Gyors vágta, lassú remegés, apró szikrák a bőrön, majd előbb egy remegő, azután egy mély sóhaj az éjszakában, hogy beleremeg az ég is, és a csillagok talán fényesebben világítanak egy pillanatra, és az ég betakarja sötétségével a két testet… </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Nem éreztek mást, csak az egymásba gabalyodott végtagjaik összefonódását. Egymás leheletét a bőrükön, a mellkasuk emelkedését, süllyedését, a hideg csípését, a homok keménységét, a pára nedvességét. De mégsem mozdultak. Nem, mert akkor szembe kellett volna nézni a bizonyossággal, és erre még nem voltak készen. Az álom olyan hamar érte őket, hogy észre sem vették a hűvös csókot, amit a szemükre lehelt. Az ég végtelen karjával átölelte a két testet, az első emberpárt, és elringatta őket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Signore! Ébresztő! – Hangos hang hasított Nian boldog csendjébe. Nem akarta meghallani, de a hang egyre jobban noszogatta. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Signore, ti prego! Miss! Ébredjenek! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Mi? Hogy? Ki az? – motyogta Dio álmosan. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még nem volt világos, bár a nap már bontogatta szárnyait a víz fölött, rózsaszínre festve az ég alját. Nem értette ki zavarja, mi történt. Óvatosan nyitogatta a szemét, hallotta Nian morgását, de valami nem stimmelt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Signore! Keljenek fel! – hallatszott újra a hang. Egyre türelmetlenebb lett, majd újra. – Polizia! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Mi a fene?! Miért nem hagynak aludni? Nian! – nyöszörögte a lány, majd a rendőrség szóra kipattantak a szemei. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Úr Isten! Nian! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Szedelőzködjenek, nem maradhatnak itt! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Nian, ezek rendőrök, Jézusom! Hallod?! – nézett kétségbeesetten Dio Nianra, aki épp ekkor próbálta kinyitni szemeit, de ugyan olyan éber lett pillanatokon belül, mint a lány. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Egy pillanat – morogta Nian. Gyorsan betakargatta a lányt a magukon lévő inggel és nadrággal, majd elkezdte keresni a többi ruhát, de nem találta sehol. Nem, az nem lehet. Basszus, a rohadt életbe! – káromkodott magában. Semmijük nem maradt. Eltűnt minden. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> – Uram, fel kell kelni... és velünk jönni! - A rendőrök ugyan tört angolsággal beszéltek, de szándékuk ennek ellenére is nyilvánvaló volt mindkettejük számára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Le vagyunk tartóztatva? – kiáltott Dio, és nem tudta sírjon–e vagy nevessen, annyira képtelen volt, ami történt.</div></span></span><p style="background-color:#ffffff;color:#000000;text-align:justify"><span></span></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-81638315874324362492011-04-03T20:44:00.003+02:002011-04-03T21:02:37.000+02:0020. fejezet<div align="justify">Hálló, hálló!<span style="color:#999900;"><br /></span></div><p align="justify"><span style="color:#999900;">Úgy gondoltam visszatérünk a vasárnaponkénti frissítésre, mivel mostantól már újra úgy dolgozom, hogy minden nap. Ezért nekem és szerintem nektek is jobb lesz így:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Nem is nagyon vacakolom el az időt, köszönöm a komikat, remélem a mostani rész is megelégedésetekre szolgál majd. Örülnék, ha bátrabban és többen írnátok, hogy mit gondoltok, én csak várok...</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">De a lényeg! Hess... Olvasni:):):)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">csóók, mimi:)</span></p><p align="justify"><strong>Nápoly...ma...</strong></p><p align="justify"> A lány csak csodálkozott; önmaga oldottságán és a férfi játékosságán is. Fogalma sem volt mi üthetett belé, hiszen majdnem az egész napja azzal telt, hogy Ottavioval kínosan hallgattak arról, ami pont a legfontosabb lett volna. És ettől meglehetősen rosszul érezte magát. Nem akart vele rosszban lenni, nem élte volna túl, ha Ottavio elitéli vagy megharagszik rá. De pontosan tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nem elég csak egy bocsánatkérés, hiszen amit tett, túlment minden határon. Szomorúan gondolt arra, hogy Ottavio nem akart vele beszélni erről a témáról; időt kért. Dio megértette ezt, de fájt neki. Mindent elrontott! Mindent tönkretesz – sírta belül egy szomorú, kétségbeesett hang. Jóvá kell tennie! Mindent. Ottavio nem érdemli, hogy így kijátsszák – gondolta savanyúan magában. És Nian? Vele mi legyen? Kezdett megbolondulni a rengeteg megválaszolatlan kérdéstől, és a sok bizonytalanságtól. Egyfelől megnyugtató volt, hogy Nian végül megjelent, mint derült égből a villámcsapás, de nyugtalanító, és idegesítő is. Mit akarhatott most?<br /><br /> A gondolatok százfelé csapongtak benne, mint megannyi szárnyas kis élőlény, ami menekülni akarna, ha nem lenne béklyóval leláncolva egy elme zegzugos ösvényeire. Elképzelése sem volt mire fel ez a lazaság Nian részéről, de annyira elfáradt, hogy hagyta magát az árral sodródni. Valószínűleg meg fogja bánni – morogta magában, de jelen pillanatban minden jobb volt, mint egyedül a hotelszobában.<br /><br /> – Hova megyünk? – kérdezte Niant.<br /><br /> – Aki kíváncsi… satöbbi, satöbbi – vigyorgott a férfi.<br /><br /> Úgy tűnt az ő kedvét semmi nem árnyékolhatja be. Dio kedvtelve nézegette magas, nyúlánk testét, szálas végtagjait, kicsit hosszúra nőtt haját – amit a szél most meg–meg lebbentett –, szakadt farmerbe bújtatott formás fenekét, szép hátát. Nem értette… De mégis. Pontosan tudta miért legelteti a szemét, miért issza szinte minden mozdulatát, miért akarja magába vésni minden egyes porcikáját. Emlékeket gyűjtött. Emlékeket azokra az időkre, amikor majd újra egyedül marad, mert így lesz – bizonygatta magának minduntalan, amikor a keze önálló életre kelt, és meg akarta érinteni Nian testét, a hajával akart volna fogócskát játszani, vagy megérezni a borostája szúrását az ő csupasz bőrén.<br /><br /> – Ottavio nem akar velem beszélni – sóhajtott nagyot Dio. El kellett valakinek mondania, muszáj volt. – Legalábbis <em>arról</em> nem. Mit tegyek? – kérdezte kétségbeesetten, és alig vette észre, hogy a Nian megtorpant és fürkészve nézi őt.<br /><br /> – Ez csak valami tévedés lehet! – hitetlenkedett Nian. – Te tanácsot kérsz tőlem? Ezt valahova fel kell jegyeznem, hogy el ne felejtsem!<br /><br /> – Nian, ne hülyéskedj! Komolyan kérdeztem! – Dio nem értett mi ebben a rendkívüli, hiszen régen is meg szokták beszélni a dolgokat, vagy nem?<br /><br /> – Kiscsillag, én komolyan veszem a szerepemet. De engedd meg kérlek, hogy egy kicsit elmerüljek ebben a megtiszteltetésben.<br /><br /> – Te most gúnyolódsz velem?! – kérdezte Dio gyanakodva. Sehogyan sem értette mi ütött Nianba.<br /><br /> – Nem, dehogy. Hagyjuk inkább! – vonult vissza Nian. Úgy döntött felesleges megmagyaráznia a lánynak, hogy általában soha nem engedte, hogy beleszóljanak a dolgaiba, mindig ő maga és csakis ő dönthetett. Nagyon ritkán fordult elő, hogy tanácsot kért volna.<br /><br /> – Ne! Ne hagyjuk! – torpant meg Dio.<br /><br /> – Ugyan már! Nem számít! Gyere, érezzük jól magunkat… na! Ne kéresd magad! – húzta Nian Diot, amikor látta, hogy az megvetette a lábát és nem hajlandó egy tapodtat sem mozdulni.<br /><br />Dio egy pillanatra elgondolkodott, aztán mégis ment Nian után. Végeredményben mindig ez volt – tanakodott magában. Állandóan nyúzták, szaggatták egymást, aztán mégis ment vele, bárhova. Ráadásul most nem akart veszekedni. Régebben élvezte a szócsatákat, a vitatkozásokat, még a perszelően tüzes veszekedéseket is. De belefáradt. Egész egyszerűen úgy érezte, elfáradt. Halálosan. Torkig van mindennel. Semmi mást nem akart, csak egy konfliktusoktól mentes délutánt, Niannal.<br /><br /> Egy pillanatig még hezitált, majd tett egy bizonytalan lépést Nian felé. A férfi csak figyelte, mintha minden vonását magába akarta volna inni, de nem noszogatta tovább. Úgy volt vele, Dionak kell döntenie. Hiába. Nem tehetett semmit. Csak várt és magában mosolyogva nyugtázta, hogy végül a lány beadta a derekát.<br /><br /> Nem tervelt ki előre semmit, abban a pillanatban döntött, ahogy meghallotta Dio évődő hangját. Olyan rég vágyott már erre a hangra, hogy egy pillanatra újra a régmúltban találta magát, amikor még minden elkezdődött, amikor még bátrak voltak, amikor még…<br /><br /><em> Zene... andalító, bőr alá kúszó zeneszó… A tábortűz lobogva, nagy lángokkal táncolva ég, felforrósítja az amúgy is forró levegőt. Nian nézi a lányt, ahogy a zene ütemére ringatja magát. Tudja, hogy nem kéne, mégsem képes levenni szemét a fiatal testtől. Az éjszaka balzsamos levegője megrészegíti, végigsimogatja, akárcsak egy karcsú, női kéz lenne. Mintha Dioé lenne. Nian behunyja a szemét. Tudja, nem kéne kívánnia a táncoló lányt. De hiába. Mintha egy másik akaratnak engedelmeskedne, nem tudja zárva tartani kíváncsi, áruló szemeit. Issza a látványt, titkos vágyakat ébresztve fel benne. Tudja, akarja őt. Mindent elsöprő, égető, pusztító akarattal.<br /><br /> A lány… A lány, ősi ösztönnel érzi, hogyan és mit műveljen a testével, hogy megőrjítse a nem messze ülő férfit. Sokszor eljátszották már ezt a játékot, de ez azelőtt volt. </em>AZ<em> előtt. Mostanra minden megváltozott, már nem játék semmi sem többé, mégis a nyári levegő, és a tűz melege felperzseli a lány vérét is. Érzi ahogy forr, bugyog az ereiben, ahogy szinte száguldozik, vad lovak módjára vágtázik, minden szívdobbanásával űzve őt Nian felé. Már nem fél. Többé nem tart semmitől, tudja, győzött. Azon az estén ő lett a győztes, mégis mindketten nyertek.<br /><br /> A zene bekúszik a bőre alá, csókolózva olvad össze forrongó vérével, hogy vad vágyként szülessen meg benne. A vágyakozás nevetve hívja a lányt, csábítva csalogatja, táncolva kéri; tartson vele az őrült kalandra. És a lány dalolva mond igent, nem kérdez, nem vár választ, csak behunyt szemmel vakon, lobogó hajjal rohan a végzete felé. A vére tüzel, a bőre lángol, az arca ég a vágyakozástól, pedig Nian még mindig csak egyhelyben ül. De a szemében égő lobogás megperzseli a lányt.<br /><br /> A lány… mindig csak ő…Nevetve lép közelebb Nianhoz csábítva, a tánc öröme felé hívja, és ő nem tud ellenállni. Hiszen mikor tudott valaha is? Nem számít, abban a pillanatban semmi nem számít, az agyát elönti a vad öröm, ahogy nézi a kedvest. Már rájött, ebből nincs kiút. De nem is akar kilépni, már nem. A kezét Dio keze felé nyújtja és megborzong, ahogy végigcikázik rajta a női bőr forrósága. Sokan vannak, még sincs ott senki. Egyedül vannak, az ő kis világukban.<br /><br /> A két test összesimul, a zene összefonja őket, nem ereszti, puha karokkal szorosan tarja az emberpárt. És ők elveszve egymásban, a zenében feloldódnak, eltűnnek, míg végül a kettőből csak egy marad…</em><br /><br /> – Nian! Nian, hallasz? – lépett Dio a férfi elé, nem értette hova bambult el, de az arcára kiülő idült, bárgyú mosolytól neki is nevethetnékje támadt.<br /><br /> – Mi? – kapta fel a fejét Nian. – Bocs, khm… – Úgy tűnt a beszéd még nem ment olyan jól az emlékek után, hiába próbált visszatalálni az ösvényre, még mindig ott csengett a fülében a zeneszó, még mindig érezte a testéhez simuló test körvonalait, és még midig ott ringott lágyan a tűz tengerében. Ó, a fenébe is! – káromkodott Nian, benne van a csávában rendesen. Tudta, már akkor, ott, régen is tudta, hogy kész, vége van. Neki többé nincs önálló akarata. De hogy így meggárgyul, arra nem számított. Neki lőttek – nyugtázta savanyúan. Nincs mit tenni, csak sodródni az árral…<br /><br /> – Nian, mi a baj? – Dio aggodalmas hangja újból utat talált a tudatához, de nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy újra és újra megégesse AZ a tűz. Ezért – rá nem jellemző módon – terelt.<br /><br /> – Miért nem tűzünk el innen? – nézett kérdőn a lányra, és elégedetten látta, hogy a másik nem ért semmit.<br /><br /> – Hogy mi?<br /><br /> – Gyere, elmegyünk!<br /><br /> – De hová? Nian, mi folyik itt? Ottavió a szállodában vár minket, és ott van Szfinx és Maximus is – akadékoskodott Dio.<br /><br /> – Nyugi, kislány! Nem elrabollak, csak egy kicsit kiszellőztetjük a fejünket! – nevetett Nian. Bár a nevetése nem volt a legőszintébb, de ez ellen nem tehetett semmit.<br /><br /> – Hova megyünk? Ne csináld! Nian, tudod, hogy utálom a meglepetéseket – duzzogott a lány. Kezdte megbánni, hogy belement ebbe az őrültségbe.<br /><br /> – Most mit akadékoskodsz? Nem örökre tűnünk el, csak egy estére – húzta maga után Nian Diot. – Megtennéd, egyetlen estére, hogy nem duzzogsz, hanem jópofát vágsz hozzá?<br /><br /> – Nem tudom… miért kéne nekem ezt megtennem neked? – Újra az az incselkedő hang, mire Nian hátán végig futott a jóleső, karcos borzongás. Magában meg is jegyezte, hogy rég vágyott már erre, de hangosan biztosan még kínzó vasakkal sem tudták volna kicsikarni belőle ennek bevallását.<br /><br /> – Mire ez a hangulatváltozás? – kérdezte gyanakvóan.<br /><br /> – Mi lenne? – Nian utálta, ha kérdésre kérdéssel válaszoltak. Dio pedig pontosan tudta ezt, ezért meglehetősen gyakran alkalmazta is.<br /><br /> – Ahh, oké, te győztél! – tette fel a kezét Nian. – Nem is akarom tudni, csak menjünk már!<br /><br /> – Rendben! – egyezett bele a lány egyszerre.<br /><br /> – Isten az égben! Elsőre igent mondott! Ezt valahova fel kell írnom! – bohóckodott Nian.<br /><br /> – Rendben, elég, még meggondolhatom magam! – játszott Dio is. Nem zavarta, hogy Nian kinevette, élvezte hallani a nevetését. Rég volt már, hogy hallhatta.<br /><br /> – Akkor… készen állsz? – kérdezte Nian, immár a kikötőben.<br /><br /> Dio észre sem vette, hogy már ott járnak, igaz, nem volt túl messze a vártól. Visszanézett és élvezettel látta, ahogy az öreg - ámbár örökké fiatal - matróna testes falai a lemenő nap fényében fürdenek.<br /><br /> Nian nem hagyott egy percnyi pihenőt sem, egyenesen az egyik utasszállító hajó felé tartott. Dio nem kérdezett, csak elővette a telefonját, és sms–hez készült.<br /><br /> <em>Nian megbolondult… stopp…Elrabolt… Stopp… Remélem túlélem… stopp…Adnál enni az állatoknak?... stopp… Ne haragudj… stopp… szeretlek… stopp… Dio… stopp… ui: ne haragudj, tudom, hogy beszélnünk kellene, annyira sajnálom! Holnap rendezünk mindent, ugye? Nem bírom elviselni, ha nem beszélsz velem! Ottavio, kérlek…</em><br /><br /> Nian figyelte mit csinál a lány, megvette a jegyeket, és még mindig kezénél fogva felhúzta a hajóra maga után.<br /><br /> A hajó nagy kürtszóval indult útnak, és Dio már csak arra ocsúdott, hogy elhagyták a kikötőt. Szerencsére Ottavio legalább az sms-re válaszolt. Talán nincs minden veszve – gondolta a lány. De mégsem tudta levenni a szemét a városról, a Castello Nuovo-ról, ahogy a lemenő nap megfürösztötte aranyló sugaraival, bevonta az ódon görög gyarmatvárost. Csodálta, hogy ezer és ezer évre visszamenőleg éltek itt emberek. De mégis újra és újra Nianon állapodott meg a tekintete. Nem mentek be, kint maradtak a fedélzeten. A hajukat fújta a szél, a sirályok rikoltoztak és a férfi elgondolkodva nézte a tengert. Dio magányosnak látta, és ettől elfacsarodott a szíve. Ennek ellenére úgy érezte, nem tehet semmit.<br /><br /> Észrevette, hogy lefogyott, mégis azt kívánta bárcsak semmi akadálya ne lenne annak, hogy csak úgy odamenjen hozzá, és átkarolja. Nem is volt semmi, csak ő maga. És ez több volt bármilyen akadálynál, egy béklyó volt, egy csapda, ahová önmagát taszította; pont fél éve. Elfordította a fejét, a korlátra támaszkodott, és ő is a tengert kezdte nézni. Nem tudta hova mennek, de jelen pillanatban nem is számított. Annyira szerette volna, ha mindent maga mögött hagyhatna, csak egy kis időre!<br /><br /> És akkor rájött valamire. Miért ne tehetné meg? De nem, nem lehet! – tépelődött. Majd megszólalt egy másik, galád kis hangocska, és a fülébe súgta: – Gyerünk, mire vársz? Ez nem is valóság, mintha csak álmodnád, ha visszatértek, minden megy ugyanúgy, ahogy eddig. Most megtehetnéd, menj oda hozzá! Aztán egy szigorúbb, összeszedettebb hang is belépett a vitába, mintha Dionak nem lenne semmi beleszólása. – Mégis mit gondoltál? Csak úgy sutba dobjon mindent, amit elért ez alatt a hat hónap alatt? Térj már észre, kisszívem! Ő egy felelős, felnőtt nő! Nem holmi csitri, akit az érzései hajtanak!<br /><br />Dio csak kapkodta a fejét, majd végül megelégelte az idegesítő hangokat.<br /><br /> – Elég! – kiáltotta, mire Nian összerezzent mellette.<br /><br /> – Mi történt? – kérdezte értetlenül. Attól félt Dio most fogja meggondolni magát.<br /><br /> – Semmi, csak két idegesítő Diodora van a fejemben, és egyfolytában duruzsolnak – horkantott a lány.<br /><br /> – Aha – vágott nagyon értelmes, tudományos arcot Nian. – És mit mondanak?<br /><br /> – Az egyik, hogy vágjak sutba minden önérzetet és ugorjak rád – mondta Dio, de közben nem nézett Nianra, annyira azért nem érezte magát bátornak.<br /><br /> – Aha… – Nian nem volt képes mást kinyögni újfent a frappáns kis szócskát választotta válaszadásnak. Mindenre számított, de erre nem.<br /><br /> – A másik pedig lehordott mindennek, hogy egyáltalán eszembe jutott. Azaz, nem is nekem, hanem a hangnak – magyarázta Dio az összefüggéseket. – Szerinted ez már kóros?<br /><br /> – Khm… - köszörülte meg Nian a torkát cseppet zavarban az előbbiektől - nem tudom. Lehet. De ne aggódj, gondodat viseljük – tért vissza Nian hangja a humorával együtt.<br /><br /> – Ti? Pontosan kit értesz ez alatt?<br /><br /> – Hát, természetesen Maximust, Szfinxszet és jómagamat! – vágta magát vigyázba a férfi.<br /><br /> – Még meggondolom – húzta el a száját Dio – nem tudom…<br /><br /> – Angyalom, egy ilyen ajánlatot visszautasítani… sssssz… ez fájt!<br /><br /> – Bolond! – nevetett Dio és hirtelen már nem is kellett egyik hang sem, hogy tudja, mit csináljon.<br /><br /> Elengedte magát. Nem döntött sehogyan sem, hagyta magát sodorni az árral. Nem gondolkodott - végre nem -, csak élvezte a szél fújását, a tenger sós illatát, a sirályok rikoltozását és Nian társaságát. Nem akart messzemenő következtetéseket levonni, nem gyártott elméleteket, és nem képzelte el mi lesz holnap. Csak a pillanatnak élt, csakis a jelen számított. Nem érdekelte, hogy mi lesz a régi írással, Diana valahová a távolba veszett, éppúgy, ahogy Ottavio és a gondjaik is.<br /><br /> Nian nézte a lányt, és meg mert volna esküdni, hogy egyszerre kisimult. Az apró kis aggódó ráncok - amik a homlokát tarkították -, egyszeriben megszűntek, és ismét az a kislány lett, aki volt. Aki halálra idegesítette, amikor Awennel – Nian húgával – mindenféle csínyt kieszelve, őt az őrületbe kergették. Jó volt így látni őt. Nézte a lányt, aki nővé érett a szeme láttára, akit már akkor szeretett, amikor még azt sem tudta mit jelent szerelmesnek lenni. Makacs boszorkány. Nézte, és nem mert mozdulni, nehogy megtörje a pillanat varázsát.<br /><br /> Azt hitte, nem tetszik neki a lenyírt haja, amikor először meglátta. Azt hitte, Dio direkt csinálta – ami valószínűleg így is volt – azt hitte, ezzel fájdalmat akart okozni. Persze, sajnálta a lány fenékig érő haját, de ahogy most nézte, rá kellett jönnie, tetszik neki. Ahogy ott állt mellette, ahogy a nyakából kifújta egy kósza, játékos szellőlány egy fürtöt, hogy a szél úrfival táncra perdülve játékba hívja, nagyot kellett nyelnie, nehogy az ajkát arra a helyre szorítsa, ahol egy kis anyajegy épp felé kacsingatott. De mégis az illata késztette újra és újra arra, hogy nagyot nyeljen, mégsem mozdult. Nem mert. Életében először félt.<br /><br /> Rettegett, hogy elront valamit, hogy butaságot csinál, hogy őrültségbe hajszolja magát és Diot is. De mindennek ellenére boldog volt a pillanatnyi béke miatt.<br /><br /> A napot épp elnyelte a tenger habjai - felfalva őt, megölve, hogy az éjszaka átvehesse a helyét -, mikor kikötöttek Caprin. A kikötőben megannyi hatalmas hajó között elveszve, magányosan, mégis együtt ringatózott megannyi színes halászcsónak. A szerpentines utcák a fehér házainak falairól még vissza-vissza tükröződött a halott nap utolsó sugarainak lenyomata, hogy még egyet táncolhassanak, mielőtt a fekete éjszaka örök színeivel átveszi a helyüket. A sziget zöld volt, rikítózöld, most mégis arany fényben fürdött egy pillanatra, mielőtt az utolsó fénysugár is el nem köszönt a világosságtól.<br /><br /> – Te Caprira hoztál? – kiáltott a lány, mikor rájött hol kötöttek ki. Szemében a csalafinta boldogság kis lángocskái gyúltak ki a vad örömre, ahogy felfogta hova érkeztek.<br /><br /> – Igen – mosolygott Nian. – Caprira.<br /><br /> – Köszönöm! – mondta Dio leplezetlen örömmel, majd egyszerűen csak odahajolt Nianhoz és egy puszit nyomott az arcára. Hihetetlennek tartotta, hogy már ez az érintés is elég volt ahhoz, hogy a lábai remegjenek, de nem törődött vele. Caprin vannak! Caprin! Álmai szigetén.<br /><br /> Kislány korában, amikor Awennel álmodoztak, a térképre bökve választották ki Caprit. Azt gondolták ott fog valóra válni minden kívánságuk, minden álmuk. A képek, amiket találtak a szigetről mesébe illően elvarázsolt helynek tűnt két, angol kislánynak. Csodák birodalmának, ahol a habokból hableányok bukkannak ki, és ahol a tengerészek igazgyöngyöt gyűjtenek. Járt már Caprin, de Niannal még nem. Újra gyermeknek érezte magát, újra úgy érezte; itt bármi megtörténhet. Egy pillanatra újra boldog volt. Egy pillanatra ismét gyermek volt, és egy percre végre minden ugyan olyan volt, mint rég. Csak egy percig tartott, de így volt. Abban a percben maradéktalanul boldog volt.<br /><br /> Felszabadultan és mosolyogva járták végig a kikötőt, bolondozva, kézen fogva nézegették a kirakatokat. Vettek buta szuveníreket és fagyit ettek, mint a gyereket élvezték a szabadságot. Dio meglátott egy csipkéből készült napernyőt és nem tudott ellenállni, meg kellett kapnia. De Nian nem engedte, csak annyit kért, hadd vegye meg ő. Engesztelésként, amiért megzavarta a lány kutatását. Dio pedig nem tudott nemet mondani, igazság szerint nem is akart. Hiszen újra kislány volt, akinek az álmai a szigeten teljesülhetnek. És mi más lett volna egy kislány álma, mint a boldogság, és a herceg, fehér lovon? Dionak akkor és most Nian volt a hercege.<br /><br /> – Vacsi? – kérdezte Dio. – Éhen halok!<br /><br /> – Már épp akartam javasolni, hogy nem ártana a testnek is adni valamit, mert a szemnek már adtunk, hiszen megvettük a fél szigetet! – morgott Nian, de cseppet sem bánta, hogy neki kell cipelnie a megannyi szatyrot. Hősnek érezte magát, hogy képes nyafogás és morgás nélkül elviselni a vásárlás kínszenvedését.<br /><br /> – Ez tetszik! – mutatott Nian az egyik kis vendéglőre.<br /><br /> Nem volt sem nagy, sem kihívó. Szedett vetett asztalait és székeit az utcára pakolták ki, mivel maga a belső helyég olyan kicsiny volt, hogy pár asztalnál nem fért volna el benne több. Nian mégis egyenesen ide vezette Diot.<br /><br /> A vacsora isteni volt. Szárított paradicsomból készült szósz, tésztával, hajszálvékony nyers, füstölt sonka, szalámi, padlizsán, friss kenyér, sajtok, olívabogyó és zamatos bor. Mire végeztek, alig tudtak mozogni. A vendéglő tulajdonosai egy idős házaspár, akik szeretettel és közvetlenül szolgálták fel az étkeket, amiket Dioék választottak. Igazság szerint nem tudták eldönteni, mit ennének, és megkérték az idős urat, hogy abból hozzon, amit ők maguk is esznek. Így kaptak minden jóból, ami magának a házigazdáknak a vacsorája is lett volna. És így csöppentek bele egy családi vacsorába, ahova később megérkezett a házaspár gyerekei és unokái is. Dio és Nian szabadkozott volna, hogy nem akarnak zavarni, de a tulajdonosok annyira megörültek az idegeneknek, akik nem az étlapról kínált pizzákat, vagy tésztaféléket kérték, hogy meghívták őket magukhoz.<br /><br /> Szerették volna marasztalni őket éjszakára is - mondván, van bőven helyük, aludjanak a szigeten -, de Dio kedvesen elhárította az ajánlatot. Nem akart Niannal éjszakázni. Az egy dolog, hogy boldognak érezte magát vele ezen az estén, de nem merte megkockáztatni, hogy mi történne, ha maradnának. Nem. Menni kellett!<br /><br /> – Vigyenek az útra egy kis harapnivalót! – mondta Giancarlo és máris intett a feleségének, aki egy kosárkába pakolt minden földi jót.<br /><br /> – Ó, nem szeretnénk kellemetlenséget okozni, és igazán nem szükséges, nem hosszú az út! – szabadkozott Dio. Sehogyan sem értette, hogy vad idegen emberek hogyan lehetnek hozzájuk ilyen kedvesek.<br /><br /> – Ugyan már, kedveském! – kiáltotta Simonetta – Giancarlo felesége – miközben még ezt azt beletett a kosárba – nem engedhetjük el magukat csak így. És már családtagok, hiszen velünk, a családunkkal vacsoráztak. Engedjék meg, kérem!<br /><br /> Mire elbúcsúztak, megígérték, hogy még visszatérnek, Dio akarata ellenére is könnyeket törölt le az arcáról. Nem értette, mitől lett ilyen érzékeny. Ha csak nem a bornak köszönhető – gondolta.<br /><br />Jó pár perc és méter kellett, míg a domboldalban lévő vendéglő családtól elértek a kikötőig, már szinte éjszaka volt. A hajók aludni tértek, a hatalmas kompok a dokkokban várták a reggelt, a halászhajók csendben ringatóztak a hullámok ölelő karjaiban.<br /><br /> – Hol a hajónk? – kérdezte Dio.<br /><br /> – Nem tudom… – nézett jobbra, balra Nian is. Kicsit megijedt, de közel sem annyira, mint a mellette lévő lány. – Aligha nem Nápolyban – mondta végül.<br /><br /> – Hogy mi? – kiáltotta Dio, és menten tovafoszlott minden kellemes pillanat. – Nápolyban?!<br /><br /> – Úgy nézem, itt ragadtunk…<br /><br /></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Szóval, újabb töri óra:) ma úgy gondoltam mivel már másodszor esik szó Nápoly egyik nevezetességéről, a Castello Nuovoról mesélnék kicsit. </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">A Castel Nuovo (nevének jelentése Új Vár), ismertebb nevén Maschio Angioino (Anjou-erőd) Nápoly leghíresebb építménye, a város jelképe. Az új relatív, hiszen a XIII. században épült és az anjou királyok székhelyéül is szolgált. Ami első látásra szembeötlik az a reneszánsz kapuzat, ami Európa egyik legszebb ilyen alkotása. Domborművén a király bevonulását láthatjuk, míg a négy sarkában az erény négy allegorikus megmintázását, középen pedig Mihály arkangyalt. A vár egy része ma is látogatható. A múzeumi szerepén kívül itt ülésezik a városi tanács. A vár előtti tér erről kapta a nevét Piazza Municipio.</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Francia építészek vezetésével az építkezés 1279-ben kezdődött és három évvel később fejeződött be. Számos történelmi esemény színhelye volt, például: V. Celesztin pápa a vár csarnokában mondott le 1294. december 13-án. Tizenegy nappal később itt választották pápává VIII. Bonifácot, aki azonnal Rómába költözött az Anjouk hatalmától való félelmében.<br /><br />Anjou Róbert király uralkodása alatt a várat kibővítették és továbbdíszítették. Az olasz művészet egyik fontos központja lett. És tudtátok, hogy 1347-ben <strong>I. (Nagy) Lajos magyar király</strong> hadai kifosztották és csak I. Johanna királynő uralkodása idején állították helyre? Az újjáépített vár ellenállt I. (Nagy) Lajos második hadjáratának.<br /><br /></span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">A kápolnából 147 lépcsőfok vezet fel a Sala dei Baroniba illetve a sekrestyén keresztül megközelíthető a templom pincéje, az egykori várbörtön.</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">A Regényes kalandok- Facebook oldalon találtok képet a várról, és a városról:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Remélem nem volt túl tudományos és egy kis érdekességet is találtatok benne:):):) A jövőheti viszontlátásig, csóók...</span></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-81696574960805490512011-03-23T14:23:00.007+01:002011-03-26T21:04:23.854+01:0019. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Tataam!!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">És... végre, megérkezett! remélem kellően örömötöket lelitek benne, nem úgy mint múlt héten. :S Kicsit úgy éreztem sokkolt benneteket a történet egyes része. Sajnálom, de azt tudnotok kell, hogy amennyire lehet igyekszem a valósághoz hű maradni. Persze, lesznek kis csúsztatások, és áthallások, amik még véleményem szerint beleférnek, mert nem tudományos értekezést írok, hanem regényt, de mindamellett szeretném annyira közel tartani a hitelességhez, amenyirre még lehet anélkül, hogy unalmassá válna a tudománytól:) </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">És, hogy miért került bele épp az előző részbe az a két momentum is, ami talán kicsit erős volt? Nos, úgy éreztem, kell valami katalizátor Dianának, hogy végre meg tudja lépni azokat a lépéseket, amik majd ahhoz vezetik őt, hogy azzá váljon, aminek a történet szerint kell; A vadászat istennőjévé, Gladiátorrá. </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Diana élete nem fenékig tejfel, még akkor sem, ha épp egy patricius lánya, kötelezettségei vannak a családjával szemben és nagyon magas az elvárás. Nos, ennek ő vagy nem is tud, de nem is nagyon akar megfelelni, ha már észrevettétek, és ennek következményei vannak... Egy olyan korban, mint az ókori Róma, sokkal keményebb törvények uralkodtak. Egy lánynak tennie kellett, amit követeltek tőle, és így Dianának tűrnie kellett ezeket a megaláztatásokat, ha tetszik nekünk, ha nem. És mint gondolom tudjátok a gladiátorok élete sem volt épp kéjutazás, szóval azt kell mondjam számíthattok még fájdalmas dolgokra, de azért lesznek szép pillanatok is Diana életében:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">De, hogy most meglegyen az öröm, Pixie bébi, Nian itt vár téged a fejezet második felében, szóval remélem kicsinosítottátok magatokat, már akik Nianra vágytak...:D</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Ezúton is köszönöm újfent a komikat, pipákat:) Millió csók értük...:D Aki a nem tetszett pipát nyomta, megtisztelne azzal, hogy elmondja mi volt a baj? Mi nem tetszett neki?? Nem harapok ám... hehe</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Még mielőtt utatokra bocsátanálak benneteket, LauraL-nak csók, és hála rebegés a javításért:D:D</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Jaj, már megint kisregény lett!! A fejezet végén egy kis történelmi kitérő, ha érdekel benneteket majd:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">No, hess olvasni, elég volt belőlem:P</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">csóók, mimi:)</span></p><p align="justify"><em><strong>Pompei... akkor...</strong></em></p><p align="justify"><em> Csak futottam és futottam… nem álltam meg sehol, nem pihentem, nem gondolkodtam. Ha megtettem volna, el kellett volna hinnem ami történt, és ezt még nem bírtam megtenni. Nem néztem hova tartok, fogalmam sem volt mi lesz majd velem, de nem számított, csak a menekülés és az, hogy ne kelljen szembenéznem a valósággal. El akartam temeti, mélyre, nagyon mélyre, azt akartam, hogy váljon meg nem történté. Bár, ha őszinte akartam lenni egy pillanatra magamhoz, be kellett volna vallanom, hogy Titus semmi kivetnivalót nem tett, amit a társadalom és a szokás ne fogadott volna el. Az én hibám volt. Persze nem az, hogy akaratom ellenére tette, amit tett, hanem, hogy nem hittem el, velem is megtörténhet. Annyira egy másik világban éltem, azt hittem, hozzám nem juthatnak el a Római birodalom mindennapi életével járó dolgok. Azt hittem én kivétel leszek, azt hittem – gyermeki lélekkel, hiszékenységgel – akinek odaadtam a szívem, azé is maradhatok.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Sírni támadt kedvem, ha belegondoltam, most már mindegy. Már soha, soha nem lehetek az övé. Örökre Titus Aulus Bassushoz tartozom, nem számít, hogy nem vett nőül. Az éjszakát elháltuk, már nincs visszaút. Hacsak el nem válik tőlem! Nem mertem belegondolni az életbe, ami várt volna rám. Nem bírtam elképzelni, így hát csak futottam, el a józan ész elől, és el a valóság kitekert, gúnyos arca elől.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem tudtam hova menjek, nem tudtam mit csináljak, csak egy volt fontos; menekülni! Az életösztön, ami feltámadt bennem, üvöltötte, jajongva kérte, hogy menjek, szaladjak, minél messzebb a szüleim házától. Nem számított, hogy ez az életem végét jelenti, hogy ezzel számkivetett lettem, már csak az volt a fontos, hogy engedjek a bennem zakatoló sürgetésnek. Menni, menni… csak futni, minél messzebb…</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Mielőtt elértem volna a városkapukat, egy pillanatra megtorpantam. A józan ész hangja úgy rántott ki az önsajnálat sűrű mocsarából, mint egy pattanásig feszített íj húrja. Hirtelen, mintha egy valós hang kiáltott volna rám, hogy álljak meg, gondolkodjak, ne csak fejvesztve rohanjak. Vannak barátaim, vannak testvéreim, van hova mennem!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Ahogy eszembe jutott a közösség, ahova tartozni szerettem volna, majdnem elsírtam magam. Hálát rebegtem mindennek, ami szent, az összes isteneknek, és az új istennek is; az én Istenemnek.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Gyorsan körbenéztem – a fejemen szorosan a stólám anyaga, nehogy kilátszódjék ritka, szőkés–vörös hajam tündöklése – és próbáltam kitalálni, merre is kell fordulnom a kis utcákon, hogy Aemelia házához érjek.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Kétségbeesve néztem az ismeretlen környéket, már a város szélén járhattam, amikor megtorpantam, így jórészt fogalmam sem volt merre lehetek, nemhogy Aemelia hol lakhat. Vettem egy mély levegőt, nyugalmat erőltettem magamra, mert éreztem, ahogy a pánik kemény marka a nyakamra szorul, hogy alig kapok már levegőt. Nem engedhettem meg magamnak, hogy összeessek, hogy összeroppanjak. Erősnek kellett lennem, szabadnak kellett lennem. Meg kellett találnom azt, akiért a szívem fájt. El kellett jutnom oda, ahol az égig érő fák erővé sűrűsödnek, ahol a medvék hatalmas termetű férfiakká válnak, ahol egy szőke fiú, borostyán szemeivel a távolban kutatva engem keres.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Az elhatározás olyan erősen kelt életre egy pillanat alatt, hogy hirtelen a levegő is megakadt a mellkasomban, majd a tudás aranyló, fényes melegséggel telítette el bizonysággal a testemet. Germániába kell mennem! Eywindhez kell mennem! Nem számít, hogy Titusé vagyok, nem rendelkezhet velem, az én életem az enyém, és én Eywindnek akarom adni!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Mintha az életem mindvégig ebbe az irányba haladt volna, mintha minden hirtelen világossá vált volna. Már értettem mindent, mindennek a miértjét. Nem lehettem többé Diana Lucia, nem lehettem az, akinek a szüleim akarták, hogy legyek, nem lehettem tisztes római feleség. Én én voltam, és nem több, nem kevesebb. Tizenöt éves voltam, és egy bölcs lelkével a testemben értettem meg, mit üzen nekem a Sors, milyen fonalat fonnak a Párkák, hogyan szövik a képeket az életem szövetébe.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Immár sokkal határozottabban néztem körbe. Meg kellett találnom Aemelia házát, ő segíthet nekem kijutni a városból, talán abban is segítségemre lenne, merre induljak Germániába. Egy dolgot biztosan tudtam; innen el kell tűnnöm minél hamarabb. Ha rájönnek és elkapnak, nekem végem. Az apám megbüntet, kitagad és odadob Tiusnak, bánjon velem kedvére. Nem engedhettem, hogy ez megtörténjen, szökevény lettem…</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Aemelia! – kopogtam halkan. – Aemelia, Diana vagyok, kérlek nyiss ajtót!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Végül nem is volt olyan nehéz megtalálnom a mesteremberek utcájában a házat, ahová Verussal oly sokat jártunk. Szerencsére nem tévelyedtem el olyan messzire vak rohanásom közepette, így észrevettem egy ismerős pontot, onnan pedig már gyerekjáték volt. Mintha egy láthatatlan erő kézen fogott volna és húzott volna magával a helyes irány felé. Pedig híresen rossz volt a tájékozódóképességem, mégis odataláltam Aemelia kis házához. Az ajtófélfára vésett kis halacska biztosított afelől, hogy jó helyen járok, mégsem nyitottak ajtót. Kezdtem kétségbeesni, de nem adtam fel. Megkerültem a házat, és hátul próbálkoztam.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Aemelia, Eli! – suttogtam hangosabban, mire kaparászást hallottam a hátsó ajtó felől.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Diana! – kukucskált ki Eli álmosan az ajtón.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nekik nem voltak szolgáik, csodálkoztam is amikor először itt jártam, hogy itt mindenki magát szolgálta ki. Ők pedig nevettek, ahogy meglátták értetlen arcomat. Aemelia azt mondta akkor, hogy senki ember fia nem szolgája a másiknak, mind a saját halhatatlanságunk szolgálói vagyunk. – Diana, mi történt? Gyere, gyere beljebb! – kiáltotta izgatottan, s már húzott is a félig nyílt ajtó mögé. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki a mellkasomból, mikor óvó, ölelő karjai körülfonták reszkető testemet.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ne haragudj, nem volt hová mennem! – kezdtem, de ujjait az ajkamra téve megállítottak a magyarázkodásban.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nem kell mentegetőznöd, ide bármikor jöhetsz – mosolygott kedvesen.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Köszönöm, nem volt hova mennem… – folytattam, és újra éreztem, mintha földrengés lenne. A testem reszketni kezdett egyre jobban és jobban, majd már úgy tűnt, nem bírom a tagjaimat összetartani, és csak remegtem és remegtem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Diana, itt menedékre lelsz bármikor, hiszen már mondtuk, testvér vagy, segítünk – simogatott, de nem bírtam elviselni az érintést, bármily kedves is legyen az.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Igen, tudom, köszönöm – mondtam hálásan, de elhúzódtam érintő kezétől.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Gyere, menjünk beljebb, Eli készít egy kis harapnivalót – terelt mosolyogva beljebb Aemelia. Jólesett, hogy nem kérdezősködik, hogy csak úgy tesz, mintha mindennapos látogató lennék, holott tudtam, hogy sejti nem vagyok átlagos.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Köszönöm, inkább csak egy innivalóra lenne szükségem – mondtam, miközben azon törtem a fejem, hogyan kérhetném meg, juttassanak ki a városból. Nem akartam őket is bajba sodorni, de nem tudtam mást, aki segíthetne.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Persze, az is lesz, nyugodj meg – paskolta meg a kezem, de most nem ért hozzám jobban. Hálás voltam a tapintatáért.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Beljebb mentünk, és mintha a béke szigetére értem volna. Az olajmécsesek fénye lágyan ringatózott, meleg fénnyel világította meg a szerényen festett házikó falait. Sehol nem volt a mi házunktól, a csodás freskóktól, a rengeteg szobortól, mégis otthonosabb volt, mint amit valaha tapasztaltam.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Kimerült vagy, pihenned kéne – jelent meg Eli, Aemelia férje egy zsidó kereskedő fia. Nem sokban különbözött a rómaiaktól, bár kicsit magasabb volt, és egy cseppnyit sötétebb volt a bőre, mint azoké, akik között élt, mutatva ezzel keleti származását. Sötét haja rakoncátlan tincsekben göndörödött a fején, nagy barna szeme nyíltan nézett rám, kedvesen.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Emlékszem, mit mesélt hogyan ismerkedtek meg, hogyan adott kölcsönt Aemelia apjának Eli apja, és amikor nem tudta az visszafizetni, a lányát adta cserébe. De Eli rendes ember volt, Aemelia meg szerencsés, hogy vele hozta össze a sors. Végeredményben az ő sorsa ugyanaz volt, mint az enyém, csak az övé szebben végződött.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Hálás vagyok nektek, mégsem maradhatok. Ki kell jutnom, mielőtt felkel a város – mondtam félve, mert elképzeltem, mi fog történni, ha rájönnek, megszöktem. – Keresni fognak, felforgatják utánam egész Pompeit. El kell tűnnöm!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Rendben, segítünk! – jelentette ki határozottan Eli, és mellette Aemelia is bólogatott. Összeszorult a szívem a ki nem mondott hálától. Még csak kérnem sem kellett őket, mégis segítenek. Nem is tudják ki vagyok – hajtogattam magamban –, és mellém álltak.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Eli, Aemelia, gondoljátok meg, veszélybe kerülhettek! – kértem őket, pedig legszívesebben a nyakukba ugrottam volna a boldogságtól. Milyen kevés elég ahhoz, hogy az ember örömet érezzen – tűnődtem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ne aggódj, már mondtuk! – simogatta meg Eli az arcomat, mire összerándultam, de nem léptem hátrább. Nem akartam megbántani, ennek ellenére ő észrevette, mégsem szólt egy szót sem. – Segítünk, csak mondd el hová szeretnél eljutni, és megszervezzük!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nem várhatok, nincs idő szervezésre! – néztem rájuk kétségbeesve, miközben üvegpohárból kortyoltam az édes, üdítő bort, amit Aemelia adott az imént. – Csak juttassatok ki a városból, a többi már az én dolgom.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Diana, ugyan nem mondasz nekünk semmit, nem is erőltetünk, de nem engedhetünk így utadra! – mondta nyugodtan Aemelia és leültetett a fa asztal mellé. Csak hallgattam őket és ittam minden szavukat. Jót akartak. Így engedtem…</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Rendben, mit javasoltok?</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Neapolis mellett, a kialudt vulkánnál van egy kolóniánk, Josephus Flavius ott van, ott fogadja a tanítványokat. Talán ott menedékre lelhetnél… – gondolkodott hangosan Eli.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Minél előbb északra kell indulnom – ellenkeztem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Csak addig, míg az utak biztonságossá nem válnak, csak amíg elül a keresésedre bevetett küzdelem heve. Menj oda Diana! Ott jó lesz neked! – Aemelia újbóli gyengéd unszolására nem tudtam mit mondani. Azt gondoltam csak megpihenek Josephusnál, csak egy kicsit, míg csillapodik a vihar, aztán útnak indulok Germánia, Eywind felé.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Köszönöm – sírtam el magam végre, már nem tudtam magamban tartani, mire Aemelia megölelt és szorosan tartott. De csak zokogtam. A fájdalom könnyei oly erősen törtek utat maguknak, hogy azt hittem beleroppanok, összetörök a súlyuk alatt. Aemelia szorosan tartott, nem engedett el, talán ott akkor, megmentett engem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Ölelése egy másik ölelést jutatott eszembe, amire még jobban sírni kezdtem. Tudtam, soha többé nem látom viszont Rutiliát, se Verust. Ők voltak a családom helyett a családom, most mégis egy szó, egy árva üzenet nélkül hagytam el őket. A lelkiismeret-furdalás égetett, majd szétszaggatott, de nem tehettem semmit. És ha elgondoltam, az apám mit tenne velük, ha kiderülne, tudják, hol vagyok, az életükkel is fizethetnének. Nem! Nem szabad soha megtudniuk.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Verusnak… nem… mondhatjátok… el, ha… nálatok… jár – mondtam gyorsan két csuklás között.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nyugodj meg! Titkod a mi titkunk – nyugtatott Aemelia. – De most már készülnöd kell – tolt el magától, majd rám mosolygott. – Gyere velem, adok valami kevésbé feltűnő öltözéket, így nem hagyhatod el Pompeit, rögtön észrevesznek!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Már jártam egyszer Neapolisban, mégsem tűnt ilyen hosszúnak akkor az út. Igaz most csak egy szamarunk és egy kordénk volt, azon zöldség és gyümölcs. Így hagytuk el – árusnak álcázva magunkat – a várost.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> A tengeren épp feljött a nap, dalolva keltette életre a világot. Egy pillanatra elnéztem, ahogy a meleg párából előbukkan tüzes, égő vörös korongja. Nem lágyan és rózsaszínen született újjá, hanem lángolón, erősen, telve élettel robbantotta ketté a sötétséget maga körül. Nem tétovázott, nem óvatoskodott, ahogy előbukkant a víz tükréből, ragyogó tündökléssel emelkedett ki a habokból. Nem volt benne megbánás, nem találtam a halál fájdalmát újjászületésében és ez erőt adott nekem is.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Egész nap mentünk, nem siethettünk, ha nem akartunk feltűnést kelteni, bár az én lábaim szaladtak volna, újból futni akartak.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Mire a barlangokhoz értünk már esteledett, langyosan hűvös este köszöntött ránk és a testvériség tanítványai. Csókkal üdvözöltek minket, és nagy örvendezéssel fogadták a taligán lévő finomságokat.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Myron! – kiáltott Eli. – Béke legyen veled, testvérem! Josephus merre van?</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Épp tanít – mutatta az utat Myron, nem kérdezett, nem faggatott minket, holott biztosan látta, Eli és Aemelia nem egyedül jöttek.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Köszönjük.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Ahogy beléptünk, meghallottuk Josephus Flavius szavait. Hangja zengett, erősen, magabiztosan, fényességet sugározva magával ragadt.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Mindenki önmagát válthatja meg, azáltal, hogy a világot megismeri, s végül önmagába jut vissza – mondta. – Jézus, a Mester ezt mondta: – folytatta. – Mi a Fényből jöttünk, onnan, arról a helyről, ahol a fény önmagától létrejön ... Ha azt kérdik: Micsoda Atyátok jele Bennetek? Mondjátok nekik: A mozgás és a nyugalom... Aki keres, ne hagyja abba a keresését, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, csodálkozni és a mindenségen uralkodni. [1]</em><em><br /></em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem szakítottuk félbe a tanítást, hallgattuk és álmélkodva ittuk minden szavát. Karizmatikus vonásaival, hangjával elvarázsolta hallgatóságát. Hallottam már róla, gyerekként még látta Őt. Látta Jézust. Ahogy beszélt, hirtelen már nem is tudtam miért menekülök, váratlanul úgy éreztem, hazaértem…</em><em><br /></em><em><br /></em><em><br /></em><em><br /></em><strong>Pompei… ma…</strong><br /><br /><br /> Niannak fájta a feje, ideges volt és türelmetlen. Előtte feküd annak a tekercsnek a másolata, amit Dio magával hozott az útra. Nem volt több szöveg lefordítva, és az ő latin tudása sem volt elegendő ahhoz, hogy minden rövidítést megértsen. Ugyan másokhoz képest elég jól értette az ókori nyelvet, mégis Dio volt közöttük az, aki valamiért mindig pontosan értette a latin minden csínját–bínját, mintha már úgy született volna.<br /><br /> Tudta, hogy a lány dühös lesz majd, ha nélküle intézi a dolgokat, de nem akart arra várni, mikor szedi össze a bátorságát, hogy beszéljen végre Ottavioval. A csuhásnak tudnia kellett mindenről, hiszen Dio nemcsak a karrierjével játszott, hanem a tisztességével is. A törvényt is kihajította a lány az ablakon, amikor szó nélkül elhozta az iratokat. Nian megcsóválta a fejét, és megdörzsölte a kétnapos borostát az állán. Hallotta, ahogy serceg, de semmi kedve nem volt borotválkozni. Amúgy is minek? – kérdezte magától. Senki sem fogja mostanában megcsókolni, úgysem – fintorgott –, akkor meg?<br /><br /> Töprengéséből a telefonja ciripelése szakította ki. Várta már a hívást, alig pár napja hagyta csak ott az ásatását, máris hiányzott neki.<br /><br /> – Már azt hittem, soha nem jelentkeztek, vagy ötven üzenetet hagytam! – támadta le rögtön Nian a hívó félt.<br /><br /> – Nyugi, nagyfiú! – nevetett Kris a túlsó oldalt, de nem zavartatta magát Nian zsörtölődésén, megszokta már az állandó hangulatváltozásait. Nian a szemében olyan volt, mint egy művész. Tele spontaneitással, energiával, hittel és tehetséggel. De mindezek mellé társultak még az állandó csapongásai is. Ha dolgozott - Kris tudta -, jobb nem szólni hozzá. Ezért most sem bántódott meg, hogy Nian a köszönés helyett rögtön ledorongolta. – Minden oké, te csak pihengess, főnök – kuncogott Kris, talán még élvezte is Nian horkantását, amivel válaszolt a nő mondandójára.<br /><br /> – Kris, fejezd be, tudod, hogy imádok veled dolgozni, de nem vagyok most abban a hangulatban, hogy vevő legyek a hülyéskedésre! – morogta, de közben átsuhant egy kis mosolyféle az arcán. Ezért szeretett vele dolgozni, a nő tökéletesen tudta kezelni őt, és jól kiegészítették egymást. Ritka volt a szakmájában, hogy régészek ilyen jól kijöjjenek egymással. Nem voltak féltékenyek a másik sikerére, szimplán csak élvezték, hogy ugyanaz az szenvedélyük; történetesen a régészet. Ennyi, és a tökéletességre való törekvés elég is volt, hogy az idősebb nő egyenrangú partnerként tekintsen Nianra. – Inkább mesélj, hogy haladtok? Ugye, Scott nem kontárkodott bele valamibe megint? Kitekerem a nyakát, ha elcseszte!<br /><br /> – Miért kell neked ilyen negatívnak lenned?<br /><br /> – Csak mert ismerem…<br /><br /> – Ugyan! – vágott közbe Kris kissé ingerültebben. – Adj neki egy lehetőséget, mindenki volt kezdő… Még te is, ha jól emlékszem.<br /><br /> – Rendben, de figyelj oda rá, megígéred? Sok forog kockán, nem akarom, hogy valami balul süljön el. És tudod, ha nem vagyok ott, és nem látom hogyan zajlanak a dolgok, ideges leszek – dünnyögte Nian.<br /><br /> – Minden a legnagyobb rendben! Scott különben egész ügyesen rajzol, tudtad?<br /><br /> – Tényleg? Akkor adjatok neki metszetfalakat és felszínrajzokat is, hadd haladjunk! A rajzokkal úgyis mindig el vagyunk maradva! Te Kris…<br /><br /> – Mondd! – kezdte Kristina, de már nem várta meg, hogy Nian mondjon is vallamit, rögtön elkezdett valaki másnak kiabálni, közben Nian mást nem tehetett, csak hallgatta. – Gabe… hagyd azt még ott, nem csináltam fotót! – Kris kiabáló hangja még Olaszországban is tisztán hallható volt, mire Nian ugyan elmosolyodott, de közben a fogát csikorgatta, ha elképzelte mi történt.<br /><br /> Utálta, hogy távol kell lennie, de semmi pénzért nem hagyta volna most magára Diot. A végére kellett járnia ennek a tekercs ügynek. Ha ugyanarról a személyről szól a két irat, megütötték a főnyereményt. Ráadásul nem hagyhatta, hogy a lány egyedül birkózzon meg azzal, amit akaratlanul is tett. És végre úgy érezte, talán újra kaptak egy esélyt, nem akarta elpuskázni, de minden porcikája vágyott vissza az ásatása után is.<br /><br /> Érezni akarta a nedves föld szagát, a bakancsára tapadó sár súlyát, a perzselő nap forróságát és az eufórikus örömet, amikor valami nem vártra bukkannak. Ráadásul be kellett vallania magának, hogy hiányoznak neki a zsörtölődések, az, hogy oda kellett figyelnie Gabe–re, mert ellenkező esetben az összes női bugyi valamelyik szelvényben landolt volna. És ha őszinte akart lenni, a tanítás öröme is hiányzott. De ami leginkább fájt neki, az Dio hiánya volt. Így tudta, maradnia kell, maradni akart, már nem tudta elengedni a lányt. Többet nem.<br /><br /> – Kris! Kris… mi folyik ott? Mit művel Gabe? Én megfojtom, esküszöm! – nyögte Nian, ahogy elképzelte a fiút, ahogy épp megint valamelyik nyálcsorgató lánynak hősködik és épp tönkretesz valamit. – Kris! Az istenért! Hahó…<br /><br /> – Oké, oké… – lihegett a nő – minden rendben, nincs miért aggódnod!<br /><br /> – Nem úgy hallottam – morgott Nian. – Elmondod?<br /><br /> – Oh, nyugi, semmi említésre méltó… de most mennem kell! - hadarta.<br /><br /> – Kris, ne! Várj, figylej oda Gabre és a lányokra, rendben? - kiabálta Nian, mert hallotta, hogy Kris már búcsúzkodik...<br /><br /> –Ne haragudj, tényleg mennem kell, valakinek dolgoznia is kell! – mondta pikírten a nő, és azzal se szó, se beszéd, bontotta a vonalat.<br /><br /> Nian feje füstölt, de nem hívta vissza. Tudta, ha megtenné a füstből kitörés lenne, és ahhoz lehet, nem kéne telefon, hogy Kris meghallja az üvöltését. Még jó, hogy Nápolyban, ha egy ember az utcán vagy épp nyitott ablaknál egy szállodai lakosztályban üvöltözik, nem kelt akkora feltűnést, mint Angliában – bosszankodott sötéten, de megpróbálta lerázni magáról a feszültséget.<br /><br /> Dio és a csuhás már lassan végez a megbeszélésével, így hamarosan várható a megjelenésük. Egyet azért nem értett Nian; a lánynak minek kellett Ottavioval mennie egy átkozott katolikus tárgyalásra? De aztán újra eszébe jutott az írás. A lánynak beszélnie kellett az Atyával, tisztáznia kellett a dolgokat, és ez csak rájuk tartozott. Nian megtette, amit tudott, a többi Dio dolga.<br /><br /> Úgy beszélték meg, hogy a Castello Nuovo–nál találkoznak majd, így Niannak is bőven volt még lehetősége elkészülni és odaérni időben.<br /><br /> Gyorsan összeszedte a tekercs másolatait, és biztonságos helyre tette – senkinek nem kell látnia –, majd elhagyta a közös lakosztályt és elindult a találkozóra.<br /><br /> Szerette Nápolyt, a régi görög gyarmatot; Neapolist – ahogy az ókorban hívták. Imádta dekadens voltát, ahogy a csillogó paloták mellett ott figyelt mindenütt a nyomor, és mégis mintha mindenki milliószor nagyobb fokozaton égette volna élete gyertyájának kanócát, mint amit megszokott az ember.<br /><br /> A Castello Nuovo úgy terpeszkedett Nápoly belvárosán, mint egy öreg matróna. Hatalmas, vastag, szürke falaival az erődítmény szinte élt. Négy tornyával tömören, keményen dacolt az idővel, mégis olybá tűnt, mint egy szeleburdi, kortalan kislány. Pedig az idő már megsimogatta falait, arcának ráncosnak kellett volna lennie, mégis a várkastély időtlenül uralta Nápoly öblét. Kacéran kacsingatott a járókelőkre, az őt néző emberekre, akik ugyan korról korra másnak tűntek, mégis ugyanazzal a csodálkozó áhítattal figyelték testének köveit, tornyainak erősségét, ágyúinak kevélységét. Mintha ő maga is állandóan változott volna a körülötte lévő emberekkel együtt, a száguldó korokkal együtt, változott, de változatlan maradt. Tűnődő, szilárd, magabiztos, ugyanakkor kacér.<br /><br /> Nian szerette a város illatát is, ahogy a tenger összemosódik a város mocskával, ezzel olyan elegyet hozva létre, ami csakis Nápoly sajátja. Csakis erre a városra volt jellemző, hogy míg egyik utcában aranyfüsttől csillogott az épület belseje is, a mellette lévő piac kövein senkit nem zavart egy halott galamb teteme. Az emberek vidáman eszegettek, válogattak, csevegtek mellette.<br /><br /> És szerette az emberek mozgását nézni, a beszédüket hallgatni, hogy a lányok úgy vonulnak keresztül az úton, mintha királynők lennének, és valóban azokká is válnak ezáltal. Mindegy volt, hogy sovány vagy kövér, a magabiztosságuk csábító volt. Nem számított, hogy miben vannak, királyi tartással mentek és elvárták, hogy úgy is kezeljék őket. A férfiak pedig úgy loholtak nyomukban, mint megannyi kis pudlikutya. Csodás látvány volt.<br /><br /> – Hát te? Mit bámészkodsz? – szólította meg egy kacér hang, amit már oly régen nem hallott, hogy azt hitte már soha nem is fogja.<br /><br /> – Ó, én… csak… figyelem, vajon melyik amazont válasszam. – Nian úgy gondolta egy kis játék jót tesz, és feszülten várta a választ.<br /><br /> – Hm… azt hiszem, az a kis töltött galamb épp megfelelne az ízlésednek, nem? – ment bele a játékba a másik fél, mire Niannak a nevetés kaparni kezdte a torkát, de nem adta fel.<br /><br /> – Melyik? Az, amelyiken fekete miniszoknya van? Vagy a másik, a rózsaszín nagyfenekű? – kérdezte vigyorogva és végre érezte, ahogy a feszültség elszáll a tagjaiból.<br /><br /> – Nem is tudom – töprengett a másik –, esetleg mindkettő?<br /><br /> – Hű, de adakozóak vagyunk ma! – nevetett Nian. – Nem is tudom, lehet sok lenne nekem a jóból!<br /><br /> – Hát, te tudod…<br /><br /> Nian érezte, ahogy közelebb jön hozzá a másik egy lépéssel. Behunyta a szemét, és titokban mélyet szippantott az illatából. Szerette; méz és citrom, megint. Megfordult, és egy kacéran csillogó jégkék szempárral találta magát szembe. Egy apró, pisze orral; fehér, aranypettyes bőrrel; kissé talán széles, telt ajkakkal és vadul repkedő, tépett, rövid aranyszínű hajjal.<br /><br /> – Bár, ha jobban belegondolok, már tudom ki kell nekem… – mondta Nian mosolyogva, magabiztosan, mire Dio szemtelenül visszavigyorgott rá. Mindent megadott volna, ha most magához húzhatná és megcsókolhatná, de nem akarta elrontani ezt a pillanatot, így csak a szemével simogatta a lány arcát. Majd gondolt egyet, megfogta a kezét és magával húzta.<br /><br /> – Hé, idegen! Hova visz?<br /><br /> – Majd meglátod! Csak gyere!<br /> Dio pedig nem húzódzkodott tovább, egyszer az életben úgy gondolta elengedheti magát, ráadásul most minden olyan volt, mint rég. Így ment Niannal. Hirtelen úgy érezte, bármerre tart, követné, csak ne engedje el többé a kezét, csak fogja szorosan, és ő megy vele, bárhová...akárhová...</p><p align="justify"><em>([1] Jézusnak, az élőnek titkos szavai, amelyeket az Iker Júdás Tamás följegyzett. A Holt tengeri tekercsekben...)</em></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Szóval...</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Gondoltam szólok pár szót Diana keresztény hitéről. Annyit gondolom tudtok, hogy voltak bizonyos időszakok a római császárkorban, amikor üldözték az ókeresztényeket. Mi épp Kr.u. 64-ben járunk, ugye ekkor látogatott el Néro császár Pompeibe, ez biztos. Nem sokkal később Róma felgyulladt, a "belváros" szinte porig égett, amit Néro nagyon frappánsan a keresztényekre fogott, tulajdonképp, rájuk kente az ő gyujtogatási hóbortját. </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">De amiért ezt most felhoztam, az az, hogy kicsit meséljek nektek a kereszténységnek egy elfeledett ágáról, ami akkoriban nagyn népszerű volt, ám manapság szinte már nem is emlékszünk rá. A történet szerint Diana is ehhez az ághoz csatlakozott, ami nem más, mint a </span><strong><em><span style="color:#999900;">Gnoszticizmus. </span></em></strong></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Az első században a kereszténység csak egy kis szektaként terjedt egyre messzebb a birodalomban, és rengeteg válfaja létezett. Ezek közül én a Gnoszticizmust választottam. Azért, mert a későbbi kanonizált egyházi iratok méltánytalanul mellőzték, másrészt szerintem nagyon érdekes kicsit/nagyon más szemszögből vizsgálni Jézust mint a megváltó szerepét. Biztos észrevettétek, hogy betettem egy idézetet is a szövegbe. Ezek valóban Jézus szavai, egy ilyen Gnosztikus evangéliumból valók, mint pl. a Holt tengeri tekercsek, amik merőben más képet adnak nekünk Jézusról és a tanítványairól, arról, hogy mit is tanított ő valójában. A gnoszticizmus is egy ilyen ága a kereszténységnek, ami az első században eléggé elterjedt volt, és kissé spirituálisabban kezeli magát Krisztust és a hitet is...</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Pár szó magáról arról, mi is a Gnoszticizmus:</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A Gnózis, mint az igazi tudás tana, abból a vélekedésből indul ki, hogy létezik igazi tudás. Erre támaszkodnak meghatározásai, leírásai és magyarázatai.</span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;">A gnosztikus világnézet alapja az, illetve a különféle gnosztikus irányzatok abból indulnak ki, hogy</span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"> 1. Az igazság előbb létezett, mint minden más</span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"> 2. Minden emberben eleve benne van ez az eredendő igazság</span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"> 3. Aki ezen abszolút tudásra szomjazik, az belülről megtalálhatja.</span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;">A gnoszticizmus a kereszténységtől jelentősen, éppen az elvi alapjaiban eltérő spiritualitás. Mert míg a kereszténység az isteni Megváltó szükségességét vallja, addig a gnoszticizmus egy a sok, úgynevezett önmegváltó spiritualitás közül.</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;">Az apokrif evangéliumok tanúsága szerint (vagy lásd például János leveleit a Bibliában) a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Már az első században megjelentek a gnózis hívei. Elterjedt nézetek szerint részben ennek az eszmeáramlatnak a terjedése miatt kezdték kanonizálni a keresztény tantételeket. Más nézetek szerint pedig az eretneknek tartott Marcion által összeállított evangélium időben megelőzi a mai keresztény Bibliában megtalálható négy evangélium összeállítását, sőt, olyan nézetek is felmerültek, hogy Marcion és Márk evangéliuma azonos. A gnoszticizmus mozgalma a tökéletesség belső átélésére törekedett. Elsősorban a beállítottság volt gnosztikus: minden ember hivatott a belső tudásra, Isten közvetlen megtapasztalására - mondták. "Gnosztikus kereszténység" néven is emlegetik őket, de több ókeresztény szerző ellene ír.</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Igazából semmi bizonyíték nincs arról, hogy Nápoly(Neapolis), Pompei környékén éltek volna keresztények, de úgy gondoltam, ez az írói szabadság, és odatelepítettem őket:) Viszont a Mithras kultusz és Izisz kultusza annál inkább dívott; és mivel a Mithrász és Izis kultusza is beolvadt a kereszténységbe úgy gondoltam; miért ne? Így lett Diana a gnoszticizmus egyik követőjévé, és így csatlakozott egy közösséghez... és hogy innen hogy vezet az út az Arénába? Remélem elkísértek minket és megtudjátok velem együtt!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Remélem élveztétek, és nem lettem túl tudományos...:) Csóók, mimi:D</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">ui: Ha szeretnétek bármiről bővebben, vagy kicsit többet hallani, így egy <em>"törióra"</em> keretében, csak szóljatok, bátran:):):)</span><br /><br /></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-70914481617792647352011-03-15T20:28:00.002+01:002011-03-15T20:35:49.088+01:0018. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Drágáim!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Ezer bocsánat, hogy újfent késtem, de mentségemre legyen mondva, most nem én voltam a hunyó. Nem volt netem, négy napig...aztt hittem, tegnapra már oké lesz minden, de végül nem úgy alakult. Ezért csúszott megint a fejezet.</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">De most már minden rendben, a fejezet itt van, remélem tetszeni fog!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Újfent millió köszönet a komikért, régieknek és újaknak egyaránt:):):) És természetesen LauraL-nak, és Nikitának a javításért, mint mindig, nélkülük nem ez lenne a Gladiátor:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Wááá és nagyon örülök, hogy tetszett nektek a kis rögtönzött töri órám, akkor ezentúl is, ha lesz alkalom élek a lehetőséggel, és boldogítalak benneteket:P</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Ne feledjétek, a <strong>Facebookon</strong> mindig van valmai finomság nektek, csak lájkoolni kell:P:P:P</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Szóval, nincs más hátra, mint előre: Hess olvasni!!!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Csóók, mimi:):):)</span></p><p align="justify"><em></em></p><p align="justify"><em>Pompei...Akkor...</em></p><p align="justify"><em></em></p><p align="justify"><em> Azt hittem, itt a vége, azt hittem, már minden rossz megtörténhetett velem, ami lehetséges, de tévedtem. Oly sokszor tévedtem az életben és ez csak a kezdete volt mindennek.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Megfagyva, némaságba burkolózva álltam a helyemen, és még mindig nem ért el hozzám semmi a távoli mulatságból. Mindenki minket ünnepelt, de egyáltalán nem vettem észre. Nem érzékeltem a körülöttem lévő világot. Egyfajta zsibbadtság vett erőt rajtam, mintha lemerültem volna a medencében lévő vízbe, és csak tompán jutnának el a hangok hozzám. Tétován néztem körbe, de nem láthattam tisztán, ami körül vett. Még mindig egy levegőbuborékban lebegtem, mintha nem is velem történtek volna a dolgok. </em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem mertem gondolkodni, nem akartam tudomásul venni semmit, ami az imént történt. Nem és nem akartam. Csak végre hagytak volna elfutni, futni, rohanni bele a messzeségbe, ahol nem érnek utol a családom hideg ujjai és nem kapaszkodnak belém ragacsosan. Csak végre hagytak volna békén! Legszívesebben levegővé váltam volna, arra vágytam, hogy csak egyszerűen megszűnjek létezni. Bárcsak meg sem születtem volna! Bárcsak akkor, régen Eywind magával vitt volna, bárcsak elfutottam volna még a mai este előtt! Bárcsak…bárcsak…bárcsak…</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Lássuk akkor a menyasszonyt! – tapsolt egyet a császár mire felkaptam a fejem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Abban a pillanatban mintha felébredtem volna, mintha a rémálom amibe csöppentem még valóságosabb lett volna. Rémülten néztem körbe, az egész díszes társaság újra körénk gyűlt, mire Néro kíváncsi, mohó tekintettel várakozva tekintett hol rám, hol Titusra.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Tudtam, ó, hogyne tudtam volna mi fog történni! De soha nem gondoltam, hogy valaha nekem is részem lesz benne. És most mégis.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Biztosíthatlak Caesar, a lányom makulátlan – mosolygott az anyám. Egy pillanatig azt hittem megakadályozza, de az ábrándjaim hiú, csalóka képzetnek bizonyultak.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Hogyne, hogyne, Calpurnia, drága, de azért ha nem bánod, szeretnénk erről magunk is meggyőződni. Vagy talán rejtegetni valótok van? – kérdezte nyájasan Néro.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nem, dehogy! – rázta fejét anyám ijedten és már lépett is mellém.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Akkor lássuk hát! – csapta össze újfent a tenyerét a Caesar.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Ahogy anyám mellém lépett és hozzám ért; megremegtem egy pillanatra, de aztán valami felébredt bennem. Talán a büszkeség, talán az akarat, talán csak a vágy, hogy ne lássanak vesztesnek, vagy az élni akarás mindent felülíró parancsa volt az ami arra késztetett, hogy makacsul felvessem a fejem, és végignézzek mindenkin.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem számítottam rá, hogy ha rájuk nézek, zavarba jönnek, nem gondoltam, ha nyíltan a szemükbe bámulok, egyik is elfordul, mégis éreztem egyfajta zavart, férfiakon, nőkön egyaránt. Eltoltam anyám kezét a fibulámtól és én magam kapcsoltam ki a ruhámat tartó díszes tűt. Hagytam, hadd csússzon le rólam, felfedve mezítelen testemet az éhes farkas horda tekintetének.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem néztem le, makacsul, mereven bámultam az emberek – a barátaink – arcába, és néztem a mohó tekintetüket, ahogy szinte felfaltak egyetlen pillantásukkal. Láttam a vágyat fellobbanni nők és férfiak szemében is, mégis álltam pillantásuk tüzét. Hiába akartam elfutni, megsemmisülni, egyenes derékkal, kihúzva magam, rezzenéstelen arccal álltam a tekintetük kereszttüzében.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Tudtam mit néznek, tudtam milyen a testem; izmos és karcsú – hála a rengeteg edzésnek –, ruganyos és bársonyos. Apró, kerek melleim keményen meredtek előre, részint a rám irányuló figyelem miatt, részint az enyhe fuvallatnak köszönhetően, ami a teremben áramlott körülöttünk. Csak álltam, és hagytam, hogy a mezítelen testemet mustrálják, pillantásukkal szinte tapogassák a hosszú, izmos combjaimat, végigsimítsanak tekintetükkel a vádlimon, szemeikkel kóstolgassák kerek fenekem, felfalják csípőmet, megízleljék a hasamat, majd elidőzzenek melleim halmánál.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem mozdultam, csak álltam és vártam, hogy vége legyen. Minden egyes arcot mélyen az elmémbe véstem, hogy később is emlékezhessek kéjsóvár fizimiskájukra. Amikor már azt hittem eleget láttak, szemükkel mindent felfaltak ami belőlem maradt, akkor lépett mellém maga a császár, Néro.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Gyermekem, valóban igazak voltak a híresztelések – hajolt hozzám egyre közelebb, mintha csak meg akarna szaglászni. És valóban. Orrát végigjáratta meztelen kulcscsontomon, szuszogva kóstolgatta a bőröm illatát. Majd legnagyobb rémületemre hozzám ért.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Először csak kövérkés ujjával érintett meg – nem mozdultam, akárcsak egy szobor mozdulatlan maradtam –, majd egyre közelebb araszolt hozzám, mígnem már oly annyira hozzám préselte magát, hogy azt hittem belém akar bújni. Azt hiszem, ha mertem volna, megborzongtam volna, de nem lehetett. Megfogadtam – még akkor régen, gyermekfejjel, amikor Calpurnia rajtakapott és megpálcázott –, hogy soha, soha többé nem láthatja rajtam senki, mit érzek. Ha fáj, azt kiváltképp nem! Egyedül Verus, Rutilia és egyszer rég, Eywind volt, aki igazán a bensőmbe, a lelkembe láthatott. Senki más.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> És ahogy rég, most sem engedtem meg magamnak, hogy az arcomra kiüljenek az érzelmek. Szoborrá váltam az éhező ragadozók előtt. Fagyott jégcsappá, büszke, erős és elveszett lánnyá. De amennyire kizártam őket, úgy zártam be, úgy börtönöztem be magam, hogy szinte már nem is érzékeltem semmit. Éppúgy nem éreztem a mozdulat ridegségét, ahogy Néro felemeli az egyik mellemet, hogy aztán elengedje és hagyja lehullani, mintha csak egy állat lennék. Azt hiszem, akkor nem is voltam ennél több. Az apám büszkén mutogatott, az anyám némán állt és várta, hogy teszik mustrára a lányát, és a vőlegényem, igen Titus pedig vigyorogva legeltette rajtam a szemét, büszkén, égő, tulajdonosi pillantással mérve végig.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nekem túl nőies, lehetne kicsit fiúsabb is, de megteszi – jelentette ki Néro elégedetten. Még egyszer végigsimított az oldalamon, megcsippentette a mellbimbómat, majd hangos kacagással megtapsolt. Akkor tudtam, hogy végre vége.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Imperator, örülünk, hogy leányunk megelégedésedre szolgált, és méltónak találod, hogy közeli barátod nője legyen – hajolt meg apám, majd csettintett egyet és az illatos bor újra folyni kezdett, ahogy szolgák sereglettek be az ajtókon megint.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Ugyanolyan lassan, telve büszkeséggel kezdtem el visszahúzni a ruhámat, mint, ahogy levetettem, de egy kéz megállított.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Hagyd kedvesem! – fogta le kezemet Titus keze. – Ne fossz meg minket látványodtól!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nem hiszem, hogy ennél többet kívánnál látni – morogtam, de megvillantottam egy halvány mosolyt is.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Azt te csak hiszed, hogy nem kívánok többet! – kuncogott sötéten, mire a hátamon végigszaladt egy jeges csók.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Mit szeretnél hát, mit tegyek, itt vessem magam hanyatt a díszes társaság előtt? – kérdeztem és éreztem, ahogy hangomba egy cseppnyi gúny is vegyült.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Tetszik, hogy így felvágták a nyelved, de vigyázz, meddig mész el – halkult el a hangja, és vált egyre hidegebbé és hidegebbé. – Amit a szüleid megengedtek, nem biztos, hogy én is.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ahogy kívánod – hajtottam meg a fejem, miközben azt kívántam; nyelné el az alvilág összes kénköves bugyra.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Miért érzem úgy, hogy miközben minden szavad udvarias és az alkalomhoz méltó, mégsem kívánsz nekem semmi jót?</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Miért kérdezel tőlem ilyeneket? – válaszoltam kérdéssel a kérdésre. – Ha megbocsátasz, most elvonulnék! – biccentettem, majd ellépkedtem előtte királyi tartással, meztelenül.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Mire a szobámba értem, mindenem remegett. Reméltem, hogy mára vége a meglepetéseknek. Semmi mást nem akartam, csak végre egyedül maradni, és elfelejteni ezt az egészet. Nem is értem, miért nem jutott eszembe, hogy lassan itt az ideje, hogy férjet válasszanak nekem. Hiszem elmúltam már tizenöt éves, és az ismerős lányok ennyi idősen mind férjhez mentek már, csak én voltam még hajadon. De annyira a múltban éltem, annyira vágytam valami után, ami már nem jöhetett vissza, és ami talán meg sem történt, hogy nem vettem észre a jeleket.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Kerestem magamban annak nyomait, hogy mássá váltam volna attól a pillanattól, amikor az életemet egy idegen férfihoz kötötték, de nem találtam semmit. Csak én nem éreztem, hogy valami megmásíthatatlan történt, vagy tényleg így volt? Nem tudhattam.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Fáradt voltam, végtelenül fáradt. Arra vágytam, hogy aludhassak végre, hogy elhagyhassam ezt a furcsa, űzött világot, amit nem éreztem magaménak. Hiába nőttem itt fel, hiába tűnt úgy, hogy ide tartozom, idegen voltam a saját világomban. Elveszettnek éreztem magam, és nem tudtam hol vezet a kiút. Nem tudtam vezet–e innen ki valami, egyszerűen csapdába estem, a saját életem ejtett rabul és innen nem volt menekvés.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Minden eddigi harcom, törekvésem, minden egyes hazug napom hiábavalónak tűnt a mostani helyzethez képest. Mégsem tudtam feladni. Egyszerűen hiányzott belőlem a feladás képessége, az, hogy csak úgy lehajtsam a fejem, és megadjam magam annak a lehetőségnek, hogy úgy játszanak velem, mint egy ronggyal. Pedig nem voltam bolond; tudtam, hogy milyen a világ, tudtam, hogy az a szó; szabadság, nem létezik. Legalábbis a magamfajta lánynak biztosan nem. Talán egy férfinek, talán az apámnak, vagy valamelyik bátyámnak igen. De nekem? Nekem biztosan nem. Az én életemben mindent a körülöttem élő férfiak irányítottak. Amíg leány voltam, addig az apám és a bátyáim, majd a férjem. A férjem… Titus Aulus Bassus.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Mindent megtettem volna, hogy visszafordíthassam az időt, hogy valahogy megakadályozzam, ami megtörtént, hogy valahogy elkerülhessem az elkerülhetetlent. De képtelen voltam rá. Ha józanul gondolkodtam rá kellett jönnöm, hogy ez mindvégig egy eltervezett dolog volt, hogy a szüleim – nevetnem kellett erre a szóra, szülők –, már rég eltervezték ezt a házasságot. Az apám erre tartogatott, mint egy szép nagyra nőtt kancát, akár egy állatot. Nem értettem miért fáj ez ennyire, miért csalódom újra és újra. Egyszerűen el kellett volna fogadnom, hogy ez lett a sorsom.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Diana, gyermekem! – csoszogott be Rutilia, egyik kezében finom anyagot, a másiban olajat hozott . Észrevettem, ahogy a szemeit törölgeti, de nem mert rám nézni. Lehajtott fejjel jött oda hozzám, majd szorosan, nagyon szorosan megölelte a még most is mezítelen testem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ó, Rutilia! – bújtam szorosan hozzá. Olyan jó érzés volt beleolvadni a nagy, meleg puha testbe. Olyan biztonságos! Újra kisgyermeknek éreztem magam, akit Rutilia mindentől meg tud védeni, akinek nincs félnivalója, ha a dajkája ott van vele.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Szorosan behunytam a szemem, és azt képzeltem újra piciny vagyok, nem számít semmi, csak az, hogy Rutilia itt van velem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ne haragudj, csillagom, nem mondhattam el neked – szipogta, majd még jobban, erősebben szorított magához és ringatni kezdett, mint egy kisbabát. Jó volt, nagyon jó. Ellazultam, elbágyadtam, hagytam, hadd ringasson. – A Domina megnyúzott volna, és még nem is volt biztos. Én mindvégig reménykedtem…</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Te tudtad? – szakadt ki a tüdőmből a kérdés, mintha a legbensőm szakadt volna ketté.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Bocsáss meg, kislányom, nem lehetett – sírt. Tényleg sírt. Ő már tudott valamit rég, amit magában kellett tartania. Micsoda gyötrelem lehetett neki, hogy nem mondhatta el nekem!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nem a te hibád Rutilia, nem a tiéd. – Most én voltam az, aki őt vigasztalta. Egymásból merítettünk erőt, és valami azt súgta még sok–sok erőre lesz szükségem, ha túl akarom élni.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Igyekeznünk kell, a Domina meghagyta, hogy mielőtt vége a mulatságnak, légy készen – hajtotta le a fejét és ismét nem nézett a szemembe. Rosszat sejtettem, de nem tudtam megfejteni, mi történhetett már megint. Egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy talán még azt sem vettem volna észre, ami a szememet is kibökte volna.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Hova sietnénk? – nevettem fel keserűen. Már úgyis megtörtént, nem? Mire ez a nagy kapkodás?</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Gyere, hadd mosdassalak le, aztán finom illatos olajjal is bekenlek, jó? – mosolygott széles, kedves szájával, de a szeme olyan végtelenül szomorú volt, hogy a szívem összefacsarodott.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Rendben – adtam meg magam, és kibontakoztam az ölelésből. Úgy gondoltam, ha ő így jobban érzi magát, hogy megfüröszt és bekeni a bőröm, akkor nem gátolom meg. Pedig egyetlen porcikám sem kívánta a hosszadalmas procedurát, mégis örömet akartam okozni ezzel Rutiliának, hogy nem ellenkezem. – De siessünk, nagyon fáradt vagyok, szeretnék lepihenni – mondtam még.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ó, kislányom! Az istenek áldjanak meg, Diana! – ölelt még egyszer magához.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem is tartott olyan sokáig az egész, mint hittem. Rutilia rutinos mozdulatokkal végezte a mosdatást és aztán az olajozást is. Minden porcikámat bekente friss, illatos olajjal. Mindegyik alkalomra más és más illattal kevert olajat használtunk, most épp citrus és méz illatú volt, amit Rutilia a bőrömbe dörzsölt. Dús, buja zamatot hagyva maga után az egész valóm illatozott. Szinte elringatott, mégis felizgatott az aroma, ami már az egész szobát belengte. Elbódított, az orromba kúszott, a bőröm alá kukucskált, beletemette magát a hajamba, majd elvarázsolt.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Kótyagosan hanyatlottam az ágyamra, érthetetlen vágy illatát húzva magam után hagytam, hogy az ismeretlen érzés elringasson. Mosollyal az ajkamon adtam volna át magam az édes álomnak, amikor egy kéz tapogatva végigkúszott a meztelen lábamon, majd megállt a combom hajlatánál.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> A szemeim kipattantak, vadul kutattam, mi történik, és ugyanazzal a mozdulattal kúsztam fel az ágy végébe.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Drágám, erre vártam, mióta csak megpillantottalak – súgta egy hang a fülembe, mire megborzongtam.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ne… – nyöszörögtem, még mindig alig voltam magamnál. Az agyam egy rejtett szegletében sikítozva üvöltött egy hang, hogy meneküljek, de a lábaim nem engedelmeskedtek.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Az agyam túl kótyagos volt, mintha berúgtam volna. Annyira voltam csak magamnál, hogy rájöjjek, Rutilia valami mást is kevert az illatos olajba, nem csak mézet és citromot. Ne értettem miért tette, mit akart ezzel, de féltem, hogy mi történik. Abban reménykedtem, csak álmodom, ez csak egy rossz álom, de ahogy kinyitottam a szemem, megláttam Titus arcát egász közel az enyémhez.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ne félj, minden rendben. Apád tudja, hogy hozzád jöttem, áldását adta ránk, a frigyünkre, így nyugodtan megtehetjük – duruzsolta, de nem akartam hallani egyetlen szavát sem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Rutilia…mindjárt… mindjárt… – nehezen forgott a nyelvem, így újra neki kellett futnom a mondatnak – Rutilia mindjárt visszajön – csak sikerült végre és büszke voltam magamra.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nem, drágám, nem jön. A vén banya észre sem vette, hogy kicseréltem az olajos üvegcsét – nevetett szárazon. – Meglátod sokkal jobb lesz így, mintha magadnál lennél teljesen.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Hagyj, menj, kérlek! – Megpróbáltam eltolni tolakodó ujjait, de karomból az erő éppúgy elszökött, mint elmémből a világos gondolatok.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Diana, ha hadakozol csak rossz lesz. Fogadj szépen szót, és meglátod még kellemes is lehet, aztán megtanítom neked, hogyan élvezd! – suttogta, majd megcsókolt. Nyelve erőszakosan tört utat magának. Próbáltam összeszorítani a számat, de nem sikerült, így ráharaptam a nyelvére.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Micsoda szórakozás lesz betörni téged! – kacagott, majd újra lecsapott rám.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Most nem tudtam mit tenni, levegőt is alig bírtam venni, oly hevesen nyomult előre. Éreztem a rengeteg elfogyasztott bor ízét a szájában, és hányingerem támadt. De semmi egyébre nem voltam képes, mint a nyöszörgésre, amit ő csak bátorításnak vett.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nem kellett vetkőztetnie, hiszen nem volt rajtam ruha, csupaszon hevertem a takarók között. A mécsesek világítottak, furcsa árnyékokat vetve a festett falakra. Az freskókon lévő alakok elmozdultak és csodálkozva vettem észre, hogy mosolyognak, hogy épp ugyanazt csinálják, amit Titus velem tett. Bámulva szemléltem a különös jelenetet, meg sem lepődtem rajta, mégis egy alak a többi közül kitűnt…</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Szőke volt, magas és ragadozó szemeit az enyémekbe fúrta. Megborzongtam, ahogy az agyamba villant a neve; Eywind. Szerettem volna felé kinyúlni, de csak Titust érinthettem meg. Hiába nyújtóztam Eywind messze volt tőlem, Titus pedig már rajtam feküdt. Kezei mintha polipok csápjai lettek volna, mindenütt ott voltak. A derekamon, a melleimen, a combomon, a csípőmön, a fenekemen. Mindenütt. Nem szabadulhattam tőle, de már nem is volt fontos, csak láthassam Eywindet. Szemeimet mereven a jelenésen tartottam, nehogy eltűnjön egy óvatlan pillanatban és hagytam, Titus hadd tegyen velem, amit csak akart.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Néztem Eywind szemeit, ahogy közeledett felém, és már nem számított, hogy közben fáj, amit Titus tesz, hogy fájnak a mozdulatai, a simításai, a markolása. Nem számított, hogy utáltam a testét magamon, hogy nem kaptam levegőt, hogy csak feküdtem, mint egy fadarab, miközben ő a mellemet harapta épp. Csak ő számított, már nem létezett Titus, már nem ő feküdt rajtam, már nem ő simogatott, már nem ő érintett.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Homályosan tudtam, hogy menekülök, az elmém csúf játékot űz velem, de boldogan adtam át magam az álomnak, hogy valahogy túléljem az éjszakát.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Már vele voltam, már Eywind volt velem, az álom itt volt, ő itt volt…</em><em><br /></em><em><br /></em><em><br /></em><strong><em> Erős kezek simítanak végig az oldalamon, megborzongok. Nem fázom, forróság önt el. Kinyitom a szemem és egy mélységes, tüzes, borostyán sárga szemekbe pillantok. Ő az. Végre ő. Kiszabadítom a kezem – eddig valami leszorította, nem is értem mi lehetett –, és hozzáérek az arcához. Még látom rajta a gyermeki vonásokat, de már tudom férfi ő.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Végigtapogatom és élvezem, ahogy a borosta csiklandozza az ujjaim hegyét. Vad lángokkal szalad végig rajtam a tűz, kacéran érint meg, nyaldossa a bőröm, ahogy Eywind szája bebarangolja a testem. A nyakam hajlatánál kezdi, majd lejjebb halad, már a kulcscsontomnál tart, amikor érzem, hogy ő is megremeg. Megsimogatom a hátát – észre sem vettem eddig, hogy már ő is mezítelen– csupasz bőre alatt az izmok táncolva kelnek életre az érintésemre. Boldogan elmosolyodom erre és felhúzom magamhoz egy csókra. Édes, méz ízű az ajka. Nyelve bebarangolja a szám minden hajlatát, nyelvemmel kergetőzve kel éltre az élvezet. Többet akarok, még többet és még többet. Egyre vadabbul csókol és meglepődni sincs időm, hogy tartom vele a ritmust. Mintha öröktől fogva tudnánk mit, és hogyan kell csinálni, olyan természetes minden. Majd elszakad tőlem, de hagyom, hadd barangoljon tovább.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Kezei a testemen vándorolnak, bebújnak minden hajlatba, cirógatnak, becézgetnek, feltüzelnek. Nem hagynak megpihenni, csak űznek, hajtanak előre valami ismeretlen vidékre. A testem már verítékben úszik, de olyan jó érzés a tűzben lubickolni, hogy nem akarom elengedni. A lábaim önkéntelenül mozdulnak, ahogy Eywind teste mind közelebb és közelebb jön hozzám. Érzem, hogy mindenem tüzel, mindenem készen áll, de ő még mindig csak csókol és simogat. Olyan helyekre kirándul a keze, az ujjai, amit még én magam sem érintettem soha. Felsikoltok, mert nem bírom magamban tartani az öröm vad érzését. Lábaimmal szorosan magamhoz láncolom, érzem, ahogy a szíve vadul mennydörög a mellkasában. Szeme aranyfényű lángokban ég, ahogy belefúrja az enyémekbe. Nem látok mást, csak színtiszta örömet és boldogságot benne.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Tenyerem a karját markolja, az izmok ugrálnak alatta. Érzem milyen nehéz neki tartóztatni magát, mégis vad örömtáncot járnak körmeim az oldalán, amikor rám nehezedik. Lábaim szorítják, szorítják erősen, el nem engedve, utat nyitva neki. Egy pillanatra megáll, lélegzetet sem vesz, a pillanat megtorpan, csönd van, csak hangos zihálásunk hallatszik. Rám néz újra, majd belém fúrja magát. Felkiáltok, de nem csak a fájdalomtól. Előbb kap el a tűz örvénye, minthogy a kín, ami ért, belém marjon úgy igazán. Majd már csak azt veszem észre, hogy vadul hajtjuk egymást a csillagos égig, feljebb, csak feljebb és amikor már azt hiszem, nincs tovább ott a megváltás…</em></strong><em><br /></em><em><br /></em><em><br /></em><em> Fájt… Mindenem fájt. A kín égette a testemet, nem tudtam mozdulni. Mereven, összetörten feküdtem egy idegen test alatt, ami rám nehezedett. Borgőzös levegő érte az arcomat és egyszeriben nem értettem mi történt. Éreztem, ahogy a szemem sarkából kicsordul egy kósza könnycsepp, majd még egy és még egy. De nem moccantam. Csak feküdtem, megfosztva mindentől, meztelenül, összetörten.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Mi történt? Hová lettem? Mivé lettem? Mi történt? De hiába kérdezgettem, választ nem kaptam senkitől. Nem voltam buta, tudtam mit tett velem Titus. Igen. Titus volt az, aki horkolva nyomott bele az ágyba, hogy mozdulni is képtelen voltam. Meg akartam halni. Csak egyszerűen meg akartam semmisülni. Azt szerettem volna, ha hagynak végre meghalni…</em><em><br /></em><em><br /></em><em> De nem! Nem engedhettem, hogy megtörjek, valami felébredt bennem; élni akartam, most talán még jobban mint eddig. Az élet újra és újra fellobbant bennem, nem engedve, hogy megadjam magam a halált akaró csábításnak. Harcosnak születtem, harcoltam hát. Most újra harcoltam, magamért.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Óvatosan legördítettem magamról a holt súlyt, Titus meg sem moccant. Aludt, mint akit agyonütöttek. Körül sem néztem, nem gondolkodtam, csak összekaptam pár rongyot, magamra húztam az egyik tunikámat, stólát tekertem magam köré, majd mint a szél, kisurrantam.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Az éjszaka csendes volt, sehol egy tivornya hangja, sehol egy síró csecsemő, egy ugató kutya. Mintha minden halott lett volna. Megértettem, egyedül vagyok ezen a világon, senki nincs velem.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Kisurrantam a kerítésen, az alvó őrök nem láttak, nem hallottak semmit, és csak futottam és futottam. Csak futottam…</em><br /><br /></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-13165364151445715282011-03-07T18:50:00.002+01:002011-03-07T19:05:26.257+01:0017. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Drágáim:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Íme az újabb rész! remélem örömötöket lelitek benne és jelzitek felém, vagy ha nem, azt is bátran...:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">A </span><strong><a href="http://www.facebook.com/pages/Reg%C3%A9nyes-kalandok-ala-mimi/200101813339131?v=wall"><span style="color:#990000;">Facebookos</span></a></strong><span style="color:#999900;"><strong> (<--- </strong></span><span style="color:#999900;">itt meg is nézhetitek</span><span style="color:#999900;"><strong>) </strong>oldalra kikerül egy kis csemege a faunokkal és a fejezettel kapcsolatban, gyertek, nézzétek meg! :D:D:D</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">És a fejezet végére még egy kis történlmi csemege is vár rátok:D Ezúttal is millió köszönet a komikért, mindannyiótoknak:D És természetesen Nikitát és LauraL-t illeti a köszönet a javításért, hogy mindig rendelkezésemre állnak, még akkor is, ha épp az utolsó pillanatban készülök el:):):)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Nincs is más előre, mint hátra... Hess olvasni!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">csóók mimi:)</span></p><p align="justify"></p><p align="justify"><em><strong>Pompei...akkor</strong></em></p><p align="justify"><em>Döbbenetemben nem vettem észre, hogy majd' mindenki felállt a díszes vendég fogadására. Gyorsan összekaptam magam, és én is csatlakoztam a vendégsereglethez. Végignéztem a tömegen, és nem csodálkoztam hedonista viselkedésükön. Minden hasonló vacsora az élet örömeinek hajszolásával és a test gyönyöreivel végződött. Megszoktam már, nem számított túlságosan, nem kaptam fel a fejem egy-egy csókolózó pár láttán, sem arra, hogy egyesek kezei mások tunikája alatt kalandoznak. Most mégis mindenki a belépőt figyelte, aki egyszerű, fehér tógájával kirítt a tömegből. Termete nem volt magas, mégis tekintélyt parancsoló. Vöröses haja hullámokban verdeste nyakszirtjét, borotvált arcán már meglátszott a sok megélt, élvhajhász év hatása. Hideg, kékes, pocsolya színű szemeivel rezzenéstelenül szemlélte a díszes társaságot, nem mozdult addig, míg be nem jelentették. Már így is mindenki rá figyelt, de ő megvárta, amíg az utolsó pisszenés is elhal, csak akkor lépett beljebb.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus! – hangzott az ajtónálló zengő hangja, ahogy magát a császárt bejelentette.</em><em><br /></em><em><br /></em><em>Mindenki tudta, ki ő, ám ahogy a neve elhangzott, egy pillanatra még a levegőben zümmögő légy hangja is megfagyott. Megtiszteltetés volt, hogy a házunk láthatta vendégül a birodalom fejét. Nero híres volt a tivornyáiról, a lakomáiról. Messzire eljutottak a mendemondák, így már értettem – bár el nem fogadhattam – apámat, miért volt oly ideges.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Azt hiszem, mostantól atyád háza igencsak nagy tiszteletnek fog örvendeni Pompei szerte, nem gondolod? – hajolt hozzám Titus, és úgy suttogta a nyakam hajlatába mondandóját. Megborzongtam, ahogy szavai elérték a bőrömet, félre kellett fordulnom, nehogy megrázkódjak. Igazából semmi bajom nem lett volna Titus Aulus Bassusszal, mégsem tudtam elviselni az érintését.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Minden bizonnyal – válaszoltam, de tudtam, hogy ez úgysem lesz elég Titusnak, ha beszélgetni akar.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Diana, kérlek, mesélj nekem valami izgalmasat! Mivel ütik el az idejüket errefelé a fiatal hölgyek? – incselkedett. Még kedvesnek is mondtam volna igyekezetét, ha nem láttam volna az éhséget a szemeiben.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Csak azzal, amivel máshol is. Bizonyára jól ismerheted a fiatal hölgyek szokásait, ha ily erősen érdekel – mondtam és úgy csináltam, mint aki szerfelett komolyan veszi a kérdést, és el is gondolkodik azon.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> –Módfelett felvágták a nyelvedet! De tetszik, nem szeretem azokat a nőket, akik csak bólogatni tudnak – búgta Titus. Hangjától felállt a szőr a hátamon. </em><em><br /></em><em><br /></em><em> Soha ki nem állhattam, ha a férfiak így viselkedtek. Valahogy visszataszítónak éreztem, de nem utasíthattam el, hiszen apám vendége volt. Nem hozhattam szégyent a házunk nevére, de azt kívántam, minél előbb legyen vége a vacsorának. De mivel a császár még csak most érkezett, nem tartottam valószínűnek, hogy egyhamar szabadulhatok. – Hallottad, hogy a császár vízbe fojtatta a mostohalányát? – kérdezte aztán, de nem tudtam eldönteni, vajon csak viccel-e, vagy tényleg ezzel akar lenyűgözni.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Te most ezzel akarsz szórakoztatni engem? Udvari pletykákkal? – néztem rá csodálkozva. Sok rosszat hallottam Neroról, például, hogy megölette az anyját – de azt is hallottam, hogy Agrippa bolond volt ,– és hogy a feleségét is ő ölte meg. De hogy egy ártatlan gyermek halálért is ő lenne a felelős, szörnyű képet festett róla.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Ó, ez nem csak pletyka! Poppea lánya volta, aki császárosdit játszott, mire Nero azt hitte, arra nevelik a kislányt, hogy később megölje őt – nézett a szemembe komolyan – talán figyelmeztetőn – Titus. Nem tudom, mit akarhatott, de elérte a célját. Félve néztem a császárra. – De van jó tulajdonsága is – kuncogott –, nem veti meg a mulatozást, az éj leple alatt történő szórakozást. Ha szerencséd van, ma jó kedvében lesz.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Miért kellene nekem ahhoz szerencse? – kérdeztem értetlenül.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Majd meglátod, Diana, meglátod! – nevetett, és a pódium felé pillantott, ahol Nero és kísérete épp a kagylókból és a tenger gyümölcseiből készült előétellel foglalatoskodtak.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Ahogy néztem őket, észrevettem, hogy Nero leplezetlenül bámulja az egyik rabszolgafiút – aki épp felszolgálta az étkeket –, de mellette kezével a kíséretébe tartozó fiatal fiú tunikája alatt kalandozott már. Zavarba jöttem a tekintetétől, ami egy pillanatra rám rebbent, majd szerencsére tovább is vándorolt Titus felé. Nero elmosolyogta magát, és tovább simogatta a fiút alulról.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Azt hiszem, lassan kezdődik az előadás! – lelkendezett Titus újfent. Nem ismertem őt, és nem értettem, miért tüntet ki ennyire figyelmével, nem tudtam, miért kell mellette maradnom, hol van az anyám? De nem mertem otthagyni, nem akartam, hogy valamit rosszul csináljak. Így tűrtem és maradtam, mígnem megszólaltak a harsonák.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Szeretem a mutatványosokat – jelentettem ki mosolyogva, csak hogy mondjak valamit. Igaz, nem volt valami építő a társalgás, de képtelen voltam többet tenni.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Kedvesem, ez több lesz, mint a csürhének a mutatványos bagázs magamutogatása – nevetett gúnyosan. Nem értettem, mit akar ebből kihozni, de nem szóltam rá semmit. – Maga az Imperator fog minket szórakoztatni! Csak figyelj, mert meg kell tanulnod elviselni!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Rébuszokban beszélt, közben a szavaiból csöpögött a maró gúny. De nem volt már időm ezen töprengeni, mert időközben valóban elkezdődött magának a császárnak; Neronak az előadása.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Először elszavalt pár verset, amire nem igazán emlékeztem már akkor sem, csak tapsoltam, amikor kellett, és sóhajtottam, amikor a többiek. Majd a zenemű és a dalok következtek. Kegyencei, akik minduntalan közrefogták, ott táncoltak körülötte, buja, szeretkezést imitáló mozdulataikkal próbálva feltüzelni a körülöttük állókat. Titus Aulus néha rám pillantott, de én nem akartam elkapni a tekintetét, így csak mereven egy pontot bámulva szemléltem az előadást. Nero meg volt győződve róla, hogy amit művel, az színtiszta művészet, de az igazság az, hogy kész kínszenvedés volt hallgatni. De nem tudtuk elhagyni a tricliniumot, mert ha a császár a művészet oltárán hódolt, mindenkinek hallgatni kellett, és senki nem távozhatott, ezt mindig minden körülmények között parancsba adta.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Azt hittem, már egy élet óta tart a rettenetes dal, amit természetesen mindenki megéljenzett, amikor hirtelen hangos sikoly szelte ketté a szörnyű hangokat. Mindenki a hang felé kapta a fejét, de Nero mintha meg sem hallotta volna, folytatta az előadást. Már kezdtem fellélegezni, hogy a fájdalmas kiáltás is része volt a játéknak, amikor újra felhangozott, majd újra. Már senki nem tudta figyelmen kívül hagyni a hangokat, mert már tudtuk, honnan jött.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Az egyik bátyám – Aelius – felesége állapotos volt. Nem tudtam, mennyire előrehaladott az állapota, de Julia arcán olyan fájdalom tükröződött, hogy szinte én is éreztem. Felpattantam, és hozzá akartam rohanni, hogy ha segíteni nem is tudok, legalább támogassam, de Titus visszafogott. Dühösen rántottam ki a karom a szorításából, majd anyámmal egy időben értem oda Juliához.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Tartsd vissza, lányom! – mondta neki szigorúan, ellenvetést nem tűrő hangon. – Az Imperator nem tűri, ha megzavarják hódolását a művészeteknek. Még sértésnek veszi.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Bocsáss meg – nyögte Julia sírós hangon –, nem tehetek ellene!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Pedig muszáj lesz!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Anyám, hagyd, hadd segítsek Juliának – kértem Calpurniát, mire ő egy pillanatra Titus felé nézett, csak utána bólintott. Mit érdekelt akkor engem ez az apró kis mozzanat, csak Juliára tudtam figyelni.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Megtámasztottam, és az ajtó felé vezettem, arra, amerről a szolgák is közlekedtek. Nem akartam feltűnést, már így is eléggé kínos volt a helyzet, de Julia nem volt jól, nagyon nem. Ruháját eláztatta a belőle kiömlő magzatvíz, és már most látszott, hogy némi vér is áztatja csodaszép, zöld és tengerkék ruháját. Sötétbarna haja immár zilált volt, arcán a könnyek és a verejték keveredett. Azt reméltem, hamar kijutunk, de nem számoltam azzal a jéghideg, ámde mézes hanggal, ami megállított minket.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Hagyd, gyermekem! – szólt és vele párhuzamosan a dal abbamaradt. – A gyermek tökéletesen időzített, nyilván már most értékeli a magas művészetet – nevetett csúszós kincogással, hátborzongatón, mégis kedvesen. – Ő tudja, amit itt e díszes társaság nem képes felfogni, hogy Nero Claudius Caesar művészete az Istenek művészete! Hagyjátok, hát, hadd szülessen meg eme isteni hangra! – kiáltott fel, mire én megtorpantam. Láttam Julia arcán, hogy már nincs magánál, fogalma sem volt, mi történik. Mit nem adtam volna érte, ha most az egyszer kimaradhatok ebből, de nem sikerült. Már nyakig benne voltam.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Impreator, Caesar! – hajtottam térdet, és nem emeltem fel a fejem. Nem akartam galibát. Féltem, hogy apám mit szól, hogy Julia tönkreteszi a mulatságot, holott nem vettem észre, a Caesar épp ezt tartotta leginkább szórakoztatónak.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Jer elém! – szólalt meg újra, mire Juliával az oldalamon megfordultunk.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Caesar, kérlek, bocsáss meg a gyarló asszonynak! – hajolt meg apám Nero előtt.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Vésd az eszedbe, Claudius Lucius! – függesztette savó szemét Nero apámra, mire az láthatatlanul, de megremegett. – Ez a gyermek menti meg a családod hírnevét és becsületét – simogatta meg Julia domborodó hasát a császár. – Ő az egyetlen közületek, aki érti a művészet mibenlétét. Inkább azért esedezz, amiért ti magatoknak fogalmatok sincs róla!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Caesar, a művészet önmaga te vagy! – hajolt meg apám Nero előtt.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Hess, Claudius, látni akarom, ahogy a gyermek megszületik, látni akarom egy igazi műértő reakcióját a művészetemre; míg megérkezik, addig dalolok neki!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Julia minden ízében reszketett, de a szülés már elkezdődött. Első gyermeke volt, mégis olyan gyorsan zajlott minden, hogy a szolgálóknak nem volt idejük még tiszta ruhákat sem hozni.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Nero új dalba kezdett, mi pedig Julia körül segédkeztünk. Rutilia sietve jött, tiszta gyolcsokkal és forró vízzel. De mire ideért, Juliából a vér egyre jobban szivárgott. A bátyám is előkerült közben, már most a gyermek egészségére koccintottak a fűszeres, édes borral, amit időközben újra kezdtek felszolgálni. Aelius magas, karcsú alak volt, apám és anyám keveréke. Sötét hajjal, de világos szemekkel. Jóképűnek számított arisztokratikus, ovális arcával; éles vonásaival; keskeny ajkaival – ámbár, nekem éppoly idegen volt, mint az apám. Ő volt hármunk közt a legidősebb, és ő veszi majd át az apám helyét a magistratusban is. Nem igazán törődött Juliával, de legalább ott volt mellette.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Julia a fejét az ölemben pihentette az egyik kereveten, de nem lehetett túl kényelmes szegénynek. Csakhogy kénytelenek voltunk ott maradni, Nero miatt.</em><em><br /></em><em><br /></em><em>Fellélegeztem, amikor Rutilia átvette az irányítást, és levezette a szülést. Gyorsan történt minden, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, míg az újszülött felsírt. Kisfiú lett. Nero boldogságban úszott, ahogy együtt dalolt a kisbaba sírásával. Julia még mindig az ölembe pihent. Szerencsére már a császár engedélyezte első számú rajongójának, hogy távozzon, és anyjával együtt megfürösszék.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Bravo, bravo! – tapsolt a császár. Teljes volt a boldogság. Mindenki fellélegzett és tapsolt, éljenzett. – Csodálatos!</em><em><br /></em><em><br /></em><em>Felsegítettük Juliát, a babát Rutilia betakargatta, majd elindultunk kifelé. De akkor újra megállítottak minket.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Várj, Rutilia, Diana nem megy! – szólt apám, mire megremegtem. Elképzelni sem tudtam, mit akarhat még velem, de nem mertem ellenkezni. Csak vártam, hogy mi történik.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Apám mellett ott állt mindkét bátyám, az anyám és Titus Aulus Bassus is. Mellettük pöffeszkedett nagy boldogságában a császár maga, miközben egyik kezében lantját tartotta, a másikban pedig az egyik fiatal fiú fenekét markolászta.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Értetlenül meredtem rájuk, és idegesen a ruhám szélét gyűrögettem. Rutilia szemében végtelen szomorúság költözött, de ő sem szólalt meg. Nem értettem, mi történik, talán túl kába voltam, talán csak nem érdekelt, talán csak annyira fiatal voltam még, hogy eszembe sem juthatott ilyesmi, de az is megeshet, hogy annyira egy elképzelt álomvilágban éltem, hogy a valóság csak elszáguldott mellettem, mint egy megvadult ménes vágtató lovai.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Halványan érzékeltem a jelenlévők mosolyát, ahogy Titus a kezébe veszi az én kezemet, ahogy a császár újra csak tapsikol örömében, ahogy újra eldalol a tiszteletünkre egy dalt… A tiszteletünkre!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Egy pillanatra megfagyott a világ, megtorpant az idő járása, a percek nélkülem mentek tova, engem otthagyva hatalmas kérdőjellel a szívemben. Bambán hagytam, hogy Titus megcsókoljon, nem éreztem a száját az enyémen, sem az apám csókját, sem a bátyáimét, senkiét. A szememre ködfátyola lebbent, és az agyam tompán visszhangzott minden egyes szót, mégsem voltam képes felfogni azok jelentését. Csak néztem a körülöttem állókat, és nem értettem, miért van annyira jókedvük.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> Hirtelen mintha minden mozdulatlanná dermedt volna, és csak én tudnék mozdulni. Kétségbeesve kapkodtam a fejem, de nem észleltem mást, mint hangok zúgó, süket üvöltését a fülemben, és a látvány nevetségességét. Mégsem tudtam nevetni. Valahol úgy éreztem, véget ért az életem, ahogy megértettem, mi történt. Amilyen hamar az előbb a csöndben én maradtam egyedül, most olyan hirtelen tűnt el a mozdulat lehetősége a tagjaimból. Értetlenséget és hitetlenséget éreztem. Mintha valaki mással történt volna meg, és nem velem. Mintha ez nem is az én életem lett volna. Hiszen én nem itt élek, hiszen én Eywinddel vagyok otthon. Hiszen én nem akarom ezt!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> A falakon a freskó–festett madárkák hangosan csiviteltek, kinevettek hiszékenységem miatt, mégsem haragudtam rájuk. Igazuk volt. Bolond lány voltam bolond álmokkal. Az igazság az volt, hogy én voltam Diana Lucia, egy római polgár, a Pompei magistratus lánya, és immár Titus Aulus Bassus jegyese.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Igyunk a párra, arra, hogy a Lucius–ház és a Bassusok háza ez friggyel egyesül, diőcség a császárnak és az isteneknek! – kiáltotta az apám, mire mindenki éljenezni kezdett, csak én álltam még mindig némán, lefagyva, egy helyben.</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Bassus! – veregette meg Nero a vőlegényem hátát, majd csókot nyomott ő is a számra. Lehelete bűzös volt és áporodott, mégsem húzódtam hátra tőle – de nem azért, mert nem akartam, egész egyszerűen nem tudtam. – Gratulálok! Látogassatok meg Rómában!</em><em><br /></em><em><br /></em><em> – Úgy lesz, Imperator! – hajolt meg Titus.</em><br /><br /></p><p align="justify"></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Szóóval ígértem a végére némi csemegét a fejezettel kapcsolatban. Mégpedig Néroval kapcsolatos ez a kis kiegészítés. Gondolom mindannyian hallottatok róla, hogy őrültnek tartották őt már a kortársai és az utánuk lévők is. Nos, ez az őrület oly mértékben igaz volt, hogy az anyjával, Agrippával folytatott vérfertőző kapcsolat talán még a legenyhébb dolog volt vele kapcsolatban. Majd mindegyik feleségét ő ölte, vagy ölette meg. A fejezetben szó esett egy kislány haláláról, ez igaz, ő ölette meg a gyermeket, Poppea - Néró felesége - lánya volt, akit Néró terhesen úgy összerugdosott, hogy meghalt. De ugyanígy, nem kímélte a fiú szeretőit sem, rendszeresen rendezett orgiákat, ahol aztán minden elképzelhető módon kiélte magát. És Julia szülése is egy megtörtént eseményen alapszik a fejezetemben. természetesen, nem épp Pompeiben történt, de megtörtént esemény, hogy a hasonló alkalmakkor, amikor a császár a művészeteknek hódolt, mindenkinek hallgatnia, néznie kellett, oly annyira, hogy még a város kapukat is bezáratta, így eshetett meg, hogy egy ilyen alkalomkor egy terhes nő a helyszínen szülte meg gyermekét. Higy aztán mi történt velük, arról nem szól a fáma. Azt is tudjuk, hogy Néro pocsék dalnok volt, így aztán főleg kínkeserves lehetett "élvezettel" vgihallgatni, nézni ezeket az előadásokat, amik aztán ki tudja meddig tartottak.</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Végezetül pedig Néro látogatása: Kr.u. 64-ben Néro a Római birodalom császára Pompeibe látogatott és ott a magistratus nagy lakomát és ünnepséget szervezett a tiszteletére. Persze, nem Claudius Lucius volt az, aki meghívta a házába a császárt, de úgy gondoltam felhasználom ezt a momentumot a történetben:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Ha tetszett a kis kitérő, és szeretnétek még máskor is hasonló érdekességeket, jelezzétek chaten vagy komiban, és máskor is tartok kiselőadást a fejezettel kapcsolatban:D:D</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">csóók, mimi:D:D:D</span></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-12104234321264709182011-02-28T21:37:00.003+01:002011-02-28T21:43:00.055+01:0016. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Üdv, Kedveseim!</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Végre, valahára, kész! </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Nem is szaporítom a szót, szerencsésen megérkezett a fejezet. Kiderül mit tartogat Dianának az este...</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">De mielőtt elkezdenétek, szeretném megköszönni a komikat, és buzdítani mindenkit, hogy osszátok meg velem gondolataitokat a történetről, Dianáról, Rómáról, Pompeiről...</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Nincs is már hátra, mint előre! Irány olvasni:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">csóók, mimi:)</span></p><p align="justify"></p><p align="justify"><strong>Pompei... akkor...</strong></p><p align="justify"> <em> Hirtelen nem tudtam, hol vagyok, az álom édessége még hozzám simulva tartott volna magánál, de az égető fájdalom oly erőszakosan tépett ki Eywind és az álomvilág karjai közül, hogy felsikoltottam.<br /><br /> Először nem tudtam, hogy mim és hol fáj, de ahogy egyre inkább visszatért a tudatom, úgy jutott el hozzám a valós, szörnyű kép, ahogy az apám a hajamnál fogva ráncigál ki az ágyból. Úgy éreztem, mintha az összes hajam szálát egyenként akarná kitépni. Hosszú copfomat a csuklója köré tekerte, és már a földön vonszolt maga után. Próbáltam nem kiáltani, de egy nyüszítő hang utat tört magának.<br /><br /> Nem nagyon volt közvetlen kapcsolatom Claudius Luciusszal, inkább csak amolyan távoli. Néha megnézett magának, olykor még a szokásosnál is szendébben kellett viselkednem. A szemem lesütni, nem beszélni, kifejezéstelen arccal nézni és várni, amikor a mustrának vége lesz. Ennyi volt ilyenkor a feladatom, így mindenre számítottam, csak az apámra nem. Lényegében idegenebb volt egy idegennél. Most mégis a hajamnál fogva húz maga után és őrjöng a dühtől. Fogalmam sem volt, mi történhetett, mi váltotta ki nála ezt az állapotot, de nem is volt időm ezen morfondírozni, mert a fájdalom újra és újra belemart a koponyám falába, elvakítva fényességével az elmémet. A könnyeim már előre furakodtak, de nem engedtem meg magamnak, hogy újra jajszó hagyja el az ajkamat.<br /><br /> De az apámnak nevezett idegen dühöngött, esztelenül, őrülten.<br /><br /> – Mit képzeltél, hogy ide merészelted hozni annak az aljanépnek a jelképét? – fröcsögte a szavait az arcomba üvöltve. Még mindig nem tudtam, mit akarhat. Esztelenül, kétségbeesve ráztam a fejem, de egyetlen szót sem szóltam. – Nem tudod? Mi? Nem? Akkor ide figyelj! – lökött a ruhakupacom tetejére, és a fejemet szinte belenyomta a levetett ruháim közé. Hirtelen nem láttam semmit, aztán megéreztem a medalion fémes hidegségét az arcomba nyomódni, és akkor megértettem.<br /><br /> – Atyám, kérlek… – próbáltam szóhoz jutni, egyáltalán levegőt venni, mert még mindig annyira szorosan tartotta a hajamat és így ezáltal a fejemet is, hogy a sok ruhától alig kaptam levegőt.<br /><br /> – Mit kérsz? Romlott perszóna, talán kegyelmet? A saját lányom, az én házamban! – Tajtékzottan üvöltötte, magából kikelve.<br /><br /> – Engedj el, könyörgöm! – esdekeltem, minden büszkeségem feladva. Tudtam, talán ha a teljes megadást látja, megkönyörül. De nem így történt.<br /><br /> – Erre tanított téged az anyád, hogy rabszolgák kapcarongya legyél, hogy szégyent hozz a fejemre, hogy holmi zsidó szökevényekkel paktálj?! – hörögte, miközben felrántotta a fejemet, és az arcomba fröcsögte nyálát. Római viszonylatban még mindig erőteljes, nemes kinézetű férfinak tűnt. Sűrű, sötét haja – amibe itt–ott tűnt csak elő némi őszes csík – hullámosan keretezte keskeny arcát; villogó, sötét madár szemeiben a féktelen gyűlölet lángolt.<br /><br /> Akkoriban csak a rabszolgák hitének tartották a zsidó tanító követését. Épelméjű római nemhogy nem csatlakozott volna, de meg sem hallgatta őket, nehogy meggyanúsítsák, hogy nem imádja a császárt – Nérót istenként. És az apám nemhogy elkerülte őket – a szelíd béke követőit –, még üldözte is azok tanait. Örömét lelte abban, ha megbüntethettek a város színe előtt valakit, akit a kereszt imádásán kaptak.<br /><br /> Most kezdtem csak megérteni, hogy valóban bajban vagyok. Nem volt hova menekülnöm, nem volt, aki megvédjen. Magamra maradtam. Hiába volt már társam egy szellemi lény, aki önmagát adta szenvedések árán az emberek belső isteni mivoltáért, semmit nem ért. A sorsomat – úgy tűnt – nem ő irányította abban a pillanatban, hanem az apám. Csak sokkal később értettem meg, hogy mindennek oka volt, minden egyes könnycseppemnek, minden fájdalmamnak, minden küzdelmemnek, mindnek oka volt. De akkor fiatal voltam, és csak arra vágytam, hogy úgy élhessek, ahogy nekem tetszik. Botor leány voltam. Álmodozó, engedetlen, római leány. Elátkozott.<br /><br /> – Mondd meg, kitől kaptad! Beszélj! – parancsolta kígyó sziszegésével a hangjában. Nem tudtam, mit válaszolhatnék erre. Nem árulhattam el őket, nem engedhettem, hogy miattam bajuk essék. De mégis, mi más választásom lehetett volna?<br /><br /> – Dominus! – hallottam meg egy alázatos hangot az ajtóm felől. Nem tudtam arra nézni, mert még mindig apám markában csüngtem, de pontosan tudtam, kinek a hangja volt; Verusé. Minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy ő vállalja magára az én bűnömet, de gyáva voltam. Akkor először gyáván megfutamodtam. – Dominus, kélek! – suttogta Verus, és közelebb jött kétrét görnyedve a meghajlástól. Ő csak egy rabszolga volt, nem nézhetett az úrra, ha az nem engedte meg neki. – A kereszt az enyém – jelentette ki tiszta hangon, miközben éreztem, ahogy a könnyeim már folyóként szántják az arcomat.<br /><br /> Kétségbeesve próbáltam tiltakozni, de mintha valaki akarattal befogta volna a számat, nehogy beszélni tudjak. Magamban szűköltem, egyrészt a félelemtől, másrészt a tehetetlenség érzésétől. Nem tudtam mit csinálni, gyenge voltam. Még mindig gyenge.<br /><br /> – Beszélj, rabszolga! – parancsolta az apám, mire Verus belekezdett. Valamit hablatyolt arról, hogy az út porában találta, és megtetszett neki a fém színe, és talán, hogy el akarta adni a kereskedőknek. Kész őrület volt.<br /><br /> – Azt mondod, nem a lányomé? – kételkedett az apám.<br /><br /> – Azt, Dominus – hajolt meg újra Verus. A levegőben érezni lehetett a félelem szagát, mozdulni sem mertem.<br /><br /> – És mégis, mit keresett Diana hálófülkéjében, ha nem az övé? Figyelmeztetlek rabszolga, ha hazudsz, kitépetem a nyelved! – mondta, és semmi fenyegetőzés nem volt a hangjában, csupán ténymegállapítás.<br /><br /> – Nem hazudok, Dominus. A medalion az enyém. Megmutattam az úrnőnek, hogy mit gondol róla, és úgy néz ki, itt maradt, amikor magára hagytam őt pihenni – magyarázta sima hangon. Csodáltam őt a bátorságáért, mert ha az apám rájön a hazugságra, elevenen nyúzza meg, csak hogy példát statuáljon. És akkor Claudius Lucius még nem is volt kegyetlen, csak szigorú. Szerették őt a szolgálók – már amennyire szeretni lehet egy önkényurat.<br /><br /> – Ez egyszer még megbocsátok – eresztett el végül, mire én megtántorodtam, és csak Verus gyorsaságának volt köszönhető, hogy nem estem el.<br /><br /> – Mosdj meg, és mondd meg a szolgálóidnak, hogy csinosítsanak ki! – parancsolta és mielőtt kiment volna, még egyszer végignézett rajtunk. – Egy rabszolgának nem lehet tulajdona, pláne nem ilyen eretnek holmi – köpte a szavakat megint, és a kis, ezüstből készült, karcsú keresztet elsüllyesztette a tógája mélyedéseibe. – Ne engedd, hogy holmi koszos rabszolgák a mancsukkal fogdossanak! Vannak más férfiak is, akik szívesen az ágyukban tudnának – mondta még nekem, de mintha nem látott volna igazán, és kiment. Megrázkódtam ezekre a szavakra, de nem néztem rá.<br /><br /> Egy percig nem tudtam megszólalni, csak remegtem, egyre jobban, és alig kaptam levegőt.<br /><br /> – Minden rendben, már nincs semmi baj – suttogta Verus és a karjaiba zárt. Én úgy kapaszkodtam belé, mint fuldokló a megmentőjébe. És valóban, Verus a megmentőm volt. Talán az életemet óvta meg azon a napon.<br /><br /> – Meg… meg… – hüppögtem, nem tudtam beszélni, egy szót rendesen kimondani – meghalhattál volna.<br /><br /> – Az én életem nem ér semmit – motyogta, mire hevesen megráztam a fejem, és még jobban az ölelésébe bújtam.<br /><br /> – Ez nem igaz! – szipogtam. – A te életed éppannyi, mint az enyém. Én szeretlek, Verus, te is tudod.<br /><br /> – Ez nem igaz. – Tiltakozni akartam, de az ujját óvatosan az ajkamra tette. Még soha nem érintett ilyen bizalmas módon. Belenéztem hatalmas, meleg, barna szemeibe, és végtelen magányt és fájdalmat láttam benne. Meg akartam vigasztalni, de nem tudtam, hogyan kéne nekikezdem. Hiszen még magamat sem tudtam megmenteni, őt hogyan lennék képes? – Ne mondd ezt! – kért halkan. – A testvéreknél lehet, hogy szerethetsz, de nem itt Caludius Lucius Dominus házában. Ez a világ a mi világunk, Diana – hajtotta le a fejét.<br /><br /> Tagadtam volna, de tudtam, hiábavaló lenne. Igaza volt.<br /><br /> – Készülnöd kell! – állt fel hirtelen és megköszörülte a torkát. – Beküldöm Rutiliát.<br /><br /> – Verus – nyúltam utána, mire megtorpant –, köszönöm.<br /><br />Nem kellett többet mondanom, tudta, mit jelent ez az egy szó. Meghajtotta a fejét, majd kiment.<br /><br /> Még mindig remegtek a lábaim, de már tudtam járni. A harag úgy éledt fel bennem, mint valami élőlény. Tombolni, törni-zúzni akartam. Nem emlékeztem a szelíd tanító szavaira; a békéről, a szenvedés tűréséről. Nem érdekelt, csak az, hogy Verus miattam majdnem meghalt. Minden miért? Mert az apám egy szörnyeteg, hiába tudtam, hogy meg kéne bocsátanom neki, képtelen voltam rá. Tehetetlen voltam, és egy új érzés kezdett megszületni a bensőmben. Egy idegen, hideg érzés, ami ragacsos markával mart belém egyre jobban. Ez a gyűlölet volt. Mindennek az ellentéte, amit Josephus tanított. De úgy látszik, mégis eléggé római voltam ahhoz, hogy fittyet hányjak a tanításra és a legbensőmben elültetett magok észrevétlenül kikeljenek. Római voltam. Hát úgy néz ki, itt az ideje úgy is viselkednem – gondoltam, majd hidegen, érzelmek nélkül kezdtem el készülődni az fogadásra.<br /><br /> Besötétedett mire elkészültem. Jó pár órát igénybe vett, mire úgy néztem ki, mint egy harmatos virágszál. Calpurnia, a Domina, az anyám egyszer-kétszer bejött sürgetni a szolgákat, mindannyiszor büntetést ígért jutalom helyett. Végül neki is megfelelt a kinézetem. Elképzelni sem tudtam, hogy mire ez a nagy hajcihő, miért olyan fontos, hogy én is megjelenjek a vacsorán, amit az apám adott a vendégei számára.<br /><br /> Nem szerettem ezeket a fogadásokat, mert rendszerint a végére hatalmas, mindent elborító orgiákká fajultak. Ha szerencsém volt, nem kellett ott maradnom, de ha nem, ott kellett állnom és néznem, ahogy egymással szeretkeznek. Az anyám szerint meg kell tanulnom a test örömeinek dolgait, hogy majd később a férjem ne emeljen panaszt ellenem. Nem akartam nézni őket; űzött, hajtott, csatakos testüket, de kénytelen voltam. Zavarba ejtő volt úgy nézni az embereket, ahogy az istenek megteremtették őket, ahogy testüket hajszolva hajszolják a hús örömeit. Mégis éjszaka, mikor egyedül voltam, az én testemben is felébredt valami érthetetlen, furcsa tűz. És a tűz szemében Eywind várt rám.<br /><br /> A tunikám és a stólám ugyanabból az anyagból készült; aranyszínnel vonta be illatos testemet. A hajamat magasan feltornyozták, arany szálakból szőtt hálóval fogták össze. Az oly divatos parókából készült vendéghajra nem volt szükségem, hiszen a saját hajam is annyira rengeteg volt, hogy alig tudták frizurába rendezni. Az aranyháló alól a kis fürtök csintalanul kandikáltak ki, cirógatva mezítelen nyakamat, vállamat. Csupasz karjaimon megannyi arany karperec csörgött, és ahogy lépkedtem, a bokámon, a sarum fölött csilingeltek az arany huzalok. Arcomat szinte a fehérebbnél fehérebbre mázolták, pedig az én bőröm így is tejfehér volt. A szememet szénnel húzták ki, míg ajkaimra vörös – keserű ízű – festéket kentek. A keletről érkezett illatos üvegcsék közül a legkedvesebb illatomat tartalmazót választottam. Ha beleszagoltam, a szél illatát éreztem, a buja esti szellőét, az érett gyümölcsökkel és virágzó fákkal teli fuvallatét. Tudtam, ha a bőrömre kenem, amerre megyek, én is ezt az illatot hagyom magam után. Titkos vágyaim illata volt ez. Annak a nyárnak az illata, amikor még szabad voltam, amikor Eywinddel lehettem. Valahol az ő illata is volt ez, amit magamon viseltem. Senki nem tudta, de így tiltakoztam a sorsom ellen.<br /><br /> A szívem olyan nehéz lett, ahogy elképzeltem, milyen rég volt az a nyár, és milyen hamar eltűnt annak az évnek a nagy része, mikor velem volt. Mikor a ludusban – a gladiátorok gyakorlóhelyén - megláttam őt. Még mindig megborzongtam, ahogy eszembe jutott, hogyan nézett. Mosolyognom kellett, mint egy meg nem történt, ábrándos álmon. Mintha csak én magamnak találtam volna ki azokat a napokat, heteket, hónapokat. Csak hogy tudjak hova menekülni, akárcsak a valóság tréfás kedvében lett volna. Mégis egy valami igaz volt abból az időből – a medvekarom, ami Eywindből maradt. Ez az egyetlen ami összekötött vele, és az álmaim.<br /><br /> – Diana, gyermekem! – rántott ki álmodozásomból anyám mézbe áztatott, nehéz hangja.<br /><br /> – Anyám! – hajoltam meg.<br /><br /> – Jer, leányom, atyád már vár! – ragadta meg a karom. Rutlilia ellépett mellőlünk, még megszorította a kezem, majd ott maradt, ahol hagytuk.<br /><br />Megmagyarázhatatlan félelem keltett hatalmába. Oly könnyedén csusszant be a tudatom mélyébe, hogy először észre sem vettem. De annyira kitartóan tekergőzött a bőröm alatt, hogy kénytelen voltam odafigyelni rá.<br /><br /> Elmentünk gyermekkorom kis faunja mellett, már nem mosolygott, kacsintott rám többé. Örökké abban a pózban maradt, nem táncolt nekem, nem pörgött csintalanul, vidáman. A medencében a kődelfinek örökké ugrásban lévő testük hidegen, halottan meredtek rám, mintha csak mutatni akarnák az előttem álló utat. Emlékeztem rá, ahogy régen megsimítottam kőtestüket, azt képzelve, én kelthetem életre őket. Akkor még éreztem a tenyerem alatt a puha, selymes bőrük remegését, de mára a pillanatba dermedt örökre testük. Magányosan, elvágva a tengertől hajszolták a szabadságot, éppúgy, ahogy én magam. Megértettem; rabok vagyunk ebben a világban. A Hold csintalanul hunyorgott, fényével meg–megsimítva az élettelen testeket. Azt akartam, hogy elúszhassanak végre, de be kellett látnom, hogy vágyaim egy gyermek kívánságai; és én már akkor sem voltam ártatlan gyermek, mikor táncolni láttam őket a puha fényben.<br /><br /> Elképzeltem, ahogy velük úszok a kék tenger mélyén, ahogy kacagva lubickolok, uszonyukat fogva száguldozom, de nem maradt más nekem, mint a csalfa álom, ami után az ébredés még keserűbb, mint maga a valóság.<br /><br /> – Diana, add a stólád! – szólt anyám. Akkor vettem észre, hogy a nagyteremnél jártunk, ahol már javában zajlott a fogadás.<br /><br /> Az átriumhoz értünk, amikor anyám megszólalt. Innen nyílt a triclinium, ahol a nagyobb vacsorák és fogadások zajlottak. Nem szerettem félig fekve, kereveten enni, valahogy kényelmetlennek éreztem, de nem volt ez ellen mit tenni, hiszen már időtlen idők óta ez volt a szokás.<br /><br /> Engedelmesen szót fogadtam anyámnak, nem akartam még nagyobb bajjal tetézni a már meglévőt. Még mindig megremegtem, ahogy eszembe jutott a délutáni incidens. Már csak a ruha volt rajtam, arannyal átszőtt selyemből, ami a fáklyák és olajmécsesek fényében csak úgy ragyogott. Lágyan, dús redőkben omlott le egészen a földig. Nem látszódhatott ki a lábamból, sem pedig a sarumból semmi, mert akkor azt hihették volna, alacsonyabb rendű, ne adj isten, szolgáló vagyok. A vállamnál egy–egy díszes tű tartotta össze az anyagot, míg a mellem alatt ugyancsak aranyszalagokkal kötötték meg átlósan keresztezve derekamat, ily módon is kiemelve csípőmet. Tulajdonképp úgy éreztem, mintha én magam lettem volna aranyból.<br /><br /> Ránéztem Calpurniára, az anyámra és elcsodálkoztam, kora ellenére hogyan lehet még mindig ilyen gyönyörű. Haját magasra tornyozta, szinte izzott a lobogó tüzek fényeiben, mintha ő maga lenne a lángoló lánggal égő tűz. Hófehér, makulátlan bőrét még fehérebbé tette az arcfesték, arcán csak egy egészen kevés, halványpiros folt jelezte a pirosító használatát. Szemeit kék festékkel hangsúlyozta, ajkai vérvörösen, csábítóan duzzadtak. Már értettem, miért volt rá az apám annyira büszke. Pompei városában senki hozzá foghatót nem találtak volna. Magas, karcsú alakja királyian lépdelt előttem a fogadás színhelyére. Az ő ruhája ugyanolyan ragyogó volt, mint maga az, aki viselte. Narancs és vörös színben pompázott, némi bíborral vegyítve. Szinte vonaglottak, egymással harcoltak a színek, ahogyan lépkedett.<br /><br /> – Lányom, ez az este fontos a családunknak, hozd ki magadból, amire tanítottalak, hadd ne kelljen csalódnom benned! – figyelmeztetett még egyszer, és mintha megint némi melegséget véltem volna felfedezni kék szemeiben. De ha ott is volt, olyan parányi időre jelenhetett csak meg, hogy mire észrevettem volna, már tovatűnt.<br /><br /> – Úgy lesz, anyám – mondtam komolyan. Nem akartam galibát, mára elég volt minden fájdalom.<br /><br /> Ahogy beléptünk a tricliniumba, már éreztem az ételek, italok és a tűz fűszeres illatának a kavalkádját, mindezeket tetézte az emberek testéből kipárolgó illatos olajok bujasága. Valahogy megnyugtatónak éreztem ezt az illatot, talán még szerettem is. Hatalmas, mélybordó anyagból lévő függönyökkel díszítették a termet, aminek a közepére halmozták a szolgák alacsony asztalkákra az ételeket, italokat. Ezek körül helyezték el a vendégek kerevetjeit, rangjukhoz méltóan. A legrangosabbak a fő asztalnál kaptak helyet, a kevésbé előkelő vendégek a kisebb – ámde ugyanúgy roskadásig telt asztalkák mellett foglalhattak helyet.<br /><br /> Körbenéztem, találok–e ismerőst, de első ránézésre csak a bátyáim és azok feleségeit láttam. Nem számított, hiszen ezek a vacsorák jórészt arról szóltak, hogy minél több embert összehozhassanak. De egyvalamit nem értettem. Mit keresek én itt? A bejárat mellett két életnagyságú bronzszobor állta utunkat, mintha valódi ajtónállók lennének. Kezükben aranyozott tálat tartottak, amit a szolgák már telepakoltak mindenféle gyümölccsel. Mezítelen testük oly életszerű volt, hogy azt képzeltem, ha nagyon erősen nézem, észrevehetem, amikor levegőt vesznek. Férfiasságuk keményen, hatalmasan meredt előre, az élet örömeit dicsőítve mindannak, aki belép a terembe.<br /><br /> Ahogy egyre beljebb mentünk, a hangzavar is egyre nagyobb lett. A zenészek ugyan halkan játszottak, de a zsivaj, amit a vendégsereglet csapott, csak úgy zsongott a fejemben, mint megannyi kis zümmögő bogárka. Váratlanul lett zsúfolt és nyomasztó a teremben lévők sokasága. Az arcok összefolytak előttem, a hangok zengővé, távolivá váltak, és a föld forogni kezdett. Ha nem fog meg valaki, elestem volna.<br /><br /> – Nahát, drágám, csak nem sokat ittunk már az est kezdetén? – hallottam meg közelről egy hangot. Hirtelen nem értettem, mit keres mellettem, de aztán, ahogy ránéztem, megállt bennem az ütő. Életemben olyan szép férfit nem láttam még. Pislogni sem mertem, mert attól tartottam, a csalfa elmém játszik velem furcsa játékot. De nem, mert amikor még mindig nem szólaltam meg, csak felnevetett. De a nevetésétől – akármennyi jókedv is szorult bele –, a hátamon felállt az összes szőr.<br /><br /> – Kérlek, bocsáss meg! – feleltem halkan, nem akartam még jobban felvhívni magamra a figyelmet.<br /><br /> – Egy ilyen szépségnek mindent – vigyorgott leplezetlenül a férfi. Nem volt már túl fiatal, de idős sem.<br /><br /> Fekete haját csigákba rendezte, szinte csillogott a rákent olajtól, bőre olyan fehér volt, hogy szinte elképzelhetetlennek tartottam ilyen létezését, de a szeme volt az, amitől hátrébb kellett lépnem egyet. Szinte színtelen volt, mintha egy tó halott vizébe pillantottam volna bele. Butaságnak tűnt, de egész egyszerűen semmi más nem jutott eszembe róla, csak a halál.<br /><br /> Aprót mosolyogva – nehogy megsejtsen valamit – még egy lépést hátráltam. Csak el innen, csak legyek minél távolabb tőle – gondoltam páni félelemmel.<br /><br /> – Uram, ha megbocsátasz, atyám már vár – próbálkoztam a legudvariasabb énemet elővenni, és nem nézni a szemébe.<br /><br /> – Jer, odakísérlek, atyádnak bizonyára nem lesz ellenére, ha a karomban lát! – mosolygott, és mintha egy kígyó kúszott volna a hátamra, olyan érzésem lett ettől a mosolytól. Kétségbeesve néztem az anyámra, de ő már egy kereveten pihentette testét és kényeztette érzékeit, az egyik fiatal fiúval. Nem is vártam mást. A bátyáim észre sem vettek. A feleségeik megvető pillantásokkal méltattak, talán irigyek voltak a magasságomra. Egyedül maradtam, újra. Nem tehettem mást, el kellett fogadnom a kezét az idegennek.<br /><br /> – Köszönöm, kedvességed megtisztelő – bókoltam neki, de ahogy hozzám ért, újra elfogott a menekülhetnék. De nem tettem semmit. Kihúztam magam, államat felvetettem, és mosolyt erőltetve megfagyott arcomra elfogadtam a karját.<br /><br /> Nem volt sokkal magasabb, mint én, holott első látásra annak tűnt. Hirtelen újra Eywind villant emlékeim rejtett zugaiból, mintha csak friss és élő lenne az emléke. Oly élesen láttam magam előtt, hogy azt hihettem, megérinthetem, ha kinyújtom a kezem felé. Emlékeztem rá, amikor vele vacsorázhattam a ludusban – a gladiátorok fegyvertárában –, nem tudom, hogyan nem buktunk le, de egyszerre volt izgalmas, félelmetes és csodálatos élmény. A hangja éppúgy simogatott most, még így is, mint akkor…<br /><br /><br /> </em><strong><em> – Na, gyerünk, egyél már! – nevet fel reszelősen karcos hangján, mire én is elvigyorgom magam.<br /><br /> – Csak akkor, ha te is eszel! – mondom aztán nagy komolyan, de nem bírok a véremmel és kiöltöm rá a nyelvem.<br /><br /> – Diana, a hercegnő – gúnyolódik–, egyszer majd elviszik a nyelved, csak mutogasd!<br /><br /> – Ugyan már! – kacagok fel.– Buta vagy, Eywind, a nyelvet nem tudják csak úgy elvinni! És különben is, az enyém senkinek nem kéne – teszem még hozzá egy fokkal szomorúbban.<br /><br /> – Azt te csak hiszed – válaszolja, de nem néz rám, pedig megszoktam, hogy mindig, ha hozzám beszélt, láthattam gyönyörű, meleg, sárgás szemeit. Szerettem nézni, ahogy őt magát is szerettem. Nem tudnám megmondani, milyen szeretet volt ez, de a szívem minden rezdülésével éreztem, hogy szeretem, ezt a fiút.<br /><br /> – Ha nem eszed meg, Verusnak adom az egészet – fenyegetőzik, és próbál nagyon komoly maradni.<br /><br /> – Verus nem szereti a fügét – replikázom, mert imádok vele vitatkozni. – De ha szépen kérsz és nem parancsolgatsz, meggondolom – incselkedem még vele, mire Eywind csak mordul egyet és már ott is van, én pedig a porban fekszem, fölülről egy oroszlán tekint le rám…</em></strong><em><br /><br /> <br /><br /> De persze nem volt ott, csak az idegen, aki engem szívesen érintett volna, én viszont, annál kevésbé akartam őt magamon érezni.<br /><br /> Ahogy hozzáértem a karjához, éreztem az izmait. Kemények és kidolgozottak voltak, bizonyosan nem csak a magistratusban eltöltött idő eredményeként.<br /><br /> – Még be sem mutatkoztam – torpant meg hirtelen a férfi engem is megállásra késztetve. – Titus Aulus Bassus, szolgálatodra – hajolt meg kissé. Ha nem akartam udvariatlan lenni, márpedig nem lehettem az, kénytelen voltam én is bemutatkozni.<br /><br /> – Diana Lucia – biccentettem én is.<br /><br /> – Igen, már értesültem szépségedről, de a valóság hozzá sem fogható a leírásokhoz. Diana, örülök, hogy végre megismerhettelek!<br /><br /> – Megtisztelsz, uram! – Kezdtem unni a kötelező udvarias köröket. Arra vágytam, hogy minél hamarabb vége legyen az estének, és én mehessek végre a saját lakrészembe, ahol az álmaimmal, vágyaimmal egyedül lehetek. De tudtam, hogy ennek még nincs itt az ideje, még végig kell „élveznem” a vacsorát és szórakoztatnom a vendégeket.<br /><br /> Titus odakísért az egyik üresen álló kerevethez, segített leheverednem, majd ő is elnyúlt a mellettem lévő szófán. A tricliniumban a falakat mindenütt freskók díszítették, vörös alapon csodás, élettel teli életkép jelenetek. Mintha csak magunkat látnám, úgy falatoztak a gusztusos tálakból a falra festett alakok. Éppúgy lejtettek táncot és szeretkeztek, ahogy az élő vendégeink. A hátam mögül előlépett Verus, és felém nyújtott egy tálat tele finomságokkal. Csodálkoztam, hogy mit keres itt, de tudtam, egy szavam sem lehet. Azokat az ételeket pakolta a tányérra, amikről tudta, hogy szeretem. Így volt ott a gustatioból – az előételből – ami ízletes zöldségekből, gyümölcsökből – szőlőből, fügéből – és tojásból állt; majd az egyik kedvenc fogásomból, az ollus molléból – a zöldségpüréből – is tett elém, amit ízletes, friss olívabogyós kenyérrel mártogattam. Most vettem csak észre, mennyire éhes voltam. Az ízletes falatok akadálytalanul csúsztak le, én pedig élveztem az ízek kavalkádját, ahogy a számban összefolytak, megértek.<br /><br /> Titus falánkan, de nagyon civilizáltan evett. Mintha ő nem is az ujjait használta volna, mint mi, többiek, mert kezei makulátlan tisztának hatottak. Néha rám mosolygott, de nem kezdeményezett beszélgetést, amiért az est folyamán először hálás voltam neki. De korai volt az örömöm, mert a következő pillanatban már felém is hajolt, hogy egy falattal kényeztessen. Az egyetlen, amit ki nem állhattam, az a garum volt. Szinte minden ételhez használták, talán mert a halak és tengeri élőlények belsőségéből készült szósz sós íze átitatta a legtöbb húsféleséget, még akkor is, ha épp már nem a legfrissebb volt. De én egyszerűen nem bírtam lenyelni.<br /><br /> – Köszönöm, de nem kérem – ráztam a fejem, holott tudtam, pengeélen táncolok, hiszen nem elfogadni egy falatot sértésként is felfoghatta volna a partnerem. Hirtelen megijedtem, ahogy ez a szó belém vájta fogait. Vajon miért nem keresett még az apám, ha egyszer annyira fontos volt neki, hogy jelen legyek? Miért a kivételezett hely a főasztal mellett? Váratlanul újra elfogott a pánik, de a fő fogás megmentette a helyzetet.<br /><br /> Hattyút és flamingót szolgáltak fel, és a tenger összes gyümölcsét. Csak úgy roskadoztak a húsoktól és gyümölcsöktől megrakott tálak, majd megszólaltak a fanfárok.<br /><br /> – Diana – nézett rám komolyan, kifürkészhetetlenül Tius –, ez az este meghatározó lesz mindannyiunk számára.<br /><br /> Nem értettem, mit akart ezzel mondani, de nem is volt időm megkérdezni tőle, mert egyszer csak megjelent az, akit álmomban sem gondoltam volna. Már mindent értettem, minden felhajtást, minden körültekintő készülődést, apám hirtelen idegességét, és azt is, miért akarta, hogy az egész családja jelen legyen. Mégsem éreztem örömet a belépő láttán, csakis valami bizonytalan remegésfélét a bensőmben, ami a lábamból indult, hogy amikor elérve a gyomromat, tüdőmet, szívemet összeszorítsa azt kemény markával…</em><br /><br /></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-87475355356355628342011-02-27T20:07:00.003+01:002011-02-27T20:18:26.410+01:00Kitekintés - Ízelítő<p><span style="color:#999900;">Kedveseim:)</span></p><p><span style="color:#999900;">NAgyon sajnálom, hogy nem sikerült ma hoznom az új részt. A hétvégén elutaztam és nem volt netem, ráadásul a fejezetet is csak félig sikerült megírni. Nagyon sajnálom, igyekszem minél hamarabb ezt orvosolni és ha minden igaz, holnap este hozni az új részt.</span></p><p><span style="color:#999900;">DE! Addig is, hogy ne legyetek olvasnivaló nélkül, szeretnék ajánlani nektek egy vadiúj blogot: LauraL barátnőm az Éjféli Szemek után, a tőle megszokott nagyszerű stílussal és izgalmakkal teli történetet hoz megint; ismételten vámpírok világából. Nézzetek be hozzá, nem bánjátok meg, ezt bizton állíthatom!</span></p><p><span style="color:#999900;">És íme némi ízelítő a <strong>VÁMPÍROK MÁRPEDIG...</strong> prológusából.. fogadjátok általam, LauraL-tól sok szeretettel és uzsgyi hozzá olvasni az első fejezetet! <strong>Itt megtaláljátok:</strong></span></p><p><a href="http://vampirokmarpedig.blogspot.com/"><span style="color:#ff0000;"><strong>http://vampirokmarpedig.blogspot.com/</strong></span></a></p><p><span style="color:#999900;">idézet: </span></p><p><span style="color:#999900;">Vámpírok márpedig... </span></p><p><span style="color:#999900;">Szerző: LauraL</span></p><p><strong><em><span style="color:#999900;">"... A zihálásom az egyetlen nesz a télbe dermedt tájon. Lépteim bizonytalanná válnak. Hirtelen megérzem, mögöttem van. Előrevetem magam de megragadja a lábam. Előre vágódom. Vakon kirúgok. A lábam beleütközik és eltaszítja egy kicsit. Megpróbálok feltápászkodni, hogy tovább fussak, de nem ereszt. Visszaránt. Elvesztem.</span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;">Ez a vég!..."</span></em></strong><span style="color:#999900;"><br /></span><span style="color:#999900;"><br /></span></p><p><span style="color:#999900;">Holnap pedig jön Diana és kiderül mit hoz neki az este...</span></p><p><span style="color:#999900;">csók, drágáim:) mimi</span></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-44816055440827320892011-02-20T18:41:00.003+01:002011-02-20T19:16:09.469+01:0015. fejezet<p align="justify"><span style="color:#999900;">Hálló Kedveseim! Hát, nem hittem, hogy sikerül ma még hoznom az új részt, mert nagyon megcsúsztam, DE itt is van. Oly annyira friss és ropogós, hogy még ki sem hült a javítás után...:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Nagyon köszönöm a komikat, imádni való, hogy ennyire lelkesek vagytok!! Szeretem olvasni őket és ti is tudjátok mennyi erőt és ihletet adnak, úgyhogy remélem most is tetszeni fog neketek a rész..:)</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">A</span> <span style="font-size:130%;"><a href="http://www.facebook.com/pages/Regényes-kalandok-ala-mimi/200101813339131?v=wall"><span style="color:#ffcc00;">Facebookos oldalon</span></a></span> <span style="color:#999900;">is örömmel venném ha minél többőtökkel találkoznék, bár biztosan ott vagytok, csak én nem ismerlek meg benneteket ezért úgy gondoltam JÁTÉKOT hirdetek. Három részlet, három különböző történetből, és amelyik a leingkább tetszetős és amelyik a legtönn pipát kapja annak elárulom a címét és kiegészítem egy hosszabb részlettel... na?? Mit szóltok?? </span><a href="http://www.facebook.com/pages/Regényes-kalandok-ala-mimi/200101813339131?v=wall"><span style="color:#ffcc00;">Itt meg is nézhetitek. (katt rá</span></a><span style="color:#999900;">).</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Nikita talált egy jó ki zenét ehhez a részhez, úgyhogy meleg szívvel ajánlom mindenkinek, borzongató, az egyik kedvenc filmemből van. A címe:The Fountain ( A Forrás) Darren Aronofsky filmje, azé akit most Oscarra jelöltek a fekete Hattyúért. Hűűű ez volt a reklám helye:P Szóval hallgassátok, olvassátok szeretettel:)</span></p><p align="justify"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=VUgC6215Gko&feature=bf_prev&list=FLaT5D-SFQljs&index=4"><strong><span style="color:#ffcc00;">Zene (katt rá)</span></strong></a></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Csóók, mimi:P</span></p><p align="justify"></p><p align="justify">Róma...Nápoly... ma...</p><p align="justify"></p><p align="justify"><br /> Nagyon messziről hallotta meg Ottavio hangját, de ahogy az emlékek közé tolakodott kedvesen aggódva, hirtelen rántotta őt ki az átélt képek közül, éppúgy, miként a fuldoklót az életmentő. Először nem tudta, mi történt, majd meglátta Nian arcát, és minden újra világossá vált előtte. Érezte a szívében az igazságot, hogy Nian is pontosan ugyanarra gondolt az elmúlt percekben, mint ő. Nem volt benne biztos, hogy mit kéne most éreznie, mert legbelül egy lángocska elkezdte felmelegíteni lelkének hideg, halottnak vélt darabkáit. Talán egyszer majd újra olyan forróság fog lobogni benne, hogy összetört valósága ismét egésszé és eggyé válik. Dio most értette csak meg, hogy hiábavaló volt messzire menekülnie, a fájdalmat – aminek megszületésért önmaga is felelős volt – nem hagyhatta maga mögött. Rájött, hogy nem dughatja örökké a fejét a homokba, nem tehet úgy, mintha az érzelmei, a félelmei nem léteznének.<br /><br /> Nian abban a pillanatban tudta, mire gondol a lány, ahogy meglátta megsebzett pillantását, ahogy észrevette elakadó lélegzetét. Tudta, mert akárhányszor meglátta ő is a kocsiját, eszébe jutott az a régi este. Sokszor gondolt arra, hogy el kéne adnia az autót, mégsem tudta, képtelen lett volna elviselni a tudatot, hogy más üljön oda, ahol egyszer ő és Dio boldogok voltak. Birtokolni akarta az emlékeit, úgy gondolta, így talán valamit megtarthat magának belőlük. Szinte érezte a lány forróságát, és ha akarta volna, újra ízleni tudta volna az ízét is, olyan élénken élt benne az a csók. Az volt az első igazi csókjuk – mosolyodott el az emlékre, és arra, hogy milyen érzés volt akkor a lányhoz érni. Alig tudta akkor megfékezni magát, annyira akarta őt. Az akarat mindig is jelen volt a kapcsolatukban, ez irányította őket - akarták a másikat, olyan erősen, hogy tönkrementek bele. De mégis, az a csók ott, akkor este mindennek a kezdete volt, és valaminek a vége. Az ártatlanságnak, a játéknak, a másik könnyedségének. Onnantól kezdve minden véresen komollyá vált.<br /><br /> Emlékezett rá, hogy milyen finom volt a lány akkor, fiatal és bohó. Ő pedig azt hitte, övé a világ, mégis remegett, hogy Dio az övé lehessen. Buták voltak, őrültek, és mégis, ez volt a lehető legtermészetesebb dolog a világon. Nian abban a pillanatban tudta, hogy valami lesz egyszer közöttük, amikor Awen – a húga – még gyerekkorukban bemutatta őt neki. Persze akkor nem szerelem volt ez, csupán érdeklődés egy gyerek iránt, aztán csiklandozó vágyakozás, majd perzselő tűzzel égető szenvedély, végül, mikor már nem tudott érte tenni - szerelem.<br /><br /> Ottavio hangjára mindketten összerezzentek, majd tekintetük összekapcsolódott, mintha így akarták volna közölni a másikkal, hogy értik, tudják, mi zajlódott le az imént.<br /><br />Mintha egy különösen intim pillanatot akartak volna megosztani egymással, olyan bensőséges volt az időnek azon töredéke, mikor egymás szemébe néztek. Mindketten engedték, hogy egy kis időre lehulljon az álarc, és csak a csupaszon maradt érzelmeik villanjanak fel a másiknak. De ahogy jött, úgy múlt el a perc, és a maszkok újra a helyükre kerültek, az arcok újra bezárultak, a tekintetek újra elrebbentek a másiktól. Egyedül maradtak a hidegben, egyedül az együttlétben.<br /><br /> Fájó volt belegondolni, hogy Nian ott van, mégsem mehet oda hozzá, nem bújhat az ölébe, nem csókolhat a nyakába úgy, mint rég. Dionak összeszorult a torka, ahogy megfogalmazódott benne a vágy, csak gyengédséget szeretett volna, csak egy ölelést, csak egy pillanatra meghosszabbítani a bensőségességet, amit az imént átélt. Mást nem akart. De tudta, nem lehet. Már nem.<br /><br /> – Diodora! – szólt újra Ottavio.<br /><br />Nem értette, mi zajlódott le az imént, mégis tisztán érezte a vibrálást a két ember között. Fájt értük a szíve, de nem tehetett semmit. Legszívesebben összeütötte volna a fejüket, de nem ért volna el sokat ennél a két csökönyös példánynál.<br /><br /> – Ne haragudj, mit is mondtál? – fordult felé Dio, és tisztán látszott rajta, hogy fogalma sincs, Ottavio kérdezett–e valamit.<br /><br /> – Még semmit – dünnyögte Ottavio, miözben már a csomagokat pakolták az autóba.<br /><br /> – Akkor? – nézett rá a lány értetlenül, de Nian közbevágott.<br /><br /> – Ki hol akar ülni?<br /><br /> – Én hátra ülök – mondta rögtön Dio, nem bízott magában, nem akart oda ülni, ugyan oda, ahol az emlékei voltak. Nem. – Szfinx úgyis hisztizni fog, szóval jobb, ha mellette vagyok – vont még vállat, és lezártnak tekintette a témát.<br /><br /> – Rendben, ahogy akarod – bólintott Nian, és a szemén pontosan látni lehetett, hogy mi zajlódik le benne. Egyrészt csalódott volt, másrészt végtelenül megkönnyebbült. Furcsa, különös, összekuszált érzelmek gombolyagai kavarogtak a lelkében. Ő nem akarta megfejteni, nem akarta legyűrni, csak várt, amíg kissé lecsillapodik benne a vihar. Nem nézett a lányra, csak gyorsan betette Maximust a hátsó ülésre, bekötötte, akár egy gyereket, majd ő is bepattant a volán mögé – jobb oldalra.<br /><br /> – Végre! – sóhajtott Ottavio. – Nem nekem kell hátul nyomorognom! – vigyorgott. – Bella, el nem tudod képzelni, milyen jót tettél velem!<br /><br /> – Akkor élvezd ki, padre, mert ahogy én a kisasszonyt ismerem, nem sokáig fogja kibírni, hogy ne dirigáljon, és azt hátulról nem lehet – kuncogott sötéten Nian.<br /><br /> – Majd meglátjuk – húzta fel erre az orrát Dio. Mindig is utálta, ha rajta köszörülték a nyelvüket, és ez a két díszpinty már amúgy is gyanússá kezdett válni, főleg, hogy Nian nem ugrik állandóan Ottavio torkának. Különös – gondolta magában. Jó lesz ezekre odafigyelni! De meg is köszönhette volna Niannak a figyelemelterelést, mert a görcs a torkában kezdett oldódni.<br /><br /> Mire kijutottak Rómából, már túl voltak egy veszekedésen és egy nehézkes fegyverszüneten is. Nian jól sejtette, Dio nehezen viselte, ha nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt ő kitalálta, és mivel jelen esetben két férfi ült elől, őt kihagyták mindenből. Legalábbis sértett önérzete ezt kiabálta, egyenesen bele az arcába.<br /><br /> – Mennyi az út Nápolyig? – kérdezte Nian valószínű Ottaviót, de természetesen Dio válaszolt.<br /><br /> Előredugta a fejét a két ülés közé, rövid haja csiklandozta Nian csupasz bőrét, ahogy a szél meglebbentette azt. Nian összeszorította a fogát, de nem szólt, csak elnyomott egy halk sóhajjal vegyes káromkodást.<br /><br /> – Miért érdekel? – kérdezte Dio ártatlanul.<br /><br /> – Mert csak – morogta a férfi, mire Ottavio nagy bölcsen hallgatott.<br /><br /> – Olyan száznyolcvan kilométer, azt hiszem – gondolkodott Dio hangosan. – Ha autópályán megyünk, annál nincs több.<br /><br /> – Mennyi az mérföldben? Tudod, hogy utálom, amikor nincs viszonyítási pontom – morrant Nian és meglepődött, milyen nyűgős a hangja. Tudni akarta, hogy mennyi ideig kell a kínzást elviselnie, amíg Dio kényére-kedvére izgatja, hol az illatával, hol a hajának cirógató érzésével, hol csak azzal, ahogy a visszapillantó tükörből ránéz. Elege volt. Pihenni akart, csak lefeküdni és aludni. A korábbi pikírt jókedve ahogy jött, úgy el is múlt.<br /><br /> – Jellemző – fanyalgott a lány –, angol vagy, így azt gondolod, már nem is kell ismerned Európa más rendszereit.<br /><br /> – Mi vagyunk A civilizáció! Nem is értem, hogy nem alkalmazkodtak hozzánk – csóválta a fejét Nian félig komolyan, félig viccelődve.<br /><br /> – Száztíz…<br /><br /> – Mi? – nézett hátra Nian.<br /><br /> – Mérföld – jött balról, Ottavio csukott szemhéja alól kilesve adta meg a választ.<br /><br /> – Áruló – dünnyögte Dio és hátravetette magát, majd már nem törődött az elől ülőkkel.<br /><br /> Délnek vették az irányt, Nápoly felé. A nap lemenőben volt, mindent meleg, aranyfénybe burkolt. A levegő gazdagon dús illatával eltöltötte érzékeiket, ahogy a leengedett ablakokon keresztülszáguldozott az autón. Dio lehunyt szemmel ült, és élvezte a nyugalmat. Többet nem szólalt meg, most csak a részesévé akart válni; ahogy a szél keresztüláramlik rajta, ahogy kifúj belőle minden feszültséget. Az alkony leszálltával az este édesen és csendben lopózott közéjük. Az autópályán szerencsére nem voltak sokan, így jó tempóban haladtak. Ahogy egyre sötétebb lett, Dio úgy érezte, mintha a csillagos ég takarná be őket puha takarójával. Megnyugtató volt a vidék csendessége, az elsuhanó fekete tájba bele belevillanó élet lüktetése, ahogy egy–egy település száguldott el mellettük. Dio szerette ezt az érzést, megnyugodott tőle, és ellazult.<br /><br /> Orrát csiklandozta a beáramló, édesen fanyar, karcos, buja aromájú levegő csintalan cirógatása. Elmosolyodott, ahogy arra gondolat, Niannak is hasonló illata van, de abban a pillanatban ki is pattant a szeme, amikor rájött, hogy ez már rég nem az éjszaka zamata, sokkal inkább Niané, amit az első ablakon beáramló esti szél fújt hozzá. Összehúzta a szemöldökét, mégis nagyot szippantott az belőle. Ezzel a levegővel az orrában aludt el. Kimerítette a mai nap, és az érzelmei felbolydult méhkasa hatására teste felmondta a szolgálatot. Az autó monotonitása elringatta, elcsitította a benne zajló háborút.<br /><br /> Nian tudta, mikor aludt el a lány, hallotta a szuszogásából, látta teste tartásából. Egész végig mereven, ugrásra készen ült a helyén, most viszont elernyedt, átadta magát az álom pihenő vonzásának. Úgy tűnt neki, egy élet óta úton van, és mind messzebb kerül a valóságtól, Londontól, az ásatástól.<br /><br /> Eszébe jutott a tekercs, és ahogy Dio lefordította, amit tett – ahogy kihozta a levéltárból az anyagot – nagyon nehéz lesz megmagyarázni, de a férfi tudta, hogy Diotól messze áll a törvénytelenség. Nem hitte, hogy szándékosan cselekedett így, de meg kellett vele értetnie, hogy ez így nem jó. Ottavionak tudnia kell róla, máshogy az erőfeszítése, hogy lefordítsa, hogy valami újat adjon a tudománynak, semmivé foszlik. Elhatározta, hogy megtesz mindent, hogy ne így legyen.<br /><br /> Mire Nápolyba értek, Ottavio is horkolt, pedig igazán nem tartott annyi ideig az út, hogy végül mindenki húzza a lóbőrt, de Niannak jólesett, hogy egyedül lehetett és át tudta gondolni, mit és hogyan csináljon. Úgy érezte, nem hagyhatja Diora a döntést, mert akkor addig–addig halogatná, mígnem késő lesz. Még induláskor elkérte Ottaviotól a szállás címét, ami ugyan neki nem mondott sokat, de hála az isteneknek és a gondviselő technikának, a GPS szépen csengő hangon elvezényelte őt a célhoz.<br /><br /> – Ébresztő – dörmögte Nian elváltoztatott hangon, mikor megállította a kocsit.<br /><br /> – Mi van? Hol vagyunk? – nyöszörgött Dio, mire Niannak egy mosoly szalad az arcára. Mindig is nehezen tért vissza a lány a valóságba; újabb régi emléket csalt Nian gondolataiba a kép, ahogy Dio félálomban tapogatózva nyúl felé.<br /><br /> <br /><br /> <em>A hajnal nedvesen és hidegen csókolja meg a hálózsákból kibukkanó csupasz bőrüket. Nem tudni, hogyan, de egy másik test is hozzápréselődik. Ha jól emlékszik, éjjel még egyedül feküdt le, most meg valaki szorosan próbál egyre közelebb simulni hozzá, mintha belé akarna olvadni, csupán a teste köré tekeredett hálózsák akadályozza ebben. Érzi, ahogy a karja már elzsibbadt, a lány feje épp rajta nyugszik, hosszú, szőkés–vöröses haja az arcát cirógatja, a harmat nedvessé varázsolja. A fiú próbálna megmozdulni, de akkor a lány még közelebb araszol hozzá. Kétségbeesik, nem tudja, mit tegyen, az érzékelés hirtelen mintha erősebbé válna, kiéleződne a karcsú, fiatal test hatására. Felébresztené a lányt, de rájön, hogy élvezi a közelségét. Így legalább még örömét lelheti benne, amiben ébren soha. Szabadon lévő kezével kisimítja a lány arcából a tincseket, és hálát ad mindennek, hogy a többiek ebből semmit nem vesznek észre. Még soha nem volt hozzá ilyen közel, ennyire szorosan a teste. Egy gondolat szalad végig rajta - így maradhatnának...legalább az örökkévalóságig. De a végtelen megfoghatatlan egy ilyen fiatal életnek, így a fiú csak pár pillanatot kér még, mielőtt felébresztené a lányt. Titkon hozzáér a harmatcsókolta bőréhez, mélyet szippant az illatából, és nagyot sóhajt. Elég!</em><br /><br /><br /> – Nian, sajnálom, de csak egy lakosztályt kaptunk, ezért is hála a Vatikán jóságának – magyarázkodott Ottavio Niannak a recepción. – Tegnap még úgy tudtuk, csak ketten jövünk, és a lakosztályhoz két hálószoba tartozik, így megfelelt.<br /><br /> – Nyugi, padre, engem nem zavar – krákogott Nian, mert mindúntalan Dio álomittas illata járt az eszében.<br /><br /> – De engem nagyon is zavar! – replikázott a lány.<br /><br /> – Ez van – mentegetőzött Ottavio, de titkon remélte, így talán egy lépéssel közelebb kerülnek a megoldáshoz. – Lehet a tiéd természetesen az egyik háló, rendben?<br /><br /> – Természetesen – gúnyolódott a lány.<br /><br /> Nagy nehezen megegyeztek, ki hol aludjon. Maximus és Szfinx miatt – legalábbis Dio szerint – mindenképp külön szoba kellett volna, de mindkét férfi meg volt győződve arról, hogy így is megfelel. Nem vacakoltak vacsorával, kipakolással, csak ledobták a dolgaikat, és ki–ki ment a maga ágyába.<br /><br /> Reggel Dio kipihenten és tettre készen ébredt. Mintha a levegő is azt sugallná, hogy az új nap új lehetőségeket adhat. Szfinx szokásához híven most is elfoglalta – keresztbe – az ágyat, így a lánynak csak egy kis helye maradt az amúgy kétszemélyes franciaágyon. Hagyta, hogy Szfinx még lustálkodjon, és csendben kiaraszolt a két szobát elválasztó nappaliban.<br /><br /> Ottavio és Nian nagyban susmorogtak valami fölött, amikor a lány belépett. Mindketten, mint akiket rajtakaptak valami turpisságon, szétrebbentek. Dio nem értette, mire ez nagy sietség, majd megakadt a szeme a saját írásán és egy szón…<br /><br /> <br /><br /> <strong> <em>Pompei…</em></strong><em><br /><br /><br /> Pompei ugyanolyan maradt, mint volt - kívül csillogó, belül rothadó város. Nyüzsgő, zajos, zsúfolt város, ahol az emberek és állatok ürüléke az utcára folyik ki, és ahol az előkelő, nagyhatalmú asszonyok csak gyaloghintóval járnak. Ugyanaz a város maradt, ahol a férfiaknak nem kellett titkolniuk, ha a bordélyházba tartottak, vagy az asszonyoknak, ha épp egy hímringyóval akarták tejben-vajban fürösztött, habtestüket kényeztetni. Mégis , nekem megváltozott, üresebb lett, fakóbb, már most halottabb. Mintha én magam is megváltoztam volna. Keményebb lettem, magányosabb, ugyanakkor erősebb. Csak magam voltam, leszámítva azt a pár barátot, testvért, akik az elmúlt időszakban befogadtak maguk közé. Bár nekik csak Diana voltam. Semmi több. Nem tudták, honnan származom, nem számított nekik, ki vagyok, csak az, hogy közülük való vagyok. Jó volt végre úgy tartozni valahova, hogy nem kérdeztek, nem követeltek, és főként, nem bántottak. De mindezzel együtt valami mégis ürességet hagyott maga után. Pontosabb nem valami, hanem valaki.<br /><br /> Eywind minden pillanatban hiányzott az elmúlt négy év alatt. Végig attól rettegtem, hogy az arca, az emléke elhalványul majd, és nem marad más utána, csak egy homályos, csalóka, megfoghatatlan foszlány.<br /><br /> Akárhányszor gladiátorok érkeztek Pompeibe, mindig újjáéledt bennem a remény, hogy visszatér. De persze nem jött, hiszen hogyan is jöhetett volna, amikor ő nem is tartozott igazán közéjük. Ő a saját népének hercege volt, és mostanra már biztosan uralkodóvá vált. Hiányzott, oly nagyon, hogy szinte éreztem a fizikai fájdalmat, az űrt, amit maga után hagyott.<br /><br /> Csakis a saját makacsságom miatt – és azért, hogy az emlékét megtarthassam – szöktem ki újra és újra Verussal gyakorlatozni az Aréna eldugott szegletébe. Féltünk, hogy egyszer rajtakapnak minket, de mindig sikerült elkerülni, hogy észrevegyék, miben sántikáltun . Egyedül Rutilia tudta az igazat, hogy hova megyünk. Az ő mindent tudó szemei elől képtelenség volt elbújni, de ő volt az egyetlen – Veruson kívül –, akiben megbíztam.<br /><br /> Már majdnem olyan magas voltam, mint az anyám, Calpurnia Domina, az úrnő. Egyre jobban hasonlítottam rá; külsőleg. A hajam ugyan még mindig világosabb vörös volt, mint az övé, a szemem is inkább szürke, mint az a jeges kék, de ránézésre az anyám lánya voltam. Azt hiszem, valahol büszke lehetett rám, mert az elmúlt időkben bár ugyanolyan hideg volt, mégis érezhetően megváltozott irányomba. Ez valószínű annak volt köszönhető, hogy kívülről én lettem a megtestesült római hajadon, a tökéletes gyermek és az engedelmes leány. Senki nem tudta - Rutilián és Veruson kívül - hogy ki is vagyok én igazán. Hazudtam mindenkinek, játszottam, hogy szabadabb lehessek. Ez volt az én egyetlen lehetőségem, esélyem. Pontosan ezért nem tudtam benne bízni, nem vágytam már a szeretetére, nem akartam mást, csak a szabadságomat. Csak azt, hogy elmehessek innen, és megtalálhassam az én oroszlánomat. Örökké emlékezni fogok Eywind ragadozó szemeire, ahogy akkor először engem pásztázott, mereven, rezzenéstelenül.<br /><br /> – Diana! – ragadt ki az emlékezésből anyám hangja, mire nagyot sóhajtottam. Késésben voltam. Az új barátaim vártak rám, csak rám a szertartással, nem késhettem. Tudtam, hogy Verus kint toporog a kerítés előtt, ő már biztosan kiszökött. Gyorsan elrejtettem a nyakamban függő medaliont a tunikám alá, majd nyugodt, derűs kifejezést erőltettem arcomra, és az anyám felé fordultam.<br /><br /> – Anyám, mit óhajtasz? – kérdeztem szemlesütve, nehogy kiolvashassa tekintetemből a türelmetlenséget. Mindig is híres volt hideg, könyörtelen. észjárásáról. Ellenségei félték, a szövetségesei csodálták ezért az adottságáért. Én csak tartottam tőle, nehogy megneszelje a kis kirándulásaimat. Már attól is éktelen haragra gerjedt volna, ha megtudja, harcolni járok Verussal, de ha még a többit tudná, hogy kik közé tartozom immár, nem bocsátana meg soha.<br /><br /> – Leányom, Diana! – ült le az ágyamra, és elgondolkodón nézett rám. – Felnőtt lettél, és csodaszép – mondta elgondolkodva, majd kezével végigsimított az arcomon. Megmerevedtem az érintésére, de nem húzódtam el. Valaha mit meg nem adtam volna egy ilyen simogatásért, de mára nem jelentett semmit.<br /><br />Nem értettem, hova akar kilyukadni, de vártam. Igaz, türelmetlenül és szinte toporzékolva, de kénytelen voltam várni.<br /><br /> – Atyád, Claudius, ma vacsorát ad. Azt akarja, hogy legyél jelen.<br /><br /> – Tessék? De hát miért? – döbbentem meg, és el is felejtettem, hogy anyámmal így nem lehet beszélni. Összevonta csodás, mélyvörös szemöldökét, és gyanakodva tekintett rám.<br /><br /> – Az téged ne érdekeljen, lányom, ha itt az ideje, megtudod! Atyád azt akarja, hogy a legszebb tunikádat vedd fel, azt az arany selymet, és ne beszélj! – intett anyám, majd ahogy jött, úgy el is ment. Az ajtóból még visszanézett, és egy pillanatra azt hittem, elfátyolosodott a tekintete, de ahogy ránéztem, újra a hideg közönyt véltem felfedezni. Semmi nem változott. Semmi.<br /><br /> Ahogy megbizonyosodtam arról, hogy távozott, sietve kapkodtam le magamról a csodaszép, keletről származó kelméket, majd egy sokkal szerényebb, fakó barna tunikába bújtam. Hajamat összefontam, hogy ne legyen annyira feltűnő, és kiosontam a szobám előtt lévő árnyékos árkádok alá. Ahogy végigsiettem a peristyliumon, rögtön tervezgetni kezdtem, hogyan tudnám a mai délutánba belesűríteni az összes teendőmet úgy, hogy mindenki jól járjon. Nem akartam lemondani a gyakorlatozásról, de mindenképp rövidebbre kellett vennünk, ha oda akartunk érni új barátaink esti ünnepére, amit értem, miattam tartottak. De nem tehettem meg, hogy elkéssek az apám vacsorájáról, így sietnem kellett. Bele sem mertem gondolni, mit tenne, ha tudná, mit művelek, hova és kikkel járok.<br /><br /> – Végre, hogy itt vagy! – zúdult rám Verus szemrehányása. Ő nem sokat nőtt, legalább egy fejjel alacsonyabb volt, mint én, olajosan barna bőréből intelligensen csillogtak ki hatalmas, szénfekete szemei. Már nemcsak a szolgám, a barátom volt, hanem sokkal több. A testvérem is.<br /><br /> – Calpurnia bejött hozzám – kezdtem bele a magyarázkodásba. – Előbb haza kell érnünk ma – mondtam, majd elmeséltem, miért állt be változás a terveinkbe. Nem tetszett neki, ahogy alakult a helyzet, de nem volt mit tenni.<br /><br /> – Forduljunk vissza, Diana! – állt meg hirtelen. – Nem kockáztathatsz!<br /><br /> – Tudom, de menni akarok – torpantam meg én is tanácstalanul. Már égett a tenyerem, hogy újra a fa kardokat foghassa; az izmaim összerándultak, mert már két napja nem tudunk gyakorlatozni; a lelkem pedig vágyott új családom felé. Menni akartam.<br /><br /> – Diana, ha az apád rájön, megöl téged – nézett rám nagyon komolyan. – Ha csak egy kicsit is késel, addig nem nyugszik, míg ki nem deríti, hol voltál. Nem lehetsz könnyelmű!<br /><br /> – Mit tegyek, Verus? – kérdeztem kétségbeesve, és éreztem, ahogy a szemeim ellepik a könnyek.<br /><br /> – Halasszuk el a mai ünnepet, üzenek Elivel Josephusnak, hogy máskor kell megtenni a beavatásodat. Ma nem lehet. Kérlek, Diana, kélek… – nézett rám újra esdeklőn, várakozva. Igaza volt, tudtam.<br /><br /> – Rendben – sóhajtottam nagyot. – Szólj Elinek, hogy ma nem tudnunk menni! De nem akarom, hogy megtudják, miért nem. Nem szerezhetnek tudomást az igazi életemről.<br /><br /> – Diana, már nem ez az igazi életed – mondta komolyan, állhatatosan.<br /><br /> – Igen, igazad van – mosolyodtam el, és óvatosan megérintettem a tunikám alatt lapuló lánc mindegyikét - az egyik Eywind medvekarma, amit azóta hordok; és egy másik, ami nem olyan rég került mellé. Az én életem már nem itt van, az én valóságom már nem ez. – Na, gyerünk, gyakoroljunk, aztán tegyük meg, amit az Úr parancsol! – céloztam az apám kívánságára.<br /><br /> Izzadtan, koszosan és talán még büdösen is, de boldogan térünk haza. Lihegve, vidáman szaladtunk be a szobámba. Senki nem botránkozott meg azon, hogy Verus is ott van. Azt csinálhattam volna vele, amit csak akarok, a lényeg az volt, hogy ne kerüljön a ház falain kívülre. De persze, Verus és köztem nem volt semmiféle testiség. Az egyetlen csók, amit kaptam, Eywindől kaptam. Annyira hiányzott, hogy a szívem összeszorult.<br /><br /> Még volt időnk bőven, így ahogy lemosdottunk, úgy döntöttem, lepihenek kicsit.<br /><br /> – Rutilia majd ébreszt, én meg addig kint várok, rendben? – lépett ki az ajtón Verus.<br /><br /> – Maradhatsz is, ha akarsz – motyogtam álmosan.<br /><br /> – Tudom – mosolygott szépívű szájával, és arca újra kisfiús lett. – De inkább kint leülök, és elvégzem a gyakorlatokat, amiket Josephus adott. – Aludj, Rutilia kelt téged!<br /><br /> Ledobtam magamról a ruhákat, észre sem vettem, hogy az egyik nyaklánc is lekerült a nyakamról, és a ruhák tetején landolt. Ahogy lehunytam a szemem, tudtam, hogy álmodom. Csak az álmaim maradtak nekem vele. Az álmaimban ott volt, velem volt, fogta a kezem és újra megcsókolt. Eleinte csak arra vágytam, láthassam őt álmomban, de ahogy az idő múlt, az én vágyaim is úgy változtak. Nem voltam ártatlan gyermek többé, pontosan jól tudtam, mi, hogyan zajlik férfi és nő között. Láttam már ilyet. És az a gyermeki csók, amit Eywind adott, felébresztett bennem valamit, ami mélyen szunnyadt a testemben.<br /><br /><br /> </em><strong><em> Itt van, újra itt van – sóhajtom, mert hang nem éri torkomat. Olyan boldogság árad el bennem, hogy alig kapok levegőt. Az arénában vagyunk mindketten. Nem tudom, hogy került ide, de nem is számít. Csak az a fontos, hogy velem van.<br /><br /> – Eywind! – suttogom. – Hát visszajöttél!<br /><br /> – Mindig megtalállak, hercegnő, hát már elfelejtetted? – kuncog sötéten azzal a gyönyörű nevetésével.<br /><br /></em></strong><em> <strong>Az öröm túlcsordul bennem, ahogy a karjai közé húz egy ölelésre. Magasabb, erősebb, mégis ő maga az. Csak nézem őt, és nem tudok betelni a látványával. Ugyanazzal az éhes ragadozó tekintettel figyel mereven, és érzem, ahogy megváltozik valami. Közelebb lép, majd hozzám hajol, és végre újra érzem a csókját, éppúgy, ahogy rég. De ez most mégis más. Tudom, hogy álmodom, és egy pillanatra elszomorít, végtelen fájdalom szorít a markába, de aztán újra öröm gyúl bennem, ahogy elhiszem a csókját. Nem számít, hogy álmodom, nem fontos, hogy nem valóság, nekem az, most az. Boldogan simulok az ölelésébe, nem érzem, hogy egyre szorosabban ölel, csak azt, ahogy a szája kalandozva járja be az enyémet. A tűz felperzsel, ahogy Eywind rám talál, ahogy az erős keze megérinti csupasz bőrömet. Mindent megadnék, hogy így maradhassak, hogy csak nézhessem őt, hogy csak érezhessem. Most ez a valóság, ő a legvalódibb, legigazabb lény a világon, és én. Ketten vagyunk, ketten... és mégis egyedül. Újra megcsókol, bennem pedig a tűzlabda óriásivá duzzad és felrobban, csodás, színes kavalkáddal ég, forrong, soha nem csitul…</strong><br /><br /><br /> – Mi ez itt? – Egy erős férfihangra ébredtem, és még mindig félálomban nyitogattam a szemem, mikor megéreztem a fájdalmat…<br /><br /></em><br /><br /></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-52549557454646771792011-02-13T12:34:00.003+01:002011-02-13T13:02:06.101+01:0014. rész<p align="justify"><span style="color:#999900;">Üdv Újra itt! megjött a következő rész! </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">De mielőtt olvasnátok, szeretném megköszönni a komikat újaknak és a régieknek egyaránt, nagyon nagy lendületet adtok nekem, köszönöm:):):), és azt is, hogy ilyen lelkesek vagytok a facebookos oldallal kapcsolatban!</span><span style="color:#999900;"><br /></span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Többen kérdeztétek, hogyan segíthetnétek ebben. Az első és legfontosabb most, hogy népszerűsíteni kéne az oldalt a </span><strong><span style="font-size:130%;"><a href="http://www.facebook.com/pages/Regenyes-kalandok-ala-mimi/200101813339131?v=wall"><span style="color:#ffcc00;">Fcebookos oldalt</span></a></span></strong><span style="color:#999900;"> (itt is rákattinthatsz, vagy oldalt), hogy minél több ember csatlakozzon és résztvegyen az oldal életében, Jó lenne, ha nem csak pipálnák, hanem a posztokhoz is pipával, vagy hozzászólással segítenének. Amit tenni tudtok, hogy fogjátok a linket és megosztjátok a saját ismerőseitekkel az üzenőfalatokon, és ajánlájok másoknak is. Ki fog kerülni poszt formájában a Vöröspöttyös oldalra is a facebookon és ott is jó lenne, ha minél többen mozgolódnánk...fogom jelezni mikor, de gondolom a napokban biztosan. :) Amúgy jobbra az oldaldobozban mindíg látjátok, hogy éppen mi frissült a facebookos oldalon...</span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Amúgy lehet bátran ott is kérdezni, óhajt sóhajt közölni, akár a Gladiátorral kapcsolatban, akár a Bársony Feketeséggel kapcsolatban. </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Szóval és tettel, a leginkább nagy segítség a "rajongó" toborzó lenne, amit én úgy hálálnék meg, hogy minál több részlettel kényeztetnélek benneteket és nemcsak a Bársonyból, hanem a még közre nem adott regényekből is... az egyik épp most íródik, szóval annyira friss, hogy még be sincs fejezve, de ha ügyesek lennétek, abból is adok részletet. Annyit elárulhatok, teljesen más történet, mint az eddigiek...kicsit misztikus, icsit sötét... </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Remélem kellően felcsigáztalak benneteket, úgyhogy nincs is más hátra, mint előre...! </span></p><p align="justify"><span style="color:#999900;">Jó olvasást, üdv, mimi:)</span></p><p align="justify"> </p><p align="justify"><strong>Róma...ma...</strong><br /></p><div align="justify"><br /> A lány azon gondolkodott, ugyanazokat a köröket futja újra és újra. Nem tehetett ellene, hiszen ő maga sem tudta, hogy mit akar. Eddig úgy tűnt, hogy valamilyen szinte tisztában van legalább azzal, merre szeretné, ha az útja vezetne, de – mint máskor is – ahogy Nian megjelent újra az életében, a feje tetejére állt megint minden. Igaz, hogy nem hibáztathatja a férfit mindenért, legalább ez a hat hónap, ha másra erre jó volt, hogy belássa, nem minden az ő hibája. Nian csak élte az életét, úgy ahogyan azelőtt is, az csak egy szerencsétlen véletlen, hogy Dionak ez már így nem felelt meg.<br /><br /> Egyszer szabadságot akart, másszor meg azt, hogy valaki közel, nagyon közel legyen hozzá. Az sem volt jó, ha Nian elengedte, de az sem, ha magához akarta kötni, azt sem akarta a lány, hogy külön legyenek, de az sem volt jó, hogy együtt mindörökké. Meg akarta tartani a saját szuverén terét – igazság szerint talán félt átadni magát teljesen, egy részét mindig megtartotta magának –, míg a másik fele tartozni akart valakihez. Nem tudta, hogyan lehetne összeegyeztetni a két kívánságot; nem értette meg attól ha Nianhoz tartozik, nem lesz kevésbé szabad. De nem akarta tudomásul venni, hogy hiábavaló a kapálózása, hiszen ő sincs tisztában a saját érzéseivel. Akarta a férfit, annyira akarta, hogy attól már ő maga is megijedt. Attól félt, ha még jobban akarhatja, már nem lesz önmaga többé, így hát lépett. Végzetesen és érthetetlenül cselekedett – ahogy ezt szokta olyankor, amikor kétségbeesetten menekülni próbál az ember önmaga elől, és Dio ebben profi volt –, Nian pedig hagyta. Most az egyszer valóban hagyta, hogy a lány messzire meneküljön.<br /><br /> Kusza volt minden – a saját érzései, a vágyai és az akarata is. Nian pedig úgy robbant be ismét az életébe, mintha a hat hónap meg sem történt volt. Most hogy a fenébe kezdjen új életet, ha Nian itt sertepertél? De be kellett vallania, legalább magának, hogy tetszett neki a látvány, ahogy a férfit az ágyán ülve találta. Nem tehetett ellene semmit, harcolhatott körmeszakadtáig, de Nian örökké az élete része marad, ha így, ha úgy, de soha nem tudja kitörölni az életéből, és talán már nem is akarja. Hiszen vele volt mindig, és ő mindig is szerette, már gyerekkorukban is.<br /><br /> Ó, hogy a fene essen belé! – fújtatott a lány, amikor felismerte ennek a ténynek a valóságát. Nem tehet semmit ellene, maximum megpróbál normális felnőtt nőként viselkedni. Ennyi még talán kitelik tőle!<br /><br /> Egyre idegesebb lett, ahogy megint csak gondolkodni kezdett. Nem lenne szabad állandóan kombinálnia, vagy nem?<br /><br /> – Már megint min töröd azt a csinos fejedet? – lépett mellé Nian, szemtelenül vigyorogva, mintha az elmúlt percek meg sem történtek volna, mintha nem egyeztek volna meg semmi különös dologba.<br /><br /> – Miről beszélsz? – morgott a lány, holott pontosan tudta, mire célzott Nian.<br /><br /> – Ugyan már! Amikor valamin nagyon mélyen elgondolkodsz, mint most is... – nevetett Nian, és felemelte az egyik kezét, mire Dio kissé hátrahőkölt – ne riadozz, nem bántalak! Szóval… – folytatta, és újra felemelte a kezét – ilyenkor mindig úgy ráncolod a homlokod, mintha valamit rá akarnál kottázni – kuncogta sötéten Nian, és az egyik ujját leheletfinoman a lány bőréhez érintette.<br /><br /> – Nem is igaz! – suttogta Dio. Valahogy képtelen volt hangosan kiejteni a szavakat. Mégis, már megint mi a fenét csinálnak?! Kicsit megrázta a fejét, hátha kitisztul, majd tett egy határozottabb lépést újra hátra, de pechére a könyvespolc szélénél landolt. Nem mert a férfire nézni, de ahogy ez a gondolatfoszlány az eszébe jutott, a makacs énje előtérbe tolakodott és arra kényszerítette, hogy emelje fel a fejét, hogy láthassa Niant.<br /><br /> Újra megázta a fejét, mintegy tagadva mindenki és minden előtt a férfi szemében kavargó érzelmeket. Rövidre nyírt haja puhán repkedett, megsimogatva egy–egy szállal, tinccsel az arcát, a fülét, csiklandozva a tarkóját.<br /><br /> – Levágattad a hajad – csodálkozott Nian, mint aki most veszi csak észre a változást.<br /><br /> – Le…<br /><br /> – Tetszik, olyan kislányos lettél tőle. – Nian tudta, hogy ha valamivel, hát ezzel fel lehet dühíteni Diot. Soha nem szerette, hogy ennyire kislányos az arca, ráadásul olyan lehetetlenül alacsony is volt, így aztán soha nem vették komolyan, de ezzel a hajjal most meg egyenesen még rá is segített erre a látszatra.<br /><br /> Nian csak kuncogott magában, miként azt figyelte, hogyan lobban a jeges kék tekintet hideg tűzzé. Imádta ezt a lányban. Elég volt csak egyetlen szó vagy tett, és ő máris elveszítette a józanságát. Soha nem gondolkodott, olyankor bezzeg nem, amikor kellett volna. Máskor kész teóriákat gyártott, de amikor meg kellett volna állnia egy pillanatra, akkor nem. Ő ment előre, akármibe kerüljön is.<br /><br /> – Szerintem meg éppen hogy végre komolyan vesznek. Elegem volt már abból, hogy folyton elkérték mindenhol a személyimet – dohogta a lány, de szemei vészjóslón összeszűkültek. Aki ismerte, tudta,hogy nem kéne ezt a témát nagyon feszegetni, és Nian ismerte, de szerette kihozni őt a sodrából.<br /><br /> – Nézz magadra, baba! Ha neked ez a komoly külső… – mutatott végig a lány alakján az időközben felvett tavaszi kis ruhácskán – amitől a férfiember szeme épphogy ki nem guvad – Én esküszöm, fenékig növesztem a magam haját! – nevetett Nian. Egyszerűen képtelen volt békén hagyni, és Dio tudta ezt, de nem hagyhatta, hogy ő győzzön.<br /><br /> – Oké, akkor máris kezdheted! – vigyorgott gonoszul, mire Nian egy pillanatra meghökkent azon, hogy a lány szemében már nem a vad, haragos villámok cikáztak, hanem vidám, pajkos nevetés bujkált. – Ó, azt hiszem, jól fog neked állni, egy fenékig érő copf! – incselkedett a lány. Úgy érezte magát, mintha kisördögök százai lepték volna el. Nem bírt magával, élvezte ezt a könnyedséget és a kis veszélyt, amit magában hordozott a pillanat varázsa. Nem akarta, hogy vége legyen.<br /><br /> – Rendben! Áll az alku! – vágta rá Nian, de pontosan ő maga sem tudta, mibe is egyezett bele, csak azt, hogy szereti látni, amikor ilyen fesztelen vele Dio.<br /><br /> – Mi? – hápogott a lány. – Milyen alku?<br /><br /> – Megnövesztem a hajam, fenékig – húzta kicsit a száját Nian –, cserébe te bebizonyítod, hogy így felnőtt vagy.<br /><br /> – De hát ez bolondság! Minek akarnád ezt?<br /><br /> – Miért ne? – vont vállat Nian, és már ki is lépett a szobából.<br /><br /> Dio még hallotta, ahogy újra Maximusszal beszélget, majd meg is jelentek mindketten. A férfi és a kiskutyája. Mindegyik zilált és kócos, és mindegyik kérdőn, már-már esdeklő kutyaszemekkel nézett a lányra. Hogyan lehetne ennek ellenállni? – kérdezte magában Dio, és nevetni szeretett volna.<br /><br /> – Mit akartok már megint? – érdeklődött Dio, és lehajolt Maximushoz, hogy megvakargassa a kis fejét. – Hova visz téged ez a bolond ember, hm? – kérdezgette, és élvezte, ahogy a kis test minden rezdülésével a tenyere alá simul. – Még mindig furcsa, hogy van egy kutyád.<br /><br /> – Nekem is, de nem hagyhattam ott az úton – mondta Nian, és elmesélte hogyan tettek szert egymásra. – Aztán már csak azon kaptam magam, hogy van egy kutyám – nevetett azzal a tipikus férfinevetéssel, amitől az ember lányának kénytelen megremegni a térde. – Gyere el velünk sétálni, ennek a nagyfiúnak már igencsak szüksége lenne némi testmozgásra! – Cseppet sem volt kétértelmű, amit mondott, mégis sikerült neki olyan ártatlanul véghezvinnie, hogy Dio nem vette a lapot.<br /><br /> – Nem hiszem, hogy kellek én ehhez – motyogta, és még mindig a kiskutya hasát vakarászta és közben dünnyögött neki valamit érthetetlenül.<br /><br /> – Ne, ne kéresd magad! Azt sem tudom, hova mehetnénk – nógatta a férfi. – Gyere velünk sétálni!<br /><br /> – Még össze kéne pakolni, és különben is…<br /><br /> – Csak egy séta! Nem harapunk, és nem értana hozzászoknod a gondolathoz, hogy most egy darabig velünk is osztoznod kell – győzködte őt.<br /><br /> – Ottavio is nemsokára jön vissza – húzódzkodott még Dio, de valahol legbelül igenis menni akart. – Na jó, rendben, de nem maradunk sokáig! – figyelmeztette őket, mint egy haragos tanító néni.<br /><br /> – Igenis! – vágta magát vigyázba Nian, mire Maximus őrült farkcsóválásba kezdett, mert úgy ítélte meg a helyzetet, hogy itt a legjobb alakalom a játékra.<br /><br /> A rövid kis sétából végül egész délutánig tartó majdnem maratón lett. Róma nyüzsgő terein szinte érezni lehetett az élet és a tavasz lüktetését. A nap édesen simogatta az emberek csupasz bőrét, és melegen karolta át őket fénynyaláb karjaival. Dio szerette ezt a várost, de néha hiányzott neki London. Mégis ebben a városban voltak most mindketten, és itt érezte azt újra, hogy a bőre bizsereg. Mintha valami felébresztette volna csipkerózsika álmából. De érdekes módon most mintha a levegő illatát is gazdagabbnak érezte volna, mint akár csak egy nappal korábban. Az illatok ott kavarogtak körülötte, szinte tapintani tudta volna őket, ha akarta volna. Az emberek vagy siettek valahova vagy csak sétálgattak.<br /><br /> A fiúk éhesen udvaroltak a robogóik mellett, forró szavakat sugdostak a kiszemelt lányoknak, akik kelletve ringatták mind igézőbben csípőjüket előttük. Minden pezsgett az élettől, Nian a bőrén érezte az ízét, érezte a zamatát és lendületét. Akarta ezt az érzést, akarta és csodálta ezekben az emberekben, hogy képesek voltak megélni és kihasználni az élet adományait. Elnézte a fiatalabb, hevesebb udvarlásokat, a hangos szóváltásokat, a csacsogó, csilingelő nevetéseket, flörtöléseket, és irigyelte őket a fesztelen szabadságuk miatt. Figyelte a csendesebb, korosabb párokat, ahogy kissé már lecsillapodva, ámde egyáltalán nem kevésbé szenvedélyesen akarják fenntartani a közöttük megszületett vonzalmat, és a lányra nézett, ahogy Maximust sétáltatta épp. Nevetve nézett Nianra, és olybá tűnt, mintha minden rendben lenne közöttük. Mintha ők maguk is csak egyikei lennének azoknak az embereknek, akik Római ősi köveit koptatják, hogy a párjukkal legyenek vagy épp megtalálják, akit nekik szántak a csalafinta istenek. Nian csak nézte a lányt, és tudta, akarja őt. Mindent, ami vele kapcsolatos. Mindig is tudta, de ahogy elnézte őt, egyre jobban vágyott arra, hogy ők is csak úgy sétálgathassanak feszültség és gondok nélkül. Csak úgy…<br /><br /> Visszafelé már kénytelen volt Nian Maximust az ölében cipelni, mert a kiskutya annyira elfáradt, hogy egész egyszerűen csak leheveredett a járdára, kidobta a hátsó két lábát hátra, és nem volt hajlandó még megmozdulni sem. Először, amikor egy márvány padozatra vetette így le magát, Nian elkezdte húzni őt, amit láthatóan élvezett is, de aztán a járókelők rosszalló pillantásaira és egy-két megjegyzésre – miszerint Nian bizonyosan csak kínozza szerencsétlen jószágot – kénytelen-kelletlen, de felvette a karjába.<br /><br /> Dio maga is meglepődött, mennyire fesztelenül és nyugodtan telt a délután. Mintha mi sem történt volna, az összhang közöttük a régi volt. Ismerték a másikat, mint saját magukat – talán még jobban is. Még fesztelenül nevetni is tudott bármin. Akárcsak egy valódi kislány. És amikor ezt Nian megemlítette, Dio kivételesen csak vigyorgott és elcsent egy falatot a férfi fagyijából. Őrülten könnyűnek érezte magát, mintha bármelyik pillanatban felszállhatott volna a felhők közé, hogy ott a habtejszínszerű puhaságban megmártózzon és lubickoljon egy sort bennük.<br /><br /> Fejét hátravetve bámulta a felhőket, és azt kívánta, soha ne érjen véget ez a nap, hogy ne kelljen a tekercsre gondolnia, sem arra, hogy Nian nem is azért jött el hozzá, hogy újra együtt legyenek. Egyáltalán ő akarta? Ezen sem akart gondolkodni, csak végre élvezni ezt a könnyed létet, hát olyan nagy kérés ez? Ránézett a mellette lépkedő pasasra és nevetni kezdett, ahogy figyelte őt és a kutyáját.<br /><br /> – Cuki vagy a kisbabáddal – vihogott a lány, és maga sem értette, miért, de csak vihorászott volna egyfolytában.<br /><br /> – Mi? – hökkent meg Nian. Még soha nem hallott Dio szájából ilyen szavakat. – Mit mondtál?<br /><br /> – Azt, hogy cuki vagy – nézett rá tetetetett komolysággal, kicsit félrefordítva a fejét, csillogó szemekkel.<br /><br /> – Cuki? – hápogott Nian. Azon gondolkodott, Dionak megártott a nap vagy valódi szőke lett. Csak elképedve nézte a lány vigyorgó arcát, és nem értette, most meg mi üthetett belé ilyen hirtelen.<br /><br /> Megőrjítették ezek a követhetetlen hangulatváltozások, de szerette is őket. Kész káosz volt benne minden. Az érzelmei tótágast álltak, az esze mást súgott, mint amit a szíve üvöltözött. A teste indult volna, de a racionalitás meggátolta. Ketté akart szakadni.<br /><br /> – Igen – nevetgélt a lány –, tényleg az vagy! Tudod, olyan, aki miatt minden lány ledobja a bugyiját. – Igazából végig sem gondolta, hogy mit mondott, csak amikor Nianra nézett, fogta fel szavainak értelmét.<br /><br /> – És… – töprengett a férfi erősen – te is azok közé a „minden lány” közé tartozol? – kérdezte végül kajánul.<br /><br /> – Nagy valószínűség szerint, igen – mondta Dio egy szusszal, de rögtön folytatta is –, de már erősebb vagyok. Sokkal erősebb! – A hangja viszont egyáltalán nem ezt bizonyította. Már megint miért kellett, hogy erre terelődjön a beszélgetés – átkozta magát a lány, hogy ennyire elővigyázatlan volt. Újra a végtelen körben találta magát. Újra és megint. A fene essen belé!<br /><br /> – Jó tudni – morogta Nian.<br /><br /> Vége szakadt a vidámságnak és a fesztelenségnek. Mindketten a maguk gondolataiba merülve lépkedtek Dio lakásáig. Elfáradtak a képmutatásban és abban, hogy úgy tegyenek, mintha nem lenne közük egymáshoz, nem lenne köztük semmi. Leginkább abban fáradtak el, hogy újból eltakarják egymás elől a legbelsőbb érzelmeiket, hogy – a megállapodás értelmében – csak és kizárólag, mint szakmai társak tartsanak a másikkal.<br /><br /> Dio fáradtan lépkedett, még mindig a gondolataiba merülve, mikor meglátta a lépcsőn ülve Ottaviot a csomagjaival, és hirtelen rászakadt az egész napos feszültség. A könnyed, vidám délután úgy szállt el, mint a pitypangok apró kis ejtőernyői egy fuvallatra. Majdnem összeomlott, ahogy meglátta a barátját.<br /><br /> – Ottavio – sóhajtott olyan keservesen és nehezen, hogy Ottavionak is és Niannak is összeszorult a szíve erre a hangra. – Ne haragudj, mi csak… mi levittük Maximust sétálni, és kicsit elszaladt az idő – mentegetőzött.<br /><br /> – Semmi baj, bella – állt fel Ottavio. Biccentett egyet Niannak, majd lehajolt, hogy üdvözölje Diot. Az csak egy gyors puszit nyomott a férfi egyik arcára, és máris a lakásában termett.<br /><br /> Talán elfáradt, talán elege volt mindenből, talán csak azt akarta, hogy ne kelljen éreznie, ne kelljen gondolkodnia. Talán újra csak menekülni vágyott. Túl kicsi volt a lakás és túl sok volt benne Nian.<br /><br /> – Mi történt? – kérdezte Ottavio Niant.<br /><br /> – Az igazat megvallva fogalmam sincs, az egyik pillanatban még nevetgélt és játékos volt, talán bolgod, a másikban meg már megközelíthetetlen – vont vállat ő is fáradtan. – Tényleg nem tudom! – sóhajtott.<br /><br /> – Azt hiszem, most csapódik le benne minden, és le merném fogadni, már megint azon spekulál, hogyan menekülhetne el minél messzebbre – morogta Ottavio.<br /><br /> – Te ismered őt, ugye? – nézett rá Nian nagyon figyelmesen, és most nyoma sem volt semmi ellenségességnek a hangjában, csak valamiféle üres fájdalomnak. – Valóban ismered.<br /><br /> – Igen, közel állunk egymáshoz, de Nian tudod, hogy…<br /><br /> – Ne! – emelte fel a kezét Nian tiltakozásul. – Nem kell mentegetőznöd. Tudom. És örülök neki, hogy van itt valaki, akire támaszkodhat.<br /><br /> – Nos, na igen – motyogta zavarban Ottavio. Nem értette, mi ütött ebbe a két emberbe már megint.<br /><br /> Olyanok voltak, mint a hinta. Egyik pillanatban fent szálltak, míg a másikban sebesen száguldottak a veszélyes föld felé.<br /><br /> – Dio összepakol, aztán indulhatunk – jegyezte meg Nian, és ő is belépett a lány után.<br /><br /> Nem tudta, merre lehet, de most nem is akarta zaklatni. Bevonult a kis konyhába és lopott egy kis macskakaját Maximusnak. Szfinx is ott sertepertélt körülötte, ahogy meghallotta a zörgő étel hangját, és úgy tűnt, máris nincs annyira megsértődve Nianra, mint mikor az megjelent a kutyával.<br /><br /> – Mi a helyzet, öreg fiú ? Kérsz te is? – kérdezte tőle Nian. – Hiányzol, ugye tudod? – hajolt le hozzá, hogy felvehesse, és kivételesen Szfinx most hagyta, sőt, mintha még oda is bújt volna hozzá. Nian hálásan fúrta bele az arcát a puha homokszínű bundába és vakargatta meg Szfinx fejét. – Légy jó Maximusszal, ő még csak egy kicsit, buta kutya – magyarázott neki a férfi, amit Szfinx komolyan szemlélve, mintha értené, hallgatott is –, segíteni kell neki, hogy megtanulja, mit hogyan kell csinálnia. Most adunk neki is egy kicsit a te kajádból, aztán elindulunk mindannyian; nagy kaland lesz, meglátod!<br /><br /> Nem kellett sok idő, hogy Dio is megjelenjen, addigra Szfinx és Maximus is megették a kiosztott ételt, és jóllakottan és – főleg Szfinx – kevésbé ellenségesen figyelték egymást. Úgy tűnt, Maximus újra el fog aludni, pont, mint egy kisgyerek.<br /><br /> – Rendben – lépett oda Dio hozzájuk, majd felnyalábolta a macskát. Szfinx kicsit ugyan méltatlankodott, de hagyta –, összepakoltam. Indulhatunk. Még beteszem az utazódobozba Szfinxszet, és mehetünk.<br /><br /> Nem nézett Nianra, úgy érezte, nem képes rá. Nem értette, mi üthetett belé megint, de úgy ítélte meg, nem árt egy kis távolság. Úgyis össze lesznek zárva legalább az út hátralevő részére, és még vár rájuk egy kínos beszélgetés is Ottavioval. Dionak túl sok volt vár ez így összességében. Elege volt, nem akarta. Sem Niant, sem Ottaviot látni. Egyedül akart lenni, csak hagynák végre egyedül! De tudta, nem lehet. A tetteiért neki kell vállalni a felelősséget, és ez ugyanúgy vonatkozott Nianra, mint Ottaviora. Egyenesen, kihúzott derékkal lépkedett el mellettük, hogy Nian kocsijához menjenek. Dio meg sem lepődött, hogy még mindig ugyanaz a régi autója van a férfinak, ami tíz évvel ezelőtt is.<br /><br /> Azt hitte, hogy semmit nem vált ki belőle az autó látványa, de a legrosszabb történt vele, amit csak elképzelhetett. Emlékezett…<br /><br /> <br /><br /> <em>Nian és Dio…Dio és Nian. Dio kissé szeleburdin, becsípve vetődik a kocsiba és nevetve fordul a fiú felé. Nézi Niant, ahogy csak egy olyan lány tud nézni, aki érez valami a másik iránt, nézi őt és gyönyörködik benne. Szeretné megérinteni, de nem meri, szeretné végigsimítani az arcélét, az orrát; szeretné megérinteni a száját. Nézi őt és csodálja. Az ő szemében már szép a fiú kissé sovány, markáns arca. Ő már nem látja a hibáit, már csak gyönyörködik benne. Meg akarja érinteni, és végül olyan bátornak érzi magát, hogy érzi, csak a karját kéne kinyújtania a fiú felé. Már mozdulna, amikor a mozdulat félbemarad és pánik adja át a helyét. Hirtelen józanodik ki.<br /><br /> Nian Awen bátyja, a legjobb, a legkedvesebb barátnőjének a bátyja. Nem lehet! Ő nem néz úgy Diora, mint nőre, ő csak Awen barátnőjét látja benne! De hiába figyelmezteti magát erre a lány, nem képes levenni a fiúról a tekintetét. Nézi őt és nem veszi észre, melyik az a pillanat, amikor már Nian is őt szemléli. A szeme most mást mond, mint máskor, máshogy tekint rá. Mintha valami megváltozott volna, ahogy a lány Nian szemébe pillant. Érzelmek vad viharai dúlnak a szürke szempárban. A lány látja, hogy Nian mozdulna, de valami visszatartja. Nem érti, mi történik közöttük, de a levegőt szinte tapintani lehet, olyan sűrűn kavarog közöttük, mintha élőlény lenne. Olybá tűnik, hogy összefonja őket, egyre közelebb és közelebb taszítva egymáshoz a két fiatal testet, mígnem már az orruk is majdnem összeér.<br /><br /> Nian nem tudja, nem érti, mi történik vele, csak azt érzi, muszáj megérintenie a mellette lévő testet. Be kell szippantania az illatot, hozzá kell érnie az archoz, ami közvetlen előtte van. Azt akarja, hogy az ujjai érezzék a lány bőrét. Látni akarja a tündérarcon a vágyakozást, amit ő maga is érez, hiába tudja, hogy tabu, nem tudja magát tartóztatni. Eddig csak incselkedtek egymással, most ez komoly. Tudja, érzi, hogy valami megváltozik velük, és ők maguk is. Nagyot sóhajt, és megérzi a lány illatát a nyelvén.<br /><br /> Dio félig lehunyt szemei kipattannak, és mereven belebámul a fiú kutató tekintetébe, és akkor valami felrobban benne. Már nem tétovázik, nem óvatos. Megszűnik minden gátlás, minden félelem. Akarja őt. Minden porcikája vágyik a fiú érintésére, és már nem számít semmi más. Felé mozdul ugyanabban a pillanatban, amikor a fiú is őfelé. Egyszerre érik el a másikat, egyszerre sóhajtanak fel. Észre sem veszik, ahogy a fiú egyik tenyerét a lány arcára simítja, hogy közelebb vonja őt magához, és nem vesznek tudomást a lány kutakodó ujjairól sem, amik a fiú kissé hosszúra nőtt hajában matatnak. Csakis a másik számít, csakis az, hogy minél közelebb kerüljenek egymáshoz, csakis az a csók, ami szinte felégeti őket, megperzselve, örök nyomot hagyva mindenkettőjük lelkén. Elakad a lélegzetük, ahogy ajkuk egymáshoz ér; először csak puhatolózva, majd egyre mohóbban tapadva a másikéra, mígnem már levegőt sem kapva olvadnak össze fulladásig…</em><br /><br /> <br /><br /> – Dio! – hallotta meg a lány a nevét valahonnan a távolból. – Dio, jól vagy?...<br /><br /> <br /><br /> <br /><br /><br /><br /><br /><br /></div>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9060821707647350190.post-71473851380265839572011-02-11T22:36:00.004+01:002011-02-11T22:47:18.418+01:00Álomvadász<p><span style="color:#999900;">Üdv... Nagyon rövid leszek: Feltettem az Álomvadász második, egyben befejező részét az aloldara. Megtaláljátok az Álomvadász 2. fül alatt :) Remélem tetszeni fog. </span></p><p><span style="color:#999900;">Örömmel láttam, hogy páran megtaláltátok a facebookos oldalt, kérlek benneteket, lájkoljátok a </span></p><p><a href="http://www.facebook.com/pages/Gladiator-es-egyeb-allatfajtak-regenyes-kalandok/200101813339131?v=wall"><strong><span style="color:#ffcc00;">A GLADIÁTOR</span></strong></a><span style="color:#999900;"> (rá lehet kattintani, vagy oldalt a facebook doboznál) oldalát, ahol részletek olvashattok a Bársony Feketeségből és a még közre nem adott regényekből is:)</span></p><p><span style="color:#999900;">Jó olvasást!</span></p><p><span style="color:#999900;">ui: A Gladiátor előreláthatólag vasárnap érkezik, ha minden jól megy... ha valami közbejön, jelzem.</span></p><p><span style="color:#999900;">üdv: mimi:)</span></p>mimihttp://www.blogger.com/profile/04189560465107471366noreply@blogger.com1